[kapcsolat]   husken

mamü

 

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Fesztivál Jabloncán

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2005-07-22
bort iszik a magyar

Az összes eddig megrendezett fesztivál közül ez utóbbi, a IV. Kézmûves és Iparmûvészeti Fesztivál érte el a legmagasabb színvonalat, amelyet a Péter-Pál napi búcsú alkalmával rendeztek Jabloncán.


rögtön kezdünk

volt bõven kínálat

a Haviar érkezik

a Vesna fellépése

a Búzavirág fellépése

nem sûrûn látnak az itteniek gyetvai folklórt

gömörit már annál inkább

kezdõdik a Helység kalapácsa

A fellépõk egymás kezébe adták a mikrofont és az öltözõ kilincsét, s hat órás mûsort produkáltak. 
Ritkaságszámba megy az ilyen és ehhez hasonló jól szervezett, színvonalas, visszafogott és minõségi rendezvény. Ez a szervezõk (Jablonca Polgári Társulás és a Rovás) rutinján kívül leginkább a bõkezû támogatóknak volt köszönhetõ, a Kassa Megyei Önkormányzatnak és a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának.

Pedig volt már olyan év is, hogy egy petákot sem kaptak, de túlélték. Sõt, akkor az enyhébb színvonal talán csak a kevesebb mûsorszámban nyilvánult meg. Egy valamibõl azonban nem engednek a szervezõk a kezdetektõl. Következetesen kiszorítják a giccsárusokat, s helyettük a kézmûvesek után kutatnak, akik még igazi értékeket elevenítenek föl vagy visznek tovább. Messze híre megy az ilyen vásárnak. Korán reggel elsõként azok jelentek meg, akik azt mondták, hogy mézeskalácsot árulnak, meg cukorkát, aztán van gyerekjáték is... Köszönjük, mi nem ilyen természetû termékeket fogunk árusítani, mi csakis kézmûves portékát engedünk be - hallatszik a szervezõktõl. Persze, a túloldalnak van rábeszélõ készsége, de ezúttal tényleg rossz helyen kötöttek ki. Hiába a hat órai kelés, hiába az idáig megtett út Kassáról, hiába a "pani Olexová", aki már állítólag megbeszélte, hogy jöhetnek. Nem beszélte meg, nem is ismernek ilyen nevezetû forgalmazót. Hát, ilyen s még csavarosabb észjárású  üzletembereknek kell ellenállni, ha a szervezõk az értékek mellett döntenek. Igaz, a megmutatott áru láttán valóban nem volt kétséges az ellenállás.
Hihetetlen gyorsan, a falu közepén - ahol nincs semmi, csak egy szélesebb útszakasz - gombamód nõttek ki a földbõl a sátrak, lettek gyorsan asztalok, székek, azokon szép szõttes terítõk, kihangosítás, nézõtér, muskátli és elkezdõdhetett a vásár és a fesztivál. Megelevenedett az egyébként néptelen utca, nyüzsgõ forgatag lett, sok színes áru, szikrázó napsütés (tegnap még zuhogott), népzene, hangulat, gyerekeknek játszóház, mézeskalács illat, kolomp hangja... Igaz, a sörcsap valami miatt bedöglött, de miután megjavították, lassan visszapártoltak a helyi kocsmából a kliensek, akik átmenetileg ott enyhítették szomjukat a nagy melegben. Elvégre, most itt valami történik. S történt is. Már délután két óra körül egymás után érkeztek az "idegenyek", vagyis a fellépõk autókon, autóbuszon (épphogy csak átcsusszant a nézõtér miatt leszûkült utcán), akik egymás kezébe adták a mikrofont és az öltözõ kilincsét, s gördülékenyen, hat órás mûsort produkáltak. A rozsnyói Búzavirág ezúttal is kitett magáért, nekik és a szintén rozsnyói Vesna párosnak a Haviar húzta a talpalávalót. A helybéliek talán még nem is láttak szlovák táncokat, amelybõl most kaphattak egy kis ízelítõt. Fergeteges komédia volt Gál Tamás komáromi színész és Kováts Marcell kassai zenész produkciója, a Helység kalapácsa. Az Ipoly-völgyébõl, Lukanényébõl érkezett citerazenekar csaknem fél óra hosszat úgy játszhatott, hogy a hangszereket egyszer sem kellett hangolni közben. Ez, mint mondták, az idõjárásnak volt köszönhetõ, mert nem ingadozott a hõmérséklet, hanem egyfolytában sütött a nap. A nap fõ mûsorszámát a nagyidai Ilosvai Selymes Péter táncegyüttestõl kapták, akik Bort iszik a magyar címmel mondták, énekelték és táncolták el a borkultúra és a magyar nemzet kapcsolatát. Palóc vidékhez híven idén sem feledkeztek meg büszkének lenni erre a nyelvjárásra, mert a palóc mesemondók elmondhattak egy-egy szép palóc népmesét, ízesen, ahogy még az nagyszüleiknek természetes. Nem maradt el a tárogató hangja sem, és az olyannyira várt Krasznahorka büszke vára dallama sem, amellyel Kováts Marcell ajándékozta meg a közönséget. A nap végét már hagyományosan a színházi elõadás zárta, amelyben a tornagörgõi Csillagvirág nívódíjas falusi színjátszó csoport adta elõ legújabb darabját. De amikor már mindenkit becsalogattak a terembe, egy kiállítást is megnyitottak. Jozef Penia¹ko emlékeztetett bennünket Elfelejtett vármegye címû új fotósorozatával egy hajdan volt Torna vármegyére. Annak mai tükrét tartotta elénk, igaz, a képek tanúsága szerint sokszor repedt és törött már az a tükör. A Tornagörgõn otthonra lelt mûvész nagy érzékkel ragadta meg a jelentéktelent, az ósdit, a csúnyát, a romosat, s a képeken ezek mégis mind szépnek, romantikusnak, újnak és fontosnak tûnnek. Végkövetkeztetése is az, hogy  a régi jobb volt.
Mindent összevetve a szervezõk elégedettek lehetnek. Nem csak az idei fesztivállal, hanem ennek kapcsán az eddig elvégzett munkával is. S ennek legfõbb bizonyítéka az a templom, amelyért négy évvel ezelõtt a rendezvényeket elindították. Az elgondolás az volt, hogy a fesztiválok során megtartott koncertek bevételét a helyi katolikus templom megmentésére fordítják. A pénz nem szaporodott nagyon, errefelé a közadakozást hosszú ideig és többször kell megszervezni. Szerencsére, két év után az önkormányzat is belátta, hogy a kincs a falué, s kár volna, ha a szemük elõtt omolna össze az 1867-ben épült katolikus templom. A neki veselkedésnek egy Sapard-támogatás lett a vége, amelynek segítségével jelenleg a külsõleg megújult, impozáns épület már messzirõl üdvözli a falu felé közeledõt. A belsõ rekonstrukció után szeptember közepére tûzték ki a régi-új templom szentelését.
A munka java elvégeztetett. Az oltár és oltárkép restaurálásának támogatását a Jablonca Polgári Társulás vállalta magára. Szeretnék, ha szeptemberben - a megújult templom szentelésekor - ez is új ruhájában pompázna. 

                                                         Kovács Ágnes


Gál Tamás és Kováts Marcell fellépése a lukanényei citerások csak úgy zengett belé az utca a nagyidai Ilosvai fellépése nagy hozzáértésrõl tettek tanúbizonyságot

a menyecskék fáradt zenészek a teringettét öröm volt õket nézni minden véget ér

a palóc mesemondók ízesen és szépen beszéltek olykor mély átéléssel sõt, átszellemülten Kováts Marcell tárogató muzsikáját néhányan meg is könnyezték


 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :