[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Disney-kultusz a képzőművészetben

szerző: Kolmont Enikő 2014-02-07

 

Disney-kultusz a képzőművészetben

 

      1948-ban az angol Eduardo Paolozzi elkészítette „Sack-o-sauce” című kollázsát – ezen már megjelent a “Mickey Egér” figurája, melyet Walt Disney-től kölcsönzött. Ezek után Roy Lichtenstein 1961-ben megfesti saját Mickey interpretációját “Look Mickey” címen – elmondása szerint gyermekei kérésére. A huszadik század elején megszületik a film, az 1950-es évekre már a TV készülékek előtt ülő gyerekek, fiatalok “színesben” élvezhetik a hangos meséket. Új kollektív mitológia születik és lép a régi helyére, ahol már nem Ezópusz meséit, vagy Odüsszeusz hőstetteit zengik, nem is Krisztus történetét. Új, internacionális művészet jön létre, mely átlépi a kulturális és országhatárokat. Hasonlóságuk, hogy az új mesék mélystruktúrája megegyezik az ősi történetek mélystruktúráival. A mediális forradalom következtében vált lehetségessé a “régi” toposzok formai transzformálása, mely közérthető a huszadik századi, felnővő generáció számára. Ezen keresztül gyorsan és “direktbe” lehet kommunikálni (a pop művésze élt is ezzel a lehetőséggel.) A kollektív tudatnak új karakterei Lichtenstein óta nem csak a szélesvásznon, de a festővászon is gyakori szereplők. 

 

     Wayne Thiebaud 1988-ban már térben, árnyékkal festi meg Mickey-t, egy létező figura látszatát ébresztve a nézőben, Gottfried Helnwein 2000-es képén az életbe lehelt modern hős egyértelmű kritika, ironizáló jelleggel. Egyik festményén Donald kacsa “szelleme” látható, akit épp megidézett imájával egy (amerikai) gyermek lefekvés előtt, s hozzá fűzi köszönetét és egyéb kívánságait. Hasonlóan kritikus Alexander Kosolapov “szenthármassága”: Mickey-t Lenin és Jézus fogja közre, s kézenfogva sétálnak, Ron English pedig arabnak álcázza, vagy Marilyn Monroe melleinek kidülledő implantátumaként. Ospina Nadin az 1990-es évek végén agyagból készíti Disney figuráit prekolumbián hatást keltve, Jim Dine pedig Pinokkióját Pygmalion vésőjével faragja. A mesének egyik mozgatórugója, s alapja a horror, a feszültség és a tragédia – Joyce Pensato eléri ezt az érzetet Disney-figurás szénrajzaiban, Eduardo Arroyo pedig egy ijesztő kultúra szimbólumaként jeleníti meg az egeret. Keleten is teret nyert a Mickey-kultusz, példa erre Tseng Kwong Chi fotója 1979-ből – közös portré Mickeyvel. Takashi Murakami “Mr. Bob”-ja egy Mickey parafrázis. Murakami egy külön világot teremt, egy új nyelvet, ahol nem a mese, egy történet elbeszélése a lényeg – (mint Miyazaki Hayaonál, aki a “japán Walt Disney”) Murakami “Supernova” című gombát ábrázoló festménye 1999-ből Hirosimára való utalás. 

 

 

     A Disney-figurákat mára már nagyon sokan használk műveik részeként – van, aki értékében művészibb jelleggel fogalmazza meg egyéni mese-koncepcióját, van, aki naivan Disney-utánzó festő (cső alá veszünk minden nemű képzőművészeti megnyilvánulását a Disney-kultusznak), de akad, aki kritikusként közelíti meg, fricskaként állítja elénk, az ember természetének több oldalát karikírozva gyermeki tisztaságnak nem nevezhető nyelvezettel ezen modern fabulákat. Ha belegondolunk, nem is kell annyira meglepődnünk ezen – könnyednek, vagy makulátlannak mondhatók-e a Magyar Népmesék, vagy Andersen legcsodálatosabb történetei? Mindenféle erőszak és ármánykodás nélkülinek? Úgy gondolom, a válaszban mindnyájan egyetértünk.

 

 

 

     José Rodolfo és Loaiza Ontiveros groteszk megközelítéssel ábrázolja a mesehősöket – hol egy részeg Hófehérkét, hol pedig csókolózó hercegeket látunk. Létezik egy kör, mely legfőképp ezzel a témával foglalkozik – újrafestik a mesék jeleneteit, vagy újraértelmezve festik meg alakjait. Ilyenek például a Jim Salvati és John Rowe képek, ahol Bambin kívűl a többi Disney mesehős is fellelhető. David Kawena Disney hősöket alakít át – mintha valóban léteznének. Ezek a pornográf jellegű férfi figurák a felnőtt giccs-ember kellékei, mert áruba bocsájtják az eredetileg tanmeséből vett karaktereket. Jirka Vaatainen szintén a Disney hősöket használja, de a női alakokat teszi valóságossá illusztratív jelleggel, a karakterjegyek megragadásával. Ryan Astamendi valóságos modelt farag Pocahontasból, amíg Annie Leibovitz hollywoodi sztárokat – színészeket, énekeset, sportolókat helyez a mese birodalmába, reklámozva a Disney rajzfilmeket. Gerhard Richter 1963-ban festett szarvasát Ian Burns, ausztráliai művész átértelmezte 2007-ben: a “valódi” szarvas helyére Bambi figurát helyezett.

 

     A valós és a fiktív. A valós találkozása ideájával. Mircea Eliade szerint az emberi képzelet szorosan összefonódik a szimbólumokkal és ma is mítoszokból, archaikus teológiákból él. A sorozatfilmek hőseivel való azonosulás, a legkülönfélébb sztárok kultusza, a reklámok pszichikumra tett hatása mind-mind arról tanúskodnak, hogy az ember lelke legmélyén valami olyasmi után vágyakozik, szabad idejében olyasmihez nyúl, aminek nincs semmiféle gazdasági-gyakorlati jelentősége. A folyamatos deszakralizálódás megrontotta az ember szellemi életét, de a képzelet mátrixait nem tudta széttörni. Ez az oka modern világunkban az archetipikus képek iránti vonzódásainknak – vallja Eliade. Almási Miklós azt mondja: „A modernitás képei már nem hatják át a teljes életet, nem határozzák meg az élet minden pillanatát. Nem vesszük komolyan őket, nem hiszünk bennük, tehát voltaképpen nem vagyunk már igazi kapcsolatban velük. Csupán a vágy él bennünk kitörülhetetlenül, hogy újra és újra átéljük őket. Ezért a populáris tömegkultúra vágyvilága kvázi-valóság csupán”.

 

Köszönet Fórián Szabó Noéminek a kutatási munkában való segítségnyújtásért.

 

A képek forrása:

  http://www.flickr.com/photos/43195713@N02/3977568447/

  http://helnweincomic.homestead.com/

  http://www.sotsart.com/projects/index.html

  http://www.fecalface.com/SF/index.php/features-mainmenu-102/2867-ron-english-interview

  http://theblaaahg.com/post/722586888/nadin-ospina

  http://www.paris-art.com/marche-art/Pinocchio/Pinocchio/1895.html

  http://jameswagner.com/2008/11/joyce_pensato_at_pet.html

  http://www.picassomio.com/eduardo-arroyo/41755.html

  http://www.thebody.com/visualaids/web_gallery/2003/rowe/08.html

  http://www.designsigh.com/2009/02/takashi-murakami/

  http://www.fanpop.com/spots/hayao-miyazaki/images/17382667/title/hayao-miyazaki-photo

  Fórián Szabó Noémi nyomán

  http://hifructose.com/the-blog/1678-the-art-of-jose-rodolfo-loaiza-ontiveros.html

  http://www.disneyfineart.com/

  http://davidkawena.deviantart.com/gallery/89102

  http://1x1.fi/hu/5279

  http://ryanastamendi.blogspot.com/2012/04/good-friday.html

  http://www.arsmagazin.hu/hiressegek/134-annie-leibovitz-disney-s-fotoi.html

  http://www.ianburns.net/IB2007_Stag.html

  http://film.sapientia.ro/uploads/oktatas/segedanyagok/01.Bevezeto.Archetipusok.pdf

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :