[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Elmélkedés a Szentlélekről

szerző: Zsóka János 2015-05-19

 

Elmélkedés a Szentlélekről

 

Légy nyugodt! Én itt vagyok!

 

     Egy szívbeteg ember a műtétjével kapcsolatos élményeiről mesélt. A műtét előtti napon egy kedves ápolónő jött be a szobájába. A nővér megfogta a kezét és megszorította. „Szorítsa meg ön is, és érezze a kezem érintését” – mondta a betegnek. „Figyeljen rám!” – folytatta. „A holnapi műtét alatt az ön szívét elkülönítik, ez idő alatt csak gépek fogják életben tartani. Miután a szívét véglegesen visszahelyezik, és az operáció lezárul, öntudatát visszanyerve egy reanimációs szobában fog felébredni. Hat órán keresztül mozdulatlanul kell majd feküdnie. Lehet, hogy nem fog tudni mozogni, beszélni, talán még a szemeit sem tudja majd kinyitni, de öntudatánál lesz. Érezni és érteni fog mindent, ami maga körül történik. Az alatt a hat óra alatt én mindvégig ön mellett leszek, fogom a kezét, ahogy most is. Önnel leszek mindaddig, míg vissza nem nyeri az erejét. Lehet, hogy végtelenül elhagyatottnak érzi majd magát, de ha megérzi kezem érintését, tudni fogja, hogy én nem hagyom magára.” 

 

     „Minden pontosan úgy történt, ahogy az ápolónő mondta” – magyarázta az ember. „Felébredtem, de semmit nem tudtam tenni. De éreztem keze érintését: kezeiben tartva szorítottam a kezeimet, órákon keresztül. Nem csak ígéret volt.”

 

     A Vigasztaló Szentlélek, akit Jézus megígért barátainak, éppen ilyen: egy életen át fogja kezünket. És ez nem csak ígéret. Milyen felemelő és inspiráló érzés, hogy van itt mellettünk állandóan Valaki, Aki segít nekünk minden egyes napunkon, hogy túl tudjuk szárnyalni magunkat, Aki fogja nemcsak a kezeinket, hanem a szívünket is. 

 

     Talán nem mondok újat azzal, hogy mindnyájunk életében vannak hullámvölgyek. Átélünk nagyon szép és derítő perceket, amikor siker övezi utunkat: utána vagyunk egy nehéz vizsgának, sikerül munkát találnunk, a családunkban boldogok vagyunk, az emberekkel kiegyensúlyozott kapcsolatot ápolunk, az imádságban felüdülünk, érezzük Isten jelenlétét, röviden: boldogok vagyunk. El sem tudjuk képzelni, hogy ez másként is lehet. Szeretnénk ezt az életérzést fenntartani. 

 

     Aztán jön a „zuhanás”, vagyis megtapasztaljuk, hogy nem mindig alakulnak úgy a dolgaink, ahogy azt szeretnénk és kívánnánk. Kirúgnak a munkahelyünkről, magányosnak érezzük magunkat, az imádság mintha hirtelen teherré válna, a családunkban egyedül érezzük magunkat, s mintha az Isten is hallgatna. 

 

     Biztos vagyok benne, hogy nem könnyű ezeket elfogadnunk. Ady Endrének, „Az Úr érkezése” című versének első versszaka jut eszembe: „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul, átölelt az Isten.” Volt már ilyen élményünk? Amikor úgymond a „padlón” vagyunk, s a legsötétebb gondolatok kavarognak a fejünkben, döntés elé állunk: eldönthetem, hogy vesztesként nézek saját magamra, akinek semmi sem sikerül, s ráfogom a körülményeimre, hogy azok okozták a bajomat, vagy: nézhetek a gondjaimra úgy is, hogy lehetőségként fogom fel, amiből győztesként is kikerülhetek. A döntés mindig az én kezemben van. Perlekedhetek is az Istennel, hogy miért pont velem, miért most történik ez a balszerencse, vagy megkérdezhetem Tőle: mire is akarsz megtanítani, mire akarod felhívni a figyelmemet ezzel és ezzel a bajjal? 

 

     Általános tapasztalatom, hogyha én nyitok Isten felé, Ő is nyit énfelém. Minél jobban beengedem Őt a zűrzavaraimba, Ő annál többet ad saját magából és rádöbbent arra, hogy nem egyedül hordozom a terheimet. Ha a Szentlelket emberileg szeretném leírni, akkor egy olyan edzőre gondolok, aki állandóan biztat, motivál, szünet nélkül. Ha el tudok csendesedni – nemcsak fizikailag, hanem a szívemben is –, akkor hallhatom is az Ő felemelő hangját: „Bátorság, ne félj, én Veled vagyok! Kitartás, Te képes vagy rá! Ha el is estél, nem baj, legközelebb ügyesebben megoldod!” 

 

     Talán furcsának tűnhet számunkra, mert nem ilyen Istenképünk van, de a valóság az, hogy Ő nem tud lemondani rólunk. Egy olyan Atyánk van, Aki vágyakozik a velünk való kapcsolat felvételére, aki szeretne velünk együtt csinálni mindent: felkelni, főzni, iskolába menni, munkahelyen dolgozni, örülni, sírni. S csak rajtunk múlik, mennyire engedjük be Őt úgy a személyes, mint családi életünkbe. 

Jézusnak az ígérete ma is adott: Ő mindenkinek megadta a Szentlelket kivétel nélkül. Amikor nagyon nehéz a keresztünk hordozása, álljunk meg egy pillanatra, csukjuk be a szemünket s köszönjük meg Istennek, hogy ilyen közel van hozzánk. Az életünk ezáltal új értelmet nyer.

 

/A bélyegképen Simon András grafikusművész alkotása látható/

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :