[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Edouard Manet

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2007-01-24

Edouard Manet: Lola da ValenciaManet egyfajta átmenetet képez a realizmus és az impresszionizmus között.
A régi iskolára hivatkozott, Raffaellót, Giorgionét és Tizianót tartotta mesterének, de mégis a Baudelaire által egekig magasztalt "modernséget" tekintette a megfelelõ útnak.


175 évvel ezelõtt született a festõ
(1832 Párizs -1883 Párizs)

 

Reggeli a szabadban, 1863

Argenteuill, 1874

Erkély

a Folies-Bergere

polgárháborús barrikád

Rueil-i ház

Canale Grande, 1874

Krisztus az angyalokkal

Halott torreádor, 1864

Olympia

Zola portréja, 1868

A titkos szerelem, az Erkély modellje, az ugyancsak impresszionista Berthe Morisot



Fontosnak tartotta a világos színeket, de egész pályafutása során megõrizte a sötét árnyalatokat is, a feketéket, barnákat, szürkéket, mindazokat a színeket, amelyeket az impresszionisták számûztek palettájukról.
Nem akart velük együtt kiállítani, viszont Claude Monet hatására 1871 után elkezdett a szabadban festeni. (Én személy szerint kétlem, hogy ez Monet hatása lett volna - bár az életrajzok mindig említést tesznek róla. Ez akkor általános jelenségnek volt mondható és szinte minden kortárs kipróbálta. Monet pedig Courbet hatására festett volna a szabadban...? Rokonítani kell, ez természetes, összefüggéseket keresni és rájönni a logikájára a dolgoknak. Pedig az életben általában nincs logika.)

Konzervatív polgári családból származott. 
Az 1863-as Salon des Refusés botrányhõsévé vált, majd ettõl kezdve a kritika és közönség bûnbakja lett; merész tasizmusa, a "Reggeli a szabadban" csupán "ízléstelen mázolmánynak" számított a kritika szemében.
Az új eszmék és a legújabb festészeti irányzatok szószólója és védelmezõje lett. A Guerbois kávéházban folytatott mûvészi viták Degassal, Mallarmével és a modern felfogás más képviselõivel az impresszionizmus esztétikai és technikai fejlõdését szolgálták.

Manet a festészet kedvéért letért a családja által neki szánt tengerésztiszti pályáról és 1850-ben beiratkozott Thomas Couture mûtermébe. Egészen 1856-ig járt ide. 1855-ben festett egy olyan képet, amely miatt mestere így méltatlankodott: "Ha új iskola vezére kíván lenni barátom, azt másutt alakítsa meg".

Az 1858-ban festett "Abszintivó" címû képét Szalon zsûrije visszautasította. A spanyol balett (1862) és a híres Lola de Valence (1862) elsõ igazán híres alkotásai, ez utóbbihoz írta Baudelaire a Romlás virágai­nak egyik híres négysorosát.
"Annyi szépség között, mely szemetekbe tûz, értem, barátaim, hogy haboztok elégszer; ám Lola de Valence szépségében egy ékszer váratlan bája gyúl: éjláng és rózsatûz."
A költõ - fõleg az utolsó sorban - érzékeltetni akarta a spanyol festõknek - többek között Goyának - Manet-ra gyakorolt hatását, ezért említi az éjláng és rózsatûz (rose et noir) színharmóniát. A közönség és a kritika viszont felháborodott e "vörös, kék, sárga, fekete mázolmány" láttán, amely szerintük "a szín karikatúrájának és nem maga a szín".

1863. május 1-én újra megnyílt a Szalon. Mivel ebben az évben a zsûri különösen szigorú volt, s a bemutatott mûvek nagy részét visszautasította, III. Napóleon császár úgy határozott, hogy május 15-én szintén a Palais de l'Industrie-ben egy másik Szalont kell nyitni, s ott együtt kell bemutatni valamennyi visszautasított mûvet.
Ez volt a híres Salon des Refusés, amely az új mûvészet elsõ "hivatalos" Szalonja lett. Sok mûvész vett részt benne, köztük Manet is három vásznával. Közülük a 363-as katalógus­számú "Fürdõ" vagy "A négyszögû társaság" címû képe, amely azóta "Reggeli a szabadban" címmel vált ismerté, óriási botrányt kavart.
Manet szándéka pedig az volt, hogy modernizálja a régi sikeres témákat. Erre Giorgione híres festménye, a "Koncert a szabadban" ösztönözte.
"Újra akarom festeni ezt a képet az áttetszõ légkörrel" - írta. A két férfialakhoz a festõ bátyja, Eugéne Manet és a holland szobrász, Ferdinand Leenhoff (aki utóbb sógora lett) ült modellt, míg az elõtérben a festõ 1862 és 1874 között kedvelt modellje, Victorine Meurend tárja fel elõzékenyen meztelen testét.

A következõ botrány 1865-ben tört ki a Szalonon, ahol Manet egyebek között bemutatta az Olympia címû képét.
Manet-t ez alkalommal is a régi mesterek inspirálták, az õ sémáik modernizálását tûzte ki célul. Forrásaként Tiziano Urbinói Vénuszát, technikájában pedig Goya Meztelen Mayáját próbálta követni. A közönség és a kritika mégsem látott egyebet a képben, mint a prostitúció botrányos apológiáját, s Olympiát "sárgahasú odaliszkként", "macskás Vénuszként", "nõstény gorillaként" bélyegezték meg.
Egyedül Baudelaire-nak és Zolának volt bátorsága megvédeni a képet, sõt, Zola még ezt a kijelentést is megkockáztatta: "a sors a Louvre-ban jelölte ki helyét".

Jóval késõbb Paul Valéry abban az elõszóban, amelyet a mûvész születésének századik évfordulója alkalmából az Orangerie-ban rendezett kiállításhoz írt, kijelentette: "A felháborító, szent borzadályt kiváltó Olympia lenyûgöz és diadalmaskodik. Botrány és bálvány: a társadalom nyomorúságos titkának hatalma és nyilvános megjelenése. A feje üres: fekete bársonyszalag választja el léte lényegétõl. Egy tökéletes ecsetvonás tisztasága zárja körül a megtestesült Tisztátalanságot, azt, amelynek funkciója mindenfajta szemérem békés és jámbor nem ismerését kívánja meg. Az abszolút meztelenségnek ajánlott bestiális vesztaszûz; álmodozás mindarról, ami elrejtõzik s fennmarad a primitív barbárságból s állatiasságból."

1865-ben sikerült végre Spanyolországba utaznia, hogy megismerhesse azokat a mestereket, akiket annyira nagyra tartott; Goya és Velázquez lelkesítette elsõsorban.
A következõ évben állította ki a Szalonon "A fuvolás fiú"-t és "A tragikus színész"-t.
1867-ben festette a "Miksa császár kivégzése" címû képét, kétségtelenül Goya Május harmadikájának hatása alatt.
Még ebben az évben ötven fontos képét bemutathatja a Világkiállításon. Ebbõl az alkalomból jelenteti meg Zola "Edouard Manet, biofizikai és kritikai tanulmány" címû mûvét, s hálája jeléül a mûvész megfesti Emile Zola arcképét.
Ebben az idõszakban s egész késõbbi pályafutása során Manet csodálatos csendéleteket is fest, mint például a Váza bazsarózsákkal (1864) és a Csendélet lazaccal (1866).

Az impresszionizmus és a plein-air festészet irányába történõ fejlõdés igen jellegzetesen nyilvánul meg a Krokettjátszmában és a Vasútban (mindkettõ 1873-ból).
1874-tõl Manet Claude Monet társaságában Argenteuilben fest, s mûveiben villódzóbb technikát, világosabb és elevenebb színeket használ, anélkül, hogy teljesen kiiktatna bizonyos sötétebb árnyalatokat.
Erre a legjobb példák a "Csónakban", "Argenteuil", "A csónakosok"...  Az 1875 szeptemberi rövid velencei tartózkodása nyomán születik "A Canale Grande Velencében".
Manet csatlakozása az impresszionizmushoz tökéletesen leolvasható a "Fehérnemû" (1875), "A rue Mosnier zászlókkal (ma rue de Benne)" (1878), és az "Utcakövezõk a rue Mosnier-ban" címû képeirõl.

Manet azonban inkább független festõ maradt, mint igazi impresszionista; a modern élet jobban érdekelte, mint az elkötelezett elvszerûség az impresszionisták csoportjában vagy más társulások esetében.
Nana (1877), Melegházban (1878, az 1879-es Szalonban állította ki) és Lathuille apónál (1879 kiállítva az 1880-as Szalonban) címû képei egy kiforrott, határozott mûvészegyéniséget mutatnak.
A paralízis ekkor már megtámadta
Paul Colin (Manet, Párizs, 1937) tökéletesen kifejezte, hogy mi az, amire Manet rátalált:
"...hogy megoldja azoknak az irányzatoknak az ellentétét, amelyek mûvészetében jelentkeznek, úgy képzelte, egyesítheti a két elméletet, s - ha szabad így kifejeznem magam - a mûteremben festhet plein-air képet. Modelljeit egy kis lugas melegházába, egy párizsi kertecske bizonytalan fényébe helyezte, ahol egyetlen gesztenyefa elegendõ volt a napfény elhomályosítására. Ez a fogás lehetõvé tette számára, hogy megtalálja kedvenc, talán intenzívebb, ugyanakkor finomabb megvilágítási effektusait, s továbbra is ragaszkodhasson a mûteremfestészetben kialakult szokásaihoz, fõleg ahhoz, hogy modelljei vég nélkül üljenek neki." 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-06-19
Hát elég késõn válaszolok. Nem figyeltem a véleményeket. Kedves Zsu, mondd, mi igazán a tiéd? Mindenki egyedinek születik, de hitvány utánzatként hal meg. Minden, amit tanultál, azt valahonnan tanultad, valakitõl tanultad így minden, amit mondasz valaki hatását tükrözi. Ruháidat, kedvenc zenédet, versidézeteidet se te találtad ki. Csak azonosulsz vele. Parfümödet is használják mások is, akárhogy nézzük, belõled is van egy tucat. Igazán egyéni a hozzáállásod lehet csak. Meg esetleg az értékrended - de ehhez már nagyon nagy önismeret kell. Ebben az írásban ott vagyok én is. Én válogattam össze és egészítettem ki olyan dolgokkal, amelyeket odavalónak ítéltem. Különben nem találtad el, a szüveg a volt tanárom, Marián Paukov elõadásán született és napjainkban lett kiegészítve. Beony
név: egy másik világ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-02
Szeretném megkérni, hogy írjon Touluse Latrecel kapcsolatban is egy cikket.
név: zsu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-05
A plagizálás büntetendõ. Nem igazán fair copy-paste alapon munkálkodni. Az impresszionizmus lexikona. Eltaláltam?
név: zsu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-05
A plagizálás büntetendõ. Nem igazán fair copy-paste alapon munkálkodni. Az impresszionizmus lexikona. Eltaláltam?
név: Adri e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-02
Arra jöttem rá, hogy ezek a festmények, azért is vátottak ki ekkora felháborodást (Betiltott festmények galériája - Jó fejek voltak ezek a Napóleonok), mert az aktuális életbõl vették a témát, és mindenkihez szóltak. Az egyszerû néphez és a ,,beavatottakhoz" egyaránt. Úgy érzem, hogy ez a fajta zsenialitás ritka a mai modern festészetben. Hába védem meg a nodern mûvészetet a dilettánsok elõtt (mert én bizony, beavatottnak tartom magam...), nem birok megszabadulni a félelemtõl, hogy a védenc bûnös.
név: Szenci Péter e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-01-28
Kedves Ottó. Szívesen olvasom írásait, jól érzodik személyes véleménye. Kíváncsian várom, mit ír majd a huszadik század második felének képzomuvészetérol.
név: énkicsinaiv e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-01-25
csoda ez az impresszionuzmus! Szerintem az is követelmény egy jó képnél, hogy együtt tudnál-e vele lakni egy alkásban. Na ezekkel tudnék!!! De nagyon! Köszi az élményt!