[kapcsolat]   husken

ÉLŐ ZENE

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

prosecco kóstolás

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

hastréning

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Disney-kultusz a képzőművészetben

szerző: Kolmont Enikő 2014-02-07

 

Disney-kultusz a képzőművészetben

 

      1948-ban az angol Eduardo Paolozzi elkészítette „Sack-o-sauce” című kollázsát – ezen már megjelent a “Mickey Egér” figurája, melyet Walt Disney-től kölcsönzött. Ezek után Roy Lichtenstein 1961-ben megfesti saját Mickey interpretációját “Look Mickey” címen – elmondása szerint gyermekei kérésére. A huszadik század elején megszületik a film, az 1950-es évekre már a TV készülékek előtt ülő gyerekek, fiatalok “színesben” élvezhetik a hangos meséket. Új kollektív mitológia születik és lép a régi helyére, ahol már nem Ezópusz meséit, vagy Odüsszeusz hőstetteit zengik, nem is Krisztus történetét. Új, internacionális művészet jön létre, mely átlépi a kulturális és országhatárokat. Hasonlóságuk, hogy az új mesék mélystruktúrája megegyezik az ősi történetek mélystruktúráival. A mediális forradalom következtében vált lehetségessé a “régi” toposzok formai transzformálása, mely közérthető a huszadik századi, felnővő generáció számára. Ezen keresztül gyorsan és “direktbe” lehet kommunikálni (a pop művésze élt is ezzel a lehetőséggel.) A kollektív tudatnak új karakterei Lichtenstein óta nem csak a szélesvásznon, de a festővászon is gyakori szereplők. 

 

     Wayne Thiebaud 1988-ban már térben, árnyékkal festi meg Mickey-t, egy létező figura látszatát ébresztve a nézőben, Gottfried Helnwein 2000-es képén az életbe lehelt modern hős egyértelmű kritika, ironizáló jelleggel. Egyik festményén Donald kacsa “szelleme” látható, akit épp megidézett imájával egy (amerikai) gyermek lefekvés előtt, s hozzá fűzi köszönetét és egyéb kívánságait. Hasonlóan kritikus Alexander Kosolapov “szenthármassága”: Mickey-t Lenin és Jézus fogja közre, s kézenfogva sétálnak, Ron English pedig arabnak álcázza, vagy Marilyn Monroe melleinek kidülledő implantátumaként. Ospina Nadin az 1990-es évek végén agyagból készíti Disney figuráit prekolumbián hatást keltve, Jim Dine pedig Pinokkióját Pygmalion vésőjével faragja. A mesének egyik mozgatórugója, s alapja a horror, a feszültség és a tragédia – Joyce Pensato eléri ezt az érzetet Disney-figurás szénrajzaiban, Eduardo Arroyo pedig egy ijesztő kultúra szimbólumaként jeleníti meg az egeret. Keleten is teret nyert a Mickey-kultusz, példa erre Tseng Kwong Chi fotója 1979-ből – közös portré Mickeyvel. Takashi Murakami “Mr. Bob”-ja egy Mickey parafrázis. Murakami egy külön világot teremt, egy új nyelvet, ahol nem a mese, egy történet elbeszélése a lényeg – (mint Miyazaki Hayaonál, aki a “japán Walt Disney”) Murakami “Supernova” című gombát ábrázoló festménye 1999-ből Hirosimára való utalás. 

 

 

     A Disney-figurákat mára már nagyon sokan használk műveik részeként – van, aki értékében művészibb jelleggel fogalmazza meg egyéni mese-koncepcióját, van, aki naivan Disney-utánzó festő (cső alá veszünk minden nemű képzőművészeti megnyilvánulását a Disney-kultusznak), de akad, aki kritikusként közelíti meg, fricskaként állítja elénk, az ember természetének több oldalát karikírozva gyermeki tisztaságnak nem nevezhető nyelvezettel ezen modern fabulákat. Ha belegondolunk, nem is kell annyira meglepődnünk ezen – könnyednek, vagy makulátlannak mondhatók-e a Magyar Népmesék, vagy Andersen legcsodálatosabb történetei? Mindenféle erőszak és ármánykodás nélkülinek? Úgy gondolom, a válaszban mindnyájan egyetértünk.

 

 

 

     José Rodolfo és Loaiza Ontiveros groteszk megközelítéssel ábrázolja a mesehősöket – hol egy részeg Hófehérkét, hol pedig csókolózó hercegeket látunk. Létezik egy kör, mely legfőképp ezzel a témával foglalkozik – újrafestik a mesék jeleneteit, vagy újraértelmezve festik meg alakjait. Ilyenek például a Jim Salvati és John Rowe képek, ahol Bambin kívűl a többi Disney mesehős is fellelhető. David Kawena Disney hősöket alakít át – mintha valóban léteznének. Ezek a pornográf jellegű férfi figurák a felnőtt giccs-ember kellékei, mert áruba bocsájtják az eredetileg tanmeséből vett karaktereket. Jirka Vaatainen szintén a Disney hősöket használja, de a női alakokat teszi valóságossá illusztratív jelleggel, a karakterjegyek megragadásával. Ryan Astamendi valóságos modelt farag Pocahontasból, amíg Annie Leibovitz hollywoodi sztárokat – színészeket, énekeset, sportolókat helyez a mese birodalmába, reklámozva a Disney rajzfilmeket. Gerhard Richter 1963-ban festett szarvasát Ian Burns, ausztráliai művész átértelmezte 2007-ben: a “valódi” szarvas helyére Bambi figurát helyezett.

 

     A valós és a fiktív. A valós találkozása ideájával. Mircea Eliade szerint az emberi képzelet szorosan összefonódik a szimbólumokkal és ma is mítoszokból, archaikus teológiákból él. A sorozatfilmek hőseivel való azonosulás, a legkülönfélébb sztárok kultusza, a reklámok pszichikumra tett hatása mind-mind arról tanúskodnak, hogy az ember lelke legmélyén valami olyasmi után vágyakozik, szabad idejében olyasmihez nyúl, aminek nincs semmiféle gazdasági-gyakorlati jelentősége. A folyamatos deszakralizálódás megrontotta az ember szellemi életét, de a képzelet mátrixait nem tudta széttörni. Ez az oka modern világunkban az archetipikus képek iránti vonzódásainknak – vallja Eliade. Almási Miklós azt mondja: „A modernitás képei már nem hatják át a teljes életet, nem határozzák meg az élet minden pillanatát. Nem vesszük komolyan őket, nem hiszünk bennük, tehát voltaképpen nem vagyunk már igazi kapcsolatban velük. Csupán a vágy él bennünk kitörülhetetlenül, hogy újra és újra átéljük őket. Ezért a populáris tömegkultúra vágyvilága kvázi-valóság csupán”.

 

Köszönet Fórián Szabó Noéminek a kutatási munkában való segítségnyújtásért.

 

A képek forrása:

  http://www.flickr.com/photos/43195713@N02/3977568447/

  http://helnweincomic.homestead.com/

  http://www.sotsart.com/projects/index.html

  http://www.fecalface.com/SF/index.php/features-mainmenu-102/2867-ron-english-interview

  http://theblaaahg.com/post/722586888/nadin-ospina

  http://www.paris-art.com/marche-art/Pinocchio/Pinocchio/1895.html

  http://jameswagner.com/2008/11/joyce_pensato_at_pet.html

  http://www.picassomio.com/eduardo-arroyo/41755.html

  http://www.thebody.com/visualaids/web_gallery/2003/rowe/08.html

  http://www.designsigh.com/2009/02/takashi-murakami/

  http://www.fanpop.com/spots/hayao-miyazaki/images/17382667/title/hayao-miyazaki-photo

  Fórián Szabó Noémi nyomán

  http://hifructose.com/the-blog/1678-the-art-of-jose-rodolfo-loaiza-ontiveros.html

  http://www.disneyfineart.com/

  http://davidkawena.deviantart.com/gallery/89102

  http://1x1.fi/hu/5279

  http://ryanastamendi.blogspot.com/2012/04/good-friday.html

  http://www.arsmagazin.hu/hiressegek/134-annie-leibovitz-disney-s-fotoi.html

  http://www.ianburns.net/IB2007_Stag.html

  http://film.sapientia.ro/uploads/oktatas/segedanyagok/01.Bevezeto.Archetipusok.pdf

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :