[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Értjük egymást - Rozumieme si - Ne intelegem (3. rész)

szerző: Kovács Ágnes 2013-07-23

 

Értjük egymást - Rozumieme si - Ne intelegem  (3. rész)

 

Július 18., csütörtök
 

Ez a nap is kirándulással telt. Megálltunk Csíkszereda főterén, kicsit körbenéztünk a városközpontban, ami kellemes benyomást tett ránk. Csak magyar szót hallottunk, a feliratok előbb voltak olvashatók magyarul, mint románul (ez utóbbi volt, ahol el is maradt). Azt is tapasztalhattuk, hogy mindenütt városrendezési munkák folytak.
 

Csíkszereda ismertségét többek közt a jelentős jégkorongcsapata valamint az országszerte kedvelt söre okozza. S természetesen ismertté teszi még a közigazgatásilag hozzá tartozó Csíksomlyó is, különösen a csíksomlyói búcsú, amelyre minden évben pünkösdkor óriási tömegek gyűlnek össze, nemcsak Erdélyből, hanem Magyarországról és az elszakított területekről is.

Mi is ellátogattunk a csíksomlyói kegytemplomhoz, amely 1802 és 1824 között épült, barokk stílusban. A korábbi gótikus templomot a 15. században a ferencesek építették egy 12. századi templom helyén. A templom Madonna-szobra egy 16. századi fafaragóművész remeke.

 

 

Csíksomlyó után Gyergyószentmiklósra tartottunk, hogy megnézzük az ottani örmény templomot. A források tanúsága szerint Gyergyószentmiklóson már a XVII. század első felében éltek örmények, azonban nagyobb arányú betelepedésükre csak 1672-ben került sor. A templomépítés szorgalmazója Theodorovich Simon volt, akit 1726-ban neveztek ki a gyergyói örmények plébánosává. Az új templom falai már 1733-ban készen álltak, a tornyot pedig a rajta levő örmény nyelvű felirat tanúsága szerint Lukács János saját költségén építtette 1734-ben. A templom udvarát szegélyező szabálytalan falon lévő keresztút két, a katolikus keresztútban nem szereplő jelenettel is kiegészül: Júdás elárulja Jézust és Jézus az Olajfák hegyén. Az eredeti keresztutat – mint megtudtam a tájékoztató feliratokból – az államhatalom elől 1978-ban elrejtették, és azok másolatával helyettesítették.

 


Gyergyószetmiklós után Gyergyószárhegyre érkeztünk, a Lázár-kastélyba. A település és a kastély története a Lázár család történetével fonódik össze. A várkastély 1450 és 1532 között épült, az 1631-es átépítésektől kezdődően reneszánsz stílusban.
Említésre méltó, hogy Lázár István lányának, Druzsinának és Bethlen Farkasnak frigyéből született Bethlen Gábor, a későbbi fejedelem, aki ebben a kastélyban nevelkedett.
A kastély a későbbi évszázadok során többször is leégett, legutoljára 1842-ben, ezután már nem állították helyre. Csaknem teljesen elpusztult, amikor helyi kezdeményezésre, 1967-től kezdődően, elkezdék a fokozatos felújítását. Ottjártunkkor épp művésztábort tartottak benne, amelynek több éves hagyománya van. E táborok alkotásaiból kialakult gyűjtemény mintegy 2 ezer darabot számlál.
Gyergyószárhegyen élt Rafi Lajos cigány költő is, akiről előadást Veress Zsuzsa korábban előadást tartott nekünk.

 


Utunkat a Gyilkos-tó felé vettük. Mint tudjuk, e tónak a különlegességét a vizéből kimeredező fenyőtörzsek csonkjai adják. 1837 óta látható ez a természeti képződmény, amikor a Gyilkos-kő oldalán felhalmozódott agyagos kőtörmelék nagy esőzések hatására lezúdult a völgybe, nekicsúszott a Cohárd délkeleti lábának, és több patak folyását elzárta. Az így felgyülemlett óriási víztömeg aztán egyszerre tört utat magának, és lezúdult az alatta lévő fenyves erdős völgyre.
 

Persze, mint minden természeti képződménynek, ennek is megvan a maga legendája.
Íme:
„Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni és szekeret faragni is. Ahogy a szemük összevillant - és mert a szerelem hirtelen jön, és szíven üt, mint a villám - megszerették egymást. A fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek a tükrös pogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküvőre nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány hűségesen várta kedvesét. Esténként, amikor a nap a hegyek mögé ereszkedett, agyagkorsójával kiment a fenyvesek alá a csobogóhoz és ott sóvárgott órákon át szíve választottja után. Még a közeli hegyeknek is meglágyult a szíve a sóhajtozásaitól, fájdalmas szép énekétől. Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a gyönyörű lányt és elvágtatott vele, mint a szélvész a Kis-Cohárdhoz, az ezerarcú sziklák közé, ahol tanyája volt. Aranyát, ezüstjét ígérte Eszternek, gyémántos palotát akart építeni, csakhogy megszeresse. A fiatal lány nem viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját várta vissza, amikor felkelt a nap, és akkor is, amikor lehunyta szemét a világ. Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és ezen a júliusi éjszakán eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Zuhogott az eső, a cikázó villámok megvilágították a koromsötét éjszakát. Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, sőt meg a pásztort is nyájastól, aki a szembe levő hegyoldalban legeltetett. Július utolsó vasárnapjának hajnalán, a nap első aranyló sugarai bevilágították a sziklákkal borított vidéket. A völgyet, ahol tegnap még kristálytiszta vizével a Vereskő-patak csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a megáradt patakok zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a füveket, bokrokat és megölte a fákat. A keskeny völgy helyén tó keletkezett, amelynek vizéből máig is kiállnak a fenyőerdő maradványai. A környék pásztorai Gyilkos-tónak nevezték el ezt a tavat. Így lett a hegy halálából, az élet vize. Ha napsütésben belenézel a tó vizébe, Eszter szürkészöld szemei tekintenek szelíden vissza.“
(forrás: hu.wikipedia.org)

 

 

Némi vásárolgatás után tovább mentünk a Békás-szoroshoz, amely egy tektonikus eredetű szurdokvölgy a Békás-patak völgyében. Miután beteltünk a fölénk magasodó Kis-Cohárd, Csíki-bükk, Oltár-kő és Mária-kő ezer métert jóval meghaladó magaslatainak látványával, valamint kielégítettük ajándékvásárlási vágyainkat, igyekeztünk hazafelé, hogy Baróton megvacsorázhassunk, és hogy a buszvezetőnket se kényszerítsük szabálytalanságok elkövetésére.


 

Július 19., péntek
 

A délelőttöt egy wifi-hozzáféréssel rendelkező vegyesbolt és kocsma udvarán töltöttük, ahol ez a napló készült. Még nem esett említés arról, hogy az erdélyi tartózkodásunk eseményeit zömmel Csobády Bea fotózta.
 

Később néhányan ellátogattunk Miklósvárra, ahol Kálnoky gróf egyik leszármazottja szépen rendbe hozatta a családi kastélyt, és néhány kúriában skanzenszerű, autentikus panziót hozott létre a külföldi vendégek számára. Idén sajnos, a kastélyba nem jutottunk be, s a panziónak is csak a földszinti helyiségeit láthattuk, no és a Miklósvári Borospincét.
 

Innen tovább mentünk Szárazajtára, ahol megtekintettük azt az emlékművet, amelyet az 1944-es ajtai mészárlás emlékére létesítettek. Egy félkatonai román csapat 13 ajtai embert végzett ki brutális módon, miután Szárazajta Románia része lett. Mindezt a helyi román és magyar lakosság között támadt korábbi apró tyúkpörök miatt. Az emlékművel szemben lakó Nagy Árpád részletesen elmesélte nekünk és Havasi Péter rádióriporternek az akkori történéseket, amelyet egyébként Benkő Levente, középajtai származású történész nagy alapossággal dolgozott fel könyvében, s közölte többek között a későbbi bírósági periratokat és jegyzőkönyveket magyar és román nyelven is.

 

 

Délután a művészek felállították a rögtönzött kiállításukat a kultúrházban. Kiderült, hogy különösen termékenyek voltak: hozzávetőlegesen 130 kép született. Pedig a hét nagy részét idén is kirándulással töltöttük.
 

Később megérkeztek a helyiek is, hogy megtekintsék az alkotásokat. Eljött a polgármester, a megyei szenátor, jött sok gyerek, akik közül néhányan megörökítődtek a festményeken, vagy pl. maguk is belerajzolhattak egy-egy képbe (például a Mayer Éváéba, Fülöp Edina szintén rajzoltatta őket). Nagyon jól sikerült a rendezvény, az emberek találgatták, melyik utcarészlet látható Katona Gyuri festményein, vagy hogy kinek a házát festette meg. Elismerően bólogattak Nicu Barb és Máthé László portréfestményei fölött. Érezhetően e két téma állt hozzájuk közel.
 

Délután ellátogatott a táborba Varga Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum igazgatója, akivel arról folytatott megbeszélést Szabó Ottó Rovás-elnök, miként lehetne a jövőben együttműködniük. Ez azért is lenne nagyszerű, mert jövőre a tábor az ötödik évébe lép, Középajtán Benkő József természettudós születésének 200. évfordulóját ünneplik, s a Rovás is 20 éves lesz.

 

(Folyt. köv.)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :