[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Egyszer volt ország

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2008-07-23

ki minek álcázza magát?Egyszer volt, soká nem tartott. Olyan érdekes érzést adott, érzést arról, hogy létezni lehet. Volt egyszer egy monarchia. S van a ma, amikor nem tuják sokan a helyüket. Ennek a két kérdésnek lehetséges válaszait Nagy Aranka keresi. Álarc. A cikk címe. Itt s alább olvasható!


címer de mily sasos


álarc de gumi


szoknyák, na ?


ó micsoda díszesség ez kérem!


elszúrtuk! nem kicsit! nagyon!


szép szelíd tekintet


szép frau


Álarc
Hol volt, hol nem volt... volt egyszer egy nevenincs ország. Ez az ország, bár önmagát megnevezni sem tudta, mégis szinte nagyhatalomnak számított. Birodalom volt a javából. De olyan birodalom, ami önnön létébe is csak úgy hallgatólagosan egyezett bele: ha másképpen nem megy... hát... legyek,... s ha már így alakult, akkor... hát leszek birodalom. Az itt élõk örökké érezték létezésük elégtelen alapjait, a meg nem történt, vagy a nem eléggé visszavonhatatlanul megtörtént dolgok képzelete lengte be a létet. Ez az önmaga nevét sem ismerõ birodalom a tudományosság górcsöve alatt önmaga létezésének is ellentmondó ellentmondások tömkelegét produkálta. Egyszerre volt szilárd és bomló, liberális és tekintélyelvû. Ebben az országban az ember szabad volt, de rabja volt szabadságának. Fejlettsége példaértékû volt, s egyben élõ példája volt a fejletlenségnek. Multikultúrális, nemzetek feletti volt, s egyben egymással versengõ nemzeti aspirációk színtere is.
Ez az ország puszta létével elbizonytalanította a tudást. Olyannyira elbizonytalanodott a tudás, hogy például a szociálpszichológia tudománya mikoron nagyítója alá vette,... akkor létrehozta önmaga antitézisét.
Ezt az országot létének megszûnése után, utólagosan Osztrák-Magyar Monarchiának nevezték el.
Az emberek rendelkeznek a cselekvés szabadságával. Ez tette lehetõvé, hogy létrehozzák saját társadalmi csoportjuk kultúráját. Valójában a kultúra egy teremtett valóság, amit az emberek alkotnak maguknak, és ami mintegy „második természetként” köti össze az embert saját társadalmával. Nincs kultúra társadalom nélkül, de társadalom sem létezhet kultúra nélkül, s egyik sem létezne az azt megalkotó emberek nélkül. Mivel a kultúrák kiindulásakor más-más alaphelyzetben voltak az egyes társadalmak, így a kultúrák is gyökereikben és mélyrehatóan különbözõek. Eltérõ mintákkal, képekkel, értékekkel, normákkal rendelkeznek. Gyakran még akkor is, ha ez a felületen már nem látszik. Álljon itt ennek bemutatására egy szociálpszichológiai példa:
A nyugati emberképet megalkotó indoeurópai nyelvekben a személy szó a latin „persona” szóból alakult. A persona szó eredeti jelentése az antik színmûvek eljátszásához szükséges „álarc” volt.
Csak az vagyok, aminek mások látnak, így annak láttatom magam, aminek szeretném, ha látnának. De csak olyannak láttathatom magam, amilyennek mások hajlandóak elfogadni. Lényegtelen az, ami az álarc mögött van.
Így az egyén és a közösség közötti természetadta kapcsolat már a nyugati emberkép megalkotásánál eltûnt, míg a nem nyugati emberkép rendelkezik ezzel a kapcsolattal. S hogy milyen a nyugati emberkép ideáltípusának végállapota? Egy teljesen individuális és racionális személy, aki egyedi adottságait tökéletesen kiaknázva képes eljutni a boldogsához, amit elsõsorban az anyagi javak birtoklása és kamatoztatása jelent. Minden egyes helyzetben azonnal képes felmérni, melyik eszközt kell választania ahhoz, hogy a cselekvése a boldogságát szolgálja. Mivel saját elõnyeire törekszik, így a többi egyén potencionális ellenség.
S hogy állunk a magyar társadalom által megalkotott emberképpel? Az egyén egy mindenek felett álló erõ teremtménye, akinek van veleszületett méltósága és célja az életének. Közösséghez tartozó lényként deffiniálja önmagát, mint egyént, ahol az egyén és a közösség között nyílt, természetes kapcsolat van, így életének célja is csak olyan lehet, ami kapcsolatban van a közösséggel. A magyar nyelvben a személy szó a szem szóból származik. S mint tudjuk, a szem a lélek tükre.
Nem hiába közismert, hogy a magyarokra jellemzõ a pocsék diplomáciai kézség. Nem értik az „álarc” lényegét.  
Természetesen a társadalmak kultúrái hatnak egymásra, változnak, átadnak, átvesznek elemeket. Mindez azonban fõleg a felületi részekre érvényes. Az alapok nagyon lassan változnak, s ha egyáltalán változnak, akkor is csak a parányi, jelenünkben lényegtelenné minõsûlt részecskék. Ennek tisztánlátásával tudatosíthatjuk a magyar kultúra sajátságos valóságát.
A társadalommal foglalkozó tudományok egyik fõ hibája, hogy a nyugati emberkép rabjai: nyugati minták alapján vannak felállítva, és ebbõl a szempontból vonják le a következtetéseiket. Bár ismerik ezt a hibájukat, nem tudnak felé emelkedni. Így, amikor a magyar társadalomról valamilyen következtetést vonnak le a tudományosság jegyében, akkor valójában nyugati minták alapján vizsgálnak valamit, amit kizárólag csak azok alapján nem lehet, s ezzel olyan ítéletet mondanak ki, ami nem felel meg önnön valóságának. Az ilyen ítéletek azonban ettõl függetlenül mûködésbe lépnek. Hatnak a társadalomra, ami egyfajta meghasonuláshoz vezet.
A kisfalu utcáján egy fiatal lány lépdel. Tizenhárom éves. Finomkodva próbál tipegni a magassarkú cipõjében, gyermeki csípõjén igyekszik nõiesen ringatni az „éppen hogy” szoknyácskát, ami a legújabb divatlapból való. Melltartója pántja elõvillan a mell alatt megkötött felsõrész alól, de mivel csak zoknival van kitömve, a halmok kissé feljebb kerültek a kelleténél. Vállain apró kistáska fityeg, aminek pántját csak úgy tudja ottmaradásra kényszeríteni, ha a jobb vállát mereven fel- és hátrahúzza, mint a modellek az újságban. Hosszú, festett körmös jobb kezét kecsesen a táskácskán pihenteti, míg másik kezérõl megfeledkezik, és így az a lépései ritmusát egyáltalán nem követve, szinte mozdulatlan karóként tapad a másik oldalához a laza kecsesség erõltetése következtében. Arca szépen sminkelt.
„Szép vagyok, szép vagyok!” – mondogatja magában görcsösen, bár õ magát egyáltalán nem érzi szépnek, mégis igyekszik eljátszani, hogy az. Azt olvasta az újságban, a lényeg, hogy mások annak lássák. Fél éve költöztek a városba, s most haza jött nyaralni a nagyapjához. Mikor megrendelte ezt a ruhát, megmutatta az újságban a barátnõjének, aki azt mondta rá: „Csúcs jó ez a szerkó! Majd kölcsön adod, jó?” Megérkezve nagyapja ellenben azzal fogadta: „Miféle maskara ez gyermek? Úgy nézel ki mint egy félig gutaütött kaptás ló. Ne akarj már másnak látszani, mint ami valójában vagy!”
Nagy Aranka



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: kérdez Õ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-30
Köszi a válaszokat! Amúgy me, mint keresztény ember azt gondolom, mindegyik, így mind a nyugati, mind a keleti stb. népek emberét az Úr a maga képére teremtette. S ha ez így van onnantól fogba már csak a tanulás a szocializálódás változtathatott meg sokat az emberen. Ezért nem fél tehát a keleti ember a haláltól, míg a nyugatinak igen rossz a halottkultusza és nyomott is ettõl Vagy ttévednék. Jó olvasni a hozzászólásitokat. Enikõ és Aranka nagyon köszi!!!
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-29
Szia, Aranka! Én is szívesen tanulnék. Szerintem, remélem, ez itt, ezen a portálon közös bennünk. Amúgy meg érdekes dolgokat vetettél föl, csak túl nagyra nyitottad az ollót. Mondjuk, úgy három írásnyira. Elsõ blikkre három cikket néztem ki a felvetett gondolatkörökbõl.
név: aranka e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-29
Találkoztam bizonyos keleti emberkép leirásokkal, de fõleg olyanokkal, amik eléggé felületesen irták le... vagy hogy is mondjam...valahogy úgy irták le, mintha a nyugati emberkép esetében csak a keresztényi formálást irnák le, és az azt megelõzõ mozzanatokat nem tárnák fel. Max. még hozzátették a közösségbõl ki nem vált egyén mozzanatát. De ezek a leirások meg sem közelitették azt a fajta feltárást, mint amit a nyugati emberképpel kapcsolatban lehet látni, ahol szinte mozzanatról mozzanatra fel van térképezve, hogy mi mihez vezetet, hogyan került a képbe...mondjuk az individum, ehhez hogyan kapcsolódott be az "akarat", ami megint milyen újabb fejleményhez vezetett...
Szóval... a nem nyugati emberképrõl eddig csak nagyon felületes ismeretekre tudtam szert tenni, pedig télleg igyekeztem   . Én is szivesen tanulnék  .

név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-29
Nemcsak a nyugati emberképp van feltérképezve, bár kétségtelen, h. az felõlünk nézve, térképezettebb, mint a keleti. Tényleg jó lenne, ha erre Zõdi válaszolna - ne tekintse ezt mezaliansznak -, õ nagyon felkészült e tárgyban. "Kérez Õ" tanulni akar. Tessék õt tanítani!
név: aranka e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-29
Nem csak emerkép van, sok emberkép létezik. De csak a nyugati emberkép van feltérképezve. Tömören:
A nyugati emberkép a „görög-római-zsidó-keresztény“ kultúrkörbõl fokozatosan kialakult emberkép, aminél a kulcsmozzanatának õshazája az ókori görög városállamok. Itt alakult ki olyan közeg, ahol lehetõvé vált, hogy a közösség kötelékébõl kiváljon az egyén. Innentõl kezdve aztán még rengeteg differenciálódáson, formálódáson ment keresztül, mig végül elért arra a pontra, ahol ma is áll. Gondolom, ebbõl látható, hogy a legtöbb társadalom kultúrájának emberképét ezek nem formálták.
A társadalomtudományok nyugaton alakultak ki, mégpedig olyan idõben, amikor vagy csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem volt jellemzõ a távolabbi társadalmak közötti kapcsolat. Miután megalakult ez a tudomány, elkezdett terjedni, és szépen országról-országra bejárta Európát, és eljutott az Osztrák-Magyar Monarchiába is... ahol „kisebb kultúrális sokkot kapott“   .
Valójában azonban csak a globalizáció belindulása után értette meg, hogy az alapoknál csúszott el a dolog. Ekkor jöttek rá, hogy a Föld lakosainak jócskán nagyobb hányada nem olyan emberképpel rendelkezik, mint amit a társadalom tudományok használnak. Márpedig az emberkép egyike a legalapvetõbb elemének, amire a tudomány ráépült.
Azt, hogy pontosan milyen "más" emberképek léteznek, viszont csakis saját társadalmuk kultúrájának kontextusában lehetne deffiniálni. Mivel ezeket nem ismerik eléggé, igy a transzkulturális megközelités még várat magára.
név: kérdez Õ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-28
na értem én ezt, de milyen a nem nyugati emberkép? Meg milyen a keleti? Nem csak emberkép van??? Lehet, hogy tévedek, de melyek a különbségek???   
név: naaaa e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-25
Erre varjál gombot Zõdi!