[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Évforduló

szerkesztette: Giotto, 2006-05-18

RozsnyóAz 1960-as évekig a magyar bányászattörténeti kutatás a 19. századi eredményekre támaszkodott, hiszen az iparág múltjára  vonatkozó levéltári és régészeti anyag 1920 után az országhatárokon túlra került, illetve a bécsi levéltárakban õrzött dokumentumok tanulmányozása nehézségekbe ütközött.


Kovács Ágnes: 120 éve hunyt el Mikulik József


Többek között Mikulik Józsefnek is köszönhetõ, hogy eredeti levéltári kutatásokon alapuló mûvei – amelyek mára már könyvritkaságnak számítanak – a jelzett kor elõtt is lehetõvé tették a bányászat és részben a helytörténet mozaikkockáinak összerakását.

2Mikulik József 1851-ben született Dobsinán szegény bányász-család gyermekeként. Itt végezte elemi iskolai tanulmányait, a gimnáziumba pedig Rozsnyón járt. A legnagyobb hatást Kramarcsik Károly gyakorolta rá, aki abban az idõben a leghíresebb tanáregyéniség volt a városban. Csak rendkívüli igyekezetének és akaraterejének köszönhetõ, hogy a családja anyagi hátterébõl fakadó hátrányát leküzdötte. Kitûnõ elõmenetele lehetõvé tette, hogy Rozsnyóról Eperjesre menjen, ahol jogot hallgatott, majd ügyvédi vizsgát tett. Itt indult el ígéretes történetírói pályafutása is.

Tollat ragad

Jogászi tevékenységét szülõvárosában kezdte, emellett minden szabadidejét Dobsina és vidéke történetének tanulmányozásával töltötte. Legelsõ nyomtatásban megjelent munkája egy Dobsináról és a dobsinai jégbarlangról szóló német nyelvû  ismertetés volt (Dobschau, eine monographische skizze… Kassa, 1878), majd megírta A bánya- és vasipar története Dobsinán címû mûvét, amely a mai napig értékes forrása a bányászattörténeti kutatásoknak. Az 1880-ban megjelent könyv (amelynek anyaga elõbb a Történelmi Tár címû folyóiratban látott napvilágot) bevezetõjében a következõket olvashatjuk: „Jelen monographia a dobsinai levéltárban õrzött okmányok, periratok, bérkönyvek, a városi tanács- és bányabírósági jegyzõkönyvek, a helybeli anyakönyvek és más hiteles források alapján készült, tehát kétségbevonhatatlan tényeken alapul, melyek leírásánál minden bölcselkedõ következtetés mellõzve lett. A bányászat és kohászat régi és jelen állapotának ecsetelése után rátérek a kérdés jogtörténeti részére, megemlékezvén az egykor uralkodott szokásokról, szabályzatokról, intézményekrõl, nem mulasztván el a maga helyén elõsorolni azt, mi az õstermelés ez ágára jótékony, vagy káros befolyással volt. Kiegészíti tanulmányomat egy függelék, mely a forrásokból mutatványokat tartalmaz.”

Mivel már régóta nehezen megszerezhetõ, illetve hozzáférhetõ könyvritkaságnak számít, ezért a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum célszerûnek látta reprint formában történõ újrakiadását (2003) abban a reményben, hogy ilymódon hozzájárulhatnak a szerzõ emlékének a felébresztéséhez is.

MikulikMikulik, mint kutató, szerencsés helyzetben volt: több nyelvet is beszélt, megfelelõ történelmi ismeretekkel rendelkezett, aminek köszönhetõen megbízást kapott a gazdag dobsinai levéltár gondo-zásával. Emellett városi tanácsossá is megválasztották, sõt, a pol-gármesteri székbe is pályázott, de egyetlen szavazat híján kisebb-ségben maradt. Ez a kudarc annyira megviselte, hogy hamarosan Rozsnyóra költözött, ahol jegyzõ-helyettesi állást vállalt dr. Markó Sándornál.
Szabadidejét ebben a városban sem hiábavalóságokkal töltötte. A városi levéltár kimeríthetetlen forrásanyagát tanulmányozva megkezdte a Rozsnyó múltjára vonatkozó adatok gyûjtését. A csaknem négy évet felölelõ munkának a Magyar kisvárosi élet címû történelmi tanulmány lett az eredménye, mely Rozsnyó történetét dolgozza fel 1526-tól 1715-ig. A könyv 1885-ben jelent meg Rozsnyón, Kovács Mihály nyomdájának kiadásában. Ezt követõen azonnal hozzálátott "A magyar nemesi élet a XVI. és a XVII. szá-zadban" címmel tervezett munkájához.

A sors közbeszól

1886 elejét apósa jólészi (ma Jovice, Rozsnyó mellett) házánál töltötte, amikor arról értesült, hogy Andrássy Manó gróf betléri kastélyában tartózkodik. Kora reggel, csikorgó hidegben, szánon kelt útra, hogy a gróffal beszélhessen: engedélyt kívánt kérni arra, hogy készülõ munkájához az Andrássy-levéltárban anyagot gyûjthessen. Betlérben azonban hosszabb ideig kellett a grófra várakoznia, és beszélgetésükre is a szabad ég alatt került sor. Megfázott, s már a visszaúton rosszul érezte magát. Tüdõgyulladást kapott, majd tíz nap elteltével, január 14-én váratlanul elhunyt. 16-án kísérték utolsó útjára Markó Sándor házából; a gyászbeszédet maga Czékus István rozsnyói evangélikus püspök mondta felette. 

Hagyatéka jórészt feldolgozatlan.

3Mikulik feldolgozta a gömöri ágostai hitvallású evangélikus speresség történetét (ez a mûve csak halála után 31 évvel, 1917-ben jelent meg). A középkori Gömör megye jeles napi szokásairól a korabeli egyházi jegyzõkönyvek alapján írt munkájából nyerhetünk képet. A népélet kutatása szempontjából igen figyelemre méltóak az általa közölt, ünnepi szokásokkal kapcsolatos tiltások. Bár adatainak nagy része szlovák lakosságú falvakra vonatkozik, ez az egyetlen olyan munka, amely a vizsgált területrõl történeti anyagot mutat be. Korábban a rozsnyói evangélikus egyház is felkérte, hogy dolgozza fel történetüket, erre azonban már nem kerülhetett sor.

Számos cikke jelent meg különbözõ lapokban, szakfolyóiratokban (Jogtudományi Közlöny, Századok, Erdészeti Lapok, Protestáns Szemle, Képes Családi Lapok, Pesti Napló). Munkatársa volt a helyi újságoknak is (Rozsnyói Híradó, Rozsnyó és Vidéke). Nyomtatásban megjelent munkáin kívül hatalmas az a hagyatéka is, amit már nem érkezett sajtó alá rendezni, mint például A jobbágyság és a községek, A megyei élet a XVI. és XVII. században, vagy a gömöri nemesi családokról gyûjtött és tervezett bányajogi lexikona.

Életmûve arra vár, hogy a mai kutatás feltárja és hasznosítsa.


 
1. kép: Rozsnyó. Ceruza, akvarell, papír, 242 x 466 mm
J.n.; felirat b.l.: 59, Ivágyó / Nyerges; k.l.: Sajo Thal; j.l.: Rosenau, Kalvarienberg
Felirat a hordozó kartonon b.l.: Rozsnyó a Sajó völggyel
MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4409/101

2. kép: Szignó nélkül, felirat j.1.: 99
Dobsina városát látjuk két képen, távol a völgyben alig kivehetõen Ceruza, akvarell, papír, 331/337 x 483 mm

3. kép: Mikulik József

4. kép: Szignó nélkül, felirat j.1.: 100
Dobsina városa, hasonló irányból, mint a másik képen. Az itt látható út a Gölnic-völgyi utak egyike, az ún. langenbergi út, amely Sztracenától Dobsináig tart. Ezt az utat Dobsina városa és Coburg herceg közösen építtette. Ezen az úton szállították a dobsinai hercegi bányákból a vasércet a sztracenai kohóba


 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :