[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Dévényi Sándor és Pásztor Péter építészek kiállítása

szerző: rovart 2018-10-01

 

Dévényi Sándor és Pásztor Péter építészek kiállítása

 

A kassai MaJel Rovás Központ FiguratiF galériájában Dévényi Sándor pécsi és Pásztor Péter kassai építészek mutatkoztak be egy közös kiállítás során. 

Kassa, FiguratiF galéria, MaJel Rovás Központ, Erzsébet utca 42.

2018. 09. 28. - 10. 23. 

 

Dévényi Sándor (1948. 11. 27., Pécs) 

“Minden cselekedetünk az emberiség kollektív tudására épül, így az építés is. Az építészetből engem a folytonosság érdekel. Hogyan illeszkedik bele az elődeink által hátrahagyott kultúrába, hogyan hasznosítjuk tudásukat, hogyan fejlesszük tovább, mit adunk hozzá? Építész nyelvre fordítva ez az illeszkedés parancsa. Ez a parancs másképp hangzik, ha értékes épített, vagy természeti környezetbe tervezünk, ahol a meglévő érték megóvása, értelmezése, továbbfejlesztése,
s másképp, ha értéktelen, szlömös környezetben dolgozunk, ahol egy új érték megteremtése a cél. Az ember alkotta építés a teremtés folytatása, a természeti környezet szerves része. Így kell viselkednünk.” 

Dévényi Sándor Kossuth-díjas építész esetében az életmű nem független büszkén vállalt pécsi mivoltától, életének alapélményétől. Építészmérnöki diplomáját 1973-ban szerezte a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ezt követően az IPARTERVBEN Csíkvári Antaltól tanulta a szakma fogásait, majd hamarosan feleségével, a szintén építész Lugosi Ágnessel együtt visszaköltözött szülővárosába, Pécsre. Itt
a Baranyatervben, Csaba Gyula műtermében dolgozott. Az 1976-ig a városban alkotó Csete György és Jankovics Tibor igényes és egyedi építészeti gondolkodása, a Csete által vezetett Pécs Csoport szellemisége meghatározó módon hatott pályafutására. A csoport ellehetetlenítésével majd feloszlatásával párhuzamosan, Kampis Miklós kezdeményezésére jött létre a Dél-dunántúli Építész Stúdió, amely
a térség építészei számára az állami tervezőirodák keretein túlnyúló, szabadabb együttműködésre adott lehetőséget. A szabad szellemi életnek baráti összejöveteleket szervezett kurzusokkal, tematikus előadásokkal és vendégelőadókkal egy olyan világban, amelyben már kiölték a szellemet az építészeti gondolkodásból. Dévényi Sándor itt találkozott először 1978-ban Makovecz Imrével, akivel kapcsolata mindvégig szoros maradt. Alapító tagja volt az 1989-ben megalakult Kós Károly Egyesülésnek, amely immár 29 éve létezik, szakmai és általános ismertségnek és elismertségnek örvend. Makovecz Imre fantasztikus életpályája, emberi-alkotói magatartása, míg a klasszikus építészek közül Wright, Gaudí és pécsi kortársa, Pilch Andor a példakép számára. A nyolcvanas évek elején a Pécsiterv Kistelegdi István vezette belvárosi rehabilitációs irodája munkatársa volt, ebben az időben készült el tervei szerint többek között a pécsi színház előtti tér és a műemléki védettségű Tímárház átalakítása, valamint a belvárost tehermentesítő új út és alagút. Városszépítő tevékenységéből fakadóan kapta első társasház megbízásait a föllazuló diktatúra új építési feltételei között, amelyek az organikus gondolkodás jegyében születtek, a város testét alkotó szövetként. Épületeinek zöme nagyon karakteres, inspiráló környezetben, Pécs belvárosában áll, a Villámsújtotta ház azóta helyi védettséget kapott. 

1990-től a Skrobák Lászlóval alapított Dévényi és Társa Kft. ügyvezetője.
A nemzetközi diskurzus által is számon tartott műveit formai játékosság, expresszív, olykor ironikus koncepciók jellemzik. Házaiban a hely inspirálta történeti formák hagyománya új élettel telítődik. Az organikus építészet számára munkamódszer, egyben viselkedésforma és filozófia: érzékenyen igazodik a környezethez, térben és időben a történeti élő szövethez, amelynek fejlődése, anatómiája van. Arra törekszik, hogy a környezethez való illeszkedés révén annak elemeiből merítve új értéket hozzon létre szuverén alkotás formájában. 

