[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Francia letargia

szerkesztette: Kiss László, 2008-09-22

A történelmet mindig a gyõztesek izélik. Írják...Az angolok és a franciák a második világháború elején nagyon szerény teljesítményt nyújtottak. Folytassuk egy kicsit az elõzõ cikk egyik gondolatsorát. Mi lehetett ennek az oka? Két nagyhatalom, kiterjedt gyarmatbirodalommal...


a túrista



Mussolini és Hitler



micsoda öröm



francia fogadtatás



Párizs fölött



angol bombázók

Két nagyhatalom, kiterjedt gyarmatbirodalommal, melyen ugyan mutatkoztak már repedések, de még szilárdan kézben tartották õket. Iparilag fejlett országok, 50 milliót jócskán meghaladó hazai lakosságszámmal. Hitler 1933-as hatalomrajutása után a megváltozott, agresszív német politizálásra nagyon bátortalanul reagáltak, tulajdonképpen jelentõsen hozzájárultak a "hitleri tévedhetetlenségi" mítosz kialakulásához (saar-vidéki népszavazás, rajnai övezet militarizálása, általános hadkötelezettség, flotta, hadseregfejlesztés, müncheni egyezmény 1938). A németek számos ponton megszegték a versailles-i békét, s annak kiagyalói ezt lenyelték. Ennek csúcsa München, ahol hozzájárultak egy általuk létrehozott, szuverén állam, Csehszlovákia feldarabolásához. (A kis népek, országok és a nagypolitika összefüggéseit most ne feszegessük.) Az angolok a "békét mindenáron" elvhez ragaszkodtak, s meglepõ, a nagymúltú, magas politikai kultúrájukról híres britek naivitása: Chamberlain Londonban a repülõrõl leszállva lobogtatta a müncheni egyezményt, s azt mondta, 100 évre elhoztam nektek a békét (1938!)! Olvasták vajon a Main Kampf-ot? Persze, ha ismerték is, ki gondolhatta volna, hogy egy politikus teljesen komolyan gondolja a programját..! Ezért talán nem is lehet õket hibáztatni. Érdekes jelenség a történelemben, a stabil, demokratikus államok nagyon keményen tudnak idõnként fellépni egy hasonló állammal szemben, de az agresszortól megriadnak. A franciák durván bántak a teljesítés politikáját folytató weimari köztársasággal, az antant nem is tárgyalt Magyarországon a Károlyi-féle demokratikus kormánnyal, de Kun Béla kommunista diktatúrájával, mely kemény hangot ütött meg velük szemben, azonnal felvették a kapcsolatot. Az angolok, franciák ha vonakodva is, de hadat üzentek a németeknek Lengyelország lerohanása után. De..! Nem történt semmi. Ez volt az úgynevezett "furcsa háború". Hitler kényelmesen visszavonatoztatta a nyugati határra a hadosztályait. A német-francia határon állomásozó francia katonák parancsba kapták, még a puskájukat se tartsák Németország felé, nehogy véletlenül elsüljön (!). Az összes hadicselekmény röplapok szórására korlátozódott. Meddig is tartott ez? 1939 szeptember 1-tõl 1940 május 10-ig. (Kivéve az angolok norvégiai tûzkeresztségét.) Végül megvárták a német támadást, és két hét alatt vereséget szenvedtek. Ne keressünk felelõst. De mi lehetett az ok? A németeknek jó volt a taktikájuk, valamennyivel a technikájuk is jobb ekkor, de kevesebben voltak. Nagyon lényeges különbség a harcoló felek között nem mutatható ki. Illetve igen: a németek akartak harcolni, az angolok, franciák nem. De ne higgye senki, hogy most a száraz szakmai felvezetés után átcsapunk valamilyen irodalmi-filozófiai "akarat" síkra. Az angolokat a franciaországi hadjáratban már felvillanyozta kissé a norvégiai kudarc, s Churchill bemutatkozó beszéde (pont a német támadás napján, május 10-én választják meg) politikai irányváltást jelentett: "...nem ígérhetek mást, csak vért, verejtéket és könnyeket!". A franciák továbbra is letargiában voltak. Ellentétes utasításokat adtak a seregnek, fejetlenség uralkodott. Bíztak elsõ világháborús taktikájukban, mely akkor is kudarcot vallott. Szinte mindenhol megfutottak. Dunkerque után már szinte semmi ellenállást nem fejtettek ki. Párizsban például egy parkban állomásoztattak 100 harckocsit, melyekrõl elfejelkeztek! Érintetlenül kaparintották meg a németek. Van ugyan irodalma, de a közvélemény nem tud róla, jó néhány francia településen üdvözölték a németeket! Sokan persze menekülõre fogták. Zsúfoltak voltak az utak a délfranciaország felé áramló tömegekkel. Ezek között rengeteg volt a katona, és legtöbben ép egyenruhában, épen egészségesen, fegyverrel vagy anélkül. Szemtanú írja le, hogy egy idõsödõ tûzoltó öreg tûzoltó autójával menekült feleségével, hét gyermekével. Lerobbant az autó. Katonák megfogták, letolták az árokba, tûzoltóstól, feleségestõl, gyerekestõl. És a katonák röhögtek. Ugyanez elõfordult sebesülteket szállító teherautóval..! A franciák elfogadták, szinte elébe mentek a vereségüknek. Franciaország politikai élete a két világháború között zavaros volt. A gazdaság is döcögött. Sztájkok, merényletek, utcai csetepaték zajlottak nap mint nap. A politikai garnitúra lejáratódott. Érdekes, a házasságok száma, gyermekvállalás drasztikusan zuhant. Nehéz elvonatkoztatnunk korunktól, mi már tudjuk, mit tett Hitler, vagy Mussolíni. Próbáljuk beleélni magunkat, mit láthatott a két diktatórikus államból a '30-as évek embere: rendet, fegyelmet teremtettek, munkát adtak az embereknek és, ami talán a legfontosabb, önbecsülést. Mussolíni koorporatív államáról nagyon elismerõen nyilatkozott ekkor -Churchill! Ha a '30-as évek végén végigsétált két német turista (akár egyenruhában, akár nem) a pesti korzón, az Akropoliszon, a Champs-Elysees-n akkor tisztelettudóan félrehúzódott mindenki. A két diktátor hatalomra jutása után országaikban megduplázódott a házasságkötések száma (!), s ezzel párhuzamosan a gyermekvállalás is. Tény, hogy ezek az adatok akkor nõnek, ha egy népnek van jövõképe. Ez lehet nagyon jó helyzetben, de nagyon rosszban is. Az angoloknál ezek az adatok a német bombázás alatt (ill.utána) ugranak meg. El lehetne ezt bagatellizálni azzal, hogy az emberek az óvóhelyen összebújnak...Nem errõl van szó, ha már meg kell halnom, valakinek tovább kell vinni a stafétát. A franciák nem hittek vezetõikben, így magukban sem. Beletörõdtek. A Vichy-kormány behódolt a németeknek. Még a flottát sem adták át az angoloknak, pedig ezt a németek nem tudták volna megakadályozni. Egy nagy múltú nép agóniáját láthatjuk 1940-ben. A francia nép nagyon gyenge történelmi pillanata, mely mára elfelejtetett. Köszönhetik ezt De Gaulle-nak, aki a késõbbi gyõztesek mellé állt maroknyi hívével. Így Franciaország a gyõztesek padjára ülhetett 1945-ben.       


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Anonymus e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-30
Nagyon jó lett ez a cikk :) Ennyi mindent tudni a történelemrõl nem semmi...   
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-29
Hát, annak is szántam, dicséretnek. :-) Gályáztam a nevezett szakmában sokáig, úgyhogy nem blöffbõl mondok én ilyeneket.
Nagyon örülök ennek a cikksorozatnak. Annak meg még jobban örülnék, ha valódi beszélgetéseket, szép vitákat provokálna. A történelmi tényekkel kapcsolatos általános tudatlanság, szerintem, ma legalább olyan katasztrofális méretû, mintha pl. a legpikánsabb magfizikai kérdéseket illetõ tájékozottsággal / tájékozatlansággal vetnénk azt össze. Úgyhogy, ez valószínûleg hosszú meccs lesz, Tanár úr!
Egyébként meg tény, h. az újkori Európa története - legalábbis a nagy francia forradalomtól datálhatóan, és fõleg önmagát szemlélõleg - nációk története. Hogy ez \"talán egy evolúciós folyamat is\"... Ezzel kapcsolatban a \"talán\"-nal feltétlen egyetértek. Hogy ez ugyanakkor hanyatlás is volna, azzal már nem feltétlen. Van egy nagyon régi pszichológia tanítás: hogy egy embernek az életútján nem kell feltétlenül és mindig jól járnia. Szabad neki veszíteni is. (Mint ahogy ezt \"Kisc.\" nagyon precízen megfogalmazta.) És ez valószínûleg egy nemzet történetére is igaz lehet. Csak ezzel aztán valahogy szembe is kéne nézni - \"csalás nélkül, könnyedén\"...!
Azt a kérdést pedig mindenkor nagyon szeretem, h. \"Miért van ez?\" Még ha nincs is rá válasz... se most, se lehet, h. sose lesz.
név: KissL. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-29
Nincs mindig megoldás, válasz.Lehet, hogy lesz,lehet, hogy soha. Ma is népekben,nációkban gondolkodunk,lehet ezt tagadni, de semmi értelme. A nemzetek történelme talán egy evolúciós folyamat. Vannak nagy pillanatok benne, és kevésbé nagyok. A történelem tudomány a tényekbõl indul ki, de sokminden rakódik rá aztán...A franciák "nagy" történelme úgy Napóleonnal véget ért. A magyar úgy nagyjából Mátyással. Voltak azóta kisebb villanások, de összességében hanyatlunk, bár ez nem a legjobb szó. Miért van ez? Nem tudom, de beszéljünk róla. Próbáljuk a dolgokat újszerûen szemlélni, nem a megszokott módon. Pusztán ez eddigi cikkeim célja. Lehet cáfolni, lehet megerõsíteni. Jó ez így! Enikõnek: a tanáros attitûdöt dícséretnek veszem, köszönöm!
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-27
Tudod, Másképp, én azt szeretném, ha egyáltalán nem lenne semmiféle \"zsidókérdés\", se \"cigánykérdés\", se más, ehhez hasonló marhaság. De hát van. Ahogy valaki nagyon szellemesen és szomorúan megjegyezte nemrég: \"életre beszéltük az antiszemitizmust\", megint. A \"zsidókérdés megoldása\" pedig egy nagyon rossz emlékû, történeti szókapcsolat - ilyesféle relációkban nem lehet gondolkodni.
Az a Benjamin Freedman-féle dikció pedig borzasztóan nem tetszett. Amikor hallgattam, akkor egy hitében mélyen megrendült embert láttam, aki a legszokványosabb pszichés tünetet produkálja épp: a projekciót. A saját fájdalmát kivetíti a világra, és bûnbakot keres a közvetlen környezetében. Hogy ez ekkora méreteket öltött Freedman esetében, h. világméretû folyamatokban képezze le a saját problémáját... Hát ha megnézné egy szakember, biztosan tudna róla érdekeseket mondani. Egyébként - ad absurdum - létezik zsidó antiszemitizmus is, tehát azt se Freedman találta fel.
Különben azt gondolom, h. \"zsidózni, vagy nem zsidózni\", jelen idõnkben, morális kérdés. És örülök, h. Téged illetõleg egyszerûen csak félreértettelek.
Kiss László cikke meg még körülbelül se errõl szól - csodálatos, h. hogyan keveredhettünk az általa vázolt folyamatokból ide. Onnan ide.
Talán az az oka ennek, h. felvetett gondolatokat, jelzésszerûen utalt hangulatokra, eseményekre... És szinte az összes kérdést nyitva hagyta. Ez amolyan tanáros attitûd. :) Egyébként, tiszteletem!
név: ,.,.Másképp,.,. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-26
,.,.Nem áll szándékomban zsidózni, ahogyan nem nácizok, és nem is kommunistázok, mindössze annyi történt hogy egy kis darabot a történelembõl megismertem, egy kis részletet, mely nem ad választ továbbra sem arra a kérdésemre, hogy a 2. világháborúban mi indokolta azt a méretû és mértékû kegyetlenkedést ,melyet a németek tanúsítottak a zsidókkal szemben. Mindössze egy kis pontot találhatunk, ami nem kulcsa a zsidókérdés megoldásának,csak egy apró részlete.sajnálom hogy téves következtetést vontál le a reakciómból, a jövõben összeszedettebben és félreérthetebben reagálok majd a cikkekre,.,.Enikõ,.,.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-24
Na, ennyire azért ne legyünk lelkesek, Másképp! Õszintén remélem, h. ezen a honlapon semmilyen hivatkozási alapon se lesz zsidózás - a továbbiakban. Mert Zõdinek "köszönhetõen" most már van!
név: ,.,.Másképp,.,. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-24
,.,.Te zõdi ha ez igaz....! Kezd összeálni a kép , vagy legalábbis tisztul a homályos kép.Bizony te tudsz valamit,.,.ilyen linkek jöhetnek még,megnézzük. Elismerésem szól a cikk írójának és Zõdinek. Nyugodtan mondhatom, VÁRJUK a folytatást" már van szurkolói tábor" csak így tovább,.,.   
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-23
...gondolom láttad miért is léptek be a háborúba.Üsd be Freedman életrajzát a keresõdbe,õ nagyon is tudja mirõl beszél...........
név: KissL. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-23
Nem semmi Zõdi! Érdekesek! Az USÁ-ban 1 szavazaton múlott, hogy az angol lett a hivatalos nyelv, a német alulmaradt...Tény, hogy a németek az elsõ világháborúban az USA semlegességére számítottak, a nagyszámú amerikai német miatt. Mi több, erre még Hitler is számított. Mindkettõre rengeteg dokumentum van.
név: zodi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-22
Laci ezt nézd meg:http://www.youtube.com/watch?v=qHl6p0xR_kE&feature=related -és a többi három rész is...
név: kisc. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-22
"Az ember csak tévedésekbõl, csalódásokból, vesztett csatákból tanul, és csak így tudja mindig újrakezdeni a harcot."