[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

héttorony

 

fociWHU

 

bojarcuk

 

mizsák

 

radzsasztán

 

szobrásztanfolyam

 

Géresi

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

Rákóczi

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Diktatúrák gyerekszemmel - avagy vörös és fehér, pedig nem is Stendhal

szerző: Veress Zsuzsa 2012-11-19

 

Diktatúrák gyerekszemmel - avagy vörös és fehér, pedig nem is Stendhal

 

Elmesélem, hogy milyen műveletlen vagyok:

Úgy két éve hallottam először a Weöres Csepelről, illetve éppen az a lényeg, hogy nem hallottam, hanem leírva láttam ezt a címet, a szerző említése nélkül. Így aztán azt gondoltam, hogy valaki idétlenkedik a tündéri Sanyimanóval, akarom mondani: W.S. Mesterrel. Kortárs magyar tollnokra gyanakodtam, és nem érdekelt az egész. Aztán megtudtam, hogy a cseh Irena Dousková regényéről van szó, így rögtön világossá vált az is, hogy nem a tündéri Mester glóriájának cibálgatása a szójáték célja. Félreértésem viszont bosszantott, és emiatt már nagyon is kíváncsi lettem a könyvre.

 

Az első bekezdésből kiderült, hogy egy nyolcéves kislány félreérti egy mozgalmi vers kezdőszavait. Mit mondjak: ezek után rögtön szimpatikus lett a kislány… És eszembe jutott egy gyerekkori emlékem. Ezt is elmesélem.

Hat évesen lelkesen olvasgattam az utcán a feliratokat. Egy kirakat előtt megállított egy kézzel írt szöveg: „malachus kapható”. Mivel a helyesírásról is volt némi fogalmam, és feltétlenül bíztam a felnőttek mindentudásában, ráadásul akkor még nagyon büszke voltam a műveltségemre, jelen esetben arra, hogy tudom, van „malachitzöld” nevű színárnyalat – hát azt gondoltam, a „malachus” (kiejtése: malahusz) valami drágakőféleség lehet, és biztosan zöld színű. El voltam ragadtatva, hogy nálunk a hentesüzletben drágaköveket is árusítanak…

Később persze több efféle gyermeki „népetimológiát” ismertem meg. W.S. kapcsán ideillik az a gyerekszáj sztori, amikor a kisfiú a „Gézamalacos” verset követeli az apukájától. Tudniillik „Bó-bita-Bó-bita- ját-szik-szár-nyati-GÉZAMALACRA”.

           

Nos, ugyanilyen szóhatártévesztésből született meg Irena Dousková regényhősének, Helenkának nagy példaképe. Lovas Enikő segítségének köszönhetően tudom, hogy a szó szerinti eredetiben ez nem más, mint a „Büszke Légyhogy” elvtárs Stanislav Kostka Neumann verséből.* Magyarul persze Weöres Csepel, aki vezeti a harcot – amint ezt Magyarországon a velem egyidősek vagy nálam öregebbek mind tudják.

(A fordítás leleményes, de nem biztos, hogy a legszerencsésebb, hiszen a „Weöres” nagyon erős hívószó, és nagyon egyértelműen egy bizonyos valakit jelent. De lehet, hogy csak azért kekeckedem, mert engem bevitt a málnásba; az meg nagyon is meglehet, hogy ami nekem most hamarjában eszembe jutott, a „Minta Mókus” egyáltalán nem jobb megoldás… Ha belegondolok, akkor: sőt. De a továbbiakban nem gondolok bele.)

           

Bárki is legyen Helenka hőse, mindenesetre – és minden esetben – segít neki a nehéz helyzetekben. A kislány őrá gondol, ha az osztálytársai kinevetik a kövérsége és esetlensége miatt. Akkor is Weöres Csepel ad bátorságot, amikor az erdőben tartanak őrsgyűlést, és a KISZ-es nagyfiú azt meséli a kisdobosoknak, hogy a háború alatt hősi halált halt partizánok holttestei hevernek az avar alatt, s a suhanc arra biztatja a gyerekeket, ássanak egy kicsit, amíg ő elmegy felderíteni a terepet a gimnazista őrsvezető elvtársnővel. A kicsik ki is ásnak egy hosszú csontot, a sikoltozásra aztán előkerülnek a KISZ-esek, a lány kócosan és törött szemüveggel, mert véletlenül ráfeküdt, azazhogy rálépett… Helenka még aznap este megtudja, hogy nem partizánt ástak ki, hanem egy disznólábszárat, de nem érti, hogy lehet ez, mint ahogy azt sem, amikor hónapok múlva találkozik a gimnazista lánnyal, akinek addigra óriásira nőtt a hasa…

 

A kislány nehezen igazodik el a felnőttek világában, sok minden mást sem ért. Hogy kik is azok a ruszkik vagy kommunisták, akikről annyit tud, hogy rohadékok, csak ezt nem szabad mondani. Abban sem biztos, hogy hol is van az a New York, ahol az édesapja él, és amikor azt hallja, hogy apai nagyszüleit a háború alatt megsütötték valami kemencében, arra gyanakszik, hogy a felnőttek ugratják, vagy talán félreértette, nem jól hallotta a dolgot. Weöres Csepel bezzeg nem hagyná magát félrevezetni, hiszen ő mindent tud.

 

Az olvasó végigkacagja ezeket a sírnivaló történeteket. Derűvel is, részvéttel is követi Helenka mindennapjait a Gustáv Husák vezette Csehszlovákiában. Miközben a kis hősnő aprócseprő iskolai ügyeiről olvasunk, mellesleg megtudjuk, hogy édesanyja, aki színésznő, egyre jelentéktelenebb szerepeket kap, egyre többször sír és érthetetlenül ingerült. Közben a legjobb barátnőnek hitt kolléganője összeáll a párttitkárral, elhagyott férje ugyanúgy Helenkáéknál köt ki késő éjszaka, részegen, mint ahogy a pártba való belépést visszautasító fiatal színésznő is, véresre verve. Helenka anyukáját végül elbocsájtják a színházból, a család anyagilag is ellehetetlenül, egy rokonuk disszidál – a kislány pedig annak örül, hogy a testvérkéje végre nem selypít, tisztán ki tudta ejteni, hogy „rohadék”. Az igazi boldogságot pedig az jelenti, hogy a regény végén elköltöznek álmai városába, Prágába. Véget ért tehát egy életszakasz, és hogy valóban végérvényesen lezárult valami, az jelzi, hogy Helenka rájön félreértésére, úgy utazik el, hogy már tudja: Weöres Csepel nem létezik.

 

Ez a regény 2002-ben az „Év könyve” lett Csehországban, azóta több kiadást megért, színdarab és hangjáték is készült belőle, rekord példányszámban kelt el.

Dragomán György 2005-ben megjelent A fehér király című könyve hasonlóképpen bestsellerré vált. E két regény sok mindenben hasonló.

 

A fehér király főhőse is egyes szám első személyű gyerekelbeszélő. Ez a cím is a gyermeki mitológia figurájára utal (egy szinte megelevenedő sakkfigurára). Ez a könyv is önálló címmel ellátott, önálló novellákként is olvasható fejezetekből áll, bár természetesen egyik történettől a másikig az idő lineárisan halad, az egészből kirajzolódik körülbelül egy év története, akárcsak Helenka életéből. De ami a legfontosabb: ez a regény is a gyerekszereplő hétköznapjain keresztül mutat be egy szocialista diktatúrát. A főhős itt is alig valamit ért a felnőttek életéből, a körülötte lévő világból. A humor ebben a könyvben is fontos szerephez jut, és az is közös vonás, hogy miközben a kisfiú családjában, környezetében nagyon is súlyos események történnek, addig azért ő leginkább a gombfocicsapatának összeállításával van elfoglalva, illetve azzal, hogy vajon milyen lehet egy meztelen lány. Ebben a könyvben is egy életszakasz lezárulása történik meg, a regény befejezése itt is visszakanyarodik a kezdőponthoz. Helenka elbeszélése Weöres Csepellel kezdődik, és vele is zárul – A fehér király pedig azzal kezdődik, hogy a kisfiú apját kényszermunkatáborba hurcolták a Duna-csatorna építésére, és azzal végződik, hogy a nagyapa temetésén megjelenik a megbilincselt apa. Az utolsó kép, amit a gyerek életéből látunk, az, ahogy lélekszakadva rohan a rabszállító autó után.

           

Ez már jelzi a különbségeket is. A fehér király komorabb, kegyetlenebb.

A kisfiú, vagy inkább a kiskamasz – hiszen Dzsátá tizenegy-tizenkét éves – édesanyja elbocsájtott tanár. Így élnek a nyolcvanas évek Romániájában. A helyszín és az idő azonosítható, bár sem az ország neve nem szerepel a könyvben, sem a Conducatoré, és az eseményekre való utalások több idősíkot is játékba hoznak.

A gyerek az iskolában, a sportköri edzésen, a társai és a felnőttek között is brutalitással, zsarnoksággal, aljassággal találkozik. Édesapja arra tanította, hogy a sport az igazi becsületes küzdelem, aztán megtapasztalja az edző szadizmusát, és azt is látja, hogy a sportversenyek végeredménye előre el volt döntve – akárcsak a koncepciós perek ítélete. Az egyik legfelkavaróbb történet, amikor a fiúval elhitetik, hogy az apja visszatért, itthon van, csak felismerhetetlenné vált, ezért egy sebhelyes arcú munkást édesapámnak szólít.

 

A fehér király világa démonikus és abszurd; a főhős túlélni tanul; a szituációk, melyekbe belekerül, erkölcsi döntéshelyzetek; története a felnőtté válás története.

A Weöres Csepel kedélyes – A fehér király megrendítő.

Majdnem leírtam, hogy „szerintem jobb”. Csakhogy ez (azon kívül, hogy ízlés dolga), nem ilyen egyszerű. Hiszen Helenka is megtapasztalja saját magában a kegyetlenséget, a hazugságot, a bűnt, ő is morfondírozik azon, hogy néha emberfeletti erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy szeretni tudjuk azokat, akiket szeretünk.

A cseh kultúrában amúgy is az egyik legerősebb hagyomány a kedélyesség. Így Hašek, Hrabal utóda Dousková, avagy éppen Chytilová egyenes ági leszármazottja.

Dragomán pedig az erdélyi balladás hangvétel folytatója.

De a weöres is, a fehér is élni segít.

 

 

*Stanislav Kostka Neumann: A hrdý buď c. versének kezdősorai, amelyet a a regényben főszereplő kislány félreért: "A hrdý buď, / žes vytrval..." (szerk. megj.)

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :