[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

El a kezekkel a Mikulástól!

szerző: Kiss László 2012-11-21

 

El a kezekkel a Mikulástól!

 

Az üzletekben járva érdekes Mikulásokat láttam. Valószínű, ezek már évek óta jelen vannak, de én csak most figyeltem fel rájuk. Az alakjuk rendben van, hanem a küllemük...! Nekem legalábbis furcsák. Lényegében már csak a fejük Mikulás - piros sapka, fehér szakáll -, ám a törzs az adott csokoládémárka színeit, lógóját hordja. Nekem csak némi fürkészés után sikerült rájönnöm, hogy ezek Mikulások akarnak lenni. Szegények úgy néznek ki, mintha az M., a T., a B., gyár emblémájával ellátott hatalmas fürdőlepedőből kandikálnának ki. 

Felsóhajtottam. Hát már a Mikulás is...?
 
Megszokhattuk, hogy a cégek, márkák, szolgáltatók nap mint nap, egyre erőszakosabban turkálnak, vagy szeretnének turkálni a zsebünkben. Reklámok által, telefonon, szórólapon stb. Vannak, akiket még mindig be lehet palizni, igaz, egyre kevesebben. Sokakat irritálnak, mások már immunitást szereztek a sűrű próbatételek tüzében. Magamat az utóbbi csoportba sorolnám, de azért ez a Mikulás-dolog kihozott a sodromból. Már a jótékony fehér szakállú is olcsó reklámhordozóvá vált? Itt tartunk, hogy a kegyetlen gazdasági harcban már semmi sem szent? Gátlástalanul mindent fel kell, fel lehet használni arra, hogy valamivel több terméket adjak el?
Úgy látszik, igen, itt tartunk. Mesés, márkás autó nevével ellátott cipőt is lehet kapni. Természetesen, névadójához méltón, mesés áron. Állítom, hogy ugyanott készül ez a cipő is, mint a többi, és ugyanolyan anyagból, de a marketing azt mondja, így többet el lehet adni belőle, növelni lehet a bevételt. És a marketingnek igaza van. Nagyon sokan elhiszik, hogy a száz éve pusztán autógyártással foglalkozó cég hirtelen felébredt Csipkerózsika-álmából, és rájött, hogy a másik vénája a cipőgyártás, úgyhogy nosza...!
 
A híres labdarúgók, színészek, énekesek nevét viselő parfümök hallatán már fel sem kapjuk a fejünket. Teljesen természetes, hogy ők értenek ehhez. Hogy a használatukhoz? Ááá! A gyártáshoz is. És a boldog vásárló üdvözült tekintettel permetezi magára reggel a fürdőszobában a borsos áron vásárolt parfümöt, amely kedvenc énekesének nevét viseli.
Nagy gond ez? Nem. Ettől még megy a világ tovább. Legfeljebb megmosolyogtató. 
De azért a Mikulást hagyjuk már békén!
Persze akadnak még emberek, akik tudják, hogy nem az ilyen cikkek az adott szakma csúcstermékei. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ezek feltétlenül rosszak, de az ezeket használó emberek szentül meg vannak győződve arról, hogy a legjobbat vették. Ha kiejtjük - témánál maradva - egy igazán nagy tradíciókkal rendelkező, minőségi parfüm nevét az illető előtt, tanácstalanul fog ránk nézni, sosem hallotta. De még ez sem baj.
Az viszont már igen, hogy egy ismerősöm laminált padlót rakatott a lakásában az első osztályú tölgyfa parkettára! Mert úgy gondolta, az a divat, mindenki azt veszi, tehát az a jobb! Ezért nincs már égen-földön parkettával foglalkozó szakember. A gagyi megöli a jót. 
 
De miért kell mindebbe belekeverni a Mikulást is?!
 
Persze ebben az esetben pont azt ordítja felént a reklámbábuvá degradált piros sapkás, hogy "én vagyok a minőségi, a jó csoki". Valóban, a piacnyitás után meg kellett tanulnunk, hogy van a "műanyag csoki", és van az igazi. Ezek a furcsa Mikulások igaziak, tagadhatatlan, ha ma még valami is az egyáltalán. De könyörgök, ha én Mikulást akarok venni, akkor Mikulást akarok venni, és csak másodlagosan csokit! A Mikulás Mikulásnak nézzen ki, ne táblás csokinak. Ott a logóval, színekkel ellátott csomagolásnak abszolút helye van. Ha igazi csokit akarok venni, én is az M., a T., a B-ből választok... (Ez nem teljesen igaz, bevallom. Előnyben részesítem a hazait - egy ilyen még van. Egyelőre. Vásárlási szokásaimnál, bár küzdök ellene, még nem tudtam megszabadulni nonkomformista, nacionalista, hímsovén, irracionalista, neurotikus stb. attitűdjeimtől.)
 
Szóval vegyünk ilyen és ilyen Mikulást, mert válság van, és fel kell lendíteni a forgalmat. Mindenhol ezt halljuk, növelni kell a fogyasztást, mert az húz ki minket a csávából. 
Ez a dogma, szerintem, több sebből vérzik. Egyébként sem szeretem az unos-untalan, mindenki által jokerként használt dogmatikus kijelentéseket. Valahogy mindig gyanúsak. (Nem tudok mit mondani, hát mondom a frázist.) Hasonló volt a szituáció a nagy gazdasági világválság idején. Keynes kivételével mindeg gazdasági szakember azt mondta, a piac önszabályozó, máskor is voltak válságok, nem kell tenni semmit, majd elmúlik. Aztán kiderült, hogy ez nem igaz. Ma tényleg pusztán a fogyasztás növelése lenne a kulcsa mindennek?
 
Először is: fogyasztunk mi, lihegve, erőlködve, kigúvadt szemmel tömjük magunkba a sok vackot, a semmire se jó, haszontalan, szükségtelen termékeket. Hát kell ezt még fokozni? Nem tudom. Másodszor: valóban tudnánk még több vackot is fogyasztani, és a többség szeretne is, de - térségünkben - úgy eladósították a fizetőképes vásárlóknak közel a felét, hogy 10-20 év kell, mire talpra állnak. Ez egyszerű matematika. Aki lekötötte a jövedelme 50%-át 1-2 évtizedre, az hogy jelenhetne meg komoly fogyasztóként a piacon? E tény csak Magyarországon 1 millió családot, azaz kb. 4 millió embert érint. Tényleg nem számolta ki senki, milyen fogyasztás-visszaeséssel fog ez járni? Tényleg az átlagember hibás ezért? Mert minden vállalkozó, szolgáltató részéről csak panaszt hallunk: nincs forgalom. Oly sokszor hangzik ez el, hogy nekünk, átlagembereknek már lelkiismeret-furdalásunk van, hogy miattunk nem pörög a gazdaság.
Csak egy példa: szűkebb környezetemben 2000-ben 2 építőipari anyagokat forgalmazó vállalkozás (népnyelven TÜZÉP) volt. Ma 2012-ben 8 van. Tekintve, hogy a lakosság fogy, mire számítottak ezek a vállalkozók? Hogy az embereknek tízszeresére fog nőni a fizetésük és hogy a lakásuk felújításán túl építenek még 2-3 házat, csak úgy, unalomból?
 
Szerintem a fogyasztás növelésének hangoztatását fel kellene hogy váltsa a termelés ésszerűsítésének gondolata.
Nem tudom, ki hogy van vele, de a szájbarágás, a tisztességtelen reklám, a "fogyasszál már te elmebeteg, mert te vagy minden bajok okozója", engem zavar. 
És most még a Mikulás is!
Persze Mikulás-kérdésben van megoldás. A no-name "műcsoki"-gyártók még Mikulásnak öltöztetik a Mikulást. S mivel számomra ebben az esetben nem a csoki a lényeg, választhatnék ilyet is. De mit tettem? Nem vettem. És nem is fogok. Valahogy elment a kedvem. 
És közben szégyellem magam. Nem vagyok társadalmi lény. Kivettem egy téglát a kapitalizmus öröknek gondolt falából.
Megkérdőjelezhető döntésemben közrejátszott még egy tényező: Mikulásokat már október végén is láttam a boltokban...

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :