[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

ELMÉLKEDÉS AZ IDÕRÕL

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2005-06-02

várakozás"Az ember élete egymástól teljesen független, transzcendens pillanatok sorozata. A pillanat nem az idõhöz tartozik, hanem az öröklét atomja. Az öröklét elsõ visszatükrözõdése az idõben, az öröklét elsõ kísérlete az idõ megállítására..."    (Kierkegaard)


a természetNe haragudj, de nincs idõm!
Nem tudtam elkészíteni a dolgot, mert nem volt idõm.
Nem érkeztem!
Nyemám csasz! Nyet csaszu...

- Ó, idõtlen idétlenség! Hát mindenütt, mindenki e mögött keresi az alibit? Mendenki az idõhiányra hivatkozva menti fel fel magát és a hozzá közelieket?
Úgy tûnik, igen...
Közben észre sem veszik, hogy a "ne hargudj" nem jelent már semmit, és ha az illetõ mégis megharagudna, akkor csak magára vethet. Úgy kérnek bocsánatot és úgy hivatkoznak egyéb elfoglaltságra, hogy megsértik azt, akitõl élnézést szeretnének. Ha nem tudatosítják, duplán megbánthatják a másikat...
- Úgy, szóval te énrám nem találtál idõt?! És miért nem valaki mást részesítettél ebben a kegyben, helyettem? Vagy én voltam az utolsó a fontosak között akire végül már idõ nem jutott?! Ja, hogy nem így van? Nem kellett volna talán annyi dolgot felvállalni és hitegetni az embert... Vagy talán be kellett volna tartani az igéretet. Hogy túlzok? Túl sok!
A "nincs idõm" puszta alibizmus!

mélységAz idõ!
Amibõl mindig kevés van..., ugye?
Nem. Én ezt nem állítanám
Az idõbõl elég van! Sem sok, sem kevés, sem éppen annyi, sem majdnem. Az idõ van!
Lehet, hogy csak a mi számunkra létezik…, de van.
Ha idõben mérhetõ az út, a kezdettõl a végéig, akkor bizonyítottnak véljük a dolgot és kész.
Ha idõvel kifejezhetõ a várakozás, akkor is bizonyítottnak véljük és akkor is kész.
Ha öregít az idõ, a múlását mérhetetlenül komolyan vesszük.
Mérhetetlenül komoly, mérhetetlenül okos téziseket állítunk fel a mérhetõ kifejezésére. Mert, ugye, csak a pontosan meghatározott fogalom azonos önmagával*** - ezért mérhetetlenül beképzelt, öntelt fajankók megpróbálják meghatározni pontosan a fogalmakat, hogy azok öntudatra ébredjenek... Amerikai és nyugat-európai herodotoszok járják be a világ zegzugait, hogy meghatározzák az értékeket és a mértékeket - közben a dolgok lényege fölött úgy siklanak el, mint korcsolyázó gyerek a befagyott tavon a mélység fölött. Közben hivatkoznak rohanó világra, idõhiányra, rugalmasságra és gyors megbízhatóságra...
az idõA fogalmak és a dolgok nélküled is azonosak önmagukkal! Ha õk maguk megengedik, hogy megismerj néhényat közülük, már nem fogsz merni írni róluk!
A lényeg ugyanis sokkal bonyolultabb annál, mint ahogyan azt a többség felfogni képes.
Már maga az is tévedés, hogy a lényegig kell egyszerûsíteni a dolgokat. A dolgok lényege ugyanis nem egyszerû. Egy nyitott könyv a világ, ami itt hever elõttünk, de rejtjelezve olvasható csupán *. Ha valaki azt hiszi, hogy úgy megismerheti, hogy õ maga közben beszélni sem, érvelni sem tud rendesen és épkézláb gondolatai sincsenek - téved!
Aki pedig ezek gyerekeit eteti a leegyszerûsítés és az absztrakció közötti párhuzamokkal - az szélhámos! Kihasználja a gyerekekben kódolt lázadást a szülõk értékrendje ellen.
Nem profanizálható minden! A szent fogalmát, azt hiszik sokan, már számûzték a világból, de mégis, minduntalan bebizonyítja magát. Az állandók által, mint amilyen az idõ is, a természettudósoknak; a férfi és nõ közötti kötés által, a születés vagy a halál titkával még az abszolut hétköznapi (profán) embereknek is; a realisták pedig (akik valóban azok) nem igénylik, hogy sebhelyeket érintsenek, hogy túlsó oldalkegytárgyakat csókolgassanak, hogy sírokat kelljen gyalázni a hitetlenségük miatt - bizonyítékok hiányában. Õk látják fûben, fában, állatban, bogárban, madárban, halakban és kétéltûekben, minden változóban - magában az emberben is - a Változatlant. Képesek felfedezni a természetben, hogy "NATURA EST DEUS IN REBUS"**. És azt is, hogy talán csak az ember nem természetes.
Az Idõ...
Hogyan is beszélhet valaki "Róla" birtokos jelzõs kontextusban: idõm...?
A helytelen szervezés, a pocsék koordináció következtében, ha kicsúsznak a dolgok valaki kezébõl, ha nem ura a helyzetének - hogy gondolhatja, hogy a "nem volt rá idõm", mint alibi kihúzhatja a csávából...? Hogy az mindent megmagyaráz...
Tudni kell nemet mondani!
Sokan hiszik azt, hogy sértõdés lesz a dologból, ha nem vállalnak el egy megbízást. Kényelmetlennek érzik a magyarázkodást, ezért inkább igent mondanak, bízva a csodában. És íme: egy nem mindennapi dologgal, egy kicsit sem profán fogalommal, a csodával találtuk szemben magunkat. Bíznak a csodában... Igen. Ha tehát valakinek nincs ideje, de bízik a csodában, az az ellentmondások embere. Egy istencentrikus világban élõ ember tudja, hogy az idõ a szent kategóriájába tartozik. hangulatVagyis nem mindennapi, kivételes, változtathatatlan, megmásíthatatlan és nehezen megmagyarázható... A mindennapi életben az út és a sebesség hányadosaként felfogott "valami", amit szinte babonás félelemmel tisztelnek. Konstans az egyikben, szent a másikban. Ha az ember életét mérjük idõben, akkor fogjuk fel igazán, hogy a megtett út mennyire nem függ a sebességtõl. A konstansokkal lenne baj  talán? Szerintem pusztán a tudományokban hívõ emberekkel van baj. Ugyanis tudni azt jelentei, mint vágyakozni a bizonyosságra. Ahol viszont nem segít a tudomány, ott át kell hogy adja helyét a hitnek. A ráció a szentimentnek...
Ebbõl a fejtegetésbõl is nyilvánvaló, hogy mennyire idealisták azok, akik a tudományok fejlõdésétõl várják a felemelkedést. Sokkalta inkább a hívõ ember realista. Neki nincs szüksége bizonyosságra, tehát biztonságban érzi magát (míg ez profán társáról nem mondható el), mérhetetlen nyugalommal képes - akár mint kívülálló - szemlélni a világot, míg nyughatatlan profán társát hajtja a bizonyosság ködös képe... Hogy kitárul elõtte és megmutatja magát a világ... - És akkor talán megizélhetné végre a kitárulkozó világot...
Elnézve az istencentrikus világ emberének nyugodt bölcsességét, ahogy képes a beszakadó tetõzetû háza elõtt nyugodtan üldögélni, és a hétköznapi ember állandó nyüzsgését, amikor gépeket teremt, hogy munkáját megkönnyítse - újból nyilvánvaló, ki realista és ki idealista.
új életAz egyiket nap mint nap megsegíti a transzcendens világ, míg a másik állandóan a meghibásodott gépét bütyköli. Vagy kitalál egy újabb gépet, ami az elõzõt megjavítja. Aztán egy újabbat ez utóbbi megjavításához... De egész elhibázott életét, széthulló családját, a követendõ példák és a morál hiányában felnövõ gyerekeit mi javítja majd meg. Hazudik magának filmeket, könyveket, szerelmet, hazudik életet, kitalál bármit, csak bizonyítéknak elég jó legyen..., míg a másik tényleg és valóban él. Az egyik meg akarja könnyíteni a munkáját - ezen dolgozik látástól vakulásig. A másik mindennapi kenyeréért - mondjuk, látástól Mikulásig... Mert ott vannak közben az ünnepek... A hét minden napján sem dolgozik, hanem az egyiket megünnepli! És megünneppli az összes olyan napot, amelyhez isteni példák kötõdnek. Az egyiknek is vannak munkaszüneti napjai, amit vásárlásra fordíthat, esetleg fûnyírásra, vagy az üvegek visszaváltására. Van szabadsága, amikor a többszázezer rabszolgatársával - vonaton is gyalog - eljuthat megsülni a saját izzadtságában...
A másiknak kimozdulnia sem szükséges: úgy boldog, ahogy van. Az Idõnek van gondja rá. Az Idõnek van embere. - Rengeteg van neki.
A másik esetben viszont az embernek nincs ideje. Vagy csak nagyon-nagyon kevés van neki...


*      Karl Jaspers (1883 - 1969)  - az existencializmus képviselõje, híres pszichiáter és filozófus
**    Giordano Bruno (1548 - 1600)  - filozófiáját panteizmusnak nevezzük
*** Immanuel Kant (1724 - 1804)  - fõmûve, a "Tiszta ész kritikája" koppernikuszi fordulat a filozófiában


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :