[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Filmszemle

szerkesztette: skitzz, 2007-02-11

1Csalódások és meglepetések egyaránt érték a szemle nézõközönségét és diákzsûrijét. Nem egyszer fordult elõ, hogy végtelen lelkesedéssel ültünk be egy izgalmasnak vélt alkotásra, és egy órával késõbb, szélsõséges esetben felháborodással távoztunk a terembõl.


1
2
3
4
5

6
7
8
9
10
12
13
13
14
15

Dokumentumfilmek szemle-szemmel


Az idei dokumentumfilm-blokkban látott filmek - hogyha nézhetõ és nézhetetlen kategóriára kellene osztani az alkotásokat - körülbelül ugyanabban az arányban képviselték a szemle egészében látott filmeket. Csalódások és meglepetések egyaránt érték a szemle nézõközönségét és diákzsûrijét. Nem egyszer fordult elõ, hogy végtelen lelkesedéssel ültünk be egy izgalmasnak vélt alkotásra, és egy órával késõbb, szélsõséges esetben felháborodással távoztunk a terembõl.


Általánosságban el lehet mondani, hogy csak lassan rajzolódtak ki azok a szempontok, amelyek alapján a dokumentumfilmeket értékelni tudtuk vagy lehetett. Minden nap végén valamilyen formában megfogalmazódott mindnyájunkban, hogy mi az, amit a következõkben már nem fogunk értékelésre méltatni. Munkánk ennek dacára annyiban lett napról napra nehezebb, hogy a körvonalazódó szempontok alapján értékelhetetlen filmek közül mindig akadt egy kivétel, amely a szívünkbe lopta magát. Megfogalmaztuk azt, hogy az értékelésünknél nem jöhetnek szóba az olyan filmek, amelyek nem fektetnek hangsúlyt a formai követelményekre. Bármennyire fontos és drámai a film témája, nem lehet olyan filmeket élvezni, amelyekben rendszeresen öt-tíz perces terjedelmû interjúk fordulnak elõ. Ékes példája volt ennek Páskándiné Sebõk Anna A vélt szabadság ára c. dokumentumfilmje, amely hangsúlyozottan fontos témát dolgoz föl, de a temérdek feldolgozatlan anyagmennyiség csak a film kárára szolgál. Bizonyos idõ után érdektelenné teszi a nézõt a téma iránt, és sajnálattal tölti el, hogy a szemmel látható rengeteg munka és a film sugárzó személyessége egyszerûen nem segít.


Nagyon érdekesnek találom a tényt, hogy kevés dokumentumfilm élt a témaválasztás kreativitásával. Nem neheztelek a mezõny komoly „hangvételére”, csak így, hogy egyedül a Budapesti vadon – Tóth Zsolt Marcell tudományos-ismeretterjesztõ filmje – élt a fantázia nyújtotta korlátlan lehetõségekkel, és így szinte magától szembeszökõvé is vált a kollektív traumákat (holokauszt, ötvenhat) feldolgozó filmek súlyos jelenléte. Bizonyos szempontból õszintébb forrásnak mutatkoznak a dokumentumfilmek, hogy mi az, amivel a nemzet foglalkozik. Kizárólag a negyven feletti korosztályra volt jellemzõ – érthetõ módon – az ötvenhatos traumákat feldolgozó filmek, és végtelenül izgalmasnak találom azt, hogy leginkább a szubjektív megélése, értelmezése volt a téma középpontjában. Kivétel ez alól – sajnos negatív példaként tudom csak említeni – az Itt az idõ c. filmet, Gulyás Gyula alkotását, amely archív fotók egymás utáni montázsával próbál teljesebb, – ha szabad ezt a kifejezést használnom – objektívebb képet adni a forradalomról. Ötvenhat szubjektív megközelítése, és a fantáziát sem kerülõ filmek közé tartozik Edvy Boglárka-Silló Sándor Naplófilmje és Pigniczky Réka Hazatérés c. filmje.


Kifejezetten kellemes meglepetés volt mindannyiunk számára Muhi András Pires Magyarfutball c. dokumentumfilmje, amelynek hatását egyfajta fellélegzéssel lehetett jellemezni, mivel egy nagyjából két évtizedes problémát – a magyar futball válságos állapotát – járja körül precíz szakértelemmel. Hasonló feledhetetlen dokumentumfilm-élménnyel ajándékozott meg minket Szakály István Gömöri cigányok c. filmje, amelyet határtalan intimitással tudnék jellemezni. A filmben bemutatott zökkenõmentesen mûködõ kultúrák közti kapcsolatok akár példaképei is lehetnek a nem éppen békésnek mondható európai kultúrák közti viszonyok ideájának. Szép teljesítmény volt az alkotótól, hogy zenész lévén a szakmai kritériumok nagy részének is meg tudott felelni. Almási Tamás A mi kis Európánk c. dokumentumfilmje ironikus, helyenként tragikomikus hangvétele annak a frusztráció-érzetnek az illusztrációjára szolgál, amelyet egy mások által soha nem értékelt élet után lehet érezni. A soha be nem következõ csoda váróinak lakóhelye Ózd és annak közvetlen környéke, akik az Európai Únióba való belépést már csak megszokásból kommentálnak a lelkesedés szavaival.


Sajnos, leginkább azok a dokumentumfilmek okozták a legmélyebb csalódást, amelyek a legtöbb empátiát igényelték volna – a szociális periférián élõ emberekrõl, valamint testi vagy szellemi fogyatékosokról szóló filmek. Sok esetben a nézõ és a dokumentumfilm alanya teljes tiszteletben tartása nélkül készültek. A legelvetemültebb ezek közül El Eini Sonja Csendesfilm c. „alkotása”, amely olyan fondorlatos módon alázza porig a beszédhibás, háborút megjárt alanyát, hogy maga a nézõ is megsüketül a rosszul felvett hang miatt. Külön fejezetet lehetne nyitni a teljesen érdektelen filmekrõl, abban a tekintetben, hogy hogyan képes egy másfél órás film nem feldolgozni a kamera elé kerülõ személyek életét. Bizonyos filmeknél felmerült bennem a gondolat, hogy a magukat alkotóknak nevezõ egyének csak bekapcsolva felejtették a kamerájukat mondjuk egy látáskárosult házaspár közvetlen közelében.
Minden csalódásunkat feledtette Jung Lídia Nellike c. filmje, Szollosy Gabriel Sztálinvárosi kantáta c. alkotása és Mácsai János-Pálos György duó Rév Lívia zongorista c. portréfilmje.

Samuelis László


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: poiu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-16
nocsak -jc-, hát végre hozzászóltál! légy udvozolve a fedélzeten!
név: ági e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-16
-jc- -nek igaza van, mert ha valamilyen eseményrõl a médiába írunk, azt azért is írjuk, hogy mások is tudomást szerezzenek róla. Tehát ilyenkor jó, ha végigválaszolgatjuk magunknak (és másoknak) a kérdéssort, hogy ki? mi? kit? mit? hol? miért?.
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-15
samu, írjál még néhány filmrõl külön is. Például a legpocsékabbról. Meg a legjobbról. Meg a legszebbrõl. Meg mittomén
név: samu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-15
hat...csak egy szemle van, amit szemlenek neveznek es februarban van - 38. Magyar Filmszemle, Budapest, 2007, jan30-feb.6., orszagos diakzsuri es a rovart referatorakent vettem reszt rajta
név: -jc- e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-15
Ez mind szép és jó, de milyen szemle? Hol? Mikor? Milyen minõségben nézted meg? :)