[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Egri borok kóstolója a Rovásban

szerző: Kovács Ágnes 2014-05-26

 

Egri borok kóstolója a Rovásban

 

     „A bor az embernek teremtett csodálatos adomány: feltéve, hogy egészségben vagy betegségben, ésszel és mértékkel, jellemre szabottan fogyasztják.” (Hippokratész)

 

     Az egri Rácz fivérek, Dr. Rácz László, az egri Eszterházy Károly Főiskola egyetemi tanára és Rácz József, az Egri Korona Borház ügyvezető igazgató nemcsak szakértelemmel, hanem szívvel és lélekkel igazgatják a vállalkozást. 

Az Egri Korona Borház Magyarországon szinte egyedülálló technológiájú borászati vállalkozás 270 ha szőlőültetvényén Cabernet sauvignon és franc, Kékfrankos, Merlot, valamint Leányka, Chardonnay, Sauvignon Blanc, Hárslevelű fajtákat termeszt. A szüret során fürtönkénti szelektálással biztosítják, hogy csak egészséges, érett fürtök kerüljenek leszedésre. A borok érlelése 225 literes barrique tölgyfahordóban történik. Az Egri Korona Borház célja, hogy magas minőségű boraival szolgálja a kulturált borfogyasztást, és öregbítse az Egri Borvidék hírnevét. 

 

     „Négyesztendős koromban kis híján meghaltam, de egy magyar óbor életre keltett, és lehet, hogy ezért szeretem a bort…” (Turgenyev)

 

     A kassai borkóstolót jelenlétével megtisztelte Rudolf Schuster köztársasági elnök, aki Máté László gyakori vendégünk és egykori tanácsosa jóvoltából látogatott el a Rovásba. Az elnök olyan jól érezte magát, hogy negyedóra helyett két órát maradt, minek következtében a soron lévő programját is lemondta. Ugyancsak örömmel üdvözöltük a közönség között Czimbalmosné Molnár Évát, Magyarország kassai főkonzulját vagy Zachariáš Istvánt, a Kassa Megyei Önkormányzat alelnökét, Szepsi polgármesterét. 

 

A Rácz fivérek sem bíztak semmit a véletlenre. A tízféle bor megkóstolása és a borról szóló ismertető előadás után az est végén egy gyors bortotót is kipróbáltak. 13 kérdésre kellett válaszolni, a három lehetséges válaszból a helyeset eltalálni. Az első két helyezett  egy-egy finom egri bort kapott jutalmul. A ráadáskérdés pedig éppen az elnök egyik írásával volt kapcsolatos.

 

 

     A hangulat – nem csak a boroknak köszönhetően – nagyszerű volt, amelyet a jó humorral megáldott Dr. Cs. Varga István irodalomtörténész csak tetézett a borról szóló irodalmi ismereteivel és idézeteivel. Egy nagy csokorra valót állított össze belőlük, amelyet most a Rovart olvasóinak ajánl szeretettel:

 

„Borban az igazság” – „In vino veritas“ (Aszklépiadész)

 

„Jobb részegen feküdni, mint a halotti ágyon.” „Ha szíhatok borocskát, a gondjaim csucsulnak.” „Midőn iszom borocskát, / alusznak aggodalmim…” (Anakreon)

 

„Szelíd erődtől serken a lomha ész (…) s napra világlik az elme kincse.”  (Horatius)

 

„A bornál nincsen kellemesebb, nincs jobb ital: / Bajűző, búfeledtető orvosszerünk, / Vidámság magvetője, édes iskola, / A társaságot összeforrasztó erő.”  (Terentius)

 

„Ez a jóbor, tiszta jóbor, / zamatos, csodás bor, / talpig férfi lesz az ember / tőle, büszke, bátor!”  (Carmina burana, Jékely Zoltán fordítása)

 

„bárhogy is van – aki iszik, / Isten arcába frissebben tekint.” (Goethe, Szabó Lőrinc fordítása) 

 

A Faustban: „Biz én a savanyút nem kedvelem, / adj egy pohárka édesebbet!” feleli Mefisztó: „Neked hát Tokajit eresztek.” (Jékely Zoltán fordítása)

 

„A haza szabadulásáért annyi részegítő köszöntések lettek, hogyha egy nagy völgybe vinnék a török császár erejét, és reá eresztenék azt a bort, melyet sok részegeskedésben megittanak Magyarország szabadulásáért, nem kellene vízözön sem a török veszedelmére, mind borban fúlnának meg.”  (Pázmány Péter)

 

 

XIV. Lajos, a Napkirály a tokaji borról: 

„Le vin des rois et le roi des vins” – „Vinum regum, rex vinorum” – „Királyok bora, borok királya”.

 

„Ily jó időt érvén Isten kegyelméből, / Dicsérjük szent nevét fejenként jó szívből, / Igyunk-lakjunk egymással vígan, szeretetből.”  (Balassi)

 

„Drága kincsem, galambocskám, / Csikóbőrös kulacsocskám! / Érted halok, érted élek, / Száz leányért nem cseréllek. / Megvídító orcácskádat, / Csókra termett kerek szádat / Ha a számhoz szoríthatom, / Zsuzsiét nem csókolgatom. (…) ’Útas, köszönj rám egy pint bort: / Itt látsz nyúgodni egy jámbort, / Kedves élete-párjával, / Csikóbőrös kulacsával!’”  (Csokonai Vitéz Mihály)

 

Kölcsey Ferenc 1822. december 7-én, Csekén, közvetlenül a Hymnus előtt írta a Bordalt:

 „Igyunk derűre, / Igyunk borúra, / Ugy is hol kedvre, / Ugy is hol búra / Fordúl az élet. / Kedved a jó bor / Jobban éleszti, / Búdat a jó bor / Messze széleszti, / S elmúlat véled.”

 

„Tokaj szőlővesszein / Nektárt csepegtettél.” (Kölcsey Ferenc: Hymnus)

(Nem az édesség és szeszfok különösen magas fokáról van szó, hanem az áldás minőségi szintjéről.)

 

„Egri bor, annyi jó napjaim életadója, / Tégedet áld, mint én, mind ki belőled iszik, / Verset is ír, táncol, minden bút félre felejt el… / Egri bor, ott, hol nősz, ott van a szent Helikon.”  (Vitkovics Mihály: Az egri borhoz)

 

„Fölfelé megy borban a gyöngy; / Jól teszi. / Tőle senki e jogát el / Nem veszi. / Törjön is mind ég felé az / Ami gyöngy; / Hadd maradjon gyáva földön / A göröngy.”  (Vörösmarty Mihály) 

 

„Ki illet e pohár, / Mely kézről kézre jár? / A hős Egert, Hevesnek fiait. / Te vagy Heves, kit felköszöntök itt. / Boldog vidék! (…) Kerüljön egyszer már a sor: Magyar hon! És tiszta bor!” (Vörösmarty: Jó bor)

„Ittanak a hősök s egyik így pendíte: ’Török vér!’ / „Hagyj folyjon’ mondá hévvel az egri Dobó. / S folyt az azóta határ nélkül; s barna pogány vér / S lelke Dobónak forr lángboraidban, Eger.”  (Vörösmarty: Egri bor)

„Ha férfi lelkedet / Egy hölgyre föltevéd, / S az üdvösségedet / Könnyelműn tépi szét; / Hazug szemében hord mosolyt / És átkozott könyűt, /S míg az szivedbe vágyat olt, / Ez égő sebet üt; / Gondold meg és igyál: / Örökké a világ sem áll; / Eloszlik, mint a buborék, / S marad, mint volt, a puszta lég.” (Vörösmarty: Keserű pohár)

 

 

„Húzd rá cigány, megittad az árát, / Ne lógasd a lábadat hiába; / Mit ér a gond kenyéren és vizen, / Tölts hozzá bort a rideg kupába. (…) Sziv és pohár tele búval, borral, / Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.” (Vörösmarty: A vén cigány)

 

 

„Gondüző borocska mellett / Vígan illan életem; / Gondüző borocska mellett, / Sors, hatalmad nevetem.” (Petőfi Sándor: A borozó)

„Hol jó bort érezek, betérek; / Ne térnék hát Egerbe? / Ha ezt a várost elkerülném, / Az isten is megverne. // Egyúttal azt is megtekintem, / Hol vítt Dobó nagy lelke; / És felköszöntöm, aki őt oly / Dicsőn megénekelte. (…) / Be kell Egerbe mennem! / Mert ennyi édes vonzerőnek / Szívem nem állhat ellen.” (Petőfi Sándor: Eger mellett)

„Itt benn ülök a melegben, / Környékez sok jóbarát, / Töltögetve poharamba / Egri bércek jó borát. / Jóbarátok, jó borocska – / Kell-e más? / (…) Lelkem a jövőben jár. / A jövőben vígan élek, / Boldogon! / Mert nem árva már az egykor / Árva hon.” (Petőfi Sándor: Egri hangok)

„Szólt az Isten: ’Kedves fiam, Nóé: / Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é?’ / Felelt Nóé: ’No, megöregedtem, / de ilyen jó bogyót még nem ettem.’ // Szól az Isten: ’Kedves fiam, Nóé: / A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é?’ / Felelt Noé: ’Ihaj, csuhaj! Sári! / Három Istent kezdek immár látni!”’ // Szólt az Isten: ’Kedves fiam, Nóé: / Hát az ó-bor, hadd lássuk, hogy jó-é?’ / Felelt Nóé: ’Iszom reggel óta: / Gyere pajtás, van még a hordóba!’” (Gárdonyi Géza)

„Ez a világ mi vóna, / ha egy kis bor nem vóna! / A szép asszony mög a bor, / sej! mögvígasztal mindönkor.” (Gárdonyi Géza)

 

„Bujdosik, egyre bujdosik / Véres asztalon a pohár. // Robogva jár, kel, fut az Élet / Énekes, véres és boros / Szent korcsma-ablakunk alatt. // Uram, az én rögöm magyar rög, (…) Mit akar / A te nagy mámor-biztatásod? / Mit ér bor- és váráldomás? / Mit ér az ember, ha magyar?” (Ady Endre)

 

„Pajtás, igyunk, vad a világ, / Setét kohóju hámor, / De édes kert a szerelem, / S szelíd lugas a mámor, / Legyen ma társunk Bacchus úr / S a rózsásfürtü Ámor!” 

(Tóth Árpád)

 

„Hatalmas izmú hős, víg isten, földre szálló, / / Mámor barátja te, az élet szeretője, / Kinek királyi bot a termő szőlőtőke, / Feléd cikáz e dal, elégiára váló.” (Juhász Gyula)

 

„Bor, te dús örömelixír, / Bor, te táltos rőt pogány, / Csók az Élet ajakán, / Kedveseknek várva vitt hír. // Vérem forrjon véled össze, / Bor, te férfikor teje, / Mindeneknek elseje, (…) // Bor, te ünnep ékes gyolcsa, / Május hímes köntöse, / Víg tüzek víg kürtöse, / Őserők tüz-istenkorcsa. (…) Bor, téged vasárnapollak. / Bor, ó égjünk, égjünk együtt el!” (József Attila) 

„Régi szelid esték, ti is emlékké nemesedtek! I…) hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot / ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?” (Radnóti Miklós)

„Józanul? (…) Voltam én is valaha józan, / rá sem tudtam nézi a borra: / én bolond. // Józanul? (…) Ebben az illuminált univerzumban? ( …) No nem, barátaim, amíg én itt vagyok: / csak ontsa Noé vesszeje a szőlőt, / s ragyogjon a bordal!” (Utassy József)

 

XIV. Benedek pápa (1675-1758) a Mária Terézia királynőtől kapott tokajit megízlelve, mondta: „Benedicta sit terra, quae te germinavit, / benedicta mulier, qui te misit, / benedictus ego, qui te bibit. – Áldott legyen a föld, amely téged termett, / áldott az asszony, ki téged küldött, / áldott én, ki téged iszlak.”

 

„A bor aromája tsak az első néhány kortyban existál. Aki vedeli, tsupán Alcoholt iszik, akkor már zamata indifferens: a bővségessen ivott bornak lelke nintsen.” 

 (Weöres Sándor)

 

„A borhoz nemcsak vulkanikus hegyvidék kell, a talaj sajátos ásványi összetétele, a gondosan válogatott és megmunkált szőlővenyigék: a borhoz kegyelem is kell. A nagy borvidék olyan, mintha áldás lenne rajta. Ez a profán kegyelem árad az Eger környéki tájból.” (Márai Sándor: Az egri bor)

 

„Ki bort iszik, imádkozik, aki vedel, elkárhozik.”

„Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a Te bőkezűségedből kaptuk a bort. Felajánljuk neked, mint a szőlő termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra a lélek itala.” (A szentmise textusából)

 

Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére” (Mt 26,27.)

 

Fotók: Koreň András 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :