[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

drag me to hell

szerkesztette: skitzz, 2009-09-14

drag me to hell   Az egyre erõsödõ látványos rémálmok és borzalmak rendszerint morbid poénokká alakulnak, az öregasszony szájából katapultáló mûfogsortól kezdve egy nem kevésbé szerencsétlen házimacska sorsáig. Egyáltalán nem veszi magát komolyan a film, és ez az egyik legnagyobb elõnye az összes kortárs-horrorral szemben.


sam raimi
drag me to hell
drag me to hell-filmrészlet
drag me to hell- filmrészlet
drag me to hell -filmrészlet
drag me tohell-filmrészlet
drag me to hell- filmrészlet
drag me to hell

DRAG ME TO HELL – POKOLBA TASZÍTVA

   Az Evil Dead (Gonosz Halott, fölösleges és kínos címfordítások egyik példája, úgyhogy eredeti nevén lesz említve) sorozatot a horror rajongók szívükbe már évtizedek óta mélyen belevésték. Ki hitte volna, hogy az akkor még nevetséges pénzekbõl kultuszdarabokat forgató Sam Raimi majd egyszer egy olyan hatalmas projekt mellé ül le, mint a Pókember trilógia. Raimi azonban most visszatért a gyökereihez, és megmutatja, hogy mennyire ütõs lehet egy szélesebb korhatár számára is hozzáférhetõ horrorfilm.

   Ami a legjobban megrettenthette a Raimi „hazatérését” tûkön ülve váró rajongótábort, az pont az elõbb említett PG-13-as besorolás – azaz semmi vér, kemény erõszak vagy szex. Noha utóbbiról sohasem voltak híresek filmjei, a patakok medrét kitöltõ mûvér és gyurmapofájú, gennyezõ élõholtak gyakori vendégek voltak az elsõ két Evil Dead-jében.   

   A harmadik rész, a The Army of Darkness, már jócskán tompított erõszakkal bírt, a nagyobb költségvetésnek és a stúdió felügyeletének hála, és õszintén, az elsõ kettõtõl minõségben is nagyon távol volt. Raimiban sokak pont azért nem bíztak, mert egy újabb alacsony besorolású horrorral rukkolt elõ a szintén kevésbé jól sikeredett harmadik Pókember után. Az elsõ reakciók azonban szertefoszlatták a kételyeket, és már most mûfaja egyik legjobbjaként emlegetik a B kategóriás okkult mészárlás mesterének új üdvöskéjét.

   Hogy mivel sikerült kitörni a tucat számra gyártott, olcsó ijesztgetések ördögi körébõl? Talán azzal, hogy Raimi annyira hû maradt kultuszfilmjei humorához és könnyedségéhez, mindaz mellett, hogy vérprofi technikai megoldásokat alkalmaz lépten-nyomon.

   A történet nem sokkal bonyolultabb vagy gondolkodásra ösztönzõbb, mint akármelyik Evil Dead-é, egy fiatal bankár lányt elátkoz egy cigányasszony (akitõl ráadásul tört magyar nyelv is hallható), miután nem hajlandó meghosszabbítani hitelét. Innentõl kezdve Christine hallucinálni kezd, majd késõbb látomásai már fizikai formát is öltenek és harcba kénytelen szállni saját életéért, mivel pár napja van csak a pokollal való randevúig.
  

   Az egyre erõsödõ látványos rémálmok és borzalmak rendszerint morbid poénokká alakulnak, az öregasszony szájából katapultáló mûfogsortól kezdve egy nem kevésbé szerencsétlen házimacska sorsáig. Egyáltalán nem veszi magát komolyan a film, és ez az egyik legnagyobb elõnye az összes kortárs-horrorral szemben. Amikor ráadásul Raimi stílusából kifolyólag az Evil Dead-ek hangulatára ismer rá az ember, már képtelen nem jól szórakozni. A szándékos hatásvadászat, egyre elszántabb fõszereplõ és paródia elemei mellet a hiedelemvilágból merített történet is kellemesen a rendezõre vall, szó sincs ezért a tini lányok lejáratott darabolásáról a sarki kollégiumban.
  

   Ha valamiben nem lehet az alkotó korábbi mûveihez mérni az aktuális munkáját, akkor az a vizuális kivitelezés. Noha a dialógusok és groteszk helyzetek mind Raimi nevérõl árulkodnak, már a poligonok alkotta effektusokon is legalább akkora hangsúly van, mint a maszkokon, vagy éppen a régi gumi zombikat idézõ halott test-preparátumon.   
  

   Apropó, még vérmentesen is durva a film, állapíthatja meg a nézõ, egyes jeleneteknél már-már csodálkozva, hogy hogyan úszta meg, hogy ne sorakozzon be öregebb testvérei mellé a 17 éven aluliak számára nem ajánlottak polcára.
 
   Mivel rajongóknak ez már valószínûleg több, mint elég pozitívum, a kérdés csak az, hogy mit vihet el egy átlagnézõ ebbõl a filmbõl, egyáltalán kinek érdemes belevágnia, paródia ez vagy horror?

   Nos, el kell képzelni a jó pillanatban, jó helyrõl betoppanó természetfeletti erõk csapásának, és az autó ablaküvegére tapadó, kilátás blokkolásával gyilkolásra törekvõ, misztikus zsebkendõnek a keverékét. Röviden : a B horrorok minden ínyencségével ellátott élményt, amihez reméljük egy nap újra visszatér a pókhálóban ragadt rendezõ.

Írta: Hushegyi Ádám


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Fukk Tamás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-21
Egész jó kis horror volt, de azért maradt bennem némi hiányérzet. Az ijesztgetések eléggé hatásosak, az undorító jelentekbõl (egymás szájába hányás) viszont elég lett volna kevesebb is. Raimi rendezése kiváló, és a tesójával egy eléggé pofás forgatókönyvet is írt a filmhez, de a színészeket egy kicsit gyengének éreztem. Az viszont biztos, hogy kiemelkedik a tucathorrorok tengerébõl.
Kíváncsi leszek majd a vágatlan DVD változatra is.