Dévényi Sándor életművében az épületekkel egyenrangú feladatként jelennek meg a városi terek: a pécsi Színház tér, a Jókai tér, az Aradi vértanúk sétánya, vagy a budapesti Nagymező utca egy szakasza, a budapesti Rákóczi híd gyalogosfeljárója, a Szent Gellért tér és a Fővám tér.
A családi ház léptékű munkáival is iskolát teremtő építész különleges feladatokban is kibontakozhatott: dr. Sigrai Tibor munkatársaként részt vett a Rákóczi-híd építészeti tervezésében, valamint a Budapest EXPO ’96 (Bán Ferenc, Bodonyi Csaba, Ekler Dezső, Ferencz István, Finta József, Makovecz Imre, Reimholz Péter társaságában) beépítési-, arculat- és épülettervezésében. Jelentős alkotása a kékesdi Szent Mihály-templom. 

Dévényi Sándor élete több síkon zajlik: az építészet mellett az első szabad választásokat követően Pécs város képviselő-testületének független tagja, a város építészeti bizottságának tanácsadója volt. Számos jelentős kezdeményezés életre hívója, társalapítója a Dunántúli Autópálya Társaságnak. Hisz a civil kezdeményezések erejében, példa erre az általa vezetett pécsi Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány. A Kós Károly Egyesülés alapító tagja, 2009-től igazgatója. A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának egyetemi tanára, a magyar organikus építészet gyakorlatát, megismertetését és oktatását végző Vándoriskola mestere. Kossuth-, Ybl-, Pro Architec- tura, Prima és Nemzet Művésze díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia volt alelnöke, az Országépítő folyóirat főszerkesztője. 

(Dénes Eszter) 

 

Pásztor Péter (1948. 9. 25., Lőcse) 

„Úgy érzem, legfőbb ideje elgondolkozni, hogy mi, építészek helyesen cselekszünk-e; hogy nem hagytuk-e magunkat elcsábítani egy olyan útra, ahol át akarjuk formálni a természetet a saját képmásunkra, elfelejtve azt, hogy a természetet és a környezetünket nem tudjuk legyőzni vagy átalakítani, ezekkel csak legföljebb együtt létezni tudunk – alázattal és tisztelettel! Mintha félnénk (és ebből az építészeket egyáltalán nem lehet kihagyni) tovább gondolkodni, illetve a gondolatokat tovább fejleszteni. 

Az egyik gondolat szüli a másikat és való igaz, hogy aki nincs tisztában az értékrendekkel, az nagyon könnyen dezorientálódik. Természetesen ez gyakran a tovább gondolkodás elmulasztásához vezet. Az ilyen gondolkodás azonban könnyen lehet ennek az országnak a veszte! Éppúgy, mint az ellenkezője – a legkülönbözőbb, újfajta kozmopolita befolyások esztelen importja anélkül, hogy eléggé szembesítenénk azzal, ami már van vagy volt.” 

Lőcsén született, gyermekkorát az alsószepességi Gölnicbányán töltötte. 1973-ban végezte tanulmányait a Szlovák Műszaki Egyetem Építészeti Karán Pozsonyban. Építészeti karrierje Kassa városához kötődik, ahol 1990-ig állami tervezőirodákban dolgozott. 1989-ben nyolc hónapot dolgozott Budapesten Makovecz Imre irodájában. Itt találkozott először Dévényi Sándorral is. 1990-től a Drahovský, Pásztor és Társai kassai építésziroda társtulajdonosa. 

1978-tól oktat a Kassai Műszaki Egyetemen, 1995-től egyetemi docens, 1996-tól az építészeti tanszék vezetője (2016-ig), 1998-ban közreműködik a Műszaki Egyetem Művészeti Karának megalapításánál. 2004-től egyetemi tanár, 2010-től 2018- ig egyúttal a lengyelországi Rzeszowi Politechnikán is tanított. 1990-93 között a Szlovák Építész Szövetség alelnöke. 1992-2011 között tagja a Szlovák Építészeti Kamara vezetőségének, 1997-99 között a Kamara elnöke. 2005-től tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. 

Alkotói, szervezői és társadalmi tevékenységében az úgynevezett élő építészet művelője és eszméinek terjesztője. Építészeti gondolkodását és az életről vallott felfogását nagymértékben meghatározza Makovecz Imre személyisége. Építészeti pályájának centrumában a kis közösségek, önkormányzatok számára kialakított épületek, terek és gyülekező helyek tervezése áll. Egyfajta furcsa, belső közép-európai periférián dolgozott és alkot, ahol az épületek meghatározzák a települések arculatát, irányt mutatnak egy hivatalosan nem létező települési főépítészi rendszernek. 

A lónyabányai templom Pásztor Péter legsikeresebb alkotása. A kompozíció alapját egy iránypont felé törő egyenes vonalak alkotják, egy olyan pont felé, mely már az épületen kívül helyezkedik el. Ezen a ponton áll az egyszerű háromlábú harangláb. 

Egy másik munkájában a felújítás során a kassai Thália Színház Márai Stúdiószínpadának homlokzatán Schrammel Imre Kassai Polgárok című domborművét helyezte el. (Makovecz Imre és az MMA társadalmi szervezet közreműködésével.) A Bankó Szálló felújítása a századforduló, monarchiabeli architektúra mai megfogalmazása. A kassai Otčina Biztosító Társaság terveiben és a megvalósult épületben a mediterrán hatás fedezhető fel.
A Pásztor-épületek részletképzéseiben vissza-visszaköszön Dévényi Sándor homlokzatainak játékossága. A VII. Velencei építészeti biennáléra készített kassai beépítési tervében olyan újszerű szerves szövettel kísérletezett, amelynek eredete a méltatlanul mellőzött 30-as évek expresszív építészetében keresendő. Makovecz Imre szigetvári Vigadó alaprajzát tette futurisztikusabbá, expresszívvé. A két torony már előképe a kassai Isteni Irgalom Templomának. A „monolitikus” tömegformálás nagyszerűen egészül ki az egyetlen homlokzati anyaggal, a fémmel. A belső térképzés a lónyabányainak az ikertestvére. 

Pásztor Péternek az érdeme, hogy az organikus építészet Közép-Európában és elsősorban Szlovákiában megjelenhetett. Ő szervezte 1990-ben a kassai építészek első bemutatkozását a budapesti Tölgyfa Galériában, ill. 1994-ben az első szlovák, cseh és morva munkákból válogatott Élő építészet kiállítást a kassai Építészklubban. Ennek a folyamatnak az egyik fontos állomása az Élő építészet 2000 című, szlovákiai építészek organikus indíttatású alkotásainak gyűjteményes kiállítása, ez Pozsonyban, Budapesten és további városokban volt bemutatva
Építészeti alkotásaival gyakran találkozhattunk kiállításokon. Önálló kiállításai voltak Kassán, Pozsonyban, Besztecebányán, Gölnicbányán, Budapesten, Miskolcon, Prágában, Brünnben, Ostravában és Rzeszowban; Drahovský Martinnal közösen Kassán, Amsterdamban, Krakkóban. 1999-ben volt az első, és eddig az egyetlen közös kiállítása Dévényi Sándorral Bajmócon. Alkotásaival találkozhattunk még pl. 2000-ben a velencei Építészeti Biennálén, ill. 2014-ben az I. Építészeti Nemzeti Szalonon is Budapesten.
2013-ban, amikor Kassa volt Európa Kulturális Fővárosa, Adriana Priatkovával közösen monográfiát és kiállítást készít Oelschläger-Őry Lajos kassai építészről. A kiállítás Kassán kívül még Szlovákia, Magyarország, Ukrajna és Románia további 12 városában volt bemutatva. 2017-ben monográfiát és kiállítást készít további két kassai építészről – Zbuško Ferdinándról és fiáról Zbuško Ferdinánd Ivánról.
1997-ben megkapta (Simko Pállal és Drahovský Martinnal közösen) a legmagasabb szlovákiai építészeti kitüntetést – a Dušan Jurkovič Díjat, (a kassai Bankó szálló helyreállításáért), 2014-ben (Adriana Priatkovával közösen) a Martin Kusý Díjat (az Oelschläger-Őry monográfiáért), Kassa Főpolgármesterének a Díját ill. a Magyar Építőművészek Szövetsége Magyar Építőművészetért Díját. 

(Csernyus Lőrinc) 

 

/Forrás: Dévényi-Pásztor: Živá architektúra - Élő építészet 48/ 

 

Nyitva tartás

Hétfő - csütörtök: 10.00 – 18.00

Péntek 10.00 – 14.00

 

 

 

Tekintse meg a kiállításról szóló videótudósítást is!

 

www.rovart.com/btmadmin/news_edit2.php

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :