[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

héttorony

 

bojarcuk

 

mizsák

 

radzsasztán

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

Rákóczi

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

ELŐDEIM

szerző: Papp Zoltán 2019-04-23

 

ELŐDEIM

 

 

Népirtás a Felvidéken (28. rész)

 

Apai nagyszüleim Papp Lajos és Haász Irma Etelka voltak. Anyai részről Szabó Sándor és Ujj Jolán. A Papp család 1687-ben kapta a nemességet. Az oklevél másolata megvan, le is fordíttattam. Megvan a címer másolata is. Első egyenesági ősünk András, Fényeslitkén volt akkor pap. Szépapám János, Nagykaposon élt, felesége is nagykaposi volt, Rákóczy Mária. Ükapám Sámuel ott született, feleségével Varga Borbálával Munkácson esküdtek 1821. XII. 4-én. Dédapám Lajos, Munkácson született 1826. XI. 4-én, ott vette feleségül Ns. Balázs Rozáliát, ott is halt meg 1879-ben. Nagyapám 1867. IX. 1-jén született Munkácson, valószínűleg ezért lett tanító. Tanított Bodrogolasziban, Dobronyban, Bésben, majd Nagykaposon volt igazgatótanító haláláig 1943-ig. 1889. X. 20-án nősült Bodrogolasziban, kilenc gyereket neveltek fel. A kilencedik volt édesapám Zoltán, Nagykaposon született 1916. II. 8-án. Legidősebb testvére Imre 1914-ben kivándorolt Amerikába és apámmal, édestestvérével soha nem találkoztak. Karácsonyra egy levél, majdnem ugyanazzal a szöveggel és egy fénykép a családról. Felesége is Nagykaposról származott, négy gyerekük volt. Cleveland, Aurora negyedében éltek olyan környezetben, hogy állítólag soha nem tanultak meg hibátlanul angolul. Hat testvére a mai Magyarországra került: Lajos tanító, Zsigmond agrármérnök (a csillagfürt nemesítésével foglalkozott, a búza és burgonya betegségeiről jelentek meg könyvei), Gábor gépészmérnök (a diósgyőri hadi gyár főmérnöke, majd a Ganz-Mávag. 1953-ban ő volt az első párton kívüli Kossuth-díjas), Géza pap (Hangácson, Kecskeméten), Gizella tanítónő (Tarcalon). Gábor és Zsigmond a munkahelyük miatt került Magyarországra. Lajos Magyarbődön tanított, onnan menekülniük kellett a szlovák állam megalakulása után. Györkén fogadták be őket, majd Beregszászba kerültek, ahonnan 44-ben továbbmenekültek Magyarországra. A harmincas években autója volt, el lehet képzelni milyen érzés lehetett két gyerekkel, egyszobás szükséglakásokban élni és menekülni. Géza Ungtarnócon volt lelkész, onnan menekültek 44-ben három gyerekkel, előbb Kaposra, majd tovább Magyarországra. Gizella férje Pápay István követte a nagykaposi igazgatói székben nagyapámat. Ők négy gyerekkel menekültek Magyarországra. Ilonka néném Lácán tanított, nem ment férjhez, idős korában Szentesben élt, ott halt meg. Margit néném maradt nagyszüleimmel Nagykaposon, majd Szentesben lakott, és ott is halt meg 65-ben. Magyarországi unokatestvéreim népes tábora, szinte kivétel nélkül egyetemet végzett. Sok orvos, egyetemi tanár, sőt MTA tag is van köztük. 

 

Az ötvenes évek elejétől 56-ig, magyarországi rokonainkkal nem találkozhattunk, mert a népek internacionalista barátságának megpecsételésére lezárták a határt. Kivételt csak halálesetkor tettek volna, de az értesítést, ami alapján engedélyt adtak volna, kellő tapintattal a temetés után kézbesítették. 

 

Apai nagyanyám édesapja Haász Frigyes 1821-ben született Rozsnyón. Gölnicbányán és Svedléren éltek, ott született nagymamám 1872. V. 31-én. Majd a család Szepesváraljára került, ahonnan a férfiakat vagy elüldözték, vagy halálra éheztették a csehországi, mírovi büntetőtáborban. Haász Ernő sírját láttam a szepesváraljai temetőben, a család általam csak hallomásból ismert utolsó nőtagja, Nagymihályba költözött, a 70-es években. Haász nagymamám 1954-ben halt meg Nagykaposon. 

Anyai nagyapám, zempléni köznemesi családból származott, ahonnan ősünk István Csarodára került. Ükapám Szabó Pál 1832. X. 14-én Bergszászon született és Kopócsapátiban vette el 1860. IX. 18-án Ns. Kissolymosi Egyedfi Antal és Ns. Bernátfalvi Földvári Erzsébet lányát, Jusztinát. Egyik erdélyi utunkon öcsémmel és családommal megálltunk egy kis időre Kissolymoson. Ma is élnek ott Egyedfiek. Dédapám Károly 1867. X. 20-án született Beregszászon, pap lett. Mátyuson, Beregdédán szolgált. Felesége Mester Rózsa 1862. VIII. 13-án született Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon esküdtek 1890. VII. 8-án. Dédanyám nagybátyja id. Mitrovics Gyula volt (ő eskette, unokaöccse ifj. Mitrovics Gyula az MTA tagja volt). Nagyapám Mátyuson született 1891. XII. 4-én. Még kétéves sem volt mikor dédapám tüdőbajos lett, ami akkor gyógyíthatatlan volt. Tudta hogy kevés ideje van hátra és kisfiának három levelet írt, amelyek megmaradtak. Ma is szívszorongató érzés olvasni őket. Egy apa, aki tudja, hogy nem nevelheti fel fiát, leírja fájdalmát, megismerteti fiával családját, igyekszik útmutatót adni neki. Hasonlóval még sohasem találkoztam. 

 

„1893 Decz. 4., Déda. Kedves Fiam! Nem engedte meg a kérlelhetetlen végzet megérnem azt a boldogságot, a legnagyobbat ami e földön érhetett volna, a legédesebbet ami után sóvárogtam, hogy saját szerető gondoskodásom alatt láthattam volna kifejlődni lelkednek már most is sokat ígérő szép tehetségét. Nem engedte meg a sors, hogy veled, mint érett gondolkodású férfivel szólhassak. Szólok tehát hozzád e sorokban. Lelkemből való lélek vagy! Neked meg kell értened e néma betűkből atyád hangját, habár rég elporladt a kéz, mely írta, azt akarom hogy apai szeretetem, még az enyészeten túl is veled legyen, s éreztesse melegét, melyről most még teljes tudomásod nem lehet. Ma töltötted be második élet évedet ma van harmadik születés napod. Az az igazi érdek nélküli szeretet, mely szüleidet egyesítette, mintegy bizonyságot talált a te fejlődésedben. Nem láttam gyermeket, aki két éves korában szellemileg annyira előhaladott lett volna, mint te voltál. Ennek oka az is, hogy soha nem voltál magadra hagyva, vagy én, vagy édesanyád, vagy más valaki folyvást veled foglalkozott, tárgyakat ismertetett, s így korán meg lettél tanítva figyelmezni. Hiszem, hogy e tekintetben nem történt nálad visszaesés. Hiszem, hogy gondos édesanyád, a legszeretőbb szívű anya, s a leghűségesebb hitves, a te szívedben sem hagyhatta elaludni a már felgerjedt szülei szeretetet. S bár nem tudhatom, minő sors jutott nektek osztályrészül, de azt tudom, hogy ha édesanyád életben maradt s te mellette nőttél fel, akkor becsületes, jó szívű embernek kellett lenned, mert ő mellette rossz, hitvány, becstelen nem lehettél. Nem azért írom e sorokat, hogy téged, kedves fiam férfikorod küszöbén élettapasztalati tanácsokkal lássalak el. Leghiábavalóbb dolognak tartom az ily bölcs tanácsok osztogatását, mert akit a sors meg nem tanított, úgy sem veszi komolyan, frázisnak tartja, aki pedig megérti, mert megtanította rá a sors, az már úgy is tudja, predikáció nélkül. Téged az élet tanít meg bölcsességre. Annyit már így is tudsz, mert megtanulhattad, hogy mindenkinek legelső az ”Én” aztán egy csomó haszontalanság, aztán egy nagy semmi, s csak azután jön, ha jön, mások java vagy érdeke. Te sem leszesz kivétel. Nagyon helyeslem Feldheimnek e mondását: Add meg magadnak s tieidnek amivel tartozol, s másoknak a fölösleget. Ha hát nem tanács osztogatás kedvéért, megmondom, miért írom e sorokat. Akarom hogy ismerj meg valamit atyád jelleméből gondolkodásmódjából. Legyen ez írás egy arczkép melyből felismerhesd atyádnak talán lelkeddel rokon vonásait. Óh, ha minél tökéletesebbé tehetném ez arczképet, hogy éreznéd abból örömmel feléd repeső lelkem egész szeretetét. Ha erőm, a tehetségem engedik, minden napon, ami még hátra van életemből, fogok írni néhány sort. Vajha sok évekre felszaporodnék az. Irni fogok anyádról nagyszüleidről rokonaidról, miket mástól aligha tudhatnál meg, mert édesanyád is keveset tud felőlök. Óh, bár volna elég erőm mindazt megírni amit óhajtanék. De már most is fáradt vagyok. Tehát holnap! Most pedig kedves kis fiam születésnapodon hadd borítom el kedves arczodat csókjaimmal hadd fürösszelek fájó könnyeimmel. Kis kezeid oly szívesen ölelnek, talán sejted nem sokáig ölelhetsz. Mosolygó szemeid oly vidámak, még nem tudhatod mi vár reád. Picziny ajkaid oly gyöngéden rebegik „Ne sírjál no kedves apa”. Óh! hogy a szívem meg nem szakad. 

 

1893. Decz. 5. Mindenkinek jól esik ha származásáról őseiről tud valami bizonyosat. Megírom neked a mit tudok. Őseink zempléni köznemesek voltak, s egy ág, talán az egyedüli, a 18-ik század közepén házasság folytán Bereg megyébe Csaroda községbe költözött. Csarodán a Szabó nemzetség igen elszaporodott, de el is szegényedett a birtokfelosztás miatt. Ükapád Szabó István, még tekintélyes nemes volt. Gyermekei közül Mihály ügyvéd lett, Zemplén megyében telepedett meg. Utódai ma is élnek Vécs, Szomotor környékén. Egy más fia Szabó Istvánnak, Szabó Imre volt a te szépapád. Ez Beregszászba költözött feleségül vette Lőrincz Zsuzsannát ez volt a szépanyád, a ki engem felnevelt mert Atyám és anyám korán elhaltak. Nagyatyád Szabó Pál ugyancsak beregszászi lakos volt, s az ottani általános szokás szerint háromféle foglalkozása volt. Kocsigyártó, szántó vető és szőllő míves. Később a kocsigyártással betegsége miatt felhagyott. Nagyatyádnak egy testvére volt Szabó Katalin, ennek egy lánya Tállyai Mária még most is él, Bakura nevű ember felesége Fejércsen. Nagyatyádnak Szabó Pálnak négy gyermeke volt, de a két kisebb csecsemő korában meghalt. Az utolsónak halála okozta nagyanyád halálát is. NagyAtyád csak két évvel élt tovább, meghalt, tüdőbajban. 

 

1871. Aug. 25. Ketten maradtunk öreg szépanyád gondozása alatt. Imre bátyád, ki jelenleg Kerecsenyben tanító, de alig hiszem hogy életben legyen már, midőn te e sorokat olvasod. Jelenleg 3 fia van. Apai ágról ez a leszármazásod. Édes anyáddal házasságra léptem 1890. Jul. 8-án. A te születésed napja 1891. Decz. 4. Nagyanyai ágon is vannak rokonaid Kopólcs Apátiban. Szépanyádról Bereg megyében szétszórva. Ezekről holnap. 

 

1893. Decz. 6. Kedves Fiam. Mielőtt a félben maradt családfa folytatásához fognék egy pár megjegyzést teszek életpályádra nézve. Azt már tudod hogy én pap voltam, s nem bántam meg soha hogy e pályára léptem, s ha újra kellene választanom, ismét ugyanezt tenném. De már neked, kivált mert nem én neveltelek, de még szomorú sejtelmeim miatt is nem ajánlom. Nehéz idők várnak a vallás híveire, ha ugyan valamelyik vallásnak egyáltalán vannak hívei. Éppen mostanában készülnek a polgári anyakönyvezés, szabad vallásgyakorlat (helyesebben vallástalansági szabadalom) gyermekek vallása, polgári házasság tárgyában a törvény javaslatok, s a mennyire sejtem a jövőt, mindenik egy ostrom ágyu lesz a vallásosság ellen, melynek eddig is kevés híve van. A vallásosság, hogy úgy mondjam nagyon rohamosan megy kifelé a divatból. Nem veszi komolyan senki. Még ha szidnák  vagy czáfolnák, jó volna, mert érv ellen van érv, de nem így van. A közönség közönyös. Még megköszönhetjük ha megtűr és ki nem nevet, hanem komoly arczczal hallgat, midőn megváltást, jövő életet s testi feltámadást predikálunk az új-testamentom szerint. Én ugyan e tárgyakat lehetőleg kerülöm. De jaj az olyan dogmáknak a melyek hitelében már azok sem bíznak, akik hirdetik. Még ez a nemzedék meglesz valahogy a vallás keretében, mert megszokta. Az egyház kísérte élete legfontosabb mozzanataiban, keresztelés, tanítás, nevelés, házasságkötés, különféle örökösödési és más polgári pöröknél nélkülözhetetlen volt a lelkész közreműködése. De már a jövő nemzedéktől, kivált ha, mint sűrün emlegetik, az iskolákat átveszi az állam! Igazán nem remélhet az egyház mégcsak eltűrést sem. 

 

1893. Decz. 7. Kedves Fiam. Nagyanyád Egyedffy Jusztina ősrégi nemes családból származott. Atyja Egyedffy Károly anyja Földváry Erzsébet volt. A Földváryak közzül kettőt ismerek, kik rokonaink. Gerzson ófehértói pap. Antal k. apathi lakos. Az Egyedffyek közzül Gyula, Géza és ezek utódai élnek K. Apáthiban. Nagyanyád testvére, Egyedffy Marcella Jármy Béláné még él, van egy férjnél levő lánya Kádár Jánosné, K. Apáthiban. Távolabbi rokonaid, Szépanyád, Lőrincz Zsuzsánna testvéreinek utódai, Zsíros Barnabás, Lajos, Piroska, Károly stb. Beregszászban. Háda Sándor (tanító) Háda József (Tárkány) Ida Mariska, Juliska, Sándor. Összes rokonaim közt e családhoz Hádáékhoz ragaszkodtam legjobban. Ezek tettek legtöbb szívességet nekem. A többiek Imre testvéremet kivéve többé kevésbé igyekeztek vagyonilag megrövidíteni. Legnagyobb vagyoni kárt okoztak nekünk Zsírosék. Ezer forinton jóval felül van az összeg a mit csalás útján elhúzott tőlünk a család feje, Zsíros Sándor, bergszászi főjegyző a ki nekünk árváknak gyámunk volt. Van ugyan tudomásom távolabbi rokonainkról is, de ha mind elősorolni akarnám, kevés maradna ki a vármegyéből. Édesanyád családját úgy gondolom, több alkalmad van megismerni. Azért annak elősorolását mellőzöm. Édes jó anyád a leggondosabb és hűségesebb asszony volt mindazok közt, a kiket ismertem. Házas életünk a lehető legboldogabb volt, s hogy ily korán szét kellett szakadni a legédesebb köteléknek, bizony megrendül a hitem az isteni igazságban, mert édesjó anyád e gyámoltalan özvegységet bizony, nem érdemelte meg. De hát ezen nem változtathatunk. Nem mondhatok mást, mint Legyen meg a te akaratod.” 

 

Dédán halt meg. Fiammal jártunk néhány évvel ezelőtt Dédán. Sírját nem leltük, csak a szépen felújított templomot, parókiát néztük meg. Nagyapám is lelkész lett édasapja tanácsa ellenére, Ungtarnóc, Mokcsa-Mogyorós, Nagyráska után Kiskövesden szolgált. Ott halt meg 1957-ben. 

Anyai nagyanyám családja 1622-ben kapta nemességét. Szépapám Ujj István 1769-ben született, 1842-ben halt meg, Alpáron volt pap. Ükapám György, Alpáron született 1812-ben, 1875-ben halt meg Selyeben (az ottani temetőben van szépen rendbentartott sírja). Lelkész volt, felesége Persentzki Terézia lett, aki Selyeben született 1821-ben és Korláton halt meg 1914-ben. Dédapám István is pap lett. 1845-ben született Fúlókércsen. Felesége Ns. Antal Borbála lett, aki 1848. XI. 2-án született Kolbásán, esküvőjük 1874. IV. 14-én volt Magyarbő- dön. Szolgált Kassán, Bózsván, Kolbásán és Ladmócon. Nagyedik lányukként ott született nagymamám 1885. VII. 4-én. Az Ujj család szerepel az Abaúj vármegyei antológia nemes családjai közt, hiszen tagjai legalább kétszáz éven át lelkészkedtek a Hernád mindkét partján. Nagyszüleim korán jutottak árvaságra, igen szegényen házasodtak össze 1922. VI. 5-én Minajban. Nagymamám postamester lett Ungtarnócon, és a Gr. Horváth családnál lakott. Mellesleg, ez a család szerepel Mikszáth „Különös házasságában”, ahol Tarnóc, Bornóc néven van említve. Nagymamám törődött Gyula bácsival és Olga nénivel (mondásaikat, tetteiket ma is emlegetjük), majd haláluk után minden rokon és ismerős nagy megdöbbenésére és irigykedésére kiskastélyukat, sok arany és ezüstneműjüket nagyanyám örökölte, ezzel megalapozva későbbi viszonylagos jólétüket, amit fürge és dolgos nagymamám kézben tartott. Pár évvel ezelőtt fiammal, tettünk egy körútat Kárpátalján. Huszt, Visk, Munkács, Verecke, Ungvár után, Tarnócon is megálltunk. Az örökölt kúria maradványai megvannak, háború után úttörőház lett, mára egy szárnya maradt, még látszanak a stukkók. A kert egy vadon, egy távoli rokon tanítócsalád sarja él ott remeteként. A hatvanas évek elején apu tudomására jutott, hogy akinek ingatlana maradt a SZU-ban, kifizetik. Egy mosollyal kérvényezte és egy nagyon keserű mosollyal vette át pár év múlva a 10 700 koronás vételárat, amit persze álmában sem várt. Ez az őrült összeg akkor, kb. féléves munkabér lehetett. Nagyanyám 1955-ben halt meg Kiskövesden, az ottani temetőben nyugszik. 

Édesanyám, Szabó Sarolta 1923. III. 27-én született Ungváron. Kisiskolás Nagyráskán volt, majd 1933-tól 1935-ig Nyíregyházára járt leányiskolába. A határon állandóan piszkálták őket a csehszlovák fináncok, ezért 37-ben egy év kihagyása után, Iglóra, német leányiskolába adták. A visszacsatolás után, 1939-40-ben újra Nyíregyházán tanult. A front áthaladása után ellopták nagyszüleim lovait és elásott értékeit. Apuval, 1945. III. 10-én kötöttek házasságot, násznép a két tanú volt. Apám rövid ideig Szomotoron volt segédlelkész, aztán Szentesben, majd megválasztották. A parókia régi épület volt, vizes falakkal, helyébe 1954-ben sikerült újat építeni, természetesen szentesi kőből. 

Családom történetének 400 évét azért írtam le, mert hasonlót írhatna le több mint 10 0000, felvidéki magyar család. 

 

Kapcsolódó cikkek:

www.rovart.com/hu/cserehat-buzita_3965

www.rovart.com/hu/bodrogkoz-szentes_3964

www.rovart.com/hu/egy-hazaban-regota-a-rutenek_3963

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-24-resz_3932

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-23-resz_3899

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-22-resz_3898

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-21-resz_3897

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-20-resz_3896

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-19-resz_3895

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-18-resz_3894

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-17-resz_3893

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-15-resz_3891

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-14-resz_3890

www.rovart.com/hu/nepiras-a-felvideken-13-resz_3786

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-12-resz_3785

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-11-resz_3628

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-10-resz_3611

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-9-resz_3584

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-8-resz_3551

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-7-resz_3537

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-6-resz_3515

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-5-resz_3489

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-4-resz_3470

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-3-resz_3449

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-2-resz_3442

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-1-resz_3407

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :