[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

"Értjük egymást – Ne intelegem – Rozumieme si" (2. rész)

szerző: Kovács Ágnes 2014-07-28

 

 

Jubilált az erdélyi alkotótábor

 

     Az idén 20 éves Rovás Polgári Társulás 5. alkalommal rendezte meg az "Értjük egymást – Ne intelegem – Rozumieme si" elnevezésű nemzetközi nyári alkotótáborát. Tizenhat művész utazott a Felvidékről Erdélybe, a Kovászna megyei Középajtára, hogy ott találkozzanak erdélyi művésztársaikkal, s tíz napon át részük lehessen a közös alkotás örömében. Mint minden évben, idén is néhány középajtai családnál laktak a művészek, akiket már régi ismerősökként, szinte már-már távoli rokonokként vagy inkább távolról érkező rokonokként üdvözöltek. 

 

     De mielőtt a viszontlátás örömteli pillanatai elérkeztek volna, a tábor nulladik napján a festői szépségű, Europa Nostra-díjas Torockó volt a szálláshelyünk. Ez a lehetőség is egy, a közelmúltba nyúló kapcsolat révén áll fenn, hiszen a mindenkori unitárius lelkész mindig szíves örömest bocsátja rendelkezésünkre a vendégházat. A Székely-kő árnyékában megbúvó, egykori bányász település a nyár elején lett még ismertebb a magyar köztudatban, hiszen itt avatta fel Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a Duna Házat. Összehasonlítva az elmúlt évekkel, idén nem fotóztunk annyi sokat, hiszen már mindenkinek tekintélyes állományú fényképarchívuma van a torockói képekből. Ellenben a friss torockói fotóinkat kiegészíthetjük a tavalyi év felvételeivel, amelyeket szintén itt, a Rovart virtuális lapjain tekinthetnek meg (https://www.rovart.com/hu/gallery.php?id=884).

 

 

 

     Középajtára az este folyamán, amikor a tehéncsorda éppen hazatér, akkor érkeztünk. Ez két szempontból különleges – legalábbis számunkra: a csaknem 300, komótosan hazaballagó tehén látványa feledhetetlen, sokunk gyermekkori emlékeit idézi –  hatványozottan. Másrészt ilyenkor az utcán van az egész falu, hiszen várják haza a teheneket. Egyébként a tehéncsorda várása este nyolc és fél kilenc között napi programunk volt, és valahányan a táborban voltunk, mindannyian a kántori lak és a vele szemben lévő kultúrház kapujában ácsorogtunk, hogy fényképezhessük és megbámulhassuk a vonulásukat. 

 

     Az idén Benkő József református lelkész, botanikus, történetíró és nyelvész születésének 200. évfordulóját ünnepelte Középajtán a Benkő József Közösségfejlesztési Egyesület és az idő közben esperessé kinevezett Berszán István ismét mindent megtett azért, hogy a művészek otthon érezzék magukat. Ahogy ez négy éven át bevált, az alkotás mellett idén is sokat utaztunk, amelynek révén több száz kilométert tettünk meg utazásaink során, hogy a Székelyföldet minél jobban megismerjük. 

 

 

     Idén talán a legnagyobb hatással a moldvai csángóknál tett látogatásunk volt ránk. A Bákótól nem túl messze lévő Lábnyik településen egy kiállítással, felvidéki fotósorozattal kedveskedtünk a Moldvai Csángó-magyar Szövetség házában. A csángó-magyaroknál tett látogatás sokunkat mélyen megérintett látva a mélyszegénységben és kilátástalanságban, kisebbségi elnyomásban tengődő embereket. Az erről szóló írást itt olvashatják: https://www.rovart.com/hu/ertjuk-egymast-rozumieme-si-ne-intelegem-otodszor-1-resz_3086

 

 

     Az utazások mellett elegendő idő maradt a festésre, szobrászkodásra is. Minden művész legalább három alkotást igyekezett elkészíteni, hiszen az alkotótábor feltétele az volt, hogy egy mű Középajtán maradjon, s egy a Rovás archívumát gyarapítsa. A tábor első évében például az eladott festmények árából kívül-belül felújították a középajtai kultúrházat, de idén néhány alkotás Sepsiszentgyörgyre is elkerült, ahol így egy templom építéséhez járulnak hozzá, ha majd sikerül a festményeket értékesíteni. (Ez utóbbi információt a Székely Vágtán szereztük, egy nemezékszereket árusító tanárnőtől, aki felfigyelt palóc kiejtésünkre és szóba elegyedett velünk). 

/folytatjuk/

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :