Egy kis séta

Ady városában, Nagyváradon jártunk alig tíz napja. A Partiumi Keresztyén Egyetem meghívásának téve eleget, hogy 2007-tõl a Rovás legyen ott az egyetem életében. Ady városát végigsietve egy régi írással, a három napos elzárást hozó Egy kis séta címûvel tisztelgünk a lázadó költõ elõtt.

 EGY KIS SÉTA
Vasárnap délután munkaszünet van, tessék egy kis sétát tenni. Megmondjuk azt is, hogy merre. Amerre mi ma jártunk.
Közeledik a május. Zöldellõ és virágos fák csalják úgyis az embert. Tessék sétálni a Schlauch-park, no meg az úgynevezett kanonok-sor felé.
A kétfejû sas a püspöki székesegyházon ne botránkoztasson meg nagyon senkit. Ezt a nyomorult kényszerûséget már úgy látszik, hogy düh nélkül kell tûrnünk.
De nézzék meg a kanonok-sort, s gondolkozzanak...
Az elõkelõ, feszengõ jómódról valló paloták redõnyei le vannak bocsátva. Lakosai a legmihasznább, legingyenélõbb emberek. Aki dolgozik közülük, az nincs is itt. Wolafka például dolgozik. De hogy? Felekezeti harcot, forradalmat szít a kálvinista Rómában. Az a nagyváradi hájú, kövér pap, aki csupa erõ és vér és fanatizmus, többet árt a magyar társadalomnak s a magyarságnak, mint kilencven szocialista agitátor s ezer kétfejû sas. A többi is egytõl egyig, mert hasztalanul vonják el ezer és ezer éhezõtõl a kenyeret.
Röviden: ez a kanonok-sor.
Sétáljanak aztán el bármely külvárosi részbe. De erõsítsék meg a szívüket. Mert nyomort, bûnt és piszkot látnak. Meglátják, hogy mennyi nyomort lehetne enyhíteni, s mennyi könnyet letörülni a kanonok pénzével.
Ha ezt meglátják és átgondolják: eredményes volt a vasárnapi séta...
Nagyváradi Friss Újság 1901. április 22.
Ady Endre