[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Fantastic Norway

szerző: Václav Kinga 2012-02-16

 

Fantastic Norway

 

A Norvégia hegyi környezetébe tervezett turistaház (menedékház) a Fantastic Norway iroda munkája. Ez az épület – melynek alapterülete leginkább egy kisebb családi házéhoz hasonló – egy újabb bizonyítéka annak, hogy a szépség mint esztétikai kategória teljesen független a mérettől vagy a közéleti jelentőségtől. Sőt, mint a Serpentin Gallery felkérésére tervezett pavilonok (link) esete is mutatja, sok esetben pont az a nagy előnye a kicsi és funkcionális szempontból viszonylag egyszerű épületeknek, hogy tervezőik olyan formai játékokat engedhetnek meg maguknak, amelyek összetettebb funkcionális töltetű objektumok esetében bonyolult, olykor áttekinthetetlen rendszereket eredményeznének.

A hegyi menedékház koncepciója egy profán és kézenfekvő ötleten alapul: lemásolni a hegyek sziluettjét, és ebből formázni meg a ház alakját, s így jön létre a kiindulópontként szolgáló klasszikus nyeregtetős szerkezet, amely egészen a földig nyúlik le. A turistaház tetőszerkezetének háromszögét helyenként megtöri egy-egy tetőablakszerű nyílás, amely rajzolatában szintén a hegyi sziluettet követi. Ez az alapforma az építészetben egyáltalán nem egyedülálló, Európában szinte mindenhol, ahol az év egy részében hó fedi a házakat, kialakult valamilyen hasonló szerkezeti elem. Az utóbbi időben az ilyen formák egyébként is nagy reneszánszukat élik. Felmerül a kérdés, hogy ez a mű mitől érdemes említésre. Válaszként pedig az építészet egyik alapvető jellemzője merül fel bennem, amely a tökéletes arányok megtalálásáról szól, s az utóbbi időben egyre inkább úgy vélem, hogy ez az építészet legsajátabb, legalapvetőbb, valamint legkevésbé változó elve. 

 

Gyakorlatilag a 20. század elejétől, mikor is megbomlott a történelmi korstílusok tovább már nem folytatható kontinuitása, az építészet formai és koncepcionális problémákkal volt kénytelen szembenézni. A posztmodern mintegy legitimizálta bármilyen stílus vagy formanyelv használatát egy-egy mű tervezéséhez, s ma egymás mellett léteznek és fejlődnek tovább a legkülönfélébb formai koncepciók. A genius loci elvét, azaz az igényt, hogy a tervezési folyamat reagáljon a hely szellemére, a lokális adottságokra a globalizáció gyengíti jelentős mértékben. Leginkább ez azzal magyarázható, hogy az épületek kulturális környezete tovább már nem építészeti-urbanisztikai kontextus, hanem egy tágabb, virtuális-globalizált tér. Ehhez csak hozzájárul, hogy a műszaki fejlődés következtében csökkennek vagy akár meg is szűnnek a kivitelezési korlátok, s szinte bármit meg tudunk építeni, rengeteg szerkezeti és anyaghasználati lehetőséggel. Néhány kortárs irányzat ezért fordul olyan vehemenciával a természet kutatásához, abban bízva, hogy annak megkérdőjelezhetetlen belső logikája megfelelő támpont tud lenni egyfajta építészeti logika kialakításához is. 

 

Egy-egy épület temérdek elemből rakódik össze, amelyeknek harmonikus egysége alkotja az adott mű végleges architektonikai kvalitását. A klasszikus esztétikai elvek szerint ezt az utilitas, venustas, firmitas (célszerűség, szépség, szerkezeti stabilitás) hármasegysége adja meg. Egyszerűen szólva, egy épület akkor számít jónak, ha mindhárom kritérium teljesül, azaz egy épület megfelel a funkciójának, esztétikus és szerkezetileg rendben van.

 

A változó elem ezek közül a szépség elve, amely korstílusok és egyéni látásmódok szerint változik. Konkrét épületek esztétikájában több összetevő játszik szerepet, mindezek közül azonban az egyik legfontosabb pont az ideális arányok eszménye. A klasszikus esztétikában ennek kifejezésére a matematikailag is pontosan megfogalmazható aranymetszés szolgál, de helyettesíthető ez egyfajta szubjektív intuíció alapján kialakított rendszerrel is. Egy-egy épület életében sok minden tud változni: funkcionális töltete, a szintén nagyon fontos felületi megnyilvánulásaiban például az épület színei vagy anyaghasználata stb. Ami azonban nehezen változik a teljes szerkezeti vagy koncepcionális beavatkozások nélkül, az az épület arányrendszere. Ezért attól függetlenül (vagy csak nagyon kis mértékben attól függően), hogy egy mű mennyire korszerű vagy ötletes, az építészeti szépség legmeghatározóbb eleme mindig a megfelelő arányok megtalálásában rejlik. Ez kontroverz módon leginkább a kevésbé sikerült épületek példáján látható. Ilyen például a Szlovák Nemzeti Színház esete (link), ahol a hibás kompozíciót játékosnak vélt elemekkel próbálják enyhíteni. Továbbá az olyan esetekben, amikor például burkolóelemeket cserélnek a homlokzaton, a modern anyag újszerűsége által ugyan élénkül kissé az épület, de nem oldódnak meg vizuális problémái, ha arányai, kompozíciója nincs rendben. Az ilyen esetekben ez a problémamegoldás csak tünetkezelés, az alapvető gond nem oldódik meg.

 

E bemutatott turistaház minimális méreteivel egyszerre elegáns és játékos, valamint részletgazdag, s ugyanakkor példája is egy bátor kompozíciónak. Egy kifinomult arány- és esztétikai érzékkel megalkotott mű. Mindemellett szimbiózisban a környező tájjal rendkívül erős hangulatot áraszt. Ajánlom hát, lenyűgöző vizuális élmény.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :