[kapcsolat]   husken

mamü

 

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Egy forradalom csillagai

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2006-09-18

harcosok az utcánIgazából a csillagok nagyon szépen csak emberi szem mesteri mûszerének tükrözõdésében láthatóak. A történelem, valami furcsa fintorgó kategóriaként mindig csak személyes lehet.



akkor így látták õket

Gyuri és Judit

Krasztev Péter

régen por arcuk

megnyitó

Ezért is tartom fontosnak egy olyan kiállításról írni, amely rendhagyó módon, nagyon személyes hangvétellel közelíti meg 1956 eseményeit. Látható Rimaszombatban még 2006. október 6-ig, a Gömör–Kishonti Múzeumban Budapesti hõsök nyomában címmel.
A történet egy lány sorsán, Sponga Jutka életén át mutatja be 1956 eseményeit. Pompás ötlet! 1956-ban a budapesti harcokban meghalt egy sajtófotós. Jean-Pierre Pedrazzini. Az õ halála elõtt tisztelegve kollégái minden aznapi fotójukat elhunyt társuk nevével szignóztak, azok úgy jelentek meg a nyugati lapokban. Köztük az a fotó, amely egy sebesült arcú, vöröskeresztes munkáslányt és egy jasszos arcú, jóképû fiatal férfit ábrázol, valahol a harcok közepette egy napsugaras pillanatban. A Paris Match és az Epoca címû lapokban is megjelentek a fotók, ezeknek a régi felvételeknek az alapján pedig egy csodálatosan megkapó kiállítást készített Balázs Eszter és Phil Casoar, akik több mint öt év kitartó és ugyancsak fáradtságos munkájával nyomozták ki a fényképeken szereplõk nevét, sorsát, további életének alakulását. Jól tessék figyelni, nem a nagypolitika szemszögébõl látszik most a forradalom, hanem igazi, apró, egyéni sorsok tükrében. A story fõhõsnõje az a Sponga Jutka, aki a forradalomban mint alig 19 éves fonógyári munkáslány vett részt. Ez a lány egy alkoholista apa és cselédsorban élõ anya gyermekeként, igazi lázadó fiatalként élt ebben a korban. Bátyja, József ekkor AVH-s tiszt, õt pedig az akkori ismert kategória, a közveszélyes munkakerülés miatt többször is letartóztatták. Öccse, Sponga Feri 1956 októberében egy szovjet tank sortüzének áldozata lett, alig tízévesen. Érdekes kis családtörténet, ugye? Nos ennyit ízelítõnek a kiállítás storyjáról. Aki erre jár, Rimaszombatban, okvetlenül nézze meg. Annyit még el lehet árulni, a fényképek nem egy happy end-es családregényt mutatnak be, hanem a tipikusan XX. századi magyar sors egy nagyon személyes szeletét. Ez a vándorkiállítás Vilnuisból érkezett Rimaszombatba, innen Brüsszelbe megy tovább. Rimaszombat a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet munkatársainak köszönheti a rendkívüli tárlat bemutatásának lehetõségét. Annyit megjegyeznék, a kiállítás megnyitóján a múzeumi alkalmazottakon és az intézet munkatársain kívül valójában alig húsz–huszonöt igazi érdeklõdõ vett részt. A miértre, hogyhogy csak ennyien, nem tudom a választ. Sajtó, rádió, meghívó szólította meg a kedves közönséget. Amerikából ma bejön a zene, de a közönség az nem jön be – jut eszembe a Bizottság egyik régi száma. Nem baj! Csak annyi a kár, hogy Sponga Jutka, aki idén még csak alig 69 éves volna, már 1990 óta egy idegen földrész vöröses földjében nyugszik. Valahol Európában született, ott harcolt a saját és mások szabadságáért. Nyugszik valahol Ausztráliában. Ki lehet számítani a csillagok ívét...


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Jánoki T. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-12
csak sajnálatos, hogy a forradalmakba mindég elvegyülnek a köztényes bûnözök is, és ez rontja a cél nemességét !
név: giotto e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-09-21
Azért is érdekes a dolog, mert Vilniusból jön a kiállítás és Brüsszelbe megy, és éppen Rimaszombatban állt meg közben... Miért pont Batyi? Jobbnál jobb helyek vannak útközben, mindenféle lótifuti kultúrstricivel... Hogyhogy nem harapott rá senki? Pedig nagyon jó anyagról van szó... Szokatlanul jó dologról...
név: wazze e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-09-20
voltam láttam majnem sírtam igen kemény anyag aki teehti nézze meg!!!