[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Értékesek vagyunk

szerző: Zsóka János 2016-03-21

 

Értékesek vagyunk

 

George Thomas lelkipásztor húsvét reggelén, amikor a zsúfolt templomban felment a szószékre, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A prédikáció így kezdődött: „Amikor tegnap végigmentem az utcán, szembe  jött velem egy gyermek, és a kezében lóbálta ezt a madárkalitkát. A kalitka alján három kis veréb lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem: 

- Na, mit viszel magaddal? 

- Csak ezt a három szerencsétlen madarat – felelte. 

- Aztán mit kezdesz velük? – kérdezősködtem. 

- Hazaviszem őket és szórakozom velük – felelte. – Kihúzom a tollaikat, hadd verdessenek kétségbeesetten, vagyis halálra rémítem őket. Élvezni fogom. 

- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük? 

- Ó, van otthon két macskánk – mondta a fiú –, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük. 

Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam: Fiam, mennyit kérsz a madarakért? 

- Nem kellenek magának ezek a vacak, szürke, mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek. 

- Mennyit akarsz értük? – kérdeztem ismét. A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: 50 euró. Kivettem a bankjegyet a tárcámból, és odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre, és egy pillanat alatt eltűnt. Aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.”

 

Miután Thomas prédikátor elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett: „Egy nap Jézus és a Sátán között párbeszéd folyt. A Sátán épp akkor tért vissza az Édenkertből és csak úgy dagadt a gőgös diadaltól. 

- Az egész emberiséget a kezem közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek! 

- Mi a terved velük? – kérdezte Jézus. 

- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket arra, hogy gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és dohányozzanak; hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel, és öljék meg egymást. Nagyon fogom élvezni – mondta a Sátán. 

- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból! 

- Megölöm őket! – kiáltotta a Sátán gőgösen. 

- Mennyit kérsz ezekért a tönkretett emberekért? – érdeklődött tovább Jézus. 

- Nem kellenek neked ezek az emberek! Nem jók semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megkínoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked! 

- Mennyit kérsz értük? – kérdezte újból Jézus.

A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta: 

- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet kérem értük! 

Jézus így szólt: 

- Megegyeztünk! Azután kifizette az árat..." 

 

Ezzel George Thomas fogta a madárkalitkát és a döbbent csendben lement a szószékről.

 

Talán ritkán gondolunk bele abba, hogy mennyire értékesek is vagyunk. Olyan értéket képviselünk Isten előtt, amely emberi mércével felbecsülhetetlen. Egy olyan mennyei Apukánk van, aki mindent megmozgat annak érdekében, hogy rádöbbentsen, Ő jelen van a mi konkrét, személyes életünkben. Aki közelebb van hozzám, mint a gondolataim, vagy a következő lélegzetvételem. Aki velem együtt ujjong, ha sikerül egy tervem, és velem sír, ha magányosnak érzem magam. Jézus a saját testén mutatta be, hogy a mi Teremtőnk a végsőkig is elmegy, hogy visszaszerezze a barátságunkat, amelyet oly egyszerűen elvágtunk az Édenkertben. 

 

Jézus saját magán alkalmazta a főparancsot, amelyet János evangélista így írt le: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” 

 

Az első keresztény, tehát krisztusi közösségek az idézett sorokat tették életük főmottójául. Készek voltak az életükkel is tanúságot tenni amellett, hogy Jézushoz tartoznak.

Vajon mi, a 21. század krisztuskövetői ezzel hogyan állunk? 

 

Ha az életünket nem is, de részben meg kell halnunk azért, hogy hitelesen tudjuk bemutatni Jézust. Kereszténység és áldozatvállalás kar-karöltve járnak a boldogság felé vezető úton. Próbáljuk minden napunk kezdetén eldönteni, hogy ma konkrétan kiért akarok élni? 

 

„Aki elveszíti értem életét, megtalálja azt” – mondta a mi Megváltónk. Merjük ezt alkalmazni mindennapi életünk során. Vigyük el Jézus vigasztalását, derűjét, örömét, békéjét a családunkba, munkahelyünkre, iskolánkba, mindenhova. Hogy a felebarátaink megízlelhessék rajtunk keresztül Isten közelségét. Legyen minden napunk Húsvét. 

/A szerző rimaszombati káplán/

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :