[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Fõgyházmegyei Múzeum - Olmütz

szerkesztette: skitzz, 2009-06-22

1Az olmützi Fõegyházmegyei Múzeum épületét és rekonstrukciós koncepcióját azért választottam, hogy lássuk az egyik lehetséges példáját annak, hogyan lehet mûemlékeinket beilleszteni modernnek nevezett életünkbe.


1


2


3


4


5

6


7


8


9


10

Fõegyházmegyei Múzeum - Olmütz

Az épület a szovjet katonák kivonulása után sokáig rossz állapotban állt, pont úgy, mint sok más épület a városban – legalábbis így maradt meg  a nép emlékezétében. Ezt a csöndes nyugalmat csak olykor-olykor zavarta meg néhány egyházi ünnepség. Ezek azonban korántsem voltak elegendõek az élet felpezsdítésére, alkalmankénti zajuk inkább csak kihangsúlyozta ezt a tetszhalott állapotot – mondhatnánk továbbgondolva a nép emlékezetébõl elõkotort információkat.

Mígnem II. János Pál pápa látogatásakor (1997) megszületett az ötlet, hogy mégis életet leheljenek ebbe az épületkomplexumba. Nagy szerencse, hogy ezt a projektet professzionálisan oldották meg: építészeti versenyt hirdettek, szakértõ zsûrit hívtak össze, akinek döntése alapján késõbb a H©H architekti (Petr Hájek, Tomá¹ Hradeèný, Jan ©épka) kapta meg a lehetõséget, hogy elképzelését megvalósítsa.


Egy mûemlék felújítási programja specifikus probléma nemcsak építészeti, de kulturológiai szemszögbõl is. Az épület technikai állapotán kívül kezelni kell a különbözõ életszemléletek konfrontációját is, amely az idõbeli eltérésbõl származik. Megjelenik ez az új funkcionális töltetben, amely a megváltozott társadalmi igények és értékrendszer által generálódik. De megjelenik az új anyagok használatában, valamint ezek hatásában az új formanyelvre, s mindezeken túl természetesen az etikai kérdésekben, hogy mennyire és hogyan szabad változtatni az épületen és a lehetõ legnagyobb mértékû autenticitásra való törekvésben.

Az olmützi Fõegyházmegyei Múzeum épületei magukon viselik a legtöbb korstílus jegyeit a román kortól egészen a 19. századig. Felmerül a kérdés, hogyan helyezzük bele a 20. századot ebbe az épületbe, és az így átalakított komplexumot hogyan integráljuk a 21. századba, biztosítva fennmaradását.
A megoldást ebben az esetben leginkább az anyagválasztás és az ezáltal determinált formanyelv jelentette. Az építészek a 20. század talán legjellemzõbb anyagait használták, amelyeket vagy ezidõtájt találtak fel, vagy használatuk ebben az idõben teljesedett ki, pláne együttes kombinációjukban: ezek pedig az üveg, az acél és a vasbeton.

11


12


13


14


15

16


17


18


19


20

21


22


23


24


25

A kontraszt
Az H©H architekti építésziroda koncepciója az volt, hogy minél nagyobb mértékben respektálják az épület eredeti jellegét. Az anyagbeli és formanyelvbeli különbözõség azon a tudatos ambíción alapult, hogy látványosan elkülönítsék a régit az újtól, vállalva a kontraszthatást. Ez az irányvonal uralkodik ugyanúgy az enteriõr megformálásában mint a külsõ terek kompozíciójában.

A felújítási munkálatok

Az épületkomplexum több részre oszlik: a püspökség román kori épülete, a gazdasági udvar, Szt. Vencel dómja, Szt. Anna temploma és a városfalak.
A felújítási munkálatok elsõ fázisát 2003-ban fejezték be. A szakmai közönség ekkor tekinthette meg elõször a gazdasági udvar körüli épületrészeket.

A legnyilvánvalóbb változtatás egy vasbeton épületszárny tekintetében valósult meg, amely a püspöki palota mellett található. A közösségi terem hasonlóképpen eltér környezetétõl.
Az építészek igyekeztek az egyes épületrészeket úgy megoldani, hogy ne csak formanyelvükben, hanem technikailag és szerkezetileg is függetlenek legyenek a régi épületrészektõl. Így adott esetben könnyen eltávolíthatóak, s az épület visszaállítható eredeti állapotába, szerkezetének különösebb megbontása nélkül. Így tudtak megfelelni a kortárs mûemlékvedelem azon elvárásának is, hogy az új építészeti beavatkozások bármikor eltávolíthatóak legyenek, ha bebizonyosodna, hogy mégsem az adott út a legmegfelelõbb módja a rekonstrukciónak.

Külön problémát jelentett az olyan elemek technikai megoldása, amelyek általában a falban vagy a falon helyezkednek el, pl. fûtõtestek, villanyvezetékek stb. Ezeket az elemeket kizárólag az új konstrukciókban helyezték el. Az eredeti talajburkolatok nagy mértékben megrongálódtak az idõk folyamán, így le kellett õket cserélni. Ezért tudták a vezetékeket, illetve a padlófûtést az új talajburkolatban elhelyezni, s így kikerülni, hogy a falakat bontani vagy rongálni kelljen. Azon a néhány emeleten, ahol értékes intarziás talajburkolatra bukkantak, az ablakok spalettáiban helyezték el a fûtõtestek vezetékeit. Az épület világítását is hasonló módszerrel oldották meg.

A munkálatok második fázisában történt meg az ún. fekete dobozok (boxok) belehelyezése a belsõ terekbe. Ezek önálló szerkezetû elemek, fekete fal illetve mennyezetkonstrukciók, amelyek tovább osztják a tereket, a kiállított tárgyak igényei szerint.
A fekete dobozos megoldás egyik hátránya, hogy nagy mértékben beleszól a belsõ terek nyújtotta vizuális élménybe, így megbontja az eredeti térformálás autenticitását. Másrészt viszont a kiállított tárgyaknak steril hátteret biztosít, így kihangsúlyozza azokat, valamint egységes belsõépítészeti jelleget ad az enteriõrnek.

Sokak számára idegen és elfogadhatatlan lehet ez a koncepció, esetleg pimaszságnak tartják, ha ennyire tudatosan és nagy mértékben beavatkozunk egy mûemlék architektúrájába. Tudni kell azonban, hogy ebben az esetben a felsorolt változtatások nem öncélúan jöttek létre, vagy „csupán” az esztétikai koncepció kedvéért, hanem utilitárius szempontból is megalapozottak voltak. Az eredeti szerkezeti elemek (falak, mennyezetek, talajburkolatok) sok esetben olyan mértékben megrongálódtak, hogy helyettesíteni kellett õket. Az építészek ezekhez a hozzáépítésekhez választottak egy formanyelvet, prezentálandó egy új század, egy új világszemlélet értékrendszerét.

Ami engem nagyon megfogott ebben a felújítási tervezetben és realizációban az az, hogy egy olyan épületkomplexumhoz, amely történelmi tanúja sok-sok mûvészeti stílusnak, egy újabb kor jegyeit tudták csatolni. S így egy következõ, nagyon jelentõs réteget képezni ebben a mûvészettörténeti rétegzõdésben. Nem is beszélve arról, milyen fontos példát állítanak hasonló épületek számára.


Szerzõ: Václav Kinga


Épület: Fõegyházmegyei Múzeum, Olmütz, Csehország (Arcidiecézní múzeum, Olomoutz)
Építész: H©H architekti - Petr Hájek, Tomá¹ Hradeèný, Jan ©épka
Felújítási munkálatok: 2000-06

26


27


28


29


30

31


32


33


34


35

36


37


38


39


40

41


42


43


44


45


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Kiss L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-28
Csak mellékesen. Az elsõ világháború alatt katonai kórház mûködött Olmütz-ben. Sok sebesült, fõleg szegény paraszt gyógyult elsõ osztályú körülmények között. A Miskolci Levéltárban több ilyen zárójelentés van. A cikk nagyon szakmai, kiváló!
név: szelmey lajos e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-28
így kell ezt csinálni!
gyönyörû megoldások. nem csak tartósítják, konzerválják az öröklöttet, hanem hozzá tudnak tenni a mai formanyelvbõl, anyagból, funkcióból. újraértelmezés, feltámadás. nagyon izgalmasan találkozik a románkori fal, ablak, boltív a derékszögrendszerû nyersbeton falakkal és boxokkal. a fotók geometrikus absztrakt képeket idéznek, el lisickijt vagy moholy nagy lászlót. köszönöm az élményt.