[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Egy kép története (Második rész)

szerző: Miro Procházka 2014-12-01

 

Egy kép története (Második rész)

      A Vörös Hadsereg által Reinbergben megtalált alkotásokból sok mű magyar gyűjteményekből származott. Bár Tintoretto Arisztokrata portréja, Carot Madam Gambay portréja és Manet Maury Laurent mopsza mind Hatvany tulajdonai voltak, a Szovjetunióba már mint a 49. hadsereg tisztjeinek magánzsákmányaként jutottak el. Köztudott, hogy a 49. hadsereg sosem járt Magyarországon, de még így sincs okunk kétségbe vonni azt az információt, hogy a szovjet egységek a festményeket Reinbergben találták meg – csak az nem világos, hogyan kerültek ebbe a kis faluba. Sőt, Hatvany egyes itt talált opuszai ugyanabból a trezorból származtak, amelyből azok a darabok, amelyeket 1946-ban a bizonyos (magyar) szovjet tiszttől vásárolt vissza. A Manet és Carot művek ma a moszkvai Puskin múzeumban találhatók. 

 
      A Femme nue couchée nem volt az Oroszországban talált festmények között. Nyom nélkül eltűnt.
 
      2002-ben egy szlovák férfi tért be a Sotheby’s-hez. Régiségkereskedőnek adta ki magát és Courbet Meztelen fekvő nőjét szerette volna eladni nekik. Az aukciós ház a felajánlást elutasította, mivel a kép a new yorki Commission for Art Recovery (CAR) listáján volt. A CAR-t Roland Lauder alapította az elrabolt művek megtalálása és visszaszolgáltatása érdekében.
 
      A festmény tulajdonképpen már két évvel korábban feltűnt Magyarországon, ekkor egy amerikai közvetítő ajánlotta fel a régiségkereskedő nevében a budapesti Szépművészeti Múzeumnak. Lengyel László, a dokumentációs osztály vezetője, úgy döntött, nem hozza nyilvánosságra a festmény eredetét, nehogy tönkre tegyék. Időt szeretett volna nyerni, ezért Szlovákiába utazott, hogy megnézze. A festmény olyan férfiak kezében volt, akiket „kiborotvált fejű testépítők”-nek írt le. Láthatóan nem voltak műkereskedők.
 
      Az ajánlatot Lengyel megbeszélte Mojzer Miklóssal, a múzeum akkori főigazgatójával. Hogy az intézmény megvásárolhassa a festményt, a kulturális minisztérium beleegyezésére volt szükségük, ami lehetetlennek tűnt. Egy kis idő múlva a kereskedő újra felkereste őket és kijelentette, hogy a festményt valaki el szeretné kobozni, ezért azt rögtön áruba bocsájtja 800 000 dollár értékben. A múzeum dolgozói elutasították az ajánlatot és jelentették az esetet a magyar rendőrség kulturális bűncselekményeivel foglalkozó részlegének, akik azonban az üggyel valójában nem foglalkoztak.
 
      De hogyan került a Femme nue couchée Szlovákiába?
1945-ben egy szovjet vonat egy szlovák falu mellett a hóban ragadt. A katonák egy kisebb csoportja leugrott a vonatról és sürgősen orvost kerestek a parancsnokuknak, aki a felszabadított Budapesten kankó-fertőzést kapott. Szerencsére a kezelés jól sikerült, és mivel a hálás hősnek nem volt pénze, egy befedett vászonnal ajándékozta meg az orvost. A Femme nue couchée így maradt Szlovákiában és egy olcsó keretben az orvos falát díszítette halála napjáig. Ezután került a régiségkereskedőhöz.
 
      2003-ban a kereskedő újra felkereste a Sotheby’s-t, de ezúttal Hatvany Ferenc örököseinek elérhetősége érdekelte. Rájöttek, hogy ezt a képet nem adják el olyan könnyen. Hatvany örököseit a CAR képviselte. A Courbet mű megtalálása nagy feltűnést kavart a New York-i hivatalban. Charles A. Goldstein ügyvéd, a CAR konzultánsa szerint senki sem gondolta volna, hogy a festmény visszaszerzése ilyen hosszadalmas játékká válik.
 
      A CAR felajánlotta a kereskedőnek, hogy a képet Londonban adják el 2,5 millió fontért és a nyereséget egyenlően szétosztják. A szlovák kereskedő nem egyezett bele, 500 000 euró előleget kért, mire a CAR 300 000-re szerette volna levinni az árat. A kereskedő újra visszautasította az ajánlatot és megszüntette a kapcsolatot a hivatallal. Eközben kérdéses személyek próbálták áruba bocsátani a képet Londonban. Mindenki elutasította őket, sőt a CAR-t is tájékoztatták.
 
      Mivel a festményt nem sikerült eladni Nyugat-Európában, a szlovák kereskedő megpróbálta a hazájában és annak közvetlen közelében értékesíteni azt. 2004-ben felkereste a CAR-t egy pozsonyi bank fiatal hivatalnoka és 1,5 millió dollárt követelt egy festményért, mely a trezorjában fekszik és egy kölcsön jótállásaként szolgál. Az ajánlat elutasításakor a festmény eladásával fenyegetőzött. A meghökkent Goldstein magyarázatot követelt a banktól, amely a hivatalnokot rögtön elbocsátotta, de a Courbet festmény ekkor újra eltűnt.
 
      Ezek a húzások már a nyomozó hatóságok figyelmét is felkeltették. Az Interpol (az FBI közbenjárásával) és a szlovák rendőrség minden információt kikért úgy a festményről, mint a kereskedőről. Ekkor az ügyvédet, aki Pozsonyban a CAR-t képviselte, megfenyegették, amely következtében visszavonult az ügytől. 
 
      A szlovák rendőrség szintén nem vette komolyan a dolgot, amíg az amerikai nagykövetség közbe nem lépett. Kihallgatták a régiségkereskedőt, de végül hirtelen lezárták az ügyet. A szlovákok azt mondták Goldsteinnek, hogy nem folytathatják az ügyet, mivel a magyar hatóságok nem működnek együtt és nem szolgálnak semmilyen bizonyítékkal, ami azt támasztaná alá, hogy a festmény lopott tárgy. A CAR kifogásolta, hogy nincs Magyarországon egy hivatalos lista a holokauszt áldozatainak elkobzott kulturális tulajdonáról. A szlovák ügyész elrendelte az ügy újraindítását, de a rendőrség ezt nem teljesítette.
 
      Goldstein úgy döntött, már nem fog a rendőrségre várni. 2005-ben a CAR 250 000 eurót ajánlott a Courbet festmény visszaszolgáltatásáért, hirdetését megjelentette az összes médiában. A rendőrség nyomozása és a festmény eladásának kis esélye újra rákényszerítette a régiségkereskedőt, hogy vegye fel a kapcsolatot a CAR-ral. Végül 500 000-es jutalomban egyeztek meg. 
Sajnos egy újabb, előreláthatatlan problémával álltak szemben a tranzakció résztvevői. Annak idején Hatvany Ferenc úgy döntött, megmutatja festőtudományát és lóvá tesz mindenkit. Jó barátja volt a jugoszláv Pál herceg, aki szintén híres gyűjtő volt és önmagát a művészet szakértőjének tartotta. Hatvany lefestette Courbet Femme nue couchée másolatát és elküldte Belgrádba egy kiállításra, ahol kiállították a híres francia festő műveként.
Tehát a szlovák felfedezés Courbet vagy Hatvany műve?
Hivatalos szakértői vizsgálat nem jöhetett szóba. Szerencsére a magyar gyűjteményben megtalálták az eredeti festmény negatívját, amelyből eredeti nagyságban ki tudták hívni a festmény képét. Össze lehetett hasonlítani a krakelúrákat (repedések rendszere a festmény színes rétegeiben) a festményen és a képen. A vizsgálat kimutatta, hogy a festmény, amit a parancsnok az orvosnak ajándékozott, Courbet műve és kivételesen jó állapotban került elő. A jutalmat kifizették, a festményt visszajuttatták és a rendőri vizsgálatot leállították. De meg kellett még szerezni a kiviteli engedélyt, így újabb hónapok és újabb intervenciók következtek az amerikai nagykövetség részéről. Az engedélyt végül megkapták és a festményt fegyveres járművel vitték Bécsbe. A Femme nue couchée visszakerült jogos tulajdonosaihoz, Hatvany örököseihez és a történet szerencsésen végződött.
 
      Courbet híres művének visszaszerzésével pozitív változások következtek be a holokauszt áldozatainak vagyontárgyai sorsával kapcsolatban (2001, Washingtoni konferencia). A szlovák régiségkereskedő hiábavaló erőfeszítései azt bizonyítják, hogy egy lopott művet ma Európában szinte lehetetlen eladni. „Érdekes módon egyszerűbb volt hozzájutni a holokauszt idejéből ellopott alkotáshoz egy szlovák kereskedőtől, mint a magyar vagy orosz kormányzati képviselőktől” - mondja Goldstein. „Hatvany Ferenc képei még mindig a budapesti, moszkvai és nyizsnij novgorod-i múzeumok falán lógnak”.
De van még egy relytély ebben az ügyben: ha a zsákmányt a budapesti trezorokból a Moszkvába induló vonatra rakodták fel, a szovjet egységek a vonatot rabolták ki, vagy a már lopottat tulajdonították el?
 
Fordította: Belán Vivien
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :