[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Felvidéki sorsok

szerző: kov 2014-06-11

 

Felvidéki sorsok

 

     A "Felvidéki szekvenciák" három felvidéki, sajószentkirályi lakos, név szerint Bolacsek József, Csutor Elemér és Krisztián István visszaemlékezéseit dolgozza fel, akik a Csehországba való kitelepítésről mesélnek. A videóban a hanghatásokra helyeződik a hangsúly, ezért sok helyen nincsenek mozgóképek, hogy a néző figyelmét ne terelje másfelé. Ízes, gömöri palóc tájszólásuk színesebbé teszi az interjút. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy azért jó lett volna a feliratozás is, hiszen igencsak hegyeznie kellett még a palóc embernek is a fülét, hogy megértse a palóc tájnyelvet mozgókép hiányában csak a hallás útján.

 

     Kolmont Enikő így vall a filmjével kapcsolatban: „Összesen 14 idős bácsit és nénit sikerült meghallgatnom ez év tavaszán, akik életükről, a háborúról, önmagukról beszéltek nekem. Tehát ez a videó csak egy szelete egy nagyobb egésznek, mely még feldolgozásra vár. Célom az volt, hogy ne múljon el nyomtalanul a gömöri, sajószentkirályi palóc közösség élete, múltja. Hogy ezeket a sorstörténeteket hallva vissza tudjunk emlékezni arra, mi az igazán fontos az életben, hogy a "hibák" nem feltétlenül rosszak, ha tanulunk belőlük, s hogyan tiszteljük embertársainkat még akkor is, ha nem értünk velük egyet, vagy különbözünk tőlük. 

14 éves korom óta Magyarországon élek, ami lassan a fél életemet teszi ki. A hontalanság, vagy otthontalanság kifejezéseket én igazán a bőrömön tapasztaltam eddigi életem során. Tényleg tudom, átéltem és átérzem, milyen Szlovákiában magyarnak lenni, s milyen Magyarországon szlováknak lenni. Mert ezt igazán csak az a felvidéki magyar testvérünk értheti igazán, aki hasonló utat járt be, mint én.

Amikor az ember Magyrországon kirándul, eltölt itt egy hetet egy évben, teljesen más érzésekkel, élményekkel tér haza, mint amikor éveket tölt itt, próbálva beilleszkedni, elsajátítani a nyelvi különbségeket... mert az anyaországban nem mondhatom: "Párkit horcsicával!" Vagy hogy "átlátszós ragasztó", vagy "lapulevél", vagy "bordel"... a Magyarországiak számára ezek ismeretlenek, nem beszélve a palóc tájszólás jellegzetességeiről. Vágyódom vissza, vágyódom kis közösségemhez, a sajószentkirályi emberekhez, a családomhoz, akik ott élnek, de új útra léptem és ki tudja, merre visz tovább. Annyi bizonyos, hogy Vándor vagyok ezen a Földön, s Otthonom, mi igazán az mindenekfelett a Szívemben az Isten. Mindannyiónkké! S ami a legfontosabb emberi éltünkben, az egymás iránti tisztelet, szeretet és elfogadás!

 

     Az (egyelőre) egykötetes szerző, Szinay Árpád írását Duba Gyula Vajúdó parasztvilág c. munkája ösztönözte. Mint megtudtuk, év végével világot lát a Határ két oldalán című könyvének a folytatása is. A kötetet Balassa Zoltán történész mutatta be. Szinay könyve egy olyan világot tár elénk, amely már nem létezik. A történet gyermekkorának egy meghatározó szeletét örökítette meg nem mindennapi képzelőerővel, szeretettel és irodalmi kvalitással. Elbeszéléseiből kiderül, micsoda kalandokban volt része, amelyhez nem kis köze volt az akkori szovjet sztálinista rendszernek (hétéves koráig a Szovjetunióhoz csatolt Palágykomorócon nevelkedett). A történet 1957-ben, Sztálin halálával ér véget. Akkor hagyhatta el a földi paradicsomnak hazudott Szovjetuniót. S mivel a jelenleg Kassán élő Szinay Árpád úgy tartja magáról,  hogy mindig vonzódik olyan hely után, ahol történik valami, kalandjai eztán sem értek véget. „Különleges tehetségem – rossz időben rossz helyen lenni – oda vezetett, hogy pályafutásom során többször kellett újrakezdenem, új foglalkozás után néznem" – vallja önmagáról. Elég, ha csak megemlítjük, hogy 1968-ban egy szovjet tiszt mellbe lőtte a pozsonyi Kriváň éttermében. Csak a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhette életét. 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :