[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Díszbemutató a Jókai Színházban

szerző: Siposs Ildikó 2012-10-17

 

Díszbemutató a Jókai Színházban

 

Hatvanéves a Komáromi Jókai Színház, az egykori Magyar Területi Színház jogutódja. Volt szép szoboravató ünnepség, az első színigazgató, Fellegi István emlékére, és leleplezték az első társulat tagjainak emléktábláját. (Fellegi István szobrát Juraj Gráfel készítette.)

 

Díszbemutatóként Georges Feydeau Egy hölgy a Maximból című zenés vígjátékát láthatta a közönség, Verebes István vendégrendezésében, aki szerint a humor és az unalom az igazi fegyver a mai társadalomban. Szerencsére ez utóbbit nem alkalmazta az előaadásban.
Verebes Istvántól egyébként sem volt elvárható, hogy valamiféle klasszikus felfogású zenés bohózatot tálaljon fel a nagyérdeműnek. Ez a Mici, mármint Osztrigás Mici (a darab ezzel a címmel már szerepelt a színház repertoárján) más, mint a többi. Zenés darab maradt, de mégsem énekelnek benne. Néhol kicsit némafilmes, ami inkább erényére válik. Másutt kicsit szabadszájúbb (Heltai Jenő, a fordító tán kissé belepirulna), ellenben ettől közérthetőbb.

 

A végkifejlet olyan lett, akár egy kabatréfa csattanója. Mai lett a Mici, csak jelmezbáli kosztümökben. Nagy karnevál ez, rengeteg hazugsággal, épp mint az életben. Mégis szórakoztató, mert ugyebár a színpadon zajlik. Akiben van erre elegendő nyitottság, vagy még elég fiatal, annak minden bizonnyal tetszeni fog az előadás. Aki nem érzi magát szellemileg ennyire rugalmasnak, az se rettenjen vissza, mert nagyon szép pillanatokkal gazdagodhat, hiszen ebben a darabban a színház minden generációja szerepel, már nyugdíjas színészek (köztük a színház egyik alapító tagja), a középkorosztály, fiatalok és még fiatalabbak. Gyönyörű, kiegyelített játékot nyújtanak. A közönségnek játszanak, a közönségért.

 

Feydeau darabját talán nem szükséges aprólékosan bemutatnom, számos feldolgozásban láthattuk már, meg aztán, legyen a cselekmény meglepetés mindazoknak, akik a darabot még nem ismerik.
Petypon doktor (Mokos Attila) a józan életű orvos egy átmulatott éjszaka után a kanapé alatt ébred, hitvesi ágyában pedig Osztrigás Mici, a Maxim híressége fekszik (Holocsy Krisztina), ezt a helyzetet kell hát megoldania, nehogy felesége, Gabrielle (Szabó Szvrcsek Anita) megtudja. Hazugság hazugságot szül, s ezekre a félreértésekre épül a történet, mely három felvonásban pereg le előttünk a színpadon.

 

Mokos Attila alakítása hiteles, menet közben teljesen elfelejtettem, hogy én most egy színészt látok – maga volt a pipogya Petypon. Szabó Szvrcsek Anita, aki igazi díva, Gabrielle szerepében csak a színészi tehetségére hagyatkozhatott. A felismerhetetlenségig átalakították, szerencsére kitűnő komika. Ahogy Holocsy Krisztina is az, aki egy bájosan romlottan csajszis Micit formál meg, aki kicsit olyan, mint Eliza a My Fair Ladyből, csak annak különleges dialektusa nélkül. Kitűnő alakítást nyújt Boráros Imre du Grélé tábornokként, ragyogó szórakoztató figura Skronka Tibor huncut Abbéja, de ott van a helyén Olasz István Montgicourt szerepében, s figyelemre méltó Bernáth Tamás Marollier hadnagya.

 

A vidéki hölgykoszorú alakítása külön jelenetként is megállná a helyét, szereplői: Ponant-né, Virette-né, Glaux-né, azaz Lőrincz Margit, Petrécs Anna és Balaskó Edit, majd ehhez csatlakozik a De Valmonté hercegné szerepében Szentpétery Aranka, aki végtelenül előkelő és Vidaubant-né megformálója Molnár Xénia, aki pontosan ennyiré ordenáré (közönéges) és ezzel hihetetlenül szórakoztató. Ezt a humoros összhatást fokozza a Tar Renáta által játszott, bájosan bumfordi Clémentine.

Feltétlenül megjegyzik majd Petypon inasát (Hajdú László m.v.), és szívükbe zárják a további szereplőket is: Szabó Viktor (De Valmonté herceg), Majorfalvi Bálint (Corignon), Ropog József (Chamerot), Németh István (Vidaubant), Nagy László (Emile, inas), továbbá Tóth Simona, Szűcs Klaudia, Dékány Nikolett.
 

Külön tapsot érdemel Pálinkás Andrássy Zsuzsanna, aki korhű mozizongoristaként szerepel, nélküle nem lett volna zenés a vígjáték.

A díszlet, Mira János m.v.  tervező munkája, funkcionális. Méreteit látva felmerül bennem, hogy a darabot elsősorban Komáromban érdemes megtekinteni, kisebb színpadon jelentősen csorbul az összkép.
A  Gadus Erika m.v. által tervezett jelmezek nemcsak szépek, egyszersmint beszédesek is (különösen a női ruhák), sokat elárulnak viselőjük karakteréről.
Mindent egybevetve egy vidám, szórakoztató előadást láthatott a nagyközönség, valódi színházat. S hogy a darabválasztás méltó volt-e a színház 60 éves jubileumához, nem tudom megítélni, de maga az előadás, az a színpadi játék, amit láthattam, minden bizonnyal az volt.

 

 

fotó: Kiss Gábor Gibbó

a Komáromi Jókai Színház honlapja


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :