[kapcsolat]   husken

prosecco kóstolás

 

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Egy kép története (Második rész)

szerző: Miro Procházka 2014-12-01

 

Egy kép története (Második rész)

      A Vörös Hadsereg által Reinbergben megtalált alkotásokból sok mű magyar gyűjteményekből származott. Bár Tintoretto Arisztokrata portréja, Carot Madam Gambay portréja és Manet Maury Laurent mopsza mind Hatvany tulajdonai voltak, a Szovjetunióba már mint a 49. hadsereg tisztjeinek magánzsákmányaként jutottak el. Köztudott, hogy a 49. hadsereg sosem járt Magyarországon, de még így sincs okunk kétségbe vonni azt az információt, hogy a szovjet egységek a festményeket Reinbergben találták meg – csak az nem világos, hogyan kerültek ebbe a kis faluba. Sőt, Hatvany egyes itt talált opuszai ugyanabból a trezorból származtak, amelyből azok a darabok, amelyeket 1946-ban a bizonyos (magyar) szovjet tiszttől vásárolt vissza. A Manet és Carot művek ma a moszkvai Puskin múzeumban találhatók. 

 
      A Femme nue couchée nem volt az Oroszországban talált festmények között. Nyom nélkül eltűnt.
 
      2002-ben egy szlovák férfi tért be a Sotheby’s-hez. Régiségkereskedőnek adta ki magát és Courbet Meztelen fekvő nőjét szerette volna eladni nekik. Az aukciós ház a felajánlást elutasította, mivel a kép a new yorki Commission for Art Recovery (CAR) listáján volt. A CAR-t Roland Lauder alapította az elrabolt művek megtalálása és visszaszolgáltatása érdekében.
 
      A festmény tulajdonképpen már két évvel korábban feltűnt Magyarországon, ekkor egy amerikai közvetítő ajánlotta fel a régiségkereskedő nevében a budapesti Szépművészeti Múzeumnak. Lengyel László, a dokumentációs osztály vezetője, úgy döntött, nem hozza nyilvánosságra a festmény eredetét, nehogy tönkre tegyék. Időt szeretett volna nyerni, ezért Szlovákiába utazott, hogy megnézze. A festmény olyan férfiak kezében volt, akiket „kiborotvált fejű testépítők”-nek írt le. Láthatóan nem voltak műkereskedők.
 
      Az ajánlatot Lengyel megbeszélte Mojzer Miklóssal, a múzeum akkori főigazgatójával. Hogy az intézmény megvásárolhassa a festményt, a kulturális minisztérium beleegyezésére volt szükségük, ami lehetetlennek tűnt. Egy kis idő múlva a kereskedő újra felkereste őket és kijelentette, hogy a festményt valaki el szeretné kobozni, ezért azt rögtön áruba bocsájtja 800 000 dollár értékben. A múzeum dolgozói elutasították az ajánlatot és jelentették az esetet a magyar rendőrség kulturális bűncselekményeivel foglalkozó részlegének, akik azonban az üggyel valójában nem foglalkoztak.
 
      De hogyan került a Femme nue couchée Szlovákiába?
1945-ben egy szovjet vonat egy szlovák falu mellett a hóban ragadt. A katonák egy kisebb csoportja leugrott a vonatról és sürgősen orvost kerestek a parancsnokuknak, aki a felszabadított Budapesten kankó-fertőzést kapott. Szerencsére a kezelés jól sikerült, és mivel a hálás hősnek nem volt pénze, egy befedett vászonnal ajándékozta meg az orvost. A Femme nue couchée így maradt Szlovákiában és egy olcsó keretben az orvos falát díszítette halála napjáig. Ezután került a régiségkereskedőhöz.
 
      2003-ban a kereskedő újra felkereste a Sotheby’s-t, de ezúttal Hatvany Ferenc örököseinek elérhetősége érdekelte. Rájöttek, hogy ezt a képet nem adják el olyan könnyen. Hatvany örököseit a CAR képviselte. A Courbet mű megtalálása nagy feltűnést kavart a New York-i hivatalban. Charles A. Goldstein ügyvéd, a CAR konzultánsa szerint senki sem gondolta volna, hogy a festmény visszaszerzése ilyen hosszadalmas játékká válik.
 
      A CAR felajánlotta a kereskedőnek, hogy a képet Londonban adják el 2,5 millió fontért és a nyereséget egyenlően szétosztják. A szlovák kereskedő nem egyezett bele, 500 000 euró előleget kért, mire a CAR 300 000-re szerette volna levinni az árat. A kereskedő újra visszautasította az ajánlatot és megszüntette a kapcsolatot a hivatallal. Eközben kérdéses személyek próbálták áruba bocsátani a képet Londonban. Mindenki elutasította őket, sőt a CAR-t is tájékoztatták.
 
      Mivel a festményt nem sikerült eladni Nyugat-Európában, a szlovák kereskedő megpróbálta a hazájában és annak közvetlen közelében értékesíteni azt. 2004-ben felkereste a CAR-t egy pozsonyi bank fiatal hivatalnoka és 1,5 millió dollárt követelt egy festményért, mely a trezorjában fekszik és egy kölcsön jótállásaként szolgál. Az ajánlat elutasításakor a festmény eladásával fenyegetőzött. A meghökkent Goldstein magyarázatot követelt a banktól, amely a hivatalnokot rögtön elbocsátotta, de a Courbet festmény ekkor újra eltűnt.
 
      Ezek a húzások már a nyomozó hatóságok figyelmét is felkeltették. Az Interpol (az FBI közbenjárásával) és a szlovák rendőrség minden információt kikért úgy a festményről, mint a kereskedőről. Ekkor az ügyvédet, aki Pozsonyban a CAR-t képviselte, megfenyegették, amely következtében visszavonult az ügytől. 
 
      A szlovák rendőrség szintén nem vette komolyan a dolgot, amíg az amerikai nagykövetség közbe nem lépett. Kihallgatták a régiségkereskedőt, de végül hirtelen lezárták az ügyet. A szlovákok azt mondták Goldsteinnek, hogy nem folytathatják az ügyet, mivel a magyar hatóságok nem működnek együtt és nem szolgálnak semmilyen bizonyítékkal, ami azt támasztaná alá, hogy a festmény lopott tárgy. A CAR kifogásolta, hogy nincs Magyarországon egy hivatalos lista a holokauszt áldozatainak elkobzott kulturális tulajdonáról. A szlovák ügyész elrendelte az ügy újraindítását, de a rendőrség ezt nem teljesítette.
 
      Goldstein úgy döntött, már nem fog a rendőrségre várni. 2005-ben a CAR 250 000 eurót ajánlott a Courbet festmény visszaszolgáltatásáért, hirdetését megjelentette az összes médiában. A rendőrség nyomozása és a festmény eladásának kis esélye újra rákényszerítette a régiségkereskedőt, hogy vegye fel a kapcsolatot a CAR-ral. Végül 500 000-es jutalomban egyeztek meg. 
Sajnos egy újabb, előreláthatatlan problémával álltak szemben a tranzakció résztvevői. Annak idején Hatvany Ferenc úgy döntött, megmutatja festőtudományát és lóvá tesz mindenkit. Jó barátja volt a jugoszláv Pál herceg, aki szintén híres gyűjtő volt és önmagát a művészet szakértőjének tartotta. Hatvany lefestette Courbet Femme nue couchée másolatát és elküldte Belgrádba egy kiállításra, ahol kiállították a híres francia festő műveként.
Tehát a szlovák felfedezés Courbet vagy Hatvany műve?
Hivatalos szakértői vizsgálat nem jöhetett szóba. Szerencsére a magyar gyűjteményben megtalálták az eredeti festmény negatívját, amelyből eredeti nagyságban ki tudták hívni a festmény képét. Össze lehetett hasonlítani a krakelúrákat (repedések rendszere a festmény színes rétegeiben) a festményen és a képen. A vizsgálat kimutatta, hogy a festmény, amit a parancsnok az orvosnak ajándékozott, Courbet műve és kivételesen jó állapotban került elő. A jutalmat kifizették, a festményt visszajuttatták és a rendőri vizsgálatot leállították. De meg kellett még szerezni a kiviteli engedélyt, így újabb hónapok és újabb intervenciók következtek az amerikai nagykövetség részéről. Az engedélyt végül megkapták és a festményt fegyveres járművel vitték Bécsbe. A Femme nue couchée visszakerült jogos tulajdonosaihoz, Hatvany örököseihez és a történet szerencsésen végződött.
 
      Courbet híres művének visszaszerzésével pozitív változások következtek be a holokauszt áldozatainak vagyontárgyai sorsával kapcsolatban (2001, Washingtoni konferencia). A szlovák régiségkereskedő hiábavaló erőfeszítései azt bizonyítják, hogy egy lopott művet ma Európában szinte lehetetlen eladni. „Érdekes módon egyszerűbb volt hozzájutni a holokauszt idejéből ellopott alkotáshoz egy szlovák kereskedőtől, mint a magyar vagy orosz kormányzati képviselőktől” - mondja Goldstein. „Hatvany Ferenc képei még mindig a budapesti, moszkvai és nyizsnij novgorod-i múzeumok falán lógnak”.
De van még egy relytély ebben az ügyben: ha a zsákmányt a budapesti trezorokból a Moszkvába induló vonatra rakodták fel, a szovjet egységek a vonatot rabolták ki, vagy a már lopottat tulajdonították el?
 
Fordította: Belán Vivien
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :