[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

természet

 

MMA irodalmi

 

Hadifogoly

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Eritis sicut Deus...

szerző: Veress Zsuzsa 2012-10-08

 

Eritis sicut Deus...

 

Induljunk ki abból az axiómából, hogy József Attila, az Eszmélettel, magával a Teremtővel vette fel a versenyt.

 

I. A kreáció

 

Kérésemre két kortárs képzőművész megpróbálta megközelíteni a verset.

Katona György érett alkotó; mögötte jó harminc éves pályafutás. Eszmélkedése óta magánpanteonjának egyik legfontosabb szentje József Attila. Több ikonszerű portrét is készített róla.

Szücs András is József Attila-rajongó. Ez akkor derült ki róla, amikor gimnazista korában a tanítványom volt. Aztán Katona György tanítványa lett. Jelenleg első éves festőnövendék.

 

Mindketten nagy lelkesedéssel láttak neki a festésnek az elmúlt nyáron, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tihanyi művésztelepén1. Ám hamarosan úgy érezték, hogy a feladat megvalósíthatatlan. Ebben bizonyára nemcsak a költő és a szóban forgó vers nagysága játszott szerepet, hanem az is, hogy nem valamely mindent elsöprő belső késztetés kínozta bele őket ebbe a munkába, hanem egy „megrendelő”. Viszont a megrendelés végül nem kevésbé ellenállhatatlan kihívásnak bizonyult.

Meglegyintette őket a Saját Univerzum létrehozásának lehetősége, illetve az ebben a lehetőségben rejlő erő. A Megismerés kaptatóin bukdácsolva élményükké vált az is, hogy „aki dudás akar lenni…”

Egyszóval: minden készen állt arra, hogy a jelen írás címéül választott nagy horderejű mondat tartalmaiból átéljenek valamicskét.

 

II. A kreatúrák

 

Mester és tanítványa, bár közös műteremben dolgoztak, tartózkodtak egymás munkáinak még csak az alaposabb megnézésétől is.

Ennek ellenére az első vázlatoktól kezdve egyértelmű volt, hogy egyikük sem illusztrációkat készít a vershez: Ezt nyilvánvalóan járhatatlan útnak, avagy fölösleges kerülőösvénynek gondolták.

Tehát mindketten azzal kísérleteztek, hogy megfogalmazzanak a vizualitás nyelvén egy olyasvalamit, ami talán kompatibilis lehet az Eszmélettel, vagy legalább annak világával. Vagy végső esetben: valami hasonlóval.

Ugyanígy: annak ellenére, hogy nemigen kommunikáltak egymással az alkotófolyamatról, mégis mindketten az absztrakt festészet irányába tapogatóztak. És, szintén véletlenül, végül mindketten öt képet készítettek, s ez az öt voltaképpen nem más, mint összetett egy.

Az ötös szám Hamvas Béla szerint úgy viszonyul a tízhez, mint a kettő az egyhez: vagyis megfelező, megosztó: a csonkaság száma. Ámde az Ember száma is2. Tehát valamiképpen mégis egyfajta teljesség.

 

Katona György elkészült festményei/ festménye mindenkiből (a tihanyi festőtelep többi alkotójából, az akkor jelen nem lévő pályatársakból, a művészettörténészekből, a laikus barátokból, és belőlem is) megdöbbenést váltott ki: ezt tényleg te festetted?? A  J. A. Eszmélet. Közelítések ugyanis radikálisan különbözik a festő minden más korábbi munkájától. Ő ugyanis barokkos - szecessziós, már-már egzaltáltan expresszív művész. Éppen a konstruktivizmus áll tőle a legtávolabb.

De az Eszméletképek a geometrikus absztrakció hűvös, fegyelmezett útján közelítenek a témához.

 

Tejóisten, ez olyan, mintha Kassák csinálta volna! Avagy Korniss Dezső?? ------Valóban?? És: ez a festő nem Bartókba pistult bele inkább?? (Mint ahogy a vers írója is…)

A félszegség (nevezzük alázatnak) kihívta a művészből a „mérnöki” munkát. („Megszerkeszteni a harmóniát”?) Ezúttal hangsúlyozottan nem róla van szó. Úgyszólván személytelen.

 

A képek kiindulópontja a „kék, piros, sárga” alapszínek felvázolása volt. A belőlük következő kiegészítő színek (lila, narancs, zöld) adódnak maguktól. De ebben a kompozícióban nem annyira a színek, inkább a formák dominálnak. Tehát a háromszögek, a párhuzamos vonalak, a négyzet-, téglalap- és körmetszetek – és ezek kombinációi.

A vers antinómiái: fent–lent; kint–bent; nap–hold; rend–szabadság; rend–káosz; szabadság–rabság törvény–véletlen, személyes–objektív... jelen vannak itt. Látni való, hogy eredetileg négy festmény készült ezeket megjeleníteni, geometrikus absztrakcióval. De elkészült az ötödik is, amely önálló címet visel: Joker. Bizonytalansági tényező („a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol”). Ez utóbbi kép Kandinszkij- (avagy talán Miró) utánérzés.

 

A négy, önálló cím nélküli festmény képvisel egyfajta lezártságot, kozmikus teljességet. Megjelenik rajtuk a stilizált csillagtérkép, méghozzá kétszer is, az egyik sötét, a másik világos, éspedig egymással átlósan szemben. Többször szerepelnek a Nap és a Hold körszeletei, szintén kommunikatív viszonyban egymással. Az ember világát a háromszögek és ezek metszetei jelenítik meg, a nagyobb formákon belül látható farkasfogszerű kis háromszögek bonyolítják ezeket a kompozíciós egységeket. A szintén többször előforduló párhuzamos vonalak a rácsok, de a sínek képzetét is felkeltik. A piros háromszög és a narancsos körszelet közé beszorított, sötét, organikus formákat magában foglaló trapéz a szubjektum olyan élményeinek megfelelője, mint amilyen a vers V. szakaszában felidézett gyermekkori emlékkép. A szorongást a sötét színek kaotikus kavargása fejezi ki, s a trapéz alsó harmadán áthúzódó fenyegető, fekete árnyék, melynek formája emlékeztet valamely éles szúró- vagy vágóeszközre. Egy másik képen: fölül a fakó, szinte színtelen kék és sárgás üresség, alul a sárgába bevágó fekete rácsozat a Semmit hívja elő elemi erővel. A közéjük terpeszkedő, arany-narancsos színben játszó, domború felületű, nagyméretű körmetszet a másik organikus forma ebben a geometrikus világban. A csiga- és örvényvonalas textúra imígyen az Eszmélet XI. szakaszának lehangoló boldogságképét hivatott megfogalmazni.

 

Az ötödik kerék, a Joker. Bizonytalansági tényező ambivalens módon viszonyul a többi négy festményhez: ki is zökkenti, ám be is fejezi ezt a képi univerzumot.

Rajta a színes rácsok, kisebb szabályos alakzatok ellenére a fehér dominál, ami, tudvalevőleg, nem szín: „ő az, aki” minden színt visszaver, avagy magában foglal. A kilences számot is jelentő (ld. a vers IX. szakaszának jelentőségét!), önmagába visszatérő fekete vonal; a spermiumra emlékeztető másik fekete spirális; a hangszereket is evokáló, de a női formát is felidéző, piros, fordított „S” alak kiegyensúlyozó szerepű elemek is. Ehhez a kivételesen homogén módon maszkulin vershez teremt valamit a femininből, illetve éppen annak hiányából – a fehér Semmi jegyében.

 

Az igazi meglepetést azonban az öt kép egymáshoz való viszonya okozta. Kiderült, hogy a véletlen szálaiból ezúttal is törvény szövődött.

 

Katona György kiaknázta a képek elrendezéséből adódó lehetséges összevillanásokat. És bár a permutáció adta mind a 120 lehetőséggel nem élt, azért sok lehetséges sorrendben felállította a képeket. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy az öt tulajdonképpen egy. Akár lineáris egymásutánban cserélgette őket, akár a „négyzet + 1” formációt választotta, mindenképpen az derült ki, hogy a „véletlen” harmóniába illeszti a formákat. Sokféle variációban: a körszeletek kiegészítik egymást, a vonalak folytatódnak, a háromszögek is viszonyba kerülnek egymással. De fordítva is igaz: a „törvény” hívta életre ezeket a véletleneket. Ugyanis (természetesen annak tudatában, hogy a versre is jellemző mindez) az egyes festmények vagy a felezés vagy az aranymetszés szabályait követve készültek. Ezek pedig kemény törvények. Mégis, a festő által eredetileg nem is álmodott szigorú ritmusa lett a kompozíciónak. (Már megint Bartók…) És az is „véletlen”, hogy összesen 12 körív van a képeken…

 

Mindez még izgalmasabb lett, amikor a festő az elektronikus felületen egymásra másolta a képeket, szintén többféle variációban. Láthatóvá váltak az egybevágó formák, s színek összeolvadásai is.

 

A végső elrendezés pedig nem síkban, nem a falra akasztható formában született meg. A művész egy csonka, mindössze háromoldalú konvex és konkáv kockát épített a négyzet alakú képekből. Ily módon újabb folytatódások és összefüggések adódtak; és így előállt egy térgeometriai forma, amely nem bizonyosabb, mint a kocka…Ebben benne van minden: még a jin és a jang is. És az is, hogy a festő által a bizonyosság még annyira sem tűnt elérhetőnek, mint amennyire a költő számára. Tehát visszatértünk a kezdetben megemlített alázathoz.

Katona György J. A. Eszmélet Közelítések című munkájának autentikus létmódja a térbeli installáció.

 

Szücs András öt képe is inkább absztrakt, bár figurális elemek jól felismerhetőek benne.

Első ránézésre nyilvánvaló a fő különbség: ő sokkal személyesebb, érzelmekkel telítettebb, kevésbé elvont. Mint a Medáliákat író József Attila. De azért (akárcsak az imént említett mű) az ő munkája sem nélkülözi a fegyelem és a megkomponáltság ismérveit. Itt jegyezzük meg, hogy a fiatal festő, gimnazista korában, szép esszében hasonlította össze a Medáliákat az Eszmélettel. És talán azt sem fölösleges aláhúzni, hogy ő még nincs annyi idős, mint a költő volt a Medáliák megírásakor.

               

Nála3 is érvényesül a színszimbolika, a „piros - sárga - kék”, de az „összekentség” is. Nála a piros a Föld színe, a húsé, az anyagé. A kék az ember világáé, a sárga (arany) az égé, a transzcendensé.

Minden kép háromosztatú: a középső, nagyobb rész összetett kompozíció önmagában is. Az alsó és felső, világosan elkülönülő csíkok az emberalatti és az emberfeletti világot képviselik, a metafizikus dimenziót. Így tehát mindegyik festmény felfogható egyfajta rendhagyó, függőleges elrendezésű „hármasoltárként". A „predellák” (alsó szeletek) a Föld avagy a pokoljárás archetipikus megjelenítései; és fel-feltűnnek rajtuk a vers bizonyos motívumai. Akárcsak a felső szférákban, ahol is a transzcendencia felé való törekvés jelképei ötvöződnek a költemény egy-egy mozzanatával. (Ld. ahogy megjelennek az alsó-felső csíkokon pl. a Nap, disznócsülök, rácsok, egy fa gyökerei stb.)

 

Szücs András munkájára nézve is igaz, hogy az egyes festményeknél többet mond az egész, mind az öt együtt.

A festménysorozat balról jobbra haladva lineárisan is értelmezhető. Ebben az esetben a képek olvassák a verset; szorosabban kötődnek hozzá; mondhatni, az irodalmiság dominál. Ez lenne valamiféle „programfestészet”.

Másfelől lehetséges egy a képeket előtérbe helyező, kevésbé irodalmias; párhuzamos - ellentétes párokra épülő, centrális értelmezés is. Így az első és az utolsó darab kerül viszonyba: az első képen a felkelő Nap, az ablak – az utolsón a fény hiánya: az ablak bedeszkázva látható. Mindkettőn a csíkokban: macskaszemek, gyökerek/rácsok. Az ötödik kép ablakán a deszkák értelmezhetőek akár vasúti sínekként is. Tehát az első kép harmóniájának, a színvilágában is leggazdagabbnak mutatkozó képnek az ellenpólusos párja az utolsó, több szempontból is.

 

Hasonlóképpen kerül összefüggésbe a második kép a negyedikkel. Ezek a képek egy-egy arcot/arctöredéket mutatnak fel, a kín rajzolódik ki rajtuk. Az égbolt, a Nap és a Hold fel-felvillannak, baljós vöröses fények uralkodnak, a boldogság disznólábként jelenik meg ezeken az alapvetően diszharmonikus, zaklatott festményeken, és a negyedik kép felső csíkjában megvillan fenyegetően a kardpenge is.

 

A harmadik, központi alkotás a leginkább ikonszerű. Aranyló színei, az itt legtisztábban kivehető emberi arc (mint Isten hasonlatossága) mind ebbe az irányba mutatnak. A megdicsőülés, a kínokon való felülemelkedés szakrális felmutatása ez. Azé az emberé, aki felismerte, hogy „nem tudok mást, mint szeretni”, egyszersmind azt is, hogy nincs ennél nagyobb tudás.

 

Ha Katona György kapcsán emlegettük Bartókot, itt most említsük meg Nietzschét, akire Szücs András „ugyanúgy gondolt”, mint József Attilára, vagy „bármelyik hasonszőrűre”, akik szintén ismerték a dudássá válás feltételét…

 

III. A rekreáció

 

Nem csak „felüdülés” volt, hanem „újraalkotás” is: kipróbáltam ezeket az alkotásokat a tanítás gyakorlatában.

A kísérletben emelt szinten (heti hét órában) tanuló végzős diákjaim, és egy kollégám vett részt. Az életkor- és műveltségbeli különbségen kívül kollégámnak volt egy olyan helyzeti előnye is, hogy míg tanítványaimat meglepetésként érte az érkezésükkor már az osztályteremben felállított „szétvágott doboz”ra emlékeztető objektum (Katona György installációja), addigra ő már napok óta ismerte a képeket.

Nagyon érdekes volt számomra, hogy ez a hallatlanul racionális elme első megközelítésben inkább Szücs András kevésbé racionális műalkotásával tudott viszonyba kerülni. Jobban tetszett neki. Látta ezekben a képekben az Eszméletet.

 

Katona György műveihez megszenvedett úton, sőt kacskaringósan jutott el: a Bergson – Dienes Valéria – Izadora Duncan vonalon. Tehát kiindult a vers írójára is erősen ható filozófusból, annak eszmélet-fogalmából; folytatta a filozófus hallgatójának és fordítójának fogalmi megközelítésével; majd az ő mozdulatművészeti élményén keresztül érkezett meg kísérleti irodalomórámra. Dienes Valéria egy cikkét4 idézte nekem és a diákoknak is, amelyben arról van szó, hogy az „eszmélet” szavak mögötti nyelven beszél. Vagyis kollégám így találkozott élményszerűen azzal, hogy egy másik jelrendszerben hogyan lehet megközelíteni valamit. Így tudta befogadni a konstruktivista-absztrakt megközelítést.

 

Nos, tanítványaim tehát először látták ezeket az alkotásokat. József Attilát már hetek óta tanítottam nekik, utoljára az Eszméletet, a kísérleti órára pedig már kívülről is tudták.

Első megállapításuk az volt, hogy Katona György osztálytermükben felállított installációja egy „elrontott doboz”. Hiszen az a kocka, melyet kívülről látunk, belül üres – és az a kocka, amelynek a belső részét látjuk, „nem folytatódik kívül”. Rögtön Vasarely efféle konvex–konkáv optikai trükkjeire asszociáltak; mellesleg hamar megszületett az „Im itt a szenvedés belül, / ám ott kívül a magyarázat”, valamint a „Nappal hold kél bennem s ha kinn van / az éj – egy nap süt idebent”, és a „nem fog a macska / egyszerre  kint s bent egeret” asszociáció is.

 

Ezek után gyorsan jöttek más felismerések is: meglátták a csillagos eget, a rácsokat, a vasúti síneket, a Napot, a Holdat… az ellentétpárokat. Felfigyeltek a síkgeometriai formák térbeli elrendezéséből adódó érdekes összefüggéseire is. Majdnem mindenkinek a Joker. Bizonytalansági tényező című kép tetszett a legjobban. Miró neve is elhangzott. De fontosabb, hogy pontosan érzékelték: ez a kép kizökkent és ki is egyensúlyoz, tehát úgy lóg ki a sorból, hogy bele is tartozik.

Eljátszottak azzal is, hogy vajon van-e ezeknek a térben felállított képeknek sorrendje (és ha igen, akkor milyen?), majd megnézték a kivetítőn a síkban különböző sorrendben felállított, és egymásra másolt festményeket.

 

Mindezek hatására megfogalmazódott bennük az is, hogy „akár egy halom hasított fa”, úgy hever egymáson ez a világ is.

A kivetítőn közben Szücs András képeit is megnézték.

Ezen a sorozaton is tudták értelmezni a kompozíciót, az egyes elemek egymáshoz való viszonyát, a színek jelentőségét. Közösen felfigyeltünk arra, hogy Szücs András lemondott a szavakról, avagy talán nem tudott közelíteni hozzájuk: nem adott címet sem az egyes daraboknak, sem az egésznek.

 

Kollégám kérdésére, hogy vajon miért ilyen nyelven beszélnek a festők, megfogalmazódott az a válasz, hogy talán a vers és a képek alkotástechnikája hasonló. Hogy ezeken a képeken látható a festők viszonya is a költőhöz, a vershez. Hogy talán a festő, miközben alkotta a képeket, megértette önmagát.

 

IV. Post

 

A két festő számára a feladat lehetetlenségébe való belezuhanás esélye az alkotás folyamatában végig adva volt. Azaz, egy alapos kudarc mint végső lehetőség folyamatosan szerepelt az elképzelhető perspektívák között. A kihívás ellenállhatatlan volta tehát csábítás is volt,  szó szerint diabolikus kísértés. E szó eredeti értelmét figyelembe véve: a „szétdobáló”-val szemben próbáltak valamit egybegyűjteni… így lettek scientes bonum et malum.                              

 

 

1A felvidéki Rovás által szervezett táborban.

2N. B.: A hetedik öt versszakból áll. N. B.2.: a kozmikus ember! (pl. Leonardo)

3A következőkben nagyban támaszkodom Szücs Andrásnak a saját alkotásához fűzött eszmefutamaira.

4 http://www.mozdulatmuveszet.hu/tartalom/a2.htm

 

(A szöveg A 12 legszebb magyar vers Fűzfa Balázs szerkesztette sorozatához készült, az Eszmélet-kiadvány számára.)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: maya e-mail: gmail dátum: 2012-11-05
András, gyönyörűek a képeid! Gratulálok!:)