[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Első járat

szerző: Szávai Attila, Kupcsulik Ágnes, Nagy Csilla 2010-07-14

 

Első járat


Szávai Attila: Út, utazás, megérkezettség


Folyópart. Talán az állandó mozgás az, ami újra kicsalt ide (oda). Más is persze. A lehetőség: elveszni kicsit egy szürkés-kékben. Annak a városnak folyópartjára, ahol 32 évvel ezelőtt születtem. Van ebben valami a hazatérésből. Hazatérni, és rácsodálkozni, hogy milyen ismerős, milyen ismerősen idegenek a kövek, a fák, hogy beszívod az illatát, a folyó nyers illatát, és azt gondolod, 32 évvel ezelőtt érezted ezt először. Mikor megérkeztél. Mikor idetettek, hogy na, öcsi, itt egy újabb lehetőség, most ezt kapod, éljél vele, de ne éljél vele vissza, tessék szépen lenni, ahogy lehet, nem ám, hogy tékozolni, csinálni a hülyeséget, antifrankót. Higgadtan, de lendülettel, bölcs izgatottsággal, nyugodt, temperált lelkesedéssel. Mint az állatok. Igen, csigavérrel. Csigavérrel, amit néha megborsozol, felöntöd szódával. Hogy idetettek, mondván, hagyj valami nyomot, ha tudsz, húzni magad után az egyszemélyes sztrádát, mint a csigák.
Érezni a folyó nyers illatát, amit éreztél, már az első percben, akkor, ott hajnalban, a nyers illatot, mely átütött a rideg kórházszagon. Mint egy parti torony jelzőfénye, átsejlett a ködön, át a szélen, át a párás levegőn.

***

A lusta koraesti folyó, mint fáradt koraesti lány, terült el megszokott ágyán.
Hm. Hát, így is lehet kezdeni bekezdést, nincs különösebb tétje, belekötni való is csak annyi, mint egy életlen késbe.
Ezek szerint vannak koraesti lányok. Felmerül a kérdés, hülye szav ez itten, hogy felmerül, döntse már el, hogy akkor most fel, vagy, s alá. Tehát feltevődik (ez is idétlen így, de mindegy), hogy milyenek a koraesti lányok. Olyanok a koraesti lányok, hogy különböznek a reggeli lányoktól. A koraesti lány lassan pörög fel, döccenve indul a nap, nem ér kimondani, hogy szivatóval indítani, ne légy bunkó. Bunkó vagy, leírtad. A koraesti lányok a késődélután első óráiban kezdik felvenni a ritmust, a napszak ütemét. Egy, két, há. Háromra betolni a napot, de kettő után hórukkot mondani. Ami aztán megzavarja a többi betolót és talán magát, a betoltat is.

***

 A vízfelszín lassú ütemű hullámait megtörte egy felszínre törő hal kiloccsanása, nevezzük valahogy tehát, mikor kirúg a hal, kificánkol. Majdnem pontos.
Kinézett a hal a partra, mondta a fiú a lánynak, kinézte, mi újság, mi az ábra. A hal számára ismerős a környék, a bolgár uszályok büdöse, az egyéb hajók víz alatti zajai, a kacsázni lejáró fiatal apukák dobómozdulatai, hogy mennyit fog pattanni az eldobott lapos kő. Harsány gyerekkacagás. Az ismerős flakonok, melyek megrekedtek a parton, kinéz a halpajtás és mindig lát embereket, akik furcsa mozdulatban (mozdulatlanságban) ülnek. A mozgás nem látható, csak érezhető. Valami közös rezdülés. Közösen rezdülni, mint két hajócsavar.

***

Nem tudni, hány hajócsavar van egy bolgár, vagy akármilyen uszályon. Csak látod, hogy megy, halad, araszol, hogy pöfékeli hátul a büdöset. Hogy érezni az elemi erőt a lassúságban, a küzdelmet minden megtett méterért. A parti pár mozdulataiban (mozdulatlanságában) is érezte a hal az elemi erőt. Kikuksizott, hogy, na, most miket látok vajh' (vajh' van a füle mögött), és látta a két embert, akik olyan pózban ültek a parti sziklán, mint valami különös fa. A végtagok kissé összekeveredtek, legalábbis onnan a hal szemszögéből nehéz volt elsőre eltalálni, hogy melyik láb, kié, melyik kar, honnan is kezdődik. Hasonló volt a két összefonódott ember a szomszédos fák alámosott gyökereihez, hogy tehát nem vágod elsőre, hogy melyik, honnan, hová, csak a nagy sürgésforgást, a jövésmenést látod, miközben mozdulatlan a fa. Úgy rohan, hogy közben áll.
A hal is tapasztalta már ezt, mikor a folyó egy felsőbb, gyorsabb sodrású szakaszán járt (úszott, ugye), hogy tehát, ha a partot akarta megnézni, a parthoz képest egyhelyben maradni, ehhez nagy erőt kellett kifejtenie. Hogy egy helyben maradhasson. Oké, gondolta közben a hal, hogy (őőő) itt gürcölök (gürizek), de mi a hasznom. Ha meg nem hasznom, akkor mi végre is ez az egész. Különben is, ha itt gürcölök az árral, hogy minél tovább nézhessem ezt a párt itt a parton (parti pár), hogy tehát, mihez képest vagyok mozgásban, mihez képest állok. A parthoz képest nem haladok, de a folyóhoz képest igen. Hogy akkor hogy is van ez. Hülye szó az, hogy pár. A galamboknak, meg a cipőknek van párjuk, traktor felniknek.

***

Erőt érzett halpajtás, erőt a parti párban. Az elemi erőt, mely őt is létrehozta, a mindent átható, a mindenből fakadó erőt. Vallásos környezetben ez komplett (komplex) istenbizonyíték, a vallást, vallásosságot kevésbé preferáló környezetben pedig vajákosság (vajákolás).
(Igen, ez majdnem olyan ellentmondás, kicsi logikai botlás, mint a szabadság és a szabadosság közti viszony, hogy tehát mész előre, és egyszer csak, hoppá bal lábbal belerúgsz egy fazék ipari zsírba).

***
Apró kavicsok ezrei a parton, mint ezer, és ezer, apró gyermekkacagás. Az út, az utazás és megérkezettség miniatűr, gömbölyű szobrai.


 

 

Kupcsulik Ágnes: kilépni az utcára

 

kilépni az utcára
nehéz dolog
elıször is meg kell tanulni járni
kapaszkodva
kézbe tárgyba vagy csak egy hangba
aztán egyedül
vállalni a ruhát amit választottál
sebtiben vagy átgondolva
látszani
lesznek akik észre sem vesznek
lesznek akik a hátad mögött kinevetnek
és olyanok is akiknek tetszik
mindez hatással lesz elkövetkezendő választásaidra
így formálódik stílusod
és mennyi munka van vele
nem mindegy mosása vasalása se
tanulni
miféle formák és színek
aratnak elismerést
testeden (még az is
az idővel folyton változik)
az öltözeted árulkodik

elvéti szándékosan
nézd őket
azt a férfit és azt a nőt nézd
nem beszélik egymás nyelvét
a férfi odalép
testbeszéddel kéri fel táncra a nőt
két bolygó
két idegen
figyeld
azonnal ráhangolódnak
egymás ritmusára
a nő megijed
vicces lépéseket improvizál
zavarát leplezni
de visszatér
csábítja az élmény
haszontalan kacat
a nyelv
a tánc beszél
feldübörögnek
évmilliárdok
nem hazudhat
a látás
a szaglás
az érintés
az első vers az ütem
tökéletesen illenek
rég tudják már
atomtól atomig
most fordulj el
ne lásd
ahogy egyikük majd
 
 

 

 

Halmi Nikolett: Elburjánzik

 

Az elsősorban fordítóként tevékenykedő Erdődi Gábor második verseskötete a szerelmi költészet hagyományának felelevenítését, újragondolását célozza. A cím ezt igen egyértelműen jelzi is: a Vénusz-udvarlás szókapcsolat nemcsak a vágyott, a trubadúrlíra konvenciói alapján meg nem nevezett nő megudvarlására vonatkozik, hanem általában, a szerelem előtti „főhajtásként” is érthető.
 A kötet versei három ciklusba rendeződnek, melyeket egy Prológus előz meg, és egy Epilógus zár. A harmonikus szerkezet jelzi, hogy a különálló szövegek egy folyamat leírásaként is elgondolhatóak. Az alcím is szinte olvasási stratégiát nyújt az olvasónak, amennyiben az első versre, a Prológusként feltüntetett Don Quijotéra irányítja a figyelmet. A vers hívószavai utalnak arra, hogy Cervantes hősének beemelése az értelmezésbe a kötet egészének olvasásához szükséges, az egymást követő szerelmes szövegek újabb és újabb ostromként, a választott újbóli megszólításaként értendők, a soha be nem teljesülő lovagi szerelem eszményének jegyében: „Szélmalom harcom / A nők az élet […] // Kardom a csörte / Semmibe vágom / Én, Don Quijote!” . Az Epilógus, Don Juan szédülete mintegy ellenpólusnak tekinthető: mind a szerelem értelmezésében, mind pedig a versbeszéd és –forma tekintetében egy eltérő megoldást mutat fel: „Mi lesz, ha testem egy mágnes se vonzza / se egy lány szemének kéke vagy bronzza […] // s jutok már, összezavarva-kavarva / elébb a lehulló avarba, / és zsupsz – ím Don Juanként – a pokolra.”
A két végpont között szereplő ciklusok (Napudvarlás-finis, Vénusz-udvarlás, Új pólusok felé) a szerelemről való beszéd különböző megoldásait mutatják be (szerepelnek például fragmentum-jellegű, epigramma-szerkezetű, dialogikus, bökvers-szerű szövegek). Erdődi Gábor kétségtelenül sokat merített az általa fordított szerzők poétikájából, így például Blake, Dylan Thomas hatása is felfedezhető az új könyvben. A testi szerelem, test és lélek viszonya, a másikkal való kapcsolatteremtés lehetőségei és korlátai, és az önmagáról alkotott kép megfogalmazása áll a tematikus fókuszban, a vers beszélője sokszor „maszkba” bújva (a már említett Don Quijote, Don Juan és Beethoven, Szindbád stb. álarcában) szól a kiemelt témákról. A szerző versalkotó technikájára jellemző, hogy előszeretettel fordul a szimbólumok, metaforák, allegóriák jelentésszervező lehetőségei felé. Az általa használt képek egy része a szerelmi költészet trubadúr és vágáns hagyományából származik, gyakran használt toposz (pl. kulcs-kulcslyuk, lepke-báb, virág-képek, természeti képek), más részük a saját „mitológiának” alkotásában vesz rész, leghangsúlyosabban a csillagrendszer motívumai (a bolygók nemcsak önálló világokat, hanem egy-egy nőt is jelentenek, az első, Napudvarlás, Holdudvarlás című verseskötetből is érzékelhető ez). A költői képek többnyire az erotikus tartalmak kifejezésében játszanak szerepet: amellett, hogy igen gyakran szókimondó-pajzán szövegekkel találkozunk, a rejtett, „kódolt” testiség is megjelenik.
Erdődi Gábor erénye, hogy biztonsággal bánik a különböző versformákkal, azonban a formai megoldás sok esetben nincs összhangban a tartalommal, elnyomja azt. A legnagyobb problémát számomra az jelentette, hogy sokszor – rím vagy ritmuskényszer hatása alatt? – pontatlan, sőt zavaros megfogalmazásokkal találkoztam (pl. „A Nap kapuja nyílik / Tavasz van / a vér bimbója pezsgőz / Arany ikonok madonnája / ígér múzsát / Kövek nyávognak / S mint szerelemben / Tejföl savanyítja a lángost”), más esetben pedig a szellemesnek szánt megoldás közhelyesnek bizonyul („Elburjánzik a gaz: oly képet vág: igaz”; „Lezajlott, mint / a jég / Két szerelem”). A szerelmi líra hagyományának újragondolása akkor működne igazán autentikusan, ha a tradíció tematikus feltérképezése mellett a nyelv és a poétika lehetőségeinek fokozottabb kihasználása, megvalósítása is bekövetkezne – számos olyan sor található a kötetben, amely magában hordozza ennek lehetőségét is, egy esetleges újabb kötet számára.
(Napkút Kiadó, Budapest, 2007)
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :