[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Fejezetek a bűnüldözésről honunkban 1. fejezet

szerző: oszi 2010-12-25

 

Fejezetek a bűnüldözésről honunkban 1. fejezet

Közeleg a karácsony (mire megjelenik a cikk, talán már itt is lesz a nyakunkon). Idén valahogy szörnyen hamar ideért, s időzavarba kerültem. Tegnap még az ősz színeit fotózgattam, ma meg már hó fedi be a tájat… (azóta már az is elolvadt).

 

Több változás is volt azóta az életemben, elég tartalmas volt az elmúlt néhány hónap, és még nincs vége. ;-) 

 

Leírok egy krimibe illő esetet, ami még októberben történt meg velem. De tényleg. Minden szava igaz.

 

Sokat használom az autómat, ezért is döntöttem úgy, hogy beszereltetek egy tempomatot, aminek köszönhetően nem kell figyelnem a sebességet. Már ez is visszahozza az árát, hiszen így könnyebben elkerülhetem a gyorshajtásért kirótt büntetést. 

 

A másik kényelmi dolog, ami fontos nekem egy kocsiban, az a minőségi zene. Kellemesebb az utazás, és legalább nem hallom az autóm zajait. ;-)

Hova tovább, egyre többet telefonálok vezetés közben. Tuuudom, macerás meg balesetveszélyes. Ezt mindannyian tudjuk, mégis csináljuk, amíg le nem vadász a rendőr bácsi… 

Ezt akartam én megelőzni, hát sikeresen összekombináltam a zenehallgatás és a szabad telefonálás élményét egy jobb minőségű 'kékfogú' (Bluetooth, aki nem értené magyarul ;-)) autórádió vásárlásával. 

 

Több mint egy évet töltöttem el a volán mögött úgy, hogy zenét hallgattam, telefonáltam vezetés közben, míg fel nem költöztem Kassára. Ez itt már nem vidéki környezet, ahol az ember még akár a kulcsot is az autóban hagyhatja, és az ott is marad autóstul, persze.

 

Egy gondolatfolyam erejéig még visszakanyarodom a tempomatszereléshez. Egy jó barátom Rozsnyón megcsinált minden ezzel kapcsolatos munkát. Kocsimba pattanva felviharzottam Kassára, közben zenét hallgatva csalódottan tekergettem, nyomdostam a rádiómat, mert valahogy vacakul szólt. Akkor jutott eszembe, hogy áramtalanítva volt az autó a szerelés folyamán, így minden beállítás eltűnt a rádióból. Próbáltam utánahangolni, de a szoroskői kanyarokat szelve nem találtam jó ötletnek, így letettem róla. Közben azon méláztam, hogy talán nem ártana már lecserélni a rádiómat egy jobb készülékre. Korábban már nézegettem is az üzletekben az utódjelöltet, de még nem jött el az ideje - szabtam gátat végül az ezzel kapcsolatos gondolataimnak. 

 

Akkoriban délutánonként dolgoztam, este 10 órakor végeztem minden nap. Ilyen későn már problémásabb jó parkolóhelyet találni, ami még a lakáshoz is közel van. Mint mindig, akkor is rohanva, kapkodva parkoltam, s közben még egy telefonbeszélgetést is érkeztem elintézni. ;-) Sok cuccom volt, de nagy nehezen felmásztam a lakásba. 

 

Nem emlékszem pontosan, de aznap éjszakára talán nem vettem le a rádióm előlapját. Szörnyű éjszakám volt. Mindig jól alszom, kivéve, amikor nem, de aznap éjjel kifejezetten nyugtalanított valami, fel-felriadtam. 

Be is aludtam reggel, nem bírtam kimászni az ágyból. Végül erőt vettem magamon, a zuhanyban már magamhoz tértem. Egy gyors reggel, majd futás a városba. A kocsimhoz közeledve gyanús volt, hogy az ajtók nem voltak bezárva, holott bezártam, sőt, emlékszem, hogy le is ellenőriztem őket. Ahogy odaléptem, láttam, hogy baj van… A kesztyűtartóm tárva nyitva, az ülések közötti könyöktámasz úgyszintén, a műszerfalból pedig lógnak a kábelek. A rádiómnak hűlt helye volt, csak az erőszakos kiszerelés nyomait láttam. 

 

Valamikor éjjel történhetett, este 11 és "reggel" 11 között. Most már értem, miért nem tudtam aludni, a hatodik érzékem próbált figyelmeztetni.

Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy lecserélem a rádiómat, főleg előző nap tudatosult bennem ez, amikor olyan vacakul szólt. Nos, kívánságom teljesült, lesz új rádióm, mert ezt már nem látom többé. Igaz, nem ily módon szerettem volna rajta túladni, de most már mindegy… Késő bánat. Elég nagy a kár, a záramat feltörték, kulccsal már nem nyílik az ajtó, szerencsére még  a távirányítóra hallgat. A rádióm értéke és a zárak cseréje úgy 350 euróra rúg. Újra nincs pénzem. Igaz, a zár használható, örülhetek, hogy nem az ablakot törték be. Meglepő volt, hogy semmi mást nem loptak el, csak a rádió előlapjának tokját, pedig ott volt mellette egy cuki napszemüveg a kesztyűtartóban, és még egy többfunkciós szerszám is, amelyet tavaly karácsonyra kaptam a sógoromtól… Talán azzal szerelték ki a rádiót is? ;-)

A csomagtartóba se néztek bele, pedig volt ott egy pár kiló finom mézecske, vagy két pár cipő, meg magam sem tudom még mi. Nagy az a csomagtartó, sok limlom elfér benne.

Biztosítva nem vagyok, így nem is hívtam a rendőröket, különben is sietős volt a dolgom. Ez van, ezt kell szeretni. Én a pozitív oldalát néztem a dolognak, elvégre megmaradt az autóm, csak a rádió távozott, a zárakat pedig úgy is le akartam cseréltetni. 

 

Irány a város. A vasútállomáshoz közel parkoltam le, fizetősnek véltem a helyet, de nem láttam parkolóautomatát a közelben, hát ennyiben hagytam. Elvégre két rossz nem történhet velem egy napon, csak pozitívan, kérem! Különben is, nem leszek sokáig. Végül is kissé sokáig maradtam, már éreztem, hogy valami készül… De csak pozitívan, nyugtatgattam magam. 

 

Nyugtalanságom újfent beigazolódott, autómhoz közeledvén egy városi rendőrt láttam a kocsim körül ólálkodni. Rohanásba kezdtem, hogy még mentsem a menthetőt. Már épp a kerékbilincset szedte elő mire odaértem. Próbáltam eltéríteni szándékától. 60 eurós bírságról beszélt, mutatta a jegyautomatát, olyan 60 méterre volt, átellenben, a másik parkolónál, egy alig észrevehető helyen. Valami SMS-parkolójegyről is beszélt, csodálkozott, hogy nem tudok erről a lehetőségről, állítólag minden Orange-előfizető kapott értesítőt. Hát én nem…

Elmeséltem neki, mi történt, hogy feltörték a kocsimat stb. Mosolyogva adtam le a sztorit. A kolléganője meg is jegyezte, hogy milyen jókedvű vagyok ahhoz képest, hogy aznap raboltak ki. Elmagyaráztam nekik a pozitív gondolkodás lényegét. Elvégre a kocsim még megvan, úgyis más rádiót szerettem volna már, csak még nem most és nem így… 

A kolléganője fogékonyabbnak tűnt, végül azért kaptam egy 15 eurós büntést.

 

365 eurós kár egy elfelejtett előlap miatt. Mint később megtudtam, nem is kell ott felejteni a panelt a rádión, akkor is feltörik a kocsit. A tolvajok tudják, hogy melyik kocsiban nincs riasztó, illetve ismerik az emberi lustaságot. Hogy ha le is veszik az előlapot, a többség a kocsiban hagyja azt, valamelyik fiókban, vagy az ülés alatt. A másik terhelő dolog pedig az, hogy rozsnyói jelzésű rendszámtáblám van, ez is csábító lehetett a sok KE-s között. Egyszóval, rossz időben, rossz helyen. Fájó szívvel, de próbáltam belenyugodni a tényekbe.

 

Folyt. köv.

 

 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Kiss L. e-mail: kisslaszlo777@gmail.com dátum: 2010-12-30
Jó! A szerszámon ne csodálkozz, Oszi. Volt egy hasonló esetem, bár a kár minimális volt. Anno feltörték a körlámpás Ladámat (lenyomták az ablakot, rossz volt...). Néhány hitvány magnókazettát vittek el. A hátsó ülésen volt a teljes favéső készletem. Ez ért valamit az egész kocsiban. Azt otthagyták. A tolvajok nem szeretik a munkaeszközöket...
Egyébként nagyon bosszantó az ilyesmi. Sajnos messze van még Svájc, ahol ismeretlen az autóriasztó, csak a gyárilag úgy szerelt autókban van. Egyébként nem értem a motivációt: a feketepiacon a lopott cuccoknak alig van ára, 10-20%. Egy autóhifi, legyen akár milyen komoly, azért nem egy egetrengető összeg. Ezért autót törni, kockáztatni,..hát nem tudom. Nem fog belőle meggazdagodni, az biztos. Szerintem ez egyeseknél egyszerűen hobby, nem tudnak leszokni róla. Fel a fejjel Oszi, ismered a mondást, lesz ez még rosszabb is...
név: bebe e-mail: - dátum: 2010-12-29
Bajban vagyok a zenével.Nem is tudom igazán, hogy mit hallgassak.
Igen, tanácsokat is írhatsz.Remélem majd a közel jövőben meg fog jelenni az írás.Kíváncsian várom.:)
név: oszi e-mail: @ dátum: 2010-12-28
Hali Bebe,
nagyon meglovagoltad azt a 'minosegi zene' szot. Igen, lehetne irni rola, bar nem vagyok benne biztos, mit is irja....? Tanacsokat irjak le, hogy szerintem mi a jo? Vagy mire lennel Te vevo?
Nem igazan a zene a szakteruletem, egyszeru hallgato vagyok aki tudja ertekelni a jobb minoseget.
Te mit neveznel minosegi zenenek, mert azt gyanitom, hogy amit en neveztem minosegi zenenek, az nalad igencsak nem az, vagy tevedek?
név: bebe e-mail: - dátum: 2010-12-28
Fejtegetheted hosszasan is:)Kíváncsi vagyok a végére.:)Szerintem jó ötlet lenne ha írnál egy cikket a zenéről is.Ha már azt a minőségi szót oda biggyeztetted.:)
név: oszi e-mail: osziii@gmail.com dátum: 2010-12-27
Szamomra a minosegi zene, ott kezdodik, ahol hallani a mely hangokat is, persze nem torzitva, van terhatas, melyseg, persze ezt mar nehezebb elerni egy kocsi beltereben ;-)
Tehat, legalabb 16 cm-es hangvaltoval ellatott ketsavos reprok az ajtoban, topitott plehek, akusztikus zarlat eltavolitva. Ehhez parositva egy ketsavos erosito, hidba kotve, es egy melynyomot taplalva. MIndezt egy jobb autoradiobol, en a Pioneer-ral szimpatizalok, csak epp ez alkalommal kiprobaltam az Alpine-t.
Visszaolvasva a kerdesedet, nem is az aparaturara kerdezel, hanem a zenere ;-) nos, nem MP3, hanem CD, peldaul a Money for nothing lemez a Dire Straits-tol. Valahogy igy, de lehetne ezt hosszasan fejtegetni ;-)
név: bebe e-mail: - dátum: 2010-12-27
Oszi,számodra milyen egy minőségi zene?(példával illusztrálva)