[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Epopteia és Orál morál

szerkesztette: Lovas Enikõ, 2009-06-23

Orál morál

Idõtlen idõk óta próbálom megfogalmazni, hogy színház az mi, micsoda? De életemben elõször szégyelltem el magam amiatt, épp Czajlik József Orál morál c. rendezése után, hogy színházról én egyáltalán beszélni, nyilatkozni, sõt, kinyilatkoztatni is merek ugyanakkor, amikor Czajlik is csak kérdez: „Mi a Színház? Mi a Valóság? Kívül vagyunk vagy belül? Alul vagy felül? Ez itt a kérdés.“


Valahogy úgy van ez, hogy vannak a színházcsinálók és vannak emberek, akik pedig maguk a Színház. Ahol õk megjelennek és dolgozni kezdenek, ott egyszer csak színház lesz. Akkor is, ha ott addig az még sose volt.
Epopteia – így hívják azt az alkotói mûhelyt és társulást, amelyet 2007-ben alapított Dunaszerdahelyen Czajlik József rendezõ, Gál Tamás színmûvész és Peter Pavlac dramaturg. Hívhatnák ezt az intézményt mondjuk, Czajlik Józsefnek, máskor meg Gál Tamásnak („van-e, ki e nevet nem ismeri?“) – pláne ha szokás volna színházaknak élõ ember nevét adni –, de az Epopteia több szempontból is jó választásnak tûnt; jó név az! Pl. mert rögtön és azonnal nem lehet tudni, hogy mit jelent. Elnézést kérek mindazoktól, akik meg rögtön és azonnal tudták. Másoknak utána kellett nézni... Aztán lehetett várni, figyelni, mit akarnak, mit csinálnak ezek. De tulajdonképpen már az elsõ pillanattól kezdve leginkább csak gyönyörködni lehetett és ámulni azon, hogy így és ilyen színházat is lehet csinálni. Még e hazában is. Na, nem épp akárkinek, de Czajlikéknak igen. Kellett hozzá a czajlikság... meg a Gál Tomi-ság, legutóbb pedig – az Orál morál c. elõadásukkor – a Szoták Andrea- és Olasz István-ság, hogy aranyfedezete legyen a név, az epopteia ígéretének.

Szóval: Epopteia és Orál morál.
Jelenetek egy színészházasságból
Szereplõk: Szoták Andrea, Olasz István
Maszk, jelmez: Õry Katalin
Rendezte: Czajlik József

„Az Orál morál – nyilatkozta egy színházi lapnak Czajlik – végsõsoron abból az igénybõl született, hogy egyfajta szakmai moralitásként kezeljünk, számba vegyünk olyan alapeszméket, amelyek sokáig konvencionalizálták a gondolkodásunkat, s megvizsgáljuk, vajon mûködnek-e még. És valóban: egyes meghatározások már nevetségesnek vagy elavultnak tûnnek. Ezért vettünk alapul egy vidéki színészházaspárt, hogy a középszerûség felõl elinduljunk mind a magas, mind a mély irányába.“ 
Az elmúlt száz év legmeghatározóbb, legnagyformátumúbb színházi gondolkodóit, mágusait faggatja, teszi pellengérre, kérdõjelezi meg Czajlik, a mieningeri hagyományoktól, illetve inkább Sztanyiszlavszkijtól kezdve Wilsonig... Azt kérdõjelezi meg, amire maga is támaszkodik. Még pikánsabban szólva: azon a nyelven kérdõjelezi meg a beszélt nyelv létjogosultságát, amin beszél. Hát hogy lehet pl. Szanyiszlavszkijt, Grotowskit, Wilsont komolyan venni és ugyanakkor nem komolyan venni, amikor az a színházi nyelv, amivel épp megtagadnánk õket sztanyiszlavszkijul, grotowskiul, wilsonul stb. szól, akkor is, amikor épp másról beszél, mint a megnevezettek. (Nagyon pontos meghatározása az efféle színháznak, hogy ami ott folyik, azt mise-en-scénének, azaz a szcenikus misének hívják.)
Az elõadásban, persze, nem ilyen bonyolultan van ez, ahogy én itt most elbeszélem. A három részrõl álló, improvizációs technikával készült elõadás három alaptéma köré épül – ez kiderült már a rendezõvel készített, fentebb már idézett interjúból: „Errõl a három pillérrõl – nyilatkozta – nem igazán szeretnék beszélni, mert azok inkább belsõ koncepciók, három olyan kulcsszó, amelyek köré megpróbáljuk felfûzni a szövegeket. Szerintem ezek a színház gyûjtõfogalmai lehetnének. Az elsõt elmondom, hogy az olvasóknak legyen valami elképzelésük róla: az ´elképesztõ´ fogalma. A három gyûjtõfogalom azonban lehet, hogy a nézõk számára nem is lesz olvasható az elõadásban, inkább csak nekünk szolgálnak segítségként, hogy irányítottabb legyen a gondolkodásunk.“
Különben meglepõen világos és igazán jól olvasható minden, ami a játéktérben történik, illetve minden, ami ott látvánnyá lesz. Bár a meg- és felmutatott dolgok – a színházban már csak így megy ez – többszörös fénytörésben látszanak.

A rendezõ ajánlása szerint: „Színházelméleti írások uralják az elõadás szövegét – Sztanyiszlavszkij, Majakovszkij, Artaud, Ball, Kantor, Grotowski, Wilson stb... az elõadást magát pedig a játék, a játék, valamint a játék uralja. Aki száraz elméletre számít, az maradjon otthon.“
Egyébként definiálták már a darabot "a színházcsinálás, a színházi lét szatirikus megjelenítésének" is. Ám lényeg, ami a lényeg, hogy tényleg játék az. Czajlikék színházában, kérem szépen, játszanak. Mindennel, ami egy színházban egyáltalán csak lehetséges. Ráadásul – mint az igazi színházakban általában – nemcsak a nézõnek, hanem a nézõvel, annak a hús-vér szívével is – már amennyiben a mindenkori nézõ hagyja magát, ha nem áll ellent erõnek erejével annak, hogy vele itt most eljátsszanak.
A szíveinkkel való játék és a színház összefüggésben szoktam idézgetni kedvenc drámaírómat, Háy Janót, aki úgy fogalmazta meg a mûalkotás lényegét, hogy az „az, hogy fogja, megragadja a világot, és beleállítja a szívedbe.” „Mert azt akarom – mondja egyik színpadi figurája –, hogy megszakadjon a szívem.“ – És az jó, ha megszakad?“ – kérdi a másik. – „Különben minek van, ha nem“ – így a válasz.
Azt is szoktam mondogatni, mert megtanultam és tapasztaltam, hogy minden valódi mûalkotás konfessziózus természetû. Igen, gyónás. Az Orál morál második része, amikor a két színész felölti a rendezõ arcáról készített maszkot, aztán történik, ami történik, mondanak és mutatnak, amit mutatnak és mondanak, hát az konfesszió és vallomás.
És nem lehet nem odanézni, mert te itt nézõ vagy. („Nézõ! Mit nézõ´?“)
És még ahhoz is van elég erejük meg tehetségük – nem lehet emiatt eléggé dicsérni azt a nagyon erõs színészi jelenlétet, ami Szoták Andreát és Olasz Istvánt jellemzi –, hogy a különben elviselhetetlen intimitású közlés, ha már egyszer igaz, ráadásul még szép is legyen. (Hát csak úgy, ahogy az meg van írva, pl. Arisztotelésznél...)
Persze, ha én, mint nézõ nem agyalok ezen, nem gondolok egyáltalán senkire se – Arisztotelészre meg pláne nem –, úgy is élem, megélem az efféle színházban, hogy akkor és ott olyan erõk hatnak, amiktõl feltétlen „beleáll a szívbe“ a Czajlik-Szoták-Olasz és – el ne feledkezzünk róla, a díszlet-és jelmeztervezõ – Õry Katalin szerinti világ.
Amitõl az a szív aztán megszakad.

De hát... „Különben minek van, ha nem.“


(Megjegyzés: Az Orál morál c. elõadás a budapesti Szkéné Színház az Alternatív Színházi Találkozójára /az ASZTAL-ra/ készült. Azóta több hazai és külföldi színházi fesztivál meghívott elõadása volt. Legközelebb, két újabb színésszel kiegészülve, Zsámbékon, a Zsámbéki Színházi és Mûvészeti Bázison lesz látható, július 23-án és 24-én.)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :