[kapcsolat]   husken

mamü

 

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Füleken a Nibelungok gyûrûje

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2009-03-19

a toronyFüleken, a vár Bebek tornyát sikerült bevennünk. Hosszas küzdelem után kitûztük a képeinket. Tizennégyen, mint a gonoszok kétszer. Jó volt. Együtt lenni is, meg úgy általában is. Ha le kellene vonni a tanulságot, bajban lennék. Van tanulsága ugyanis minden történésnek.


a füleki vár

térinstalláció készül

vers

térinstalláció

a megnyitó

Molni és Mizser

Sucho¾a

Viktor Oravec

a képek

gyûrû

vernisszázs

vernisszázs

2008. március 14.

Megpróbálom mégis.
Nem tudom, mennyire voltunk érthetõek. Nem tudom, hogy a közönség, amely megtisztelte jelenlétével az eseményt, milyen szájízzel ment haza. Biztos, hogy másnap is beszéltek róla. Biztos, hogy közömbösen, vállvonogatva senki sem távozott. Elképzelhetõnek tartom, hogy vitatkoztak is az egész értelmén, a modern mûvészet és a nézõ viszonyán, a régi jó dolgokat illetõen, meg miegymás. Elképzelhetõnek tartom, hogy bizonyos aspektusait illetõen nem a transzcendencia megfogalmazása okozott gondot, hanem a császár új ruhája. Mûveltnek és mûértõnek látszani és játszani... Elvarázsolt arcú "szinténzenészt", egy csónakban evezõt (nem mintha két csónakban is lehetne egyszerre evezni), vagy beleérzõt, akinek elég a "tetszik-nem tetszik" ösztönére hallgatnia, hogy higgadtan ne mondjon semmit, hiszen övé az abszolut igazság úgyis. Elképzelhetõnek tartom, hogy akadt, aki csak rálegyintett, szar - és ezzel zárta is a témát. Meg a budiajtót.
Elképzelhetõ, hogy sokakat megfogott. Aztán elmenekültek, mert megkékült a karjuk a szorításától.
Az is lehet, hogy néhányan megértették: a képek nem ábrázolnak semmit, a képek kifejeznek! Hangulatot, érzéseket, indulatokat, élményeket, álmokat, vágyakat...
A teret sem ábrázolják, ahogy a tömeget sem, hanem kifejezik azok hatását. A mosolyt vagy a szomorúságot sem egy szép nõi arcra festették realisztikusan és hazug módon, hogy olyan érzésed legyen, hogy az öröm vagy a bánat olyan, mint amit ez a nõ érez. A tiéd pedig legjobb esetben egy fabadkát ha ér...
A szinekkel ki lehet fejezni bonyolult és megfogalmazhatatlan vívódásokat, a komplementáris szinek ütköztetésével kedélyállapot változásokat, ambivalens érzéseket. A kékbe folyó sárgával, ahogy csigavonalban összefolyva zölddé válik, kifejezhetõ az élet. A megtermékenyítés. Az isteni elv hideg, távolságtartó kéksége és a napfény meleg sárgája a földi életet idézi elõ.
Szerelem vagy erõszak? Pirosat hozzá! Durván, festõkelnával, esetleg lágyan, kézzel simogatva... A keletkezõ lila fájdalmas, lehet égbekiáltó. Olyan mint egy ütés helye, mint egy véraláfutás. A kék és a piros keveréke. Ibolya vagy viola, attól függ, hogy melyik komponens van jelen nagyobb arányban. Az isteni törvény, a távoli hegyek méltóságteljes kéksége. Az óceánok mélyének kéksége, a gyorsan rohanó, szeszélyes hegyi patakok kéksége. Az ûr kéksége. Az Úr kéksége. Az õsi törvény kéksége, amely ha nem lett volna, a Bûn sem lett volna. Szemet szemért, fogat fogért! Évszázados sérelmek számonkérései. Megtorlások. Amelyek nyomán megjelenik a piros. A szenvedély és a vér szine. A százados köpenyének szine. A köpenyé, amelyben az Embert leköpdösésre a nép elé állították. Az új tanítás szine: szeressétek ellenségeiteket!
Tudatában vagyunk mindezeknek, mélyen az elménkbe vésõdött. Megkockáztatom, hogy a keresztény világba született gyerekek, mint élõ számítógépek, már ezzel a programmal születnek. Szeretet és megbocsátás... De: szemet szemért, mert a dédapád lehülyézte az ükapámat és hogy jött õ ahhoz... Lila! Lila!
Tudnék még annyit beszélni ezekrõl a dolgokról, hogy nem gyõznétek hallgatni. A narancssárgáról..., de látom, hogy senkit sem érdekel. Ott Füleken vagy ott Komáromban sem. Sõt, ott Budapesten sem. Elmondjam, miért fehérek a képeim? Elmondjam, hogy mindegyik az alapszinek küzdelmével kezdõdik. Elmondjam, hogy a küzdelem nyomait elfedni akaró gyászom szine a fehér? Hogy a vonalaim ráncok az öregek arcán? Vagy erezet a márványban, amelybõl emléket építettek...? - Minek. Úgysem érdekel senkit.
Ahogy Viktor Oravec performanszát sem valószinû, hogy sokan megértették, aki negyvenkilenc évét gyûrte össze és gyûrte bele egy csomó rajzlapba, maga mögött hagyva éveit, mint kékesen fénylõ, olvashatatlan emlékeket... Vagy Sucho¾a Józsi installációját, aki Komáromban egy lehelletfinom kupola illúzióját hívta elõ a templom szentélyében, itt pedig, mintha a kupolára szakadt ég boltozata csöpögne át egy kehelybe, amelyet a múlt romjaira állított valaki. Gyuri kinetikus gömbjeirõl meg ne is beszéljünk. Az egyik látogatót zavarták a kilátásban, azt hitte, hogy a rávetített képeknek a falon kellene lenniük, de az örökkön imbolygó gömböktõl nem látja az erdõt. Vagy mit. Jóska festményein az aranyat és a gipszes, durva felületekre felvitt vöröset, vagy az aranybarna lazúrt vajon értette-e valaki...
Egy tizenéves nagykamasz állt meg mellettem, rábökve a képsor közepére: az ott Muddy Watters, he? Néztem jobbról, néztem balról, de még figurát sem találtam benne. Én festettem pedig. - Akkor Bob Marley...?

A magát egyszerûen csak eccerûnek nevezõ bonyolult ember, aki mindent érteni vél (ha meg nem, akkor szar) és hiszi, hogy mindenben õ dönt, nehezen viseli, ha kívüle is van élet. A speciel neki kitalált íkúteszt alapján egyértelmûen õ a teremtés koronája, tehát amirõl nem tud, az nem is létezik. Ami nem tetszik az nem szép, ami nem ízlik, az nem jó, ami nem egyértelmû, az nem igaz...
Szóval efféle dühöngésemet végighallgatva mondta Ági (az én Ágim), hogy az oktatás és a közmûvelõdés terén is hiányosságok vannak, ezért nem világos, hogy mûvészileg továbbgondolt-e egy szobor, vagy aránytalan. Hogy fércmû-e vagy magas mûvészet. Egyszerûen elbizonytalanodott az eccerû ember. Vezetõ rétege, az íkúbajnokok oligarchiája pedig kapásból véleményez, hallgatva ösztöneire (...a lábadon, olig- olig- archia...) .
De miért kell mindent véleményezni? A bölcs, a sztoikus filozófia szerint, tartózkodik a véleménnyilvánítástól.

- A tájképfestõk, azok a mûvészek. Meg az izék, hogy is hívják õket...? Marhára tetszenek a képeik... No..., olyan foltos, ragyás képeket festettek és ha messzirõl nézed õket, akkor tökéletesek, közelrõl meg nem azok... - Ez a mondat egy az egyben így hangzott el egy közjegyzõ ismerõsöm szájából. Jogi végzettség, ott aztán kell tanulni, bejutni is csak az tud, aki kapacita... - mondta egyszer magára célozva. Íkú a plafonon... - tette hozzá. Van egy tanár ismerõsöm is, aki minden egymás alá és fölé redõzõdõ vonal mögött nõi nemi szervet lát.
Õ ugyan nem mondta, de esetében is a plafonon az izé. Tudjátok...
Nem tanulta, hát nem is tudhatja a mûalkotások elemzését - és itt ez alibinek számít, bár a jog esetében például a törvény nem ismerete még nem mentesít senkit. Nem tanulta, így hát nem tudja, hogy a realisták fellépése botránynak számított anno, és hogy az impresszionistákra azt mondták, nem tudnak festeni..., hogy minden korszak nehezen viseli a továbbfejlõdést. És teszik ezt mindig az iskolázott középkorosztálybeliek, akik nem tudják elviselni, hogy annyi év tanulás után is vannak dolgok, amiket nem értenek. Amikhez nem értenek. Ami miatt folyamatosan résen kell lenni és nem segít sem a doktorátus, sem a második doktorátus. A fiatalokkal ugyanis olyan eszmék érkeznek, amelyek még egyetlen iskola tantervében sem szerepelnek.

Szóval a közönség vagy nem érti a mai mûvészetet, de úgy tesz, vagy pedig nem érti a mai mûvészetet és szarnak titulálja. És mindkét esetben az oktatás a hibás. Az oktatás olyan, amilyennek az iskolaügy-minisztérium elképzeli. Az meg olyan, amilyen a kormányzó pártnak megfelel. A kormányzó párt meg olyan, amilyet az istenadta megválaszt. A kör bezárult. Többségben van az egyszerû ember. Aki nem olvas, vagy csak újságot, esetleg annak is a sport rovatát, esetleg a tévémûsort is, ahonnan nem a mûvészfilmeket vagy az ismeretterjesztõ dokumentumfilmeket nézi ki magának, hanem a limonádét. Meg a sportot. Szóval a többség nem a nálánál okosabbat és különlegesebbet fogja megválasztani, hanem azt a prototipust, amelyhez õ is tartozik. Alaptermészete az embernek, hogy vonzódik az erõsebbhez. Jó az agresszív bunyós barátjának lenni, mert akkor nem kell félnie senkitõl, ugye? Erõ meg ész viszont sosem járnak együtt. Így aztán gyerekeink egyre sötétebbek lesznek, az irányítóink meg egyre primitívebbek.
Az oktatás tehát nem tehet róla. Olyan, amilyen. A vezetõk sem. Õk olyanok, amilyeneket egy nép megérdemel. A nép sem. Õ olyan, amilyenek az alkotóelemei: a egyének. Õk meg olyanok, amilyennek a széthullott, erkölcstelen, elzüllött és elhülyült, dekadens értékrendû családjaink kinevelték. A világról alkotott elképzeléseink ugyanis aszerint alakulnak, amilyen vallási felekezethet tartozunk, amilyen kultúrkör részesei vagyunk, amilyen mûveltséget összeszedünk az évek során és amilyen nemzet múltja a keresztünk. És mindezek mögött a család áll. Az ugyanis minden.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: kozsár zs. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-05-27
Ez minden alkotó ember kínja. Írtam valamit. Festettem valamit. Alkottam valamit. Elétek rakom a lelkem. Elétek rakom a legféltettebb kincsem. Lehet, hogy gyémánt. Lehet, hogy csak színes üveg. De nekem érték. A legfontosabb. És mit csináltok ti? Jobb esetben megveregetitek a vállam. Rosszabb esetben - hát azokat az eseteket már Oti nagyon érzékletesen leírta.
Nehezen viseljük a másságot. Alkotóként is, közönségként is.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-26
Tudod, Zoli, én már attól is elgyöngülök, olykor, nem mindig, hogy ha egyáltalán hajlandók az emberek vhová odamenni, és vmit megnézni. (E tekintetben számomra Fülek üdítõ hely volt. A klikkesedésre való hajlandóság pedig karaktervonásunk. Egy kisvárosban persze az egész még groteszkebb.)
Amennyire én láttam, nagyon különbözõképpen reagáltak a látogatók az eseményekre... Volt ott minden. A rajongástól, a meg- és elbûvöltségtõl kezdve a csöndes szemlélõdésen át a hangos méltatlankodásig abszolúte minden.
Ami pedig Oti írását illeti, azért ajánlgattam elolvasásra újra és újra, mert mint rendesen, most is nagyon sok mindenrõl beszél. Pontosan, világosan, õszintén. Hát úgy, ahogy szokott. (Azt hiszem, embert nem láttam még ennyire törekedni a világos szóértésre.)
Aztán még megvan az a kellemetlen tulajdonsága is, h. legtöbbször igaza van. Bár volt már úgy, h. direkte szólt, nehogy már magamra vegyem, amit mond, végül mindig úgy volt jól, akkor volt rend (rendebb) a világban, ha abból, amit kifogásolt v. nehezményezett igenis magamra vettem a rámesõ részt.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-26
Fülekkel kapcsolatosan az is érdekes volt, miként reagálja le a kisvárosi, egyébként mûvelt nézõ a még soha nem látott dolgokat. Meg az is figyelemreméltó, mennyire szétszakadozófélben van, mennyire szekértáboros itt is a nép. ha a te rendezvenényed, akkor mi nem , ha a miénk te nem... szóval azért ez érzõdött.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-24
Csak egy kérés: Mielõtt még bármit vélekednénk, vagy nyilatkoznánk, tessék szíves ezt az írást elolvasni még egyszer, és méegyszer, és mégegyszer...
név: james e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-24
"maradj otthon nézzél tévét üres vonatokat mutat...
hát ez van mindenhol? hát ez van sok helyen...
név: hh. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-20
Heh, érdekes. Az iskolarendszer nem azért van, hogy megtanulj gondolkodni, hanem hogy megtanulj arra gondolni, amit akarnak, hogy gondolj. Nyugaton azt mondják, hogy ásd bele magad, ami érdekel, viszont összekeverik Bukarestet Budapesttel. Meg fordítva. Melyik jobb? A bal.