[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Egy színész vallomása

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2009-01-06

a színpadon A színház csodálatos világába kalauzol Kozsár Zsuzsa interjúja Madarász Máté színésszel, akinek tehetségét a kassai Thália Színház deszkáin már láthatta a nagyközönség. Ízes, sok finomsággal megírt interjút kínálunk a színház iránt érdeklõdõknek.


Az Equus fõszereplõjérõl

Madarász Máté a színpadon a szemünk láttára lényegül át kentaurrá. Egyesül a lóval, az õ istenével, õk ketten egy személy. Civilben Máté nyurga, szimpatikus fiatalember, fesztelen beszélgetõtárs, egyszerû, közvetlen, akit nem igázott le sem a szerep, sem a siker.

Lóháton A DARAB
Peter Shaffer Equus címû drámáját egy hír ihlette: egy 17 éves fiatalember egy éjszaka folyamán több lovat vakított meg egy istállóban. A szerzõ ebbõl az alapanyagból írta meg mûvét, melynek címe latinul lovat jelent. Alant anyja vallásosnak nevelte, apja ateistának szerette volna, szentképek helyett lovas képet erõszakolt rá, Alan lelkében pedig összemosódott a vallásos áhítat a lóimádattal. Kamaszkorba érve az okozott neki kielégülést, ha meztelenül lovagolhatott éjjel. Amikor azonban próbált normális szexuális kapcsolatot létesíteni egy lánnyal, a kudarc hatására rátámadt mindent látó lóistenére, és megvakította azt.


a szerep A SZEREP
Mi az, ami a színészi pálya felé vonzott?
A játék. Nekem játéknak tûnt az egész.
Milyennek találtad ezt a szerepet?
Nagyon nehéz: közel is áll hozzám, meg távol is van tõlem. A vallás közeli, eljárogatok templomba, a lóvakítás, az erõszaknak ez a formája távoli. Holott ez nem is erõszak, hanem védekezés, Alan szégyelli a problémáját, érzi, hogy már ránõtt ez a lószeretet. A darab, a szerep motiváció volt. Azt hittem, az elsõ évadban csak kicsi, néhány mondatos szerepeket kapok majd. Az Equus nagy lehetõség volt.
Milyen volt az elsõ benyomásod, mikor elolvastad a drámát?
Máhr Ági miskolci színésznõ, volt tanárom mondta, hogy a színész akarva-akaratlanul úgy olvas darabot, hogy a saját szerepére figyel, a többiekére kevésbé. Ez az, amit mellõzni kell. Megpróbáltam tehát úgy elolvasni, hogy a szereplõk viszonyát figyelem, nem csak magát Alant. Nagyon tetszett a darab. Csak az volt bennem kérdés, hogyan lesz a meztelenség megörökítve a színpadon.
Aggasztott?
Borzasztóan! Magabiztos embernek tartom magam, de gátlásosnak is. Nem könnyû mindjárt az elsõ szerepben levetkõzni. De nem akartam a szerepet visszautasítani, a darab pedig dramaturgiailag megköveteli a vetkõzést, ez nem öncélú, nem értelmetlen. Mondták ugyan, hogy viselhetnék testszínû gatyát, de az akkor is csak egy gatya lenne, nem az én testem. Lelkileg felkészültem rá, hogy eljön majd az a próba, mikor már meztelenül kell játszanom az adott részeket, és partneremmel, Rák Vikivel segítettünk egymásnak, nyugtattuk egymást, nem votam egyedül, más is osztozott a bajomban. Aztán már csak arra figyeltünk, hogy mindent úgy csináljunk, ahogy kérik tõlünk. És én azon voltam, hogy Vikibõl a legkevesebbet lehessen látni. Ez volt a legfontosabb számomra a dolog hihetõsége mellett.  
Milyen volt együtt dolgozni Csiszár Imrével, az Equus rendezõjével?
Õ úgy rendez, hogy a fejében már készen van a mû, már látja, hogy fog kinézni. Abból nem enged. Ez nekem biztonságot adott. Bár az elején nem volt könnyû, ha nem sikerült véghezvinni, amit akart. Viszont Csiszár nagyon jól magyaráz. Azt kérte, ne csak mondjuk a szöveget, hanem gondoljunk mögé. Ne engedjük, hogy a darab beálljon. Mindig újra és újra szülessen meg a színpadon. Mindig akkor éljük át. Ez a szerep sosem lesz kész, mindig változni fog, bár a mozgás és a szöveg beállított, automatikus dolog. A lovas monológom például akkor kezdett mûködni, mikor az elsõ szerelemre, elsõ szexre gondoltam közben, és bár lóról beszéltem, életem nagy szerelmét láttam magam elõtt.
a lány Mennyire igényelt a lovaglós jelenet tornászi elõképzettséget?
A Gór Nagy Mária Színitanodába jártam, Gyöngyösi Tamás koreográfus is tanított. Sokat tanultam tõle, mozgásmûvészetet, akrobatikát. Azt is, hogyan kell felülni a lóra: oldalról megyek, fogom a vállát, lépek a combjára, lendület és ráülök. Amikor a ló levet, az pedig a puha földet érés, lapockára esem, egyáltalán nem fáj. Az Equusban Kozma Attila koreográfus is segített a színpadi mozgásban, jól tudtunk együtt dolgozni.
Változtál valamit ettõl a szereptõl? Mit adott neked ez a darab?
Magabiztosságot adott a színpadon, és segített beépülni a kassai társulatba. Remélem, nem adott semmit többet. Nem adott túl nagy önbizalmat, nagyképûséget – ezek mindig buktatók. Nem szabad megelégedni sosem azzal, ami van, mert akkor gépiessé válik. Én még nem jöttem le úgy a színpadról, hogy elégedett lettem volna magammal, hogy ez volt a legjobb, és ilyen már sosem lesz. Mindig elolvasom az itteni kritikákat, jó látni a pozitív véleményeket, de jobban örülnék, ha nem engem emelnének ki, hanem az egész darabot. Én a fociban is középpályás voltam, abszolút a csapatért. Itt is úgy kell dolgozni, hogy azt mondhassák: ez egy jó társulat és jó elõadás. Annak örülnék, ha azt mondanák: az Equus olyan darab, amit mindenhova el kell vinni, az egész világon.
Hogyan reagált a közönség?
A Cyranóban is van egy kisebb szerepem, már akkor fel tudtam mérni, nagyjából milyen közönség jár az elõadásokra. Úgy gondoltam, ez a korosztály inkább konzervatívabb, nem olyan nyitott. De a lovaglós jelenetnél igazából nem volt hõzöngés, felhördülés sem volt, csak egy-egy halk sóhajtás. Úgy gondolom, inkább arra figyeltek, hogy a srác lelkileg is levetkõzik, nem csak testileg. A középiskolások néha röhögtek, de õhozzájuk közel áll ez a darab, minél több fiatalnak kellene látnia. Nekem tetszett a nyugdíjas-bérletes elõadás is. Egyszer jöttünk be a tapsrendnél, nem háromszor, mint esetleg más elõadásokon.  Meghajoltunk, kimentünk. Lehet, hogy jobb érzés lett volna, ha visszatapsolnak, de hazug lett volna.  

A SZÍNÉSZ
a színészek Madarász Máté egy 1200 lelket számláló községbõl, Parasznyáról származik. Szeret hazamenni, „paraszt” lenni, kimenni a hegyre, fát vágni, dolgozni. Otthon sosem lovagolt, de a vérében lehet a lovaglás, mert tanodás korában nem hitték el neki, hogy gyerekkorában csak egyszer ült lovon, akkor is húzták. A miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban irodalom-dráma tagozatos volt. A színmûvészetire nem vették fel, színitanodás lett. Szereti Csehovot, de 22 évesen fiatalnak tartja még magát az effajta szerepre. Szívesen játszaná a Liliomot is, másik kedvence a Nem félünk a farkastól férfi fõszerepe. El akart kerülni Pestrõl, ahol a kapcsolatok jobban számítanak, mint a képességek. Beadta jelentkezését több vidéki színházhoz is, a határon túliak közül Kassára, Komáromba és Kolozsvárra. Kassára a véletlen hozta.

A JELENET
(szín: a Miskolci Nemzeti Színház színészbüféje, a Nyolc nõ címû elõadás után. A volt zrínyisek egy csoportja ma is tartja a kapcsolatot régi tanárával, a többszörös közönségdíjas Máhr Ági mûvésznõvel. Megnézték õt az új darabban, megvárták elõadás után)
Máté: Beadtam a jelentkezést néhány vidéki színházba.
Máhr Ági: Kassára is beadtad?
Máté: Be.
Máhr Ági: Ott most Korognai Károly a mûvészeti vezetõ. A társulatunk tagja. Van nálad jelentkezési lap? Fotók, a vizsgaszerepeid, meg ami kell?
Máté: Van, itt van egy borítékban.
Máhr Ági: Akkor idehívom.
Korognai: Jelentkezni akarsz Kassára? Na és jó vagy?
Máté: Én nem tudom magam fényezni. Amit visszahallok, az alapján igen. Motivált vagyok, megteszek mindent, próbálok maximalista lenni.
Máhr Ági: Nagyon jó a gyerek, nekem elhiheted, tanítottam õt, jól ismerem.
Korognai: Na akkor beszéljünk meg egy találkozót...
Máté: Felmentem Miskolcra, elmondtam néhány monológot, aztán dolgoztunk vele. Korognai meghallgatott, azt mondta, jó esélyem van egy fõszerepre. Nekem mindegy lett volna, mit csinálok, csak színháznál legyek. Épp Ukrajnában voltunk a tanodával egy fesztiválon, mikor megkaptam az SMS-t, hogy Csiszár beleegyezett, szerzõdünk, enyém az Equus fõszerepe. Én még akkor nem hallottam errõl a darabról, köszönhetõ a mûveletlenségemnek... (Aztán kiderült, hogy összekeverték a nevét, Csiszár Imre azt hitte, mást szerzõdtették a szerepre. A kezdeti nehézségek után azonban egyre felszabadultabb lett a próbán, aminek végterméke a színpadon látható.. Hogy a miskolci színészbüféig eljutott-e a siker híre, arról nincs információnk...)

Kozsár Zsuzsanna


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: virag e-mail: lasd@om.lejjebb dátum: 2009-02-16
Kedves Enikõ! Köszönöm a választ!
(ami a darabot illeti: Remélem, hogy a néhány alkalom után nem veszik a feledés homályba ez az elõadás a gyöngyösi társulattól és kapnak még lehetõséget, hogy elõadják az õ \"feldolgozásukat\"... talán épp felvidéken...?)   
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-15
Kedves Virág! Fogalmam sincs, h. az elõbb miért Boglárkáztalak le... Ja, a vers szerzõje miatt.
Figyelmetlenség volt, elnézést kérek érte!
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-15
Kedves Boglárka, szép a vers, akkor is, ha megrovólag idézted ide.
Bár van rá lehetõségünk, h. figyeljük az írások alatt megjelenõ friss véleményeket, ritkán szoktunk régi írások alatt beszélgetésbe bonyolódni. Ennek semmi köze a közönyhöz.
Örülök, h. ránk találtál, és én legalábbis, személy szerint, nagy érdeklõdéssel olvastam, amit a pesti Equus-elõadásról írtál.
név: virag e-mail: lasd@om.lejjebb dátum: 2009-02-13
Rácz Boglárka: Közöny

szél-szótlanok maradunk
a télhidegben
gépiesen és pillanathiányosan
talán már csak a szemlesütés
marad õszinte
és a mozdulat
ahogy hirtelen mindig más irányba muszáj
néznünk -
ne lássuk a poros térben
mikor megvonaglik Isten
sziluettje

/Szõrös Kõ/
név: virag e-mail: virt@index.hu dátum: 2009-02-02
Üdvözletem Mindenkinek!
Úgy találtam erre az oldalra, hogy P. Sch. Equus-ára kerestem rá. Én nem olvastam a darabot, csupán a véleményeket elemzéseket róla innen is, onnan is. Méghozzá azért, hogy fölkészüljek, mit is fogok végül is látni (mert máshol még nem láttam)... nem a Tháliában! Egy kis pinceszínházban, Budapesten, a gyöngyösi Mozaik Színkör elõadásában. Az elmúlt hétvégén.
Igaz, ebben a rendezésben nem teljesen az instrukciókat követik, hanem a darab lényegét adják elõ. Ledöbbentem, milyen jól! Olvastam én már hideget, meleget errõl az elõadásról, de mindig a meztelenkedés, a látvány, az elõadásmód fullasztotta meg a vélemények kialakítását. No hát ebben a darabban csak eljátszák, a vetkõzést is. Minimális a díszlet, és a jelmez, mégis értettem minden zajló eseményt és mégsem gondolkoztam, hogy itt most ez miért van, avagy miért nincs (ahol megtettem, ott is hamar értelmet nyert a kellék, hiánya). Az elõadás folyamán néhányszor még a libabõr is végigfutkozott rajtam, annyira át lehetett élni. Talán a zene is közrejátszott (saját zeneszerzõjüktõl)...
Még kétszer játszák e hónapban (2009 február 7., 8.) a darabot (nem akarok közvetlen reklámot csinálni, hiszen ez az oldal egy másik elõadásról szól, de mégis - mert szerintem megérdemlik -) ezért kérem a hozzászólásomat olvasó írókat és olvasókat, magukért nézzék meg a darabot és nagyon örülnék, ha olvashatnék véleményt/kritikát róla, mint egy nagyon kellemesen meglepõdött nézõje az elõadásnak.
...benézek ide jövõ héten is.
addig is: http://www.mozaikszinkor.hu/index01.html
a plakát: http://files2.static.cityweekend.hu/files/images/image-20090131-cbqabssq21j9xw9h5fwv_t_h480.JPG
név: Babus e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-23
Zoltán, küldtem neked e-mailt!
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-22
Isten hozott itthon!!! Hiányoztál Babus! Várom az írást! Erre a címere: szaszi.zoltan@slovanet.sk
Egészséget!
név: Babus e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-22
Sziasztok. Tegnap érkeztem. Köszi az üdvözlö szavakat, ti is nagyon hiányoztatok már. Ha minden igaz, most egy hónapig itthon leszek. Hát igen, ilyen az én munkám. Zoltán, még a héten küldök neked 2 anyagot, aztán eldöntöd, mi legyen a sorsuk.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-20
Az nekem a sanda gyanúm, hogy végül is majdnen minden arról a megfoghatatlan érzelemrõl szól... Ami bizony illan változik meg minden ...
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-19
Te, Zoli, amíg az Equusról gondolkodtam, egész idõ alatt ez vers járt eszembe, ti. hogy errõl szól az egész:
\"Hova szálltál szerelem
Szárnyad szélét õrizem
Körbe-foglal a szivem
Átlátszó borostyán
Elférsz látod kis helyen
Tömör voltál s végtelen
Mint az Úr az ostyán\" (Nemes Nagy Ágnes)
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-19
Hát bizony, ha jobban utánaszámolok, akkor 28 éves már a mi ismeretségünk. Atyaisten, kimondani sokkkk!!!
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-19
Mielõtt még végleg elvennénk Zsuzsa kedvét a nálunk való publikálástól: Ez egy baráti társaság, Zsuzsa! (Szászi Zoli és esetemben a barátság még gyerekkori.) De ettõl függetlenül is, itt, ebben a társaságban, ha ha nem is az általad elképzelt legideálisabb módon fogadtuk Madarász Mátét, megszerettük õt. És hidd el, ez a legtöbb, amit a színpadi jelenlétén túl - ami az õ teljesítménye - ez az interjú - ami pedig a Tiéd - adhatott neki.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-19
Igen kedves, mivel én egy önzõ dög vagyok és engem az érdekel, hogy én olvashatom, amit írsz!!! A nõi princípum igenis fontos és nekem fontos, Mások véleményét nem tudhatom, mert azok mások, én meg én vagyok.   
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-19
Há´mi az, hogy neked, te, Hógolyó! Hát mi neked vagyunk itt bármik is, pl. "nõi pengegondolkodások"?! (Mulatok. Melyik a mulatós ikon?) Egyébként köszönöm. Tudomásomra jutott, h. többen kételkednek - a nevem ellenére - nõi mivoltomban. Így most legalább bizonyítást nyert, h. nõ vagyok.
És most komolyan: Nekem is hiányzott, hiányzik a nõi princípium a Rovarton. Régebben írtak ide nõk, és igen kitûnõ minõségben. Hol vannak?
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-19
Babus!
Na véger itthonvagy! Ígértél valamilyen írást... Hajólemlékszem... És hajólettem?!

Zsuzsa meg Enikõ meg pótolhatatlanok!!!
Két ilyen nõi pengegondolkodás nagyon kellett már nekem ide!!!         
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-19
Hoppá! Ezt meg majd´elfelejtettem. Szia, Babus! Már hiányoztál. A kedvességed, a nyíltszívûséged...
Köszönöm, h. elfogadtad a bocsánatkérésemet, de tudod, az ember mindig arra emlékszik legtovább, amit szégyellnie kell v. kéne.
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-19
Isten hozott, Zsuzsa!
De kérlek, most már tényleg hagyjuk mind az Új Szót, mind a Vasárnapot... A Tháliának viszont valószínûleg épp arra van szüksége, h. végre már komolyan vegyék, mert láthatólag anélkül csak téblábol a körülötte keletkezett ûrben. Ebben feltételenül egyet értünk.
A dolgok pedig, mint tudjuk, nem attól változnak meg, h. rendíthetetlen várjuk a megváltozásukat, hanem attól, h. letesszük azért a változásért a magunkét. És ebben, gondolom a többiek nevében is mondhatom ezt, nagyon számítunk Rád!
P.S.: Arra valószínûleg senki se gondolt - Szászi se, Oti se, én se -, hogy egy profi újságírót az internetes publikálásnak arra a rovartos specifikumára, ti. hogy itt rögtön és azonnal \"körbebrekegetünk\" írásokat, Téged fel kéne készítenünk. Ez a mi sarunk. :-)
Komolyra fordítva: Itt mindenkinek csak az abszolút jelenléte számít. Alább nem adják, nem adjuk.
név: Kozsár Zsuzsanna e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-18
Én nem mondtam, hogy a Rovart helyett. De MELLETTE igazán írhatnál az új Szónak vagy a Vasárnapnak. Nem provokációnak szántam, sértésnek sem. Csak azért mondtam, mert szerintem a Thália megérdemli, hogy írva legyen róla, minél több fórumon. Olyan, amilyen, de ha lemondunk róla, ha nem veszünk róla tudomást, esetleg ez a negyvenéves magyar színház is elhal egyszer. Ha befuccsol a pályázatíró akarat, ha az egyre eklektikusabb közönség sokrétû igényeit már lehetetlen kielégíteni, és ha nincs visszhangja annak, hogy van itt egy magyar színház. És azért igazán kár lenne, ha épp abban a városban szûnne meg a magyar színjátszás, mely annak egyik bölcsõje volt.
Akkor inkább szidjuk, dicsérjük, vitatkozzunk róla - éreztessük, hogy van. Hogy lehetne jobb. Vagy más. De éreztessük, hogy fontos.
Ugyanez vonatkozik a magyar sajtóra is - lassan már szól az mindenrõl, csak az itteni magyarokról nem.
Amúgy meg, Enikõ, én igazán nem értem, nekem meg neked mi bajunk egymással, mikor semmi bajunk egymással. Az egész interjút csak azért írtam, mert Máté megérdemli, azért, amit a színpadon nyújtott. Szerettem volna, ha egy internetes fórumon jelenik meg a cikk - olvashatóbb, hozzáférhetõbb a magyarországiak számára, mint az írott sajtó. Nekem ez volt a fontos. Mert amit Máté mûvelt, az lekötött, függetlenül attól, hogy mit hogyan értelmezünk, mi tetszik, mi nem, és milyennek tartjuk a darabot.
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-18
Nézd, Zsuzsa, én már minden lehetséges módon elmondtam, h. szeretem az írásaidat. A színházat mint olyat másképp nézzük, másképp jár róla az agyunk, és ezt azért tudom elmondani, mert valószínûleg minden eddigi, az Új Szóban megjelent színházi tárgyú írásodat elolvastam. Azt valóban nem kellett volna mondanom, h. nem értesz a színházhoz, mert az egy tapintatlan, igazságtalan megjegyzés volt. Bocsánatot kértem érte. (Eldurrant az agyam - nem vagyok rá büszke -, amikor más fórumokat ajánlottál számomra a Rovart helyett publikálásra.)
Ezt a rovatot pedig nem a két szép szememért, hanem a munkámért ajánlotta fel Szabó Ottó, amit én köszönettel elfogadtam. Ez se Rád, se másra nézve nem jelent semmit. Kizárólag azt jelenti, h. ígéretet tettem arra, h. számítani lehet ezen a fórumon a munkámra ill. az állandó jelenlétemre.
Ha ez Téged bármilyen módon zavar, elég ha megjelölsz egy másik szerkesztõt, onnantól kezdve kapcsolatban sem kell lennünk egymással... Bár, hidd el, ez volna a lehetõ legrosszabb forgatókönyv. Ahogy már mondtam: ez egy nagyon tiszta levegõjû hely, ahol olyat, h. "vagy te, vagy én", nem játszunk.

név: Babus e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-18
Kedves Zsuzsa! Úgy látom, ti Enikövel nagyon félreértettétek egymást. Ja, a feladás szót én nem mindig értelmezem úgy, ahogy kéne, nálam sokszor úgy jelenik meg, mint abbahagyás, befelyezés. Örülnék, ha itt olvashatnék töled, szóljon bármiröl. Biztos észrevetted már, hogy a legtöbb hozzászólás mindig a Tháliával kapcsolatos cikkekhez érkezik. A színházhoz én sem értek, de attól még írok és olvasok róla. Sokan azt állítják, hogy nem is rosszul. De ki mondja meg, hogy ki ért hozzá és ki nem? Az, aki ahhoz ért, hogy megmondja? És az ki? Ilyen nem is létezik! Hidd el, a Rovart szereti az értékes embereket, és nem hiszem, hogy visszautasítanák, ha írni szeretnél. Persze, erröl öket kell kérdezni. A Petitpress meg elgondolkozhat magán. És ezt most minden féle sértés nélkül gondoltam.
név: Kozsár Zsuzsanna e-mail: zsuzsanna@pobox.sk dátum: 2009-01-18
Kedves Babus, ez nem feladás kérdése. Felmondtam a Petitpress nevû munkáltatómnál, a méltatlan munkakörülmények miatt, tehát a jövõben az Új Szóban és a Vasárnapban nem fogok publikálni, sem a Tháliáról, sem másról. Eddig meg azért írtam róla, mert a munkám része volt.
A színházról szívesen írnék továbbra is, szórakozásból is, és keresem ehhez a megfelelõ fórumot. Azt hittem, a Rovart az lehet, de mivel Enikõ szerint nem értek a színházhoz, és azt is tudomásomra hozta, hogy ez a rovat az övé, nem hiszem, hogy az elõadásokról írhatnék ide. Színészinterjúkat talán fogok még írni, ha idõm engedi, és ha értelmét látom (pl. ez a vita sok mindenrõl szól, csak Mátéról nem...), és ha a Rovartnak kell (fogalmam sincs, kell-e). Hogy egyes Thália-premierekrõl ki ír majd az Új Szóba, nem tudom, és most még azt sem tudom, ha én írni akarnék róluk, hova is küldhetném el, hol jelentethetném meg.
De ez most megint egy mellékvágány, mindenkitõl elnézést érte, inkább társalogjatok tovább a darabról.
név: Babus e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-18
Kedves Enikö! Én már rég elfelejtettem, hogy rámszóltál, ne emészd magad tovább. Zsuzsa írásait én is úgy vártam mindig, mint a messiást, föleg, ha a Tháliával voltak kapcsolatosak. Kár lenne, ha feladná, de ez az ö döntése. Vikivel kapcsolatban: ha valaki nem akarja meztelenül látni, egyszerüen forduljon el. Ha nem tetszik, ahogy játszik, ne nézze. Semmi sem kötelezö. Ennek ellenére mindenki véleménye szent, és tiszteletben kell tartanunk.
név: brrr e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-18
Ha tom, hogy a Viki levetkõzik, be sem megyek... Két hétig nõre nem tudtam nézni, hogy az milyen szörnyû volt... Ja, nem vagyok meleg! Csak van ízlésem, ha nõrõl van szó.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-16
Szia, \"Pixelünk\"! Precíz ez az \"konzumelem\" kifejezés... Tudom, h. így mûködött Viki levetkõztetésének ügye, és jobban haragszom emiatt Tháliáékra, mint amennyire - és ez nagy szó - az elmúlt években bármiért rájuk haragudni voltam képes. Mert azt gondolom, h. a szint-alá-menésnek ez a fajtája rosszabb, mint az, ha egy színház vmi nyilvánvaló hülyeségre adja a fejét: dáridózásra, ilyen-olyan show-rendezésre stb., mert azok legalább nyíltan hirdetik magukról, h. azok, amik.
És nem bírom elképzelni, h. ne tudták volna, eleve!, h. õk ezzel a levetkõztetéssel tulajdonképpen mit csinálnak.
Más. Korognait én lényegesen jobb színésznek tartom, mint rendezõnek. (Érdekes, h. Csernus Imré-s összevetés... Külsõ jegyekben hasonlít, szerintem, vizuális a hasonlóság.) A pszichiáter szerepe pedig, ha nem is jobban megírt szerep Alanéénál, mindenesetre izgalmasabb. Ahogy Alan esetével szembesülve rájön arra, h. a számára, az õ életében, valószínûleg már mindenféle Nagy Szenvedélyek kora lejárt, az a dráma maga. És errõl Korognai, számomra feltétlenül, érvényesen, hitelesen tudott beszélni - JÁTSZANI. Az már más kérdés, h. nem volt annyi gondolat (szufla, spiritusz) a megírt szerepében - még az övében sem -, ami másfél-két óra játékidõt betölthetett volna.
név: pixel e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-15
Ami a vetkõzést illeti, nem tudom ki találta ki, de nézõ mágnes. Vagy oda vonz, vagy lök egyet ha ellentétes polaritással nézel rá, és egyszer csak azon kapod magad rajta vagy mint két mágnes. Mirõl is van itt szó megyek a Máraiba úgy bemutató elõtt, mit nem hallok: ”gyertek Viki csupasz lesz”, mno ugye – és hol van itt az Equus. Lehetséges, hogy az egész egy reklám húzás. Hisz valaki be is írta a fórumba, hogy emiatt ment el, meg meganyi ember. Ha arról van szó,hogy egy konzum elem segít egy színházon ám legyen de valóban zavaró volt, kivéve azt a többször említett erõs jelenetet. Nekem tetszet az elõadás bár én sem rajongom Karika színészi teljesítményéért, de itt most nekem tetszett, ami kicsit viszont zavart bár ez az én szubjektív véleményem, szóval olyan Csernus Imre imitációnak tûnt nekem mint ha õt utánozta volna. Lehet, hogy eleve a darab felépítése miatt hasonlít rá nem tom.
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-13
Hát, akármilyen poénosnak tûnik is Oti legutóbbi bejegyzése, a helyzet az, h. ez halálosan igaz.
Ezen a fórumon nem azért beszélgetünk, h. mindenki megveszekedetten hajthassa a maga \"igazát\", hanem mert kíváncsiak vagyunk, h. \"peripatetikus\" viszonyok közt megáll-e a gondolat, ha egy v. több \"igazsággal\" szembesítik. (Ez a dolog játékos része.) Emögött pedig az van, h. feltétlen kíváncsiak vagyunk a másik ember látószögére, aki megtisztel bennünket azzal, h. megmutatja nekünk azt, ahonnan és ahogyan õ nézi a világot. Illetõleg a világnak azt a szegmensét, amirõl épp beszélünk.
Csabának: Nincs köztünk afféle igazságosztó. Én, konkrétan, zavarba jövök attól, ha idõnként valakinek úgy tetszem, mintha az volnék. Persze, mindenféle szóértésnek nagyon tudok örülni. A fórumozókat pedig számon tartjuk, mindenkit, név szerint. A Csaba nevû pl. kifejezetten izgatta a fantáziánkat: ki lehet? (\"Ki vagyok én?\") Hát, kevés ennél lényegibb kérdés van az emberi életben, ugye? :-)
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-12
Korálkának: a szabadság a vélemény szabadsága is. És azé is, hogy szabadon változtathassam, ha holnap nem úgy gondolom
név: korálka e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-12
Enikõnek: azt hiszem valahol ugyanarról beszélünk, csak más szavakkal, vagy másképp fogjuk fel...:) Mindegy, ez változni úgy se fog.
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-12
Kedveseim, képzeljétek el a cikket és a véleményeket egy mûnek. Olvastátok Cicero Tusculaneumi értekezések c. mûvét? Ilyen! Dialektika van benne. Vita. Támadás, védés, ellentámadás. Filozófiai mû, amely tele van párbeszéddel. Fantsztikus. Többször is elolvastam és évekig az éjjeliszekrényemen állt. Csemegéztem belõle sokszor. Sokáig úgy írták a filozófusok elmélkedéseiket, mint regényt, hogy több embert megszólíthassanak vele. Ez szép lassan kiveszett, jöttek a kompromisszumot nem ismerõ demagógok, akik igazságokat romboltak le igazságokkal, jöttek a körmönfont hazudozók, aztán napjainkra már mindenki önjelölt filozófussá vált. A logikát nem ismerik, nincsenek tisztában a matematikai ítéletek fogalmával, olyan következtetéseket vonnak le, hogy egy kimûvelt ember a haját tépheti kínjában. Felszólalnak mint politikusok, lejáratják magukat és a nép, az istenadta nép észre sem veszi mindezeket. Mert a nép még a vezetõinél is mûveletlenebb. Viszont a parlamenti választásokon õ dönt. És választ rosszul, aminek mindenki megissza a levét. S ki lelkesedni rest.... Ajaj.
Azért írtam le mindezeket, mert Zsuzsa azt mondja, leteszi a kardot. A kardot nem szabad letenni. Keveseknek adatott meg, hogy kardot hordhatnak. Ezen a fórumon meg azért érdemes vitatkozni, mert a lényeg az, hogy: jöttem és szóltam! Ha nem szólnék, egy lennék a rászedett többséggel. Az, hogy nem értünk egyet mindenben, az ne zavarjon senkit. Mondd, kedves Zsuzsa, tudnád használni a kezedet, ha minden ujjad egyforma lenne. Tegyük fel, nagyujj?
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-12
Õszintén szólva nekem meg eddig se volt se kedvem, se szándékom csörtézni. Az interjúd pedig kitûnõ írás, de nehogy már nekem kelljen itt egy író embernek magyarázni vmit, amit magától is tud. Tudniilik, h. arra soha semmi garancia nincs, h. az írását mások úgy értik, ahogy õ érti.
Ha megnézed a korábbi írások alatti véleményeket, akkor azt láthatod, h. afféle kerekasztal-beszélgetés folyik itt nálunk, a beszélgetés folyásirányának esetlegességével.
Az interjúd pedig akkor is remek, ha most elszontyolított volna az, h. nem vagyunk egy dologgal kapcs.-ban egy véleményen. De hát ez mennyiben érintené a további színészinterjúkat?
Amúgy meg, ha ez megvigasztal, pár héttel ezelõtt én azt a bõdületes marhaságot is elkövetettem, h. rászóltam egy fórumozóra, h. figyeljen jobban arra, amirõl itt beszélve van. Utána meg szégyellhettem magam.
név: Kozsár Zsuzsanna e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-12
Mármint kard eldobva!
név: Kozsár Zsuzsanna e-mail: zsuzsanna@pobox.sk dátum: 2009-01-12
köszönöm a biztatást, Csaba, de nem folytatom. eljutottunk egy olyan veszélyes pontig, ahonnan már nem lenne helyes továbblépni - illetve nem egy nyílt fórumon kell bizonyos dolgokat tisztázni. kar eldobva. szerettem volna további színészinterjúkat csinálni... most már nem vagyok benne biztos. az ember tényleg csak akkor írjon, ha bizonyos benne, hogy a többiek is ugyanúgy értik õt, mint õ saját magát. ha rájön, hogy teljesen másképp értik, pláne ha arra is rájön, hogy már önmagát se érti, akkor meg írjon a saját fiókjának. :-)
név: csaba e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-12
Imádom, amikor valaki el tudja mondani, le tudja írni, amit gondol. Egyszer oti írta valahol, hogy csak a pontosan megfogalmazott dolog azonos önmagával - ezzel én mélyen egyetértek. Enikõ, lehet. hogy csak saját véleményt írsz le, én mégis abszolút igazságnak érzem, mert annyira pontosan fogalmazol. Én sajnos csak olvasónak és értelmezõnek vagyok jó, de arra kérnék mindenkit, hogy ha csak egmondatos provokációkra futja, tartózkodjon a véleménnyilvánítástól. Én nem vagyok szerkesztõ, nem is kérhetek meg nem is utasítgathatok, de imádom olvasni Enikõt. Komolyan. Zsuzsa, kérlek, folytasd a csörtét. Gyerekek, ti lehet, nem is gondoljátok, de nem található manapság szlovákiai magyar berkekben ilyen fõrum, ahol érdemben lehet vitatkozni. Írjatok minél több színházi élményrõl, be lehetne kapcsolni Komáromot is, mit szóltok? A képzõmûvészetbe is több itteni kiállítás recenzióját várnám... Hát igen... De ki vagyok én?
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-12
Zsuzska, a Rovartot azt különbözteti meg - többek között - az Új Szótól, h. itt az emberek becsülik, szeretik egymást. (Legalábbis, hitem szerint.) A véleménykülönbségeket nem szoktuk a személyünk elleni támadásnak tekinteni, bár olykor elõfordul, h. egy-egy megnyilatkozásban több a hév, mint a gondolat. Sajnálom, ha megbántottalak. Attól én nem lélegzek fel, ha Te nem írsz, mert szeretem az írásaidat.
Visszatérve az interjúdhoz: Azt nem tudjuk befolyásolni, h. mirõl beszéljenek az emberek. Madarász Mátéról, úgy látom, mindenki a lehetõ legjobb véleménnyel volt, de a személye, momentán, azért volt számunkra érdekes, mert eljátszotta az Equus egyik fõszerepét. Beszélgetési szándék pedig a darabról ill. az elõadásról volt. Különben azt se mondanám, h. egyértelmûen negatív élmény volt számomra ez az Equus. Láttam az elõadás szépségeit is, viszont a hibák, a hiányosságok egészen kezzelfoghatóak voltak aznap este a Thália színpadán. Ez tu. független az én korábbi Equus-élményeimtõl. Érdekes volt látni a felvonás közti szünetben Csiszár arcát. Bizonytalanság látszott rajta, és ezért a bizonytalanságért már-már megszerettem. (Bár, rendezés közben nyilván nem volt rajta ilyen, mert úgy meg nem lehet rendezni...)
Korálkának: Hogy számodra élmény volt ez az elõadás, az nekem nem fáj, kedves. Sõt! A szerepformálásról viszont elmesélek valamit: Mácsai Pál mondta egy interjúban az Örkény-elõadása kapcsán: „... a színésznek nem kell elhitetni magával egyáltalán semmit. Annak kell lennie, és kész. Amikor kimegyek a színpadra, egy pillanatig se hiszem, hogy Örkény vagyok. Viszont amíg mondom a szöveget, nem gondolok arra, hogy én vagyok Mácsai Pál. Ilyen egyszerû. Az már titok, ahogyan ez mûködik. Nem azért, mert ülök ezen a titkon, kotlok rajta, mint bûvész a trükkjein, hanem mert alkat, beállítottság, adottság kérdése. Tehát egyénenként változik. Erre azt a példát szoktam felhozni, hogy amikor Tibald megöli szegény Mercutiót, akkor Romeó rárohan Tibaldra, és lemészárolja. Ha abban a pillanatban nem gyûlöli annyira a kollégáját, hogy kész legyen megölni, akkor nem jó színész. Ha pedig megöli, akkor egy szerencsétlen marha. A színészet ilyen. Játék.“ Szóval, nem kell senkinek sem a szerepébe belehalni. Nem is szoktak.
Ami meg a meztelenséget illeti: már mondtam, de elmondom még egyszer. Alan meztelenségével a világon semmi baj se volt. Rendben volt a dolog. Rák Viki levetkõztetése volt totálisan fölösleges. Nem volt dramaturgiailag indokolt. Ilyen levetkõztetéseket a nyílt színen nem szabad csinálni. Lehet, de nem szabad. Értjük a különbséget, ugye?
név: korálka e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-11
Elnézést szeretnék kérni, az igaz, hogy egy elõadást jól vagy rosszul felfogni nem lehet. Talán kicsit indulatosan fogalmaztam az imént, mert az én képembe az Equusról a te véleményed nagyon élesen belevágott. De ez a te véleményed, és én tiszteletben tartom, viszont nem értek veled egyet. Fenntartom, amit már egyszer leírtam, fõleg azt,hogy egy színésznek belülrõl kell megformálnia a szerepét...akkor is ha belehal. Ha valaki színész, csinálja rendesen. És szerintem a vetkõzésnek komoly oka van, a fiúban lejátszódó lelki folyamat része. Elvégre ha nem vallott volna kudarcot, nem jutott volna el odáig, hogy megölje istenét, és ezzel bûncselekményt kövessen el.
név: Kozsár Zsuzsanna e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-11
Enikõ, két malomban õrölünk. Csak azt próbáltam leírni, hogy talán azért negatív az Equus-élményed, mert viszonyítási alapod van. Nekem meg nincs. Nekem a kassai Equust nincs mihez mérni, mert nem láttam elõtte, a Pinceszínpad fénykorában én még túl kicsi voltam az ilyesmihez. Hogy nem értek a színházhoz, sose tagadtam. Ne jókedvembõl írtam róla ezelõtt. De már nem fogok, mindenki fellélegezhet, merthogy nem tartozom többé az Új Szó gályarabjai közé. Épp azért mondtam, hogy szerintem nagyon jó recenzeket írnál, mert te egész más szemmel nézed, mint én. Mi volt benne az utasítgatás? De Otinak igaza van, inkább ezen a fórumon osszuk meg az emberekkel a megoszthatót meg a megoszthatatlant. (az utóbbi ugyan kudarcra van ítélve, de nem baj...)
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-11
Zsuzska, kedves, én a legkomolyabban nem értettem, mért haragszol rám.
A rovat, ahol megjelent az írásod, azt történetesen én szerkesztem, tehát, magyarul szólva, az az enyim. Tehát Te nem utasíthatsz engem se Új Szó-ba, se másfelé.
A többit nem is értem. Az apám tizenöt éve halott, az anyám tudtommal halálosan szereti a te anyádat. Gyönyörû meséket írsz, viszont a színházul, viszont , szerintem, nem tudsz. A színház nyelvén nem értesz. (Most már lehet harugodnod rám.)
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-11
Kedves Zsuzsa, a te cikked korrekt, no problemo. Az interjúalanyod, meg náhányunk személyes élményei, elvárásai és esztétikai értékei, a színház, mint olyan, a rendezõ és még sorolhatnám - ezek az ütközõpontok. Szerintem is nagyon jó recenziókat írhatna Enikõ, de nem kell, hogy az Új Szónak vagy a Vasárnapnak, nekünk! Szinte már akkora a nézettségünk és fizetünk is annyit... Hehe. Ez érvényes veled kapcsolatban is, kedves Zsuzsa
név: Kozsár Zsuzsanna e-mail: zsuzsanna@pobox.sk dátum: 2009-01-11
Nagyon érdekes pengeváltás folyik az Equusról, holott az én interjúm nem a darabról szólt, hanem a színészrõl, milyen kár, hogy nem vettétek észre.
Ízlések és pofonok.
Mi jobb? Ha többször láttad már, és van mivel összehasonlítani, vagy ha új a darab, és nincs hozzá mércéd? Enikõ, bocs, de az jutott eszembe hajdani diákkori emlékeimbõl, ha egy tanárom azt mondta valakinek, a nõvéred, bátyád, anyád vagy apád, akit szintén tanítottam, jobb volt ebbõl meg abból a tantárgyból, mint te. Az ilyen összevetéseket nagyon utáltam akkoriban. Érdekes, de mikor én tanítottam (igaz, csupán 4 évig), sosem mértem senkit az elõdeihez, csak önmagához.
Talán ez az, amiért szépségkeresõnek hívtok? :-)
Enikõ, szerintem remek színházi recenzeket írhatnál... az Új Szó vagy a Vasárnap biztos repesne értük örömében.
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-11
Koralkának: Nincs olyan, h. valaki JÓL v. ROSSZUL fog fel egy elõadást. Ha létezik hely, ahol egyedül vagyunk, az pont egy színházi nézõtér. Ott senki se tudja magát becsapni. Amikor én beültem erre az elõadásra, akkor abban benne volt a gimis koromban elolvasott Equus-élmény, az elsõ Kassai Pince Színházas Equus-elõadás is, a pszichiáter szerepében az akkor mûegyetemista Dudás Péterrel, meg benne volt Sidney Lumet filmje is, aminek a forgatókönyvírója pl. P. Shaffer volt... Meg sok Equus elõadás, minden más is, személyes élmény és történet, amire nincsenek szavaim... És amitõl azt vártam, h. Csiszár Imre, mint rendezõ, vmi eddig számomra nem tudottad, ismeretlent mondjon el, amikor ezt a - bocsáss, errõl nem nyitok vitát - szánalmasan gyenge, \"vulgárpszichologizáló\" darabot rendezte meg.
Veled ellentétben én ezt az elõadást szépnek tartom. És hamisnak! Madarász Máté fantasztikus teljesítményt nyújtott egy számára idegen közegben. Korognay Károly meg színészként kezdett el funkcionálni - édes istenem, ha komolyan vette, igen nagy halálugrás lehetett számára ez... ! Errõl se nyitok vitát, mert azt gondolom, ott kell lenni, és meg kell nézni Korognayt, mit csinál, v. mit nem csinál estérõl estére meg... Abból derül ki, h. jó színész-e, v. sem.
De ami engem jobban érdekel: Megpróbálom a levetkõzés ügyét megmagyarázni, még egyszer: Hogy egy színész levetkõzik a színpadon, annak igen súlyos és komoly oka kell hogy legyen. És ez akkor is igaz, ha egy színész testtudata alapvetõen és lényegében más, mint enyim vagy tiéd. Nem szabad a meztelenség misztériumát és a ruhátlanság ügyét összemosni, összekeverni a színpadon és a fejekben. Magyarul: Nem szabad senkit se levetkõztetni a színpadon csak azért, mert a pl. a \"szerzõi instrukciók\" arról szólnak, vagy mert - isten bocsássa meg - egy elõadás attól lesz eladhatóbb az embereknek!
név: csaba e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-10
Sokan alkotnak szépkeresésbõl, kedves Oti. Átszellemülve, küldetéstudatot képzelegve, fontoskodva, rájátszva... Az igazán nagy mûvészek tanácstalanok, mindenütt keresik az ihletet és nem találják. Nem éreznek elhivatottságot. És mégis. Az egész életük égés, izzás, de annyira hozzászoktak már, hogy észre sem veszik. Én értem, amit Oti mondani akar: az igazság transzcendens, független tõlünk, de egyénien értelmezi ki-ki. Szubjektív értelmezésû tehát. És nem lehet ráerõltetni másra az én elképzelésemet. Értem Zsuzsát is, Enikõt is. Jó, hogy így egymásra találtunk. Vitatkozzunk még, gyerekek, az isten szerelmére, vitatkozzunk még!
név: la e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-10
Sziasztok. Én kifejezetten azért mentem, hogy lássam a Rák Vikit meztelenül. Tényleg nem sokat látni belõle és tényleg szép az a nõ. A darab nem fogott meg
név: korálka e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-10
Sajnálom, hogy sokan nem fogták fel jól ezt az elõadást, lehet, hogy nem ártana elolvasni a színdarabot, vagy odafigyelni az miközben nézik...ez egy erõs darab, annyira,hogy ha rendezõileg túlbonyolítanák, és felesleges dolgokat tennének bele, elveszítené a hatását, és nem hatásvadász, hanem úgy igaz ahogy van, sõt szerintem egyáltalán nem szép. Csak igaz. És ez a színdarabok lényege. Hogy megfogja az embert, hogy elgondolkodjanak rajta...és ahogy látom ez sikerült. Ami meg Korognayt illeti, állítom, hogy egyáltalán nem jó színész. nem éli meg a szerepét, csak végigcsinálja, és gyakran ront. Az pedig,hogy Rák Vikibõl nem sok látszik, nyilván az õ kérésére lett úgy megcsinálva, nem a rendezõ hibája.
név: Kozsár Zsuzsanna e-mail: zsuzsanna@pobox.sk dátum: 2009-01-10
csak annyit fûznék hozzá, hogy a lómaszkok drótból, a színpadi elrendezés nem lopkodás, hanem a szerzõ által leírt instrukció. én - úgy is, mint szerzõ - szintén szeretem, ha tiszteletben tartják az elképzeléseimet.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-10
Az a baj, hogy sajnos nem láttam a darabot, viszont a szépségkeresésben tényleg csak egy darabig lehet orránál fogva vezetni a nézõt. Máténak azt kívánom, állja ki az idõk próbáját is!
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-10
Otinak: Azon somolygok, h azért vagyunk itt egy páran amolyan \"szépségkeresõk\", csak hát vannak olyan esetek, amikor nem lehet minket kifizetni némi szépséggel, mert valami teljesebbre reflektálunk.
Különben próbáltam én arra rájönni becsületesen, h. vajh´ mért nem tudtam - minden igyekezetem ellenére se - megszeretni ezt az Equust. (Annyian szeretik, akkor én miért nem?) Talán valóban az elkövetett bambaságok akadályoznak meg ebben engem. Ezt a játékot hatásra játsszák. Én meg mindig ideges kezdek lenni attól a jelenségtõl, ha a hatást ócska módszerekkel próbálják nálam mint nézõnél elérni. Hát úgy pl. nem lehet megvakítani a nyílt színen lovakat, ahogy ebben az élõadásban vakítanak, mert az úgy marhaság, nem lóvakítás. És ne vetkõztessenek le nekem a színpadon senkit pusztán az esztétika érzékenységemre játszva, mert az pofátlanság mind a színésznõre, mind a nézõre nézve.
Különben meg bonyolult ez a dolog a színi hatással, mert nagyon sokféle reflexek mûködnek egyidejûleg a színházat nézõ emberben... Tényleg nem nagyon lehetséges az objektivitás. (Ettõl függetlenül azzal értek egyet, abszolúte, amit a múlkorában mondtál itt egy vita hevében, ti. hogy \"az igazság transzcendens fogalom\", és hát persze hogy nem szubjektív.) De ez esetben nem lehet igazságot hírdetni. Márcsak azért sem, mert egy elõadás él, mozog - változik. (Errõl M.M. is beszélt a fenti interjúban.)
Amúgy, természetesen, senkit sem szeretnék arról lebeszélni, h. szeresse a darabot. Nyilván nem is sikerülne. Az meg aztán tényleg az én bajom, h. a szenvedélyrõl, mint az egyik legnagyobb misztériumról - mert hát mégiscsak errõl szól az Equus - semmi olyat nem tudtam meg ebbõl az elõadásból, amit ne tudtam volna eddig is. (M.M.-val ellentétben nekem egy kicsit már a könyökömön jön ki ez az Equus-ügy. Persze, eleinte, 17 éves koromban, amikor elõször olvastam - még mindenféle nagy szenvedélyen innen - tudott tetszeni a darab.) Most viszont azt gondolom róla, h. azt a néhány közhelyet, amit Shaffer ezzel kapcsolatban mondani tudott, borzasztón hosszan mondja el és meglehetõsen unalmasan. Persze, a látványok azok olykor elfeledtetik ezt a súlyos gondolati szegénységet... De ez egy jó színházhoz kevés.
M.M. debütálása, mindentõl függetlenül, jól sikerült. Megcsinálta a dolgát.
név: dani e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-10
üsd a googleba, hogy Equus és kattanj a képkeresésre. Emberek, jelenetek, lovakat imitáló drótok a vállakon - ugyanolyanok, mint a kassai jelenetek. Semmi új. Rendezõi lopogatás
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-10
Egyetértek. Irigylem a lelkes szépségkeresõket, akik nem veszik észre a stílushibákat, mert nem is az elõttük kibontakozó látványt elemzik, hanem leköti õket a saját agyuk rendezõtevékenysége. Ezáltal lehet, hogy bármit képesek lelkesen szépnek felfogni. Amikor fejet hajtanak borzalmasan kivitelezett, stílustalan, amatõr emlékmûvek torzszülöttei elõtt valamilyen ünnep alkalmából, akkor valójában nem is azt látják, ami elõttük van. Hiába no, az igazság szubjektív. Az!
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-09
Örülök ennek az interjúnak, meg annak is, h. Zsuzska írt errõl (és nem én), mert én messze nem voltam se a Cyranótól se az Equustól úgy elragadtatva, mint õ. Viszont meggyõzõdésem, h. mindig azok vannak közelebb bármi dolog lényegéhez, akik mindenekelõtt a szépségeit látják, és nem a sutaságokat v. a hibákat.
Peter Schaffer Equusa borzalmasan, szívfacsaróan gyenge darab. Bár a belõle készült kassai elõadás - és egy színház esetében ez számít - igazán erõteljes volt.
Irtózatos színészi tehetetlenségek és tehetségtelenségek is felvonultattak benne Madarász Máté nyilvánvaló tehetsége és Rák Viki színészi rutinja mellett. (Rosszul megírt szerepekben zseniális színészek is el tudnak vérezni, nemhogy a középszerûek.) Megjegyzem, amikor én láttam a darabot, M.M. jelenvalósága mellett Korognai pszichiátere adott számomra igazi színházi élményt, akirõl most volt szerencsém megtudni, h, mennyire jó színész. (Tessék csak majd Korognai arcára pillantani pl. a tengerparti jelenetnél, amikor a fiú elmeséli találkozását a lovassal. Hogy ömlik el rajta a fény. Belülrõl!)
A lovak mozgása, fõleg Tóbisz Titusz ember-ló analogikus egysége zseniális volt. Mellesleg én a fémvázakat a lovak testén nagyon helyénvalónak éreztem, és szerettem. Alan istene mégiscsak egy Ló - és nem valami/valaki más...
A meztelenségrõl: Az, hogy Csiszár a darab dramaturgiai csúcspontján levetkõztette az Alant játszó M. M.-t, és amúgy meztelenül a Tóbisz Titusz nyakába ültette az nagyon rendben volt. A jelenet Alan egyesülését jelentette a választott istenséggel.
Hogy egy másik jelenetben meg Rák Vikit vetkõztette le, az számomra nem jelentett mást, mint hogy Csiszár - jó esetben - rendezõileg elügyetlenkedett egy jelenetet. Mert erre(!) a levetkõztetésre nem volt szükség.
Nem is oldott meg semmit. HA EGY SZÍNÉSZ LEVETKÕZTETÉSE MINDÖSSZE ARRÓL SZÓL, H. JAJ ISTENEM, CSAK A LEHETÕ LEGKEVESEBB LÁTSZÉK BELÕLE, akkor az tulajdonképpen hiábavaló volt. Fölösleges.
név: Kiss L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-09
Láttam a darabot és lenyûgözött. Nagynak tartom, minden elismerésem. Az egyéni teljesítmények is, s a rendezõi. A lovak megformázása, mozgásuk utánzása hihetetlenül jó volt! Máté, a fõszerep alakítása megrázó, tökéletes. Furcsa, de az is átjött, s sokan beleéltük magunkat, milyen nehéz lehet ezt a szinpadon megcsinálni. Nem tudom, miért jutott ez eszébe olyan embereknek, akik soha nem próbálták a szinpadot, de eszünkbe jutott. Magyarországról voltunk sokan, s a Cyráno (az is tetszett,grat. Attilának!) alatt már mindenki felismert. Egyébként akkor majdnem egymás mellett ültünk. Ha már itt tartunk, a Cyrano-ban ez az "interaktivitás" nagyon ügyes! Gratulálok, további sikereket, jó munkát!