[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Földi istenek

szerkesztette: Kiss László, 2009-01-05

zséBoldog Új Évet! És tényleg, legyen az! Kívánjuk mindenkinek Szilveszter napján, elõtte, utána. E-mailban, sms-ben, esetleg hagyományos képeslapon, és persze szóban. Kicsit mechanikus is talán a dolog. De szebbet nem is kívánhatnánk. Az emberi élet lényege, a boldogság.


    

2



3



4




   Erre törekedtünk mindig, erre törekszünk, és talán soha nem voltunk még távolabb tõle. Az ünnepek alatt gyakran halljuk komolyabb médiumokban, miséken, istentiszteleteken, hogy már elsikkadt a lényeg. A keresztény kultúrába született emberek elfordultak gyökereiktõl. Isten, Jézus, megváltás, szeretet. Hatalmas tömegeknek ez már semmit nem mond, egy-két nemzedék múlva talán már nosztalgikus szinten sem. Pedig KELL EGY ISTEN!
   Tudták ezt a fáraók, római császárok, s a misztikus istenek mellé adták még magukat is a népnek. A középkori királyok Isten felkentjei voltak, így megkérdõjelezhetetlenek, tévedhetetlenek, érinthetetlenek, szentek. Az egyház ugyan nem vélekedett így, de az átlagember számára ezek a tulajdonságok félisteni dicsfénnyel ruházták fel az uralkodókat. Mert KELL EGY ISTEN. Aztán az újkori diktatúrák. A nagy vezérek, népvezetõk, idõnként álszerénység mögé bújva, heroikus magasságokba emelkedtek vélt és valós, médiaformált tetteikkel. Úgy tudjuk, félni kell az Istent.  Hitlert, Sztálint tizmilliók félték, rettegték. Legalább ezt az egy motívumot igyekeztek bitorolni...A nácik többsége ateista volt, de mivel KELL EGY ISTEN, az õsi barbár és teuton természetimádatból gyúrtak valami vallásféle zagyvaságot. A kommunisták vallásról alkotott véleménye rövid és tömör: ópium a népnek. De azért õk is teremtettek Istent, földit. Meglehetõsen gusztustalan és barbár módon, a XX.században idejétmúltan Lenin mumifikált testének építettek templomot, s zarándokoltatták oda a tömegeket évtizedekig. Nem is lehetett igaz kommunista, szovjet ember, aki nem látogatta meg életében legalább egyszer a mauzóleumot. Rútsága mellett ez az ötlet még csak nem is eredeti, van némi áthallás...De: KELL EGY ISTEN!
   Ma demokráciában élünk. Kapitalizmusban utazunk, utazgatunk. Megvalósult a vallásszabadság. Úgy 19 éve tódultak az emberek a templomokba. A vallásos emberek örültek. Úgy tünt, "sokan hazatérnek". A néhány évtizedes, váltakozó intenzitású elnyomás után az emberek keresték a gyökereiket, szüleik, nagyszüleik hagyományait. A vallást, hitet persze sokféleképpen meg lehet élni, senki nem számított arra, hogy tömegek válnak bigott istenfélõkké. De valahogy ez a visszetérés nem sikerült. Az új arcok eltüntek a templomokból. Már az elsõ választás után (...). A vallás régi, tartást adó, közösségformáló ereje nem éledt újjá. Pedig hát KELL EGY ISTEN!
   Akkor most mi van..? Nincs? Dehogynem. A pénz. Meglepõ, de ahogy a fasizmus, kommunizmus nem volt jóban Istennel, úgy a kapitalizmus sincs. Pénz-istennek hódolunk. A céltudatos, szerény, visszafogott, világi hívságokat csak mértékkel habzsoló család, kisebb-nagyobb közösség nem a kapitalizmus kedvence. Mert keveset fogyaszt. Keveset fogyaszt, különösen luxuscikkekbõl, s ez baj, mert azokon van a legnagyobb haszon. Gyökértelenné kell tenni az embereket, mert akkor könnyen irányíthatóak. Ez sem új találmány. Már az asszírok is áttelepítgettek népeket ebbõl a célból. A módszerek ugyan mások. De a végeredmény nem ugyanaz..? Hajszoljuk a pénzt, mert ez a trendi. Persze kell a pénz. Senki nem vitatja. A kezdeti áru-pénz-áru (Á-P-Á) képletet leváltotta a pénz-áru-pénz (P-Á-P) képlet. És ma? A pénzen megszerzett áru (mert elméletileg ez lenne a pénzszerzés célja) egyre silányabb, mikor megszereztünk valamit, már elkezdhetjük törni a fejünket, honnan teremtjük elõ a pénzt, mire pótolni kell az árut. Tehát már a P-P-P-P-P-P...-nél tartunk. Aztán, mivel mindig kell valami, nincs megállás, már folyamatos, non-stop a pénzszerzés. Mókuskerékben vagyunk. Az áruházak, bevásárlóközpontok vasárnap is nyitva vannak, mert ugye kapitalizmus van, mindent szabad, ami másnak nem árt. Nincs megállás! Pedig valami régi, egyre kevesebbek által ismert könyv (könyvek!) ír arról, hogy néha meg kell pihenni, még Isten is ezt tette...Tanulni kell, hogy jó állásom (fizetésem) legyen. Aztán jöhet a család, gyerek. Van jó állásom. Család? Most? Jövõre elõléptetnek. Majd. Jó lenne egy újabb autó. Család? Majd. Gyerek? Ugyan! A mai világban?! És amiért gürcöltem egy hónapig, elköltöm órák alatt. Pénz-istennek hódolunk. Mert KELL EGY ISTEN! Az USA-ban az ünnepek elõtt egy bevásárlóközpontban agyontaposták a biztonsági õrt, mert kicsit késve nyitott, s az emberek dühösek voltak. Õrület! Ott tartunk, hogy a társadalom nagyobbik részének egyedüli élvezetet a vásárlás nyújt. És a boldogság? Hát ez az! Ez az, megtaláltuk! Szép új világ!
Talán nem is KELL EGY ISTEN!  
     


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Zs e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-11
Magasszintû! Talán túlságosan is! De így van!
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-11
nem szolgálhatsz két úrnak, Istennek és Mammonnak egyszerre... Hát igen erõs írás, nagyodafigyelést kíván. üdv a Kiss Lacinak!
név: sc e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-06
Nagyon érdekes cikk, gratulálok a szerzõnek. Én még annyival kiegésziteném, hogy a bankban levõ virtuális pénz még inkább elvonttá teszi a pénzt, és igy istenné is.