[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Futónapló - NYÁR

szerző: Száz Ildikó 2013-09-13

 

Futónapló - NYÁR

 

futónapló, június 5.

esőcseppekből fércelt mező felett, résnyire nyílik az égi szem, a felhőkből gondosan kanyarított szemöldök alól kiragyog a hűvös júniusi reggel, a mécsvirágok ajkát pici sóhaj hagyja el…  pont ilyen volt a mindent látó szem a szülővárosom templomán, gyerekként szobáról szobára felmértem a terepet, hogy hová férkőzhet be a hol ragyogónak, hol szigorúnak tűnő égi tekintet… aztán amikor egyszer beletörtem a kulcsot a zárba, és bennrekedtem egy ablak nélküli zugban megértettem, hogy a mindent látó belém költözött…   és azokba, akik ünnepet varázsoltak akkor, amikor nem volt miből, és akkor is, amikor nem volt szabad     

 

futónapló, június 6.

karomra szitakötő száll  az erdőszéli páholynál, vékony lila tollával teleírja a mezőt, bűvöli a harmatban álló, minden lépésünkre fényt szóró füveket, a békalencsés pataknál csiga vánszorog a parti levélen… mi is vánszorgunk a kutyákkal, futószakasztól futószakaszig, egyre erőteljesebben süt a nap, egyre levegőtlenebb és izzóbb a mező… az egyik térfélen derű, a szomszédos falu felől azonban már öklét rázza az ég, a felhők lekúsznak a szántóföldig, árnyékuk elnyeli az egyre magasabbra sarjadó gabona aranyát; futunk a két ellentétes világ között, odakint már tapinthatóan egymásnak feszül a derű és a ború, odabent csend, a lekaszált füvek savanykás illata hazáig kísér    

 

 

futónapló, június 7.

hangos békakoncert fogad, a harmatcseppek ringó hangjegyekké válnak, szélhárfaként belezendül a rét... csatakos a futócipő a hajnali harmattól, a bal cipőfűző újra és újra kioldódik, kígyózása bűvöli a mezőt, egy részét már lekaszálták; madártollak simulnak a száradó, alélt füvekhez, felettük pipacsos kulisszák, alattuk kavicstenger…hosszúra nyúló, tea illatú baráti beszélgetések muzsikálnak bennem, együtt dalolok a réttel a bodzavirágról, békalencséről, töltés árnyékába húzódó, és napban hancúrozó pillangókról   

 

futónapló, június 13.

tarisznyává zsugorodott a harmatos tehertől meghajló füvek között a pókháló, menedék lett a csapdából a földi résekből kibújóknak; nyújtjuk a távot, a füvek már a vállamat súrolják, minél hosszabb a futószakasz, annál kitárulkozóbb a mező, látni engedi a sudár rozsnok kalászait összefogó szálak finom szövetét, láthatatlan fonalak kötnek így embert emberhez, lentről átláthatatlan rendezetlenséggel, odafentről világos renddel;
a fényekkel együtt belopódzunk a kutyákkal az erdőbe, nem érünk fel a lombok közé kifeszített válaszokig...

 

futónapló, június 16.

kifakult a mező, a pipacsok színehagyott, ráncos szoknyaredői már nem adnