[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Fogy a magyar...

szerző: Kiss László 2012-06-05

 

Fogy a magyar...

 

Magyarország lakossága drasztikusan csökken. Évente 20-40 ezerrel vagyunk kevesebben. Tehát nagyjából esztendőnként egy mezőkövesdnyi várost lehetne leradírozni a térképről. Miért van ez így?

A válasz kézenfekvő. A rossz gazdasági helyzet miatt.
Tényleg ilyen egyszerű lenne?
Sosem szerettem az egyszerű válaszokat. Ha most rossz a gazdasági helyzet, akkor nyilván valamikor jó volt. Viszonyítsunk! Mondjuk Európához, hisz mindig nyugat felé nézünk. Tehát: történelmünk során mikor volt nálunk jobb a gazdasági helyzet, mint ott? Sohasem. A lakosságszám mégis folyamatosan növekedett. Még a török alatt is. Csak az utolsó két évtized török uralom alóli felszabadító háborúi miatt esett a Mátyás korabeli szintre a lakosságszám a 17. század végére, de lényegében akkor sem csökkent, inkább stagnálásról beszélhetünk. Miért növekedett hát az ország lakossága a 20. századig? Nem ismerték a fogamzásgátlást? A modern módszereket nem, de az ősieket igen, ebben biztosak lehetünk. 
 
A "rossz gazdasági helyzet" érvet más aspektusból sem tudom elfogadni. Ha ugyanis igaz lenne, akkor az anyagi helyzet javulásával viszont nőnie kellene a gyermekvállalási kedvnek. Ám a gyakorlat pont az ellenkezőjét mutatja. A társadalom módosabb rétegeinél jelenik meg először az egykézés, gyermek NEM vállalása, és a legszegényebb rétegeknél látunk családonként  2-3, vagy több gyereket. Azt a magyarázatot, hogy a tájékozatlanság, a kulturális elmaradottság volna ennek az oka, a 21. században én már meglehetősen eröltetettnek és dogmatikusnak tartom. Ha a családok NEM akarnának gyereket, szegénység ide vagy oda, meg tudnák oldani, nem? 
Az egykézés egyébként Magyarországon már az 1920-as években megjelent. És nem a földnélküli szegényparasztok, cselédek milliós tömegénél, hanem a dunántúli gazdag parasztoknál. Mi motiválta őket? Természetesen a pénz, a vagyon. Akinek egy gyereke volt, annak nem kellett a vagyont, a földet megosztania. Sőt, fiának, lányának egy másik gazdag paraszt egykéjét választotta. Jó korán megegyeztek a házasságban, s a fiatalok, a fiú és lány is hozta az örökségét, még gazdagabbak lettek, s előrébb léptek a társadalmi ranglétrán. 
Ez ma is működik. Sőt, általánossá vált a társadalomban.  
 
A lakosságfogyás különben nem magyar jelenség. A fejlett országokra is jellemző. Ezek szerint fejlettek vagyunk. (Ezért az állításért persze itthon mindenki megkövezne.) Pedig statisztikailag, igaz, a nem kimondottan fejlett és gazdag Romániában, Ukrajnában, Bulgáriában is nő a lakosság. Akkor most mi szegények vagyunk, vagy gazdagok?
A "rossz gazdasági helyzet" magyarázat több sebből vérzik... 
Ismerek olyan fiatal párt, akiktől sokan kérdezgetik, hogy mikor jön már a baba? Ingerült, tudálékos válasz: "ugyan mit gondolsz?!"; "mire?!"; "ilyen anyagi helyzetben?"; "ilyen fizetések mellett?!" Pedig mindkettőjüknek stabil állása van, minden évben kétszer üdülnek, télen is és nyáron is. Külföldön persze. Van autó, lakás. Szóval...?
 
Megmosolyogtató talán, de mégis megkérdem: mennyivel volt jobb a helyzete ötven évvel ezelőtt egy magyar átlagembernek? Az adott korban, természetesen, nem a mai viszonyokhoz hasonlítva? Semmivel. Miért vállaltak mégis a családok 3-5 gyereket, akkor is, amikor kifejezetten szűkösen éltek? Nem tudom, de ma az erre adott válaszok semmiképp sem kielégítőek. 
Változott persze a világ, ma más a divat, mások a trendek. Talán a reklámok hipnotizálják az embereket: "Légy önmagad!" Önmagunknak lenni persze jó dolog, de tartok tőle, hogy ennek életelvként való hangoztatása mögött csak gazdasági érdek van. A társadalom többségénél viszont célba talál. Utazz, fogyassz, hiszen a te életed, éldd, vegyél meg mindent, akár hitelre, miért tagadnál meg magadtól bármit?! "Egyszer élünk", meg "ki tudja, mit hoz a holnap?"
Sohasem reklámozzák a mértéktartást, a szerénységet, a lemondást. És ha mindezek a gyerekvállalás feltételei, akkor gyerek sem kell.
   
Azért a gyerekvállalás kulcsa elsősorban a nő. A nők társadalmi helyzete megváltozott. Kezdődött ez az ipari forradalom korában, amikor munkaerőhiány lépett fel, és a nőket gyári munkára kényszerítették. (Ezért kellett feltalálni az óvodát.) Aztán jött a két világháború, ami különösen a térségünkben lényegesen megritkította a munkaképes férfiak sorát. Aztán nyakunkba kaptuk a kommunizmust, ami ideológiát fabrikált a férfi-női egyenjogúságból. De egyenjogúság helyett egyenlősdit teremtett, és gyárakba, traktorokra, bányákba kényszerítette a nőket, akkor is, amikor erre már semmi (gazdasági) szükség sem volt. Jöttek a rendszerváltozások, és... minden maradt a régiben, csak a traktort, bányát felváltották az irodák, bevásárlóközpontok. Ha valaki azt hinné, hogy ez világjelenség, téved. A sok mindenben másolt Nyugat-Európában jobban megbecsülik a nőket, véleményem szerint. Nagyon sok munkahelyen 4-6 órás munkaidőben foglalkoztatják a nőket, ami nálunk szinte ismeretlen. Nyugaton a nők kevesebb bért kapnak ugyanabban a munkakörben, mint a férfiak. Hátrányos diszkrimináció? Igen. Nyugaton még megmaradt valami az ősi családeszméből. Szeretik, ha a nő otthon van, s a család összetartásával foglalkozik, és mondjuk nem gyárban robotol.
 
Persze nálunk nem lehet egy keresetből megélni - szinte hallom az ellenvetést. Ez igaz, és ez nem a nő hibája. A struktúra, a szemlélet a rossz. Ha az állam, az önkormányzat valamilyen formában odaadná azt a pénzt a nőnek, a családnak, amit jelenleg a bőlcsödék, óvodák fenntartására költ, biztos vagyok benne, hogy a nők fele holnaptól otthon maradna a gyermekével.
Amit régóta csinálunk, azt megszokjuk és természetessé válik. Mára a nők nagyrésze nem is vágyik vissza a "fakanálhoz". Ez teljesen érthető is, pl. az orvosnőknél, a színésznőknél, tanárnőknél, szóval a hivatást gyakorló nőknél. De a többségük textilgyárban, pénztárpult mögött, irodában tölt el naponta lélekölő nyolc órát, és egyre több hétvégét és ünnepnapot is. Ez - utazással - gyakran napi tíz, tizenkét órát jelent. Érthető és természetes, ha hazaérve nem a gyermekvállalás szépsége fog a szemük előtt lebegni. Számomra mégis, vagyis éppen ezért megdöbbentő, hogy a közelmúltban magyar feminista szervezetek azért tüntettek, hogy a kormány teremtsen több munkahelyet a nők számára. Miért nem azért tüntetnek, hogy a társadalom becsülje meg végre a nőket, hogy biztosítsanak nekik nyugodt körülményeket a gyermekneveléshez, a háztartás vezetéséhez?
 
A legnagyobb bajnak mégis azt tartom, hogy a fiatal lányok körében egyre nagyobb divat, hogy egyáltalán nem akarnak gyereket. Ez így szerepel a terveikben. Lehet, hogy ez csak "trendi duma"? Vagy komoly lenne? Ha az, akkor az emberiség gondjaira megtaláltuk a végső megoldást.  
Egy görög katolikus lelkész barátom kitöltetett egy kérdőívet 33 végzős gimnazistával. Az volt a kérése, írják egymás alá, rangsorolva, mit várnak az élettől, mit szeretnének elérni. Nagyjából mindenki ugyanazt írta: karrier, jó állás, fizetés, autó, ház, külföld, úszómedence. Néhányan írták az egészséget. Egyetlen tanulónál szerepelt a család, a 8. helyen. Egy fiúnál. 
 
John Lukacs egyik könyvében tanulmányozta a nagyhatalmak házasságkötési, népesedési adatait a két világháború között és alatt. Olaszországban és Németországban a két diktátor hatalomra jutása után nagyságrendekkel, 100% körüli értékkel nőtt meg a házasságkötések és a gyermekvállalások száma. Angliában a német bombázásokat követő kilencedik hónapban kiugróan magas volt a születések száma. Lukacs ebből arra következtetett, egy nemzet két esetben szaporodik. Ha jól érzi magát, és bízik a jövőben, van önbizalma (németek, olaszok), vagy ha siralmas, kilátástalan a jelen, és biztosítani kell az utódlást, a jövőt (angolok). Megállapítását azzal is alá lehet támasztani, hogy Franciaország lakossága a két világháború alatt folyamatosan csökkent. Ők letargiában voltak, elvesztették önbizalmukat, káosz, anarchia uralta az országot.
 
Magyarország lakosságcsökkenése régi keletű. Még a Kádár-rendszerben kezdődött. Pedig akkor volt létbiztonság. Igaz, külföldi hitelekből, de ebből a lakosság semmit sem tudott. Magyarázzák a lakosságcsökkenést a nihillel, azzal, hogy kiüresedett az ideológia, formálissá vált a mindennapi élet. 1990-ben ez megváltozott, a trend mégis maradt.  Nem tudjuk miért, de magyarázat mindig van.
A probléma viszont sokkal összetettebb, és szerintem John Lukacs állt legközelebb az igazsághoz. A nyugati limithez való beteges vonzódás, értékrendünk erőszakos átalakítása, a kényelem, a félsz, és talán leginkább az egó kiteljesedése a legnagyobb akadálya a gyerekvállalásnak. Ha én vagyok saját magam számára a legfontosabb, akkor nem lehet a legfontosabb a másik - például egy gyerek. A kettő együtt úgysem menne. (Önbizalomhiány?)
 
Kovács Imre, a népi mozgalom két világháború alatti kiemelkedő személyisége sem tudta a megoldást, de a 30-as évekből származó helyzetértékelése megrázó: "Az öreg társadalom megelégedés, megnyugvás és kiegyenlítődés után vágyik. Nélkülöz minden különösebb lendületet. Belső ösztöneit elhallgatja, külső körülményekre, izgalmakra nem reagál. Hite, lelkesedése nincs; ideálokért nem harcol. Az öreg társadalom, a halál dermedtségével, utolsó állomás egy nemzet életében." 
 
Én nem szeretnék egyelőre temetni, de ez a mondat különösen megdöbbentett, a ma emberét pedig nem is lehetne jobban jellemezni:
"Hite, lelkesedése nincs; ideálokért nem harcol."   
 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Kiss L. e-mail: kisslaszlo777@freemail.hu dátum: 2012-06-14
Igaz, Gábor, a tanulás kitolódása is nagyban hozzájárul a gyermek NEM vállaláshoz. Ez itt valahogy már nem fért bele, de más cikkeimben írtam róla. Közel harminc évesek a hölgyek, mikor kijönnek az egyetemről. Érthető módon, korábban érdeklődésből, ma szükségből munkát akarnak vállalni. Ha szerencsés, és összejön, az embernek "be kell játszania magát", szó sem lehet arról, hogy rögtön GYES-re menjen. Néhány év múlva, ha el is szánja a gyerekre magát, sietni kell vissza, nehogy kitúrják, másodszor pedig már alig akar, mer valaki kockáztatni.
Baj-e a lakosságfogyás? Én racionális szempontból közelítem meg, nem a könnyes szemű nemzethalál szemszögből, attól nem tartok. Biztos tudod, könnyelmű kormányaink évtizedek óta eltapsolják a dolgozóktól nyugdíjra befizetett összeget, s így a nyugdíjasokat mindig az aktív keresőktől levont összegekből -vagy hitelekből- fizetik. Ma az a helyzet, hogy 20 év múlva fele ennyi dolgozó lesz és kétszer ennyi nyugdíjas. Miből fogják őket fizetni? Tehát, nem árt ha az én, de a te generációd is az első fizetésétől kezdve tesz félre, hogy öregkorában el tudja magát tartani.
Másik. A társadalom fogyása mellett nagyobb baj az iskolai végzettség, műveltségbeli arányok kedvezőtlen változása. Mert ugye az értelmiség aránya csökken, s a magukat képzetlenség, hagyományok stb., stb., miatt ellátni képtelen tömegek aránya nő. (A jelenlegi bizonyítványgyártás miatt statisztikailag kimutatott szemfényvesztést most hagyjuk.) Milliós tömegek vannak, akik eme modern világban nem alkalmasak semmire. Ha még pörögne a gazdaság, akkor sem kapnának munkát. Állítólag Suzuki úr mondta, mikor gyáralapítása előtt csábították Borsodba -sok a munkanélküli-, hogy neki ennyi takarító nem kell a gyárába...
Szóval az ilyetén lakosságfogyás miatt aggódik az, aki szorgos, normális munkával rendbe tette az életét, valamilyen szinten biztosította maga és gyermekei jövőjét. Nem hiszem, hogy túlzott pesszimizmus lenne azt gondolni, hogy ez könnyen elúszhat, semmivé válhat.
Nem szeretnék semmiféle politikai áthallást gondolataimban, de szoktuk mondogatni, két gyermekem van, de négyet tartok el...Ez már rád is vonatkozik Gábor!
név: gábor e-mail: gyenesgabor@gmail.com dátum: 2012-06-08
A másik dolog, ami eszembe jut, az egész kérdésfelvetéssel kapcsolatos: miért bej egyáltalán, hogy fogy a magyar? nem lenne rémísztobb, ha sokasodna- gyarapodna a magyar? tobb helyet, energiát igényelne és nem jutna? én valahogy úgy vagyok ezzel, hogy azt tudom sajnálni, ami van, nem azt, ami lehetne. Azokat tudom sajnálni, akik vannak és nélkuloznek, nem akik lehetnének, de nem adatott meg nekik.
név: gábor e-mail: gyenesgabor@gmail.com dátum: 2012-06-07
Hozzátennék még egy szempontot, amit tapasztalok- megélek. A szuleim generációjához képest- 1960 korul szuletettek- a 80. években szuletett generációtól kezdve szinte evidenssé vált a foiskola. Mindenesetre sokkal gyakoribbá. A foiskola minimum 4-5 évre eltávolítja az ember felnottévállását, onállósodását. Ezido alatt tudatosan nagyon ritkán vállal gyereket. Namost itt a foiskolások jó fele, akik -amint én is - egy ropke évtizedet toltenek a zintézményen, vagy azért mert iskolát váltanak, vagy hm jobban el akarnak mélyulni a tematikában, és minden szemesztert kétszeresen abszolválnak. Kozel harminc vagy, mire nem vagy diák. Namost ez társul egy fiatalság és szinglikultusszal, amelynek kegyetlen médiadompingje van. Családos mintákat nemigazán szokott elénk állítani a média. Mel Gibson volt az egyetlen monogám, néggyerekes hollywoody sztár, amíg alkoholizmusa miatt el nem hagyta a felesége.