[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Egy működő szlovákiai magyar jogi-közigazgatási nyelv és terminológia kialakításának lehetőségei (2. rész)

szerző: Szabómihály Gizella 2016-05-23

 

Egy működő szlovákiai magyar jogi-közigazgatási nyelv és terminológia kialakításának lehetőségei (2. rész)

 

A Rovart folytatja a Kazinczy Napok nyelvművelő rendezvénysorozat előadásainak folytatásokban való leközlését, amelyet 2015-ben indítottunk. A 47. Kazinczy Napok során elhangzott előadásokat Kolár Péter bocsátotta rendelkezésünkre, amit ezúton is köszönünk. 

 

 

Megoldás: egységes terminológiafejlesztés és szaknyelvi tervezés

 

A továbblépéshez mindenképpen egységes szemléletű terminológiafejlesztésre és szaknyelvi tervezésre van szükség – ahogyan erre Lanstyák Istvánnal még 2000-ben rámutattunk. A külföldi példák is azt mutatják, hogy csak egyeztetett terminológiával, az érintettek által hozzáférhető módon publikált szakszójegyzékekkel előzhető meg a nem kívánatos terminológiai sokféleség. Itt megemlíthetem, hogy mind Dél-Tirolban, mind pedig a finnországi svéd közösségben működik terminológiai tanács. Dél-Tirolban az 1988-as ún. autonómiastatútum végrehajtási rendelete előírta a német és a ladin nyelv közigazgatásban és a bírósági eljárásokban való használatát. E miniszteri rendelet 6. cikke értelmében alakult meg a tizenkét tagú ún. Vegyes terminológiai bizottság, melynek két legfontosabb feladata az alábbi:

  1. a) „kidolgozza, frissítse, valamint folyamatosan ellenőrizze a jogi és közigazgatási intézmények által használt terminusokat, biztosítva egyúttal a jogszabályi megjelenítés előtt az olasz és a német nyelvű terminusok között a pontos megfeleltetést, továbbá
  2. b) Létrehozza és folyamatosan szerkessze az eljárási, közigazgatási és jogi terminológiai szótárt” (Novák 2013: 66). 

 

A bizottság terminológiai szabványosítási munkája többlépcsős döntési és egyeztetési folyamatként valósult meg, a bizottság által egyeztetett és jóváhagyott terminusok használata a megyei hivatalos közlönyben történt kihirdetésük után engedélyezett, a német és a ladin változat egyenértékű az olasszal. 2000-ben a bizottság munkáját a Bolzano megye és a Bolzanói Európai Akadémia együttműködésében létrejött Eur.ac vette át. Az együttműködés keretében létrehoztak egy olasz-német-ladin háromnyelvű jogi terminológiai információs rendszert (bistro), ez az interneten hozzáférhető. Az információs rendszer alapja a bizottság által létrehozott mintegy 13 000 terminográfiai cédula, ezeket digitalizálták (minderről bővebben Novák 2013). Nálunk is hasonló egyeztetett terminológiai adatbázisra volna szükség, a problémát azonban az jelenti, hogy Dél-Tirolban jogszabály alapján, a hivatalos szervek közreműködésével jött létre a bizottság, míg nálunk egyelőre civil kezdeményezésként jöhetne létre.   

 

Ha ilyen bizottság létrejönne, első lépésben azt kellene tisztáznia, milyen irányú legyen a terminológiai egységesítés: a forrásnyelvi (azaz szlovák) vagy célnyelvi (azaz magyar) jogi terminológia legyen a mérvadó. A jogi terminológia szétfejlődését megelőzendő, a terminológiai egységesítést véleményem szerint alapvetően a magyar(országi) jogi terminológia alapján célszerű elvégezni, egyúttal azonban szükséges a Magyarországon funkcionális megfelelővel nem rendelkező sajátos szlovákiai jogi és főleg közigazgatási fogalmak magyar nevének megalkotása, illetve a már forgalomban levő formák közül egynek a kiválasztása és kodifikálása.

 

A terminológiai egységesítés folyamata

 

Annak eldöntéséhez, hogy mikor vehető át egy magyarországi közigazgatási-jogi szakszó vagy kifejezés, és mikor nem, első lépésként egy összevető elemzés elvégzése szükséges, mégpedig nem a lexémák, hanem a szövegek szintjén. A szövegek elemzése és összevetése révén megállapíthatók az egymásnak megfeleltethető – vagyis a szövegen belül azonos funkciójú – szlovák, ill. magyar szavak és kifejezések, valamint az általuk megnevezett fogalmak  (l. pl. Dróth 2003, 2004; Muráth 2007; Uzonyi 2006).

 

Az egyes szavaknak, kifejezéseknek az azonos funkciójú és tartalmú szlovák és magyarországi szövegek elemzésén alapuló megfeleltetése révén nagyrészt elkerülhetőek azok a buktatók, amelyeket csak a szótárhasználatra támaszkodó szóazonosítás rejt magában. 

 

Az összehasonlító vizsgálat során tehát az elemzett szövegeket szegmentáljuk, és az egyes szegmentumokat szövegbeli funkciójuk alapján egymáshoz rendeljük. Ha ezeket a szlovák és magyar nyelvű szegmentumokat megvizsgáljuk, alapvetően két csoportra bonthatjuk: az első csoportot a nem jogi fogalmat megnevező szavak, kifejezések, a másodikba pedig a jogi relevanciával bíró szegmensek tartoznak. Ezek utóbbiak esetében elsősorban azt kell vizsgálnunk, hogy a vizsgált szövegekben azonos funkciójúnak talált szegmensek rendszerszinten is azonos funkciójúak-e. 

 

A szövegi szegmensek rendszerszintű azonosítása valójában hasonló, mint a jogi interpretáció: meg kell vizsgálnunk az egymásnak megfeleltetett jogi fogalmakat, illetve az őket megnevező szavakat, kifejezéseket logikai-szemantikai szempontból, továbbá azt, milyen egyéb szövegekben fordulnak elő (ez a vizsgálat szinkron és diakron kell hogy legyen), formailag és tartalmilag milyen egyéb szavakkal, kifejezésekkel vannak kapcsolatban. 

 

A jogi fogalmat megnevező szövegelemek egyik alcsoportját azok az esetek képezik, amikor a két részrendszer elemei között – fogalmi síkon – ekvivalencia van: tehát közvetlenül megfeleltethetők egymással. Ilyenek például: spôsobilosť na právne úkony : jogképesség; fyzická osoba : természetes személy; príkazná zmluva : megbízási szerződés; dedičská nespôsobilosť : érdemtelenség (az öröklésre); služobnosť : szolgalom; stb. A fogalmak azonossága a definíciók alapján és logikai-szemantikai elemzéssel állapítható meg.

 

Ha ezt a kategóriát – az azonosan szegmentált, strukturált részrendszerekét – a megnevezések szempontjából vizsgáljuk, sok olyan fogalmat találunk, amelyeket mindkét nyelvben egyjelentésű szavak neveznek meg, illetve a megnevezések motivációja (képzett és összetett szavak, illetve többszavas kifejezések) a két nyelvben azonos. Ilyenek például: svedok : tanú; samosudca : egyesbíró; dedič : örökös; služobnosť : szolgalom; právnická osoba : jogi személy. Ilyenkor sem az azonosítás, sem a fordítás nem okoz gondot.  

 

Aránylag gyakori eset az, amikor a szlovák és a magyar fogalom azonos, de a szlovákban a megnevezésére poliszém elemet használnak, és a többjelentésű szlovák szó egyes jelentéseinek a magyar nyelvben más-más lexikális elem felel meg. A vizsgált szlovákiai magyar szövegekben sok az olyan lényegében hibás fordítás, mely ezzel volt magyarázható. Pl. a szlovák vyhláška jelenthet minisztérium vagy más központi szerv által kiadott rendelet-et és hirdetmény-t, amely valamely jogi aktus nyilvános közlésének a módja, a vizsgált szlovákiai magyar szövegekben viszont gyakori volt a hirdetmény használata ’rendelet’ értelemben, ez egyrészt a vyhláška : hirdetmény azonos motivációjával magyarázható (vyhlásiť = kihirdet), másrészt azzal, hogy a fordítók által használt egy régebbi minisztériumi szójegyzék csak ezt tüntette fel a vyhláška magyar megfelelőjeként.

 

Az előző típushoz szorosan kapcsolódnak azok az esetek, amikor a megnevezések motivációja eltérő, illetve a megnevezések formailag nem fedik egymás. Az eltérő motivációjú megnevezés esetén a szlovákiai magyar szövegekben gyakoriak a szlovák mintára alkotott tükörfordításos megoldások, pl.: rodné číslo : szm. születési szám : Mo. régebben személyi szám, most személyi azonosító; všeobecne záväzné nariadenie (obce) : szm. általános érvényű rendelet : Mo. helyi önkormányzati rendelet  stb. Ennek oka egyrészt az, hogy nem ismerjük az ekvivalens magyar szót, kifejezést, illetve az a feltételezés húzódik meg mögötte, hogy az eltérő megnevezés fogalmi különbségre utal. 

 

A fogalmi szinten ekvivalens terminusok esetében mindenképpen indokolt volna a Magyarországon kialakult terminus átvétele. Probléma a fogalmi szint eltérő szegmentálása esetén van, illetve ha Magyarországon nem ismert, sajátos fogalmat kívánunk megnevezni. Ilyen esetekben indokolt saját terminus létrehozása és elterjesztése. 

 

A terminológiai kodifikáció során mérlegelni kell azt is, milyen mértékben legyünk tekintettel a szlovákiai magyar hagyományra. Tény ugyanis, hogy a szlovákiai magyar terminológiai „zűrzavar”-ban léteznek a Magyarországon használt megnevezésektől ugyan eltérő, ám  egységesen használt szavak, kifejezések is, ilyenek pl. községi hivatal, városi hivatal,  alapiskola stb. (bővebben l. Lanstyák–Szabómihály 2000:90). A sajátos szlovákiai szavak, kifejezések terminusként való használatát alaposan át kell gondolnunk, elsősorban is azt kell tudatosítanunk, hogy a jogi-közigazgatási fogalmaknak a sajtóban is használt magyar megnevezése nem tudatos kodifikáció következménye. Ezért elsősorban is nem a sajtó által használt, a magyarországitól eltérő megnevezések kodifikálását kell megfontolnunk, hanem azokét, melyek hivatalos kontextusban általános használatúak, ilyenek például az iskolai iratokban előforduló szavak, kifejezések, pl. a magaviselet a magyarországi magatartás helyett, az intézménynevek (az intézményt megnevező táblán), pl. községi hivatal, városi hivatal a polgármesteri hivatal helyett; civil szerveződések nevében a polgári társulás az egyesület helyett; stb. Ezek esetében a kodifikáció során talán ajánlatos volna mindkét változatot egyenrangúnak, tehát hivatalosnak minősíteni.  

 

A jogi-közigazgatási szaknyelv nagyfokú különfejlődését megelőzendő a kodifikációkor a többi utódállamban használatos szakterminológiát is meg kellene vizsgálnunk. A kodifikáció során arra kell törekednünk, hogy az egyes megnevezések, terminusok  formai felépítésükben a magyar szakszavak szerkezeti szabályait kövessék. 

 

A terminussal szembeni egyik „elvárás” a (formai) állandósság, tehát az a követelmény, hogy egy fogalom megnevezését lehetőleg ne változtassuk meg, mert az nehezíti a megértést, az adott fogalom azonosítását. Ennek ellenére a jogi-közigazgatási terminusok is változnak. Ezek esetében el kell döntenünk, indokolt-e figyelembevételük, illetve milyen időponttól kezdve vesszük figyelembe őket. A terminológiai változások követésének kérdése természetesen elsősorban szlovák→magyar viszonylatban vetődik fel, ha azonban alapelvként a magyarországi terminológiához történő igazodást fogalmaztuk meg, a magyarországi változások követésével kapcsolatban is állást kell foglalnunk. Gyakorlati szempontból indokoltnak tűnik, hogy kodifikáláskor a jelenlegi helyzetet tekintsük kiindulópontnak, s a későbbi módosítások kapcsán döntsük el, mennyiben vesszük figyelembe őket. A tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy leginkább nem a par excellence jogi fogalmak megnevezése változik, hanem a közigazgatással, főként az állami intézményrendszerrel összefüggő fogalmaké, ilyenek pl. az intézményeknek és szervezeti egységeiknek, a beosztásoknak, a különböző állami támogatásoknak, az adó- és elvonásfajtáknak stb. az elnevezése. Ezek esetében természetesen a szlovákiai változásokhoz való igazodás a fontos; a szlovákiai és a magyarországi rendszer egyes elemeinek azonosítása a magyarországi elem nevének a szótárakban, szószedetekben való feltüntetése révén megoldható.

 

Befejezés, avagy ki végezze a szaknyelvi tervezést

 

A standardizálás-kodifikálás kapcsán az egyik alapvető kérdés az, ki végezze ezt a tevékenységet. A tapasztalatok szerint az a kodifikáció lesz társadalmi érvényű, amelyet a kivitelezés során valamely hatóság, megfelelő társadalmi presztízzsel rendelkező testület támogat, illetve előír (l. a dél-tiroli példát).  Szlovákiai magyar viszonylatban nem létezik ilyen testület, ezért is lehetséges az, hogy jelenleg minden fordítói megoldás egyenértékűnek minősül. A Lanstyák István és jómagam által a kétezres évek elején javasolt irodában ilyen testület is működött volna. Jelenleg talán az volna a célszerű, ha a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett létesülne egy szakemberekből álló munkacsoport, amely elvégezné a kodifikációs feladatokat. 

 

A standardizálás-kodifikálás másik fontos kérdése a kodifikált elemek, az egységes terminológia elterjesztése. Ezt egyrészt a dél-tirolihoz hasonló online kétnyelvű adatbázisok révén, másrészt pedig egységes fordítások révén látom kivitelezhetőnek. Ez azt jelenti, hogy át kellene tekinteni az azonos szlovák szövegek különböző magyar fordításait, s ezeket egységesíteni, majd pedig terjeszteni kellene: egyfajta szlovákiai magyar hivatalos közlönyt kellene indítanunk. 

 

 

Szakirodalom:

Cúth Csaba 2011. A kisebbségi nyelvhasználat jogi keretei és megvalósulásának körülményei a szlovákiai helyi önkormányzatokban 1999 és 2011 között. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2: 59–85.

Dróth Júlia 2003. Egy korszerű szakszótár elkészítésének alapelvei. Magyar Nyelvőr 159–167.

Dróth Júlia 2004. Adalékok az egységes magyar szaknyelvi terminológia kialakításának alapelveihez és módszereihez. In:  Balázs Géza szerk. A magyar nyelvi kultúra jelene és jövője I. MTA Társadalomkutató központ, Budapest, 267-278. 

Lanstyák István – Szabómihály Gizella 2000. Nyelvi jogaink érvényesítésének nyelvi feltételei. Fórum 1: 85–98. Újraközlés: Lanstyák István–Szabómihály Gizella 2002. Magyar nyelvtervezés Szlovákiában. Tanulmányok és dokumentumok. Kalligram Könyykiadó, Pozsony, 117–126.

Mrva Marianna – Szilvássy Tímea 2011. Kétnyelvűség a dél-szlovákiai településeken. Fórum Társadalomtudományi Szemle 1: 37–58.

Novák Barnabás 2013. A bolzanói ′bistro′ olasz-német ladin jogi terminológiai információs rendszer bemutatása. In: Magyar Terminológia 2013/6, 1, 61-83.

Muráth Judit 2007. Szakszótárak előkészítő munkálatai: lexikográfiai-terminológiai vizsgálatok.  In: Magay Tamás szerk. Félmúlt és közeljövő. Akadémiai Kiadó, Budapest, 155–170.

Slovensko-maďarský odborný terminologický slovník 2011 (http://www.narodnostnemensiny.gov.sk/data/files/2221_madarsky.pdf)

Szabómihály Gizella 2002a. A kisebbségi nyelvhasználati törvény gyakorlati alkalmazása és a szlovák hivatalos (jogi-közigazgatási) szövegek magyarra fordításának kérdései. In: Lanstyák István – Simon Szabolcs szerk. Tanulmányok a kétnyelvűségről. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 169–200.

Szabómihály Gizella 2002b. A hivatali kétnyelvűség megteremtésének nyelvi vetületei. In: Lanstyák István–Szabómihály Gizella Magyar nyelvtervezés Szlovákiában. Tanulmányok és dokumentumok. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 182–199. 

Szabómihály Gizella 2005. A szlovákiai magyar nyelvtervezés kérdései. Standardizálás és kodifikálás. In: Vörös Ferenc szerk. Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat (A 2005. október 20–21-i somorjai konferencia előadásai. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 224. szám). Magyar Nyelvtudományi Társaság – Konstanstin Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara – Fórum Kisebbségkutató Intézet – Lilium Aurum, Budapest – Nyitra – Somorja, 27–34.

Szabómihály Gizella 2007. Jogi-közigazgatási szövegek magyarra fordítása kisebbségi helyzetben. A célnyelvi norma kérdése. In: Heltai Pál szerk. Nyelvi modernizáció. Szaknyelv, fordítás, terminológia. MANYE  Vol. 3/1, MANYE–Szent István Egyetem, Pécs–Gödöllő, 206-212.

Uzonyi Pál 2006. A forrásnyelvi és célnyelvi adatok ekvivalenciájának nehézségeiről. In: Magay Tamás szerk., Szótárak és használóik. Akadémiai Kiadó, Budapest, 117–126. 

 

Kapcsolódó cikk:

https://www.rovart.com/hu/egy-mkod-szlovakiai-magyar-jogi-kozigazgatasi-nyelv-es-terminologia-kialakitasanak-lehetsegei-2-resz_3463

https://www.rovart.com/hu/egy-mkod-szlovakiai-magyar-jogi-kozigazgatasi-nyelv-es-terminologia-kialakitasanak-lehetsegei-1-resz_3462

https://www.rovart.com/hu/anyanyelv-hasznalati-jogok-a-karpat-medenceben-1-resz_3447

https://www.rovart.com/hu/a-kazinczy-napok-tortenete-1-resz_3415

https://www.rovart.com/hu/a-kazinczy-napok-tortenete-2-resz_3416

https://www.rovart.com/hu/a-nemzethalal-vizioja-1-resz_3430

https://www.rovart.com/hu/a-nemzethalal-vizioja-2-resz_3431

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :