[kapcsolat]   husken

Rákóczi

 

természet

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Egy halálra ítélt tudós

szerkesztette: krónikás, 2006-03-07

Don van Vilet alkotása"...csak az akaraterõ, a remény, és az imádság hosszabbította meg életét. Erõs hitû, vallásos ember volt, hiszen mindennapi olvasmánya volt a breviárium" – emlékezett vissza Krausz Zoltán, aki már az uránbányában dolgozott, amikor Arany A. László is odakerült.


Kovács Ágnes: Arany Adalbert László nyelvészprofesszor és múzeumigazgató emlékezetére


Arany Adalbert LászlóJó pár évvel ezelõtt az egyik antikváriumban vásároltam egy könyvet, amelynek az volt a címe, hogy Ǻ kolonyi lågzi. Feltettem a könyvespolcra, és csak most, öt év múltán vettem ismét elõ, amikor Arany Adalbert László után kutattam. A jeles, bár nem sokat emlegetett nyelvész ugyanis a zoboraljai Kolonyban gyûjtötte tanítványaival együtt a település nyelvjárását, s még a mai nyelvészeti tudomány állása szerint is újszerû megközelítésbõl dolgozta fel az anyagot. Az említett, és 1943-ban kiadott könyvet Putz Éva írta, amelynek utószavában a kolonyi gyökerû Sándor Eleonóra említést tesz Arany A. Lászlónak a könyvre gyakorolt hatásáról és munkásságáról. A lakodalommal foglalkozó magyar néprajzi irodalom gyakran hivatkozik erre a könyvre, azonban ritkán említik meg úttörõ jellegét. Éppen azt, ami miatt egyedülálló a magyar néprajztudományban, vagyis a néprajzi anyag funkcionakista-strukturalista módszerrel való vizsgálatát. Egységes struktúrában, rendszerben vizsgálja az egész lakodalmat a 40-es években, amelyben minden mozdulatnak és mozzanatnak, tárgynak és résztvevõnek megvan a maga pontosan meghatározott szerepe.

az elelfeledettAz 1909-ben, Betlérben született nyelvészprofesszor pályája kezdetben rendkívül sikeresen alakult, de méltatlanul hanyatlásba torkollott. A rozsnyói reálgimnáziumban végzett tanulmányai után a pozsonyi Komenský Egyetemen folytatta tanulmányait filozófia, magyar és szláv nyelvészet tárgykörében. A szlavisztika iránt talán féltestvére, Zagiba Franz, a bécsi egyetem szlavista professzora keltette fel érdeklõdését, aki több munkájában is foglalkozott Gömör és Rozsnyó kultúrtörténetével. Arany csupán 27 éves volt, amikor az egyetem Dialektológiai Intézetének a vezetõje lett, és a Václav Vá¾ny által szerkesztett, szlovák nyelvjárási atlasz összeállításán dolgozó magyar csoport, a Szlovákiai Magyar Közmûvelõdési Egyesület Néprajzi Kutatócsoportjának a vezetõje volt. Arany szerkesztette a Szlovákiai Magyar Közleményeket, amelyen belül 1942-ben megjelentette Kolony nyelvjárásának fonológiai rendszere címû tanulmányát. Ezt a munkáját 24 (!) évvel késõbb, 1967-ben Bloomingtonban is kiadták. A második kiadásig eltelt több mint két évtized mutatja, hogy egy idõtálló munkáról van szó, s ebben rejlik jelentõsége is Hiszen a nyelv, s ezáltal a nyelvészet is gyorsan fejlõdik, s így a nyelvészeti témájú mûvek is hamar elavulnak. Annak ellenére, hogy a könyv címe nyelvjárástani kutatást sugall, az egyetemes magyar nyelvészet számára is értékes eredmény lett. Hatással volt Aranyra a híres prágai strukturalista iskola vezéralakja, Trubeckoj, aki az elsõ Csehszlovák Köztársaság idején fejtette ki tevékenységét, de még ma is modernnek számító szemléletmódot hagyott hátra. Aranynak fotó - Kertészez a mûve éppen ehhez a szemlélethez kapcsolódik, amely a nyelvet rendszerként fogja fel, s a részek egymáshoz való viszonya határozza meg a különbözõ szinteket (fonéma, morféma, mondat). A struktúrát pedig a viszonyok rendszere alkotja. Érdekes módon, annak ellenére, hogy jelentõs munkáról van szó, a háborús viszonyok miatt csak 40 darabot adtak ki belõle, mára pedig már egyetlen darab maradt, az MTA könyvtárában. Szlavista révén a magyar-szlovák összehasonlító nyelvészettel is foglalkozott, Szabó Józseffel, vagy ismertebb nevén Jozef Orlovskýval, Arany valamikori egyetemi évfolyamtársával pedig 1946-ban szlovák nyelvtant írtak. Arany ekkor már harmadik éve munkatársa a Szlovák Tudományos Akadémiának.

A háború után azonban a felfelé ívelõ pálya félbeszakadt. Egy olyan értelmiségi magyar csoportban tevékenykedett, amely a kitelepítések és a csehszlovák-magyar lakosságcsere idején jelentéseket és felméréseket készített a csehszlovákiai magyarság helyzetérõl és jogsérelmérõl. A csoportot Pozsonyban és Budapesten tanuló egyetemisták képezték, akik Arany köré szervezõdtek. 1946-tól mintegy 36 fiatal értelmiségi, köztük papok, református lelkészek, tanárok csatlakoztak a mozgalomhoz. André KertészA szervezetet végül 1949-ben leleplezték. A jelentéseket Mindszenty hercegprímás tartotta irattárában, s amikor az ellene irányuló per megindult, megtalálták ezeket a jelentéseket. A magyar hatóság a csehszlovák rendõrségnek adta át az ügyet, és ezeknek a bizonyítékoknak az alapján, államellenes összeesküvés vádjával ítélték el az egész csoportot. Arany Lászlónak rozsnyói tanítványa és barátja, az azóta már elhunyt Krausz Zoltán így emlékszik vissza arra az idõre: "Õ kapta a legtöbbet közülünk. Nyolc évet. Talán azért, mert õ volt a legidõsebb, vagy azért, mert neki volt a legmagasabb mûveltsége. Pedig az ítélet is elismeri, hogy egyedül volt a csoportban, aki ellenezte a röplapok gyártását. Szakavatott jogászok szerint ez volt az egyetlen tettünk, ami pénzbírsággal büntethetõ lett volna, mert a jogtiprás elleni tiltakozásunk nem volt büntethetõ, sem az, hogy a nélkülözõ, idõs magyaroknak segélyeket juttatott el a csoport. Az, hogy tanácsot kértünk Mindszenty hercegprímástól, nem ütközik az államvédelmi törvénybe." Turczel Lajos irodalomtörténész szerint, akivel Arany késõbb barátságban volt, úgy gondolta, azért kapott nyolc évet, mert õ a bíróság elõtt is fölényesen viselkedett és a kihallgatásokon is nagyon élesen megmondta a véleményét. 1990-ben a Kassai Kerületi Bíróság Kertész Andrásrehabilitálta az elítélteket, de köztük Dr. Arany László, Restály Mihály, Hentz Zoltán, Varró István, Vízvári László ezt az erkölcsi elégtételt már nem érhették meg. Arany nyolc éven át raboskodott különféle szlovákiai börtönökben, végül a jáchymovi uránbányába került, ahol a bányászok 70%-a politikai fogoly volt. Szemüvege miatt nem sorolták be a bányászok közé, azonban sokkal rosszabb helyre került, a szurokérc válogatáshoz. Minden védõruha és kesztyû nélkül dolgozott, nap mint nap állandó, erõs sugárzásnak volt kitéve. "Ilyen helyen dolgozott Berci. A következményeknek is tudatában volt, csak az akaraterõ, a remény, és az imádság hosszabbította meg életét. Erõs hitû, vallásos ember volt, hiszen mindennapi olvasmánya volt a breviárium" – emlékezett vissza Krausz Zoltán, aki már az uránbányában dolgozott, amikor Arany László is odakerült. Emberi méltóságát még itt sem veszítette el, de egészségét tönkretette a környezet, lelkét pedig az viselte meg, hogy szabadulása után, 1955-tõl már nem folytathatta nyelvészi, tanári hivatását. Kitették õt az egyetemrõl, ezért korábbi egyetemi évfolyamtársa, Jozef Orlovský alkalmazta õt lektorként kiadójánál. De dolgozott Pozsonyban egyszerû fizikai munkásként a Hydrostavnál, vízmûveknél is. Senkinek sem beszélt a megpróbáltatásairól. Turczel, mint a pozsonyi magyar tanszék vezetõje megpróbált közbenjárni az érdekében ©imon Ondru¹nál, a bölcsészkar dékánjánál, hogy tegye lehetõvé Aranynak a katedrán való elhelyezkedést. Azonban az igazságügyi hivatal elutasította a kérést, mivel Arany akkor még nem volt rehabilitálva, alkalmazását a tanszéken nem tartották "célszerûnek". Turczel ez után ajánlotta Aranynak, hogy indítsák meg a rehabilitációs eljárást. Arany akkor már súlyos beteg volt, noha a végsõkig bizakodott, hogy rendbe jönnek a dolgok. Bár végzett szellemi munkát, hiszen 1956-57-ben a Rozsnyói Bányászati Múzeum igazgatója lett. Sokat köszönhet neki az intézmény. Nagy érdemeket szerzett a múzeumi anyag osztályozásában, a háború utáni múzeum megnyitásában, az elsõ kiállítás elkészítésében és az önkéntes múzeumi aktivisták megszervezésében. A múzeum mellett honismereti kört alapított, amely segítségére volt a kutatásban, a gyûjtésben és a múzeumi anyag feldolgozásában. Nyelvészként azonban csak a magyar nyelvészek kongresszusán tudott bemutatkozni egy rövidke elõadással. 1964-tõl már Rozsnyón élt rokonainál, akik haláláig, 1967-ig gondozták õt.
Don van ViletRozsnyó megfeledkezett róla, mint annyi más neves szülöttérõl. Sírján kívül nem maradt hátra semmi, ami jelezné szellemi jelenlétét a városban.
A Nyitra melletti Kolonyban azonban az Arany vezette gyûjtés óta sokan megfordultak már hasonló szándékkal, még Kodály is. A falu mégis Aranyt és Putz Évát õrzi emlékezetében, a lagzis könyv pedig fogalommá vált. Sándor Eleonóra írja a könyv utószavában, hogy "ritka az olyan helytörténeti vagy néprajzi munka, amely akkora hatást gyakorolt volna a közösségre, mint Ǻ kolonyi lågzi. Egy egész falu identitástudatát, ellenálló-képességét erõsítette meg, egy egész falut döbbentett rá arra, hogy hagyományai értéket képviselnek, s nemcsak a maga, hanem az egész nemzet számára." A falu lakossága és Arany A. László tanítványai, barátai a tudós és pedagógus iránt érzett tiszteletük és emlékezésük jeléül 1993-ban emléktáblát avattak. Nevét jegyzik a szlovák nyelvészeti enciklopédiában, valamint a szlovák és magyar életrajzi lexikonban.


Irodalom:
Nová mluvnica. ©afárikov kraj è. 45, 9. 11. 1946, (4.o)
Andrej Moto¹ka: recenzia. ©afárikov kraj, 30. 11. 1946, (3.o)
Predslov. Dr. Jozef Orlovský-Dr. L. Arany: Gramatika jazyka slovenského. Bratislava, 1946, (7-8.o)
Obsah. Dr. Jozef Orlovský-Dr. L. Arany: Gramatika jazyka slovenského. Bratislava, 1946.
Sima Ferenc: Megemlékezés Arany A. Lászlóról. Irodalmi Szemle, 1968, (79–80.o)
Arany. A. László: A szlovákiai magyarság néprajza (részlet). Turczel Lajos: Szlovákiai magyar írók 1939–1945, Bratislava, 1986, (277–289.o)
Arany A. László: Az õsmagyar nyelv szerkezetrendje és érvénytelenítése. Imre Samu-Szathmári István: A magyar nyelv története és rendszere. Budapest, 1967. (67–74.o)
Szépe György: Arany A. László 1909–1967. Nyelvtudományi közlemények 1970, (213–216)
Utószó. Putz Éva: A kolonyi lågzi. Új Mindenes Gyûjtemény Könyvtára. Madách, 1989, (147–160.o)
Motesiky Árpád: A tanár úr… A Hét, 31. szám, 1993. 7. 30. (4.o)
S. Forgon Szilvia: Nagy tudós lehetett volna. Új Szó, 150. szám, 1993. 6. 30. (7.o)
Krausz Zoltán: Már vártalak… Rozsnyói Futár, 1999. szeptember
Emléktábla-avatás Arany A. László tiszteletére. Honismeret, 1. szám, 1994, (81–82.o)
Klinko Róbert: Egy jelentõs rozsnyói nyelvészrõl. Krajcár, 1992. augusztus 19. (6.o)
Arany A. László. Vasárnap, 37. szám, 1999. 9. 14. (14.o.)
Arany Adalbert László. Tököly Gábor: Ki kicsoda Rozsnyón. Méry Ratio, Somorja, 1999, (22.o)
Adalbert Ladislav Arany. Ladislav Dvonè: Slovenskí jazykovedci (1976–1985). Veda vydavateµstvo SAV, (9.o)
Arany, Adalbert Ladislav. Slovenský biografický slovník. I. zväzok A-D, Matica slovenská, 1986, (75.o)
Arany, Adalbert Ladislav. Encyklopédia jazykovedy. Sprac. Jozef Mistrík a kol., Vydavateµstvo Obzor, Bratislava 1993, (68.o)
Arany A. László. Magyar életrajzi lexikon. Akadémiai Kiadó Budapest, 1985, (19.o)
Arany (Araò), Adalbert Ladislav. Encyklopédia Slovensko, 1977
Arany A. László. Jelentõsebb szlovákiai magyar néprajzkutatók és gyûjtõk lexikona.



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: nézõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-03-14
Nagyon jó, hogy ilyesmivel foglalkozol, Ágnes. Nemcsak õróla feledkezett el a világ, fel kellene térképeznünk nagyjainkat. Méltatlanul a feledés homályába veszett vagy szándékosan elveszejtett kiválóságainkat. És itt vannak még jelenünk nagyjai, akikrõl talán még nem is tudunk. Ismerje meg õket is a világ! Ismert emberekkel nem biztos, hogy azt merné csinálni a hatalom, amit akar...