[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Doni tragédia, II. rész

szerkesztette: Kiss László, 2009-01-20

1...és január 12-én 9.45-kor megindult a támadás. Mik voltak az elõzmények? A 2.magyar hadsereggel Moszkalenko tábornok 40.szovjet hadserege állt szemben. Ez a hadsereg fõleg idõsebb katonákból állt, távolról sem volt elitalakulatnak nevezhetõ.


 A támadás elõtti hetekben a járõrök ugyan tapasztalták, hogy egyre több a fiatal orosz katona, de feletteseik nem tartották ezt különösebben érdekesnek.
   Moszkalenko tábornok ötlete volt a támadás. Már november 23-án felvázolta telefonon Sztálinnak az elképzelését, miszerint a Sztálingrádnál támadó északi szovjet hadseregtömörülés elõretörve, mélyen benyomulva ellenséges területre messze kerül az õt ellátó vasútvonaltól, így veszélybe kerül az utánpótlás, s a siker. Viszont a magyarok által ellenõrzött területen húzódik egy sínpálya, melyet megszerezve könnyedén el lehetne látni a Sztálingrádot kerítõ szovjet hadsereget. Sztálin figyelmesen meghallgatta, s röviden annyit mondott, két óra múlva megadja a választ. Pontosan két óra múlva csöngött a telefon, s a generalisszimusz egyetlen rövid mondattal jóváhagyta a támadást, s letette a kagylót. Beindult a gépezet. Zsukov felkereste Moszkalenkot, bejárták a frontot, néhol 70-80 méterre megközelítve. (Ugyanezt megtette Jány is, õ meg is sebesült a könyökén egy repesztõl.) Zsukov rosszallását fejezte ki. Erõsnek tartotta a magyar védelmet. Moszkalenko vitába szállt vele, hivatkozott a magyarok "leharcoltságára", s demoralizáltságukra. Ez igaz is volt. Különösen sokat szenvedtek a magyarok az orosz mesterlövészektõl. A személyi veszteségeken túl az ellátási nehézségekben is nagy szerepük volt, hiszen a lovakat könnyedén kilõtték.
   A szovjet 40.hadsereg létszáma egyébként nem haladta meg a 2.magyar hadseregét, fegyverzete sem volt lényegesen jobb. A magyar tisztek erre alapozták optimizmusukat. Többségük az elsõ világháborúban szerzett harci tapasztalatokat, s valami rejtélyes okból úgy gondolták, az oroszok, mint akkor, széthúzva, teljes arcvonalon támadnak majd, s könnyû lesz õket egyszerû géppuskatûzzel visszaszorítani. Tévedtek.
   Egy órás iszonyú kemény tûzérségi pergõtûz után megindult az orosz gyalogság az urivi hídfõben. Ahogy az lenni szokott, a tûzérségi tûz nem sok kárt okozott a beásott alakulatokban, annál nagyobb volt pszichikai hatása. A támadás a 4.ezredre zúdult, melynek parancsnoka, Csoknyai Pál ezredes éppen távol volt, a támadásról csak délben értesül. Az ezred létszáma 1484 fõ, védelme mélység nélküli, támaszkodik a 7.soproni könnyû hadosztályra. Délután egy német ezredet is támadnak az oroszok.
   Az elsõ nap mérlege vegyes. A magyarok nem omlottak össze a felkészületlenség, hideg ellenére. Több helyen ellentámadásba mennek át, Kosztka Vilmos százados a zászlóaljával még január 13-án 16.50-kor is tartja Uriv község nyugati kijáratát. Egy magyar tisz halálos nyugalommal "sétálgat" a faluban szovjet páncélosok között, jobbra-balra lövöldöz, s osztogatja a parancsokat. Viszont az oroszok mégis ütöttek egy 6-7 km hosszú, 2-3 km mély rést az arcvonalon. Ezt még sem a magyarok, sem a németek nem tartják tragikusnak. A németek cselt gyanítanak, továbbra sem hiszik, hogy az oroszok komoly támadásra képesek itt is, szerintük az egész csak elterelõ hadmûvelet. A tartaléknak szervezett Cramer hadtest bevetését szorgalmazza Jány, de kiderül, errõl csak maga Hitler rendelkezhet, aki ezt megtiltja. ( Ehhez a hadtesthez volt beosztva egy magyar páncéloshadosztály, melyhez így semmi közünk nem volt.) A legrosszabb, amit egyik hadvezetõség sem tudott, a 12-i támadás csak tapogatózó támadás volt, az igazi 14-én kezdõdik. Az elsõ napon az oroszok rengeteg hullát, sebesültet hagynak hátra. Érdekes epizód, sötétedés után a 4.ezred egyik tisztje hangosbeszélõn átszólt az oroszoknak, szedjék össze nyugodtan a sebesülteket, nem fognak lõni. Ez meg is történt.
   Január 13-án folytatódik a küzdelem, kísérletek folynak magyar részrõl az arcvonal visszaállítására, sikertelenül. De az oroszok is támadnak több helyen. 14-én sor kerül a döntõ támadásra. A támadás súlypontjában az oroszok élõerõben 3-5, tûzérségben 7-10, harckocsikban 4-5-szörös túlerõben vannak. A katonai szakzsargon azt mondja, a biztos gyõzelemhez minimum 3-szoros túlerõ kell...
   Ez a szovjet támadás kettészakítja a 2.magyar hadsereget, 40km széles, 20km mély rés keletkezik. A voronyezsi front Scsucsjénél is támad. Január 15-én újabb szovjet támadások. Január 16-án Hitler végre beveti a Cramer hadtestet, a scsucsjei áttörés elszigetelésére, eredménytelenül. Túl késõ. Megkezdõdik a vert sereg agóniája. A magyar hadvezetõség kéri a németektõl a 2.magyar hadsereg kivonását, hazaszállítását. Errõl Hitler elõször hallani sem akar. Január 24-én engedélyezi a kivonást, de újjászervezõdést, partizánelhárítást rendel el. A visszavonulást Vargyassi Gyula vezérõrnagy harcképes alakulata fedezi és a Cramer hadtest maradéka. De több magyar alakulat harcol tovább a németek parancsnoksága alatt (III.hadtest). A 9.könnyû hadosztály 17/III.zászlóalja még január 27-én is kitartott doni állásaiban, parancsra vonulnak vissza. Hitler végül hozzájárul a 2.magyar hadsereg roncsainak hazaszállításához, ami 1943. április 24. és május 30. között megtörténik. 
   A mérleg: 125 000 fõ veszteség. Iszonyú. Mégis, egy rosszul felszerelt, gyenge hadsereg meg tudta akadályozni, hogy az oroszok katlancsatába kényszerítsenek minket. Akkor valószínûleg 100%-os lett volna a veszteség (Paulus 6.hadseregébõl 200 000 estek fogságba, 6000-en tértek haza 1955-ben.)
   A katonák is emberek. A visszavonulás néhány emberi vonatkozása. Az elnyomorodott lábakról néha le kell venni a bakancsot. Ez csonttá fagyott. Úgy tudták felvenni, hogy levizelték. Akkor másodpercekre megpuhult. Nem volt élelem. A németek tudtak adni szardínia konzervet. Ez is jéggé volt fagyva, de bajonettel valahogy megették. A legyengült szervezet hasmenéssel reagált. És a katonák így mentek hetekig, napokig, vagy órákig,...kinek hogy volt megírva. Utolsó emberi méltóságuktól megfosztva. És hogy milyen is az a 30-40 fokos hideg? Sára Sándor ismert filmjében így írja le egy túlélõ: "Igyekeztünk mindennel fûteni. A földeken elvétve találtunk kukoricagórét. Tudvalevõ, ezt nagyon szeretik az egerek. Belefészkelnek. Amint szétkapkodtunk egy-egy ilyen kupacot, hogy vigyük a tûzre, kiperegtek az egerek. Egyet-kettõt tudtak mozdulni a havon, s megfagytak. Hát ilyen a 40 fokos hideg..."
   A katonák nyomorúságát súlyosbította Jány ismert megalázó, megbélyegzõ hadparancsa: "A 2.magyar hadsereg elvesztette becsületét...". Igaz, ezt késõbb visszavonta. Még megalázóbb, ahogy a Rákosi-korszak kezelte a Dont megjártakat. Hiába, ember embernek farkasa... Pedig emberek voltak. VOLTAK. Ennek a szónak csak az tudja súlyát, aki már veszítette el szerettét.
   Hõsök voltak vagy áldozatok? Nincs válasz. 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Medve Zoltan e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-04-22
Szia Zodi!

Most olvastam el az altalad betett idezetet. Arrol hallottal-e, hogy a Donnal tenylegesen szabotalt majdnem a teljes 2. magyar hadsereg? Gyakorlatilag nem epitettek ki a vedoallasaikat, illetve amit kiepitettek immel-ammal, azt is tobbnyire rosszul. A nem volt faanyag, a fagyos foldbe nem lehet asni, stb. gyakorlatilag kifogasok a szabotalasokra. Hozza nem ertes, lustasag a leggyakoribb ok ezekre.

Osszletszamot tekintve az oroszok kevesebb, mint feleannyi katonaval rendeztek le a 2. magyar hadsereget. A ritka kivetelektol eltekintve az a sereg nagyon rosszul teljesitett. Ossze sem lehet hasonlitani pl. a Szt. Laszlo hadosztaly 44 decemberi Ipolymenti teljesitmenyevel ( bar azert ez extrem osszehasonlitas )
név: Medve Zoltan e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-04-20
Ajanlom elolvasni Szabo Peter Don kanyar cimu muvet. Egyebbkent nagyon varom, hogy a 2. magyar hadsereg harcairol kijojjon egy reszletes jo munka, amely alapoz ugyanugy magyar, szovjet, nemet es esetleg meg olasz leveltari adatokra. Egy ilyen munka mar tervbe van veve, mar csak evek kerdese, hogy megjelenjen.   

Amugy mindket cikkben megtalalhatoak targybeli tevedesek, es az elmult idoszakban elfogadotta valt tevhitek.
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-23
...egy túlélõ százados vallomása az eseményekrõl 1943 ból.

- A katona egész életében arra készül, hogy meghaljon ha kell a hazáért. Ez a hivatásos tiszt hivatása. Mi azonban azt sem tudjuk, hogy szabad-e meghalni a hazáért? Nem tudjuk nem követünk-e el valami helyrehozhatatlan bûnt, ha teljesítjük, amire megesküdtünk. Itthon harcra biztat a sajtó, a politika, a hadparancs, de ha kimegyünk a frontra, ha végre akarjuk hajtani a parancsot, akkor négyszemközt azt mondják nekünk, - néha éppen a parancskiadók mondják:
- Megbolondultatok? Mit szólnának hozzá Pesten? Mit szólnának Londonban? A parancs arra jó, hogy legyen írásos bizonyíték a németek felé. Pest és az angolok irányában azonban a régi Dienstreglama érvényes: lázasan csoportosítani a semmittevést. Azt azonban senki nem akarja tudomásul venni, hogy a Donnál nem angolokkal állunk szemben, hanem bolsevikiekkel. Odakint, akár tetszik, akár nem, nekünk a német katona a szövetségesünk, õk akik mindent feláldoznak, akik jó bajtársak lennének, megvetnek minket, mert látják a bizonytalanságot, a háború szabotálását, a rongyos, téli ruha nélküli bakát. Azt mondják: segítsen rajtatok a saját országotok. Nekünk éppen elég bajunk van. Épp elég áldozatot hozunk. Erre, mivel saját hazánkat nem szidhatjuk, szidjuk a német - bajtársiasságot. Sokszor úgy látszik: azért küldtek a frontra bennünket, hogy bosszantsuk a német szövetségest.

Igen! A katona dilemmája a legszörnyûbb és legvégzetesebb. Mert a Várban, a Sándor palotában, a Törzsökös Magyarok Egyesületében lehet Kállay-kettõst járni, a fronton azonban csak egy politika lehet: élet, vagy halál? Pedig egyszer már a fiatal Károly királynak egy ilyen front mögötti békekísérletébe bukott bele a monarchia. Most azok folytatják a Sixtustárgyalásokat, akik Budaõrsnél rálövettek a királyra, mert "gyengekezû volt".
- Magyarország a harctérre küldött kettõszázezer embert. Ezt tekintsétek úgy, mint a nemzet áldozatát, amelyet meghoz azért, hogy ép bõrrel kerülhessen ki a háborúból - mondja egy sajtótájékoztató is.
- Mi mindent csak félig csináltunk! - mondta 1918-ban Gömbös Gyula.
- Én a magyarság szent háborújába viszem a nemzetet! - mondta a kassai fõutcán Kállay.

Most ugyanez a Kállay tárgyalni fog, hogy miként lehet a szent háborúból kivonulni. Vannak, akik azt mondják, hogy a becsületet, a szövetségi hûséget, vagy kényszert nem lehet függõvé tenni a harctéri helyzettõl. Ezekre mások azt mondják, hogy "nyilasok".
Az újvidéki partizánakció leveretésének tetteseit megdícsérték. Most keresik õket, hogy lefokozzák és felakasszák.

Az a csodálatos, hogy a hadsereg mégis harcol odakint. Harcol úgy, mint még nem harcolt egy magára hagyott hadsereg. Százával teremnek a hõsök, a magyar vitézség, hûség példaadó helytállói. És a karádikatalinos, színháziéletes, belsõ frontnak is megvan az ellentétele. A keresztény gyárosok, iparosok, akik most nagyszerû szociális érzékkel rendezik be a gyári étkezõket, megfizetik a munkást, biztosítják a. hadiüzemi ellátást, a fiatal kereskedõk, akik nagy összegeket áldoznak szociális célokra, a kishivatalnokok, akik példaadó szorgalommal végzik a munkát és mindenek fölött a magyar paraszt, aki nem ingadozik, hanem termel, dolgozik, mert ösztönösen érzi, mi vár rá, ha jön az orosz. A katonák azonban néha megkérdezik:
- Miért halunk meg?

A voronyezsi katasztrófa idején a budapesti lokálokban, a Lipótváros magánlakásaiban és a rózsadombi villákban felbontották a "sztálingrádi pezsgõt" a szegény üldözöttek. Ez a sztálingrádi pezsgõ fogalommá vált. Az ordító szibériai buránában, a véres hóban megfagyott tíz és tízezer magyar. Budapesten pedig pezsgõztek, azok, akik a sorsukat, a vágyukat, álmaikat, kötelességeiket elkülönítették a nemzettõl.
- Prosit a gyõzelemre! Mert mi fogunk gyõzni, akárki gyõz is!
A katonák pedig újra azt kérdezik:
- Miért halunk meg? Azokért, akik pezsgõvel ünneplik hatvanezer magyar halálát és nyolcvanhétezer magyar hadifogságba jutását?
- Majd meglásd, - jövendöli az én lovagkeresztes barátom - a végén minket katonákat fognak odaállítani bûnbakul. Azt fogják mondani, mi nem harcoltunk jól. De lehet itt harcolni? A katonát, ha átmegy az ellenséghez - fõbelövik. A politikust, aki ugyanezt teszi - az egekig magasztalják. A politikus, aki áruló, - mint a nemzeti függetlenségi front tagjai - nem lövetik fõbe a katonák. Majd õk bitóra húzatják a honvédet, mert harcolni mert.

Az ellentmondás, a kétértelmûség, a sehova sem tartozás néha egész különös formában érvényesíti hatásait. A katonák, akik már nem bíznak a felsõ vezetésben, szükségképpen megpróbálnak mindent maguk csinálni. Olyan dolgokat is, amihez nem értenek: rádiót, színházat, újságot, hadiüzemet vezetnek. Nem jobb lenne ehelyett egy kétértelmûségtõl mentes polgári vezetés? Egyenes irány? Aztán tessék harcolni!

Vajon tudják-e, akik mindezt csinálják, hogy illúziók után futnak. Van valami biztosítékuk arra, hogy az ország nyugati és nem orosz megszállás alá kerül? Vajon a végsõ pillanatban nem fogunk-e egyedül állani, mint Rothermere lord állt a kassai fõtéren? Lesz még egy Rothermere lord egyáltalán? Vajon a nyugati humanisták nem fogják azt mondani végül, hogy menjünk és kérjünk kegyelmet Sztálintól.
A lovagkeresztes századossal megyünk, megyünk a behavazott budai éjszakában és még ma is hallom a hangját.
- Holnap elbúcsúzom a családomtól, aztán megyek vissza a frontra. Tudom, hogy nem jövök vissza többé, de azt sem kérdezem már, miért halunk meg.
- Mi odakint tudjuk, hogy értelme van a halálnak. Onnan, Keletrõl nem az élet közelít felénk, hanem a biztos nemzetpusztulás. Odakint csak egy értelme van a szónak és minden szó azt jelenti, hogy a bolsevizmus elpusztítja a világot. Magyarországot. A kultúrát. Mindent elpusztít, ha nem állítjuk meg: a sztálingrádi pezsgõzõket, az optimistákat, az árulókat, az angolbarátokat, a németbarátokat, talán ezt a büszke Várat is.

név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-20
Jány tévedett! Parancsnokként mindig könnyû ítélkezni az elsõ vonalban lévõk felett. Az ember élni akar, a katona megúszni és hazatérni, haza a csaldához, a békébe, a házba, a földecskéhez, a nyugalomhoz. De ha katona, akkor harcol. Mínusz 40 fokban, befagyott závárral, hasmenéssel, legyengülve. Beáldozták õket, vágóhídra hajtották õket. Nem érdemelték ezt!!! Már két hónappal a támadás elõtt le kellett volna cserélni az egész sereget, leváltani, pihentetni, felszerelni stb. Sokszor megnézem a térképen Uriv hol is van. . .