[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Elvérezni egy gondolaton

szerkesztette: krónikás, 2007-03-11

1848Az 1848. március 15-én kirobbant forradalmi eseményekre emlékezünk, amikor is a magyarság újra rálelt nemzeti missziós tudatára, amelyet a török kiûzése után teljesen elvesztett. Tudniillik, hogy a magyar a szabadság nemzete!


Barabás Miklós: Alapkõletétel

Borsos József: Nemzetõr

Munkácsy Mihály: Siralomház

Munkácsy: Tépéscsinálók

Thorma János: Arad

1848

Pest

Az egész magyar múlt a szabadságért való örökös küzdelem, amely hivatásként marad ránk a jövõben is!
A legmélyebb sajátossága nemzetünknek a függetlenség fanatikus szeretete, az õsi gyepûszellem, amely ha körbehatárolja magát, azt az utolsó csepp véréig védi. Ha körbehatárolja magát… Magunkat kell most nevünkön nevezni, meghatározni, hogy ebben a korban kik is vagyunk és mit jelentünk. Mert ilyen meghatározás, hogy ukrajnai magyar, meg romániai magyar, meg vajdasági és szlovákiai magyar – ahol még a magyar is melléknév – degradáló nagyon.
Régmúlt tágas puszták szabad népe ébredt öntudatára akkor, hogy soha el nem múló örök példával szolgáljon nemzedékeknek. Korunknak is, amikor azt sem tudjuk már, hogy kik is vagyunk valójában.

Párizsból indult el újra vértõl sáros útjára a modern ember legdémonibb és egyben legmagasztosabb bálványa, a Szabadság, aki a francia forradalom gyalázatos és gyönyörû napjai óta ezer alakban tûnt már fel közöttünk. Volt, hogy gyõzelmes építõk húzták kocsiját, volt, hogy részeg félvadak serege. Van, hogy koldusasszony képében kéreget városok terein, van, hogy babérkoszorút tart a magasba és villámokat szór a tekintete…
Mûvei sokszor rosszabbak minden elnyomásnál és csapatai gyakran egymást dúlják fel és civileken erõszakoskodnak…
Szabadság, ki vagy te, fenséges istennõ? Ki nevében gyilkolják egymást nemzetek? Kinek a torzszülött ábrázata a kopaszra borotvált bakancsos, elálló fülû serdülõ? Ki vagy te, hogy csak úgy dobálózol egyéni sorsokkal?!
Szabadság!
Kereslek régóta és nem talállak. Kutatom nyomaidat, de nem találok egyebet, mint mások nyomait, akik szintén téged kerestek. Negyvenvalahány évesen azt hiszem, ráleltem hiányodra. Rájöttem, hogy a sok borzalomért nem Te vagy a felelõs, hanem a keresõk, akik adandó alkalmakkor felébresztik a lelkük mélyén szunnyadó láncravert állatot… A Szabadság nevében  fel is szabadítják, hogy a Góliát ellen vívott hatalmas küzdelemben a segítségükre legyen. Ekkor azonban a szabadság már öncél. Siker, dicsõség, egyéni felemelkedés.

Ó, Szabadság, szálljon a legjobb szívek legdrágább tömjénje feléd…!

A szabadság-eszme magyar földön két dolgot jelentett, és a romantika érzelmi káoszában nem lehetett tudni, melyiket értik alatta:
– a nemzet szabadságát az osztrák Habsburg-házzal szemben
– vagy a nép szabadságát a nemesekkel szemben – akik élén Habsburg-házi király állt
A nemesség a szabadság alatt az elsõt értette, ezért áldozott annyi életet és vért 1848-ban.
Az írók, akik a kor hangadói voltak, inkább a másodikat értették alatta – és itt találták meg a közös hangot az európai szabadság-mozgalmakkal.
A magyar szabadságvágynak azonban van egy specifikusan magyar aspektusa, amely rendre elkerüli a külföldi elemzõk figyelmét vagy szándékosan próbálják agyonhallgatni. A nemesség ugyanis a sorsdöntõ pillanatban önként mondott le elõjogairól, a költõ pedig – félretéve a polgári–nemesi ellentétet – az egész nemzet mártír dalnoka, bárdja, örök szimbóluma lett.

A magyar szabadságvágyat nem lehet értelmi úton analizálni, ugyanis az egész a „magyarnak lenni” végzet tiszta, érzelmi vetülete. Õsi és alapvetõ függetlenségi vágyának leképezése az eszmék síkjában. Olyan ez, mint egy vallás.

„Magyarnak lenni, az embernek lenni egyik akcentusa” – monda egykor Tõkés László – és bizony ezt a nyelvet akcentussal beszéli angol, francia és német, szlovák, szerb és román… Mi magyarul vagyunk emberek.
Ezzel a kultúrával, örökös szabadságvágyunkkal, büszke tartásunkkal, éles eszünkkel, tudományos eredményeinkkel, mûvészetünkkel, olimpiai érmeinkkel, romantikus lelkivilágunkkal járultunk hozzá Európa születéséhez.
Ady szerint Õs Napkelet álmodta ilyennek: derûsnek, búsnak és büszke szertelennek. Kegyetlennek! De aki elvérzik egy gondolaton!
Nos, sok vér és könny és szenvedés írta piros betûvel március idusát történelmünkbe. A haza végülis mindig életeket követel. Akkor is, de most is – ez március üzenete. Akkor életeket áldoztak a haza oltárán, most életeket kell szentelni!
Meg kell maradni!


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: ébredezõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-18
...minden kommentár nélkül írom, ami eszembe jutott.Az Új Szóban olvastam pénteken...
E jeles nap alkalmából Vaján nevû faluban megkoszorúzták II. Béla szobrát..../????/
név: MS e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-15
A magyarság akkor is és mindig is megosztott volt. Lásd a Széchenyi-féle kiegyezõ irányzatot és a Kossuth-féle radikálisokat...
név: oszi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-15
...jut eszembe, en meg nem tapasztaltam meg, de allitolag itt Sydneyben igencsak foghijas az osszetertas, sot inkabb szethuz a magyarsag. Masok mondtak...
név: oszi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-15
Szep gondolatok, bravo!
név: triniti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-14
Akkor összefogott az ország egy közös akaratban, most meg széthúz. Szégyen és gyalázat Magyarországra! Le Gyurcsánnyal és le Orbánnal! Magyarok vagyunk, nem jobb oldaliak és bal oldaliak. Magyarok. Egy szív, egy lélek!
név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-12
ammá beztos, úgy van az , ahoyg a Zõdi írta, ott kéne ennek lenni, tanúhatnának a bibasok, dehát....
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-12
...minden Magyar újság vezércikkeként kellene hogy megjelenjen ez az írás.
név: triniti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-12
Krónikás, végigfutott a hideg a hátamon! Kitûnõ ez az írás!
név: triniti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-12
Krónikás, végigfutott a hideg a hátamon! Kitûnõ ez az írás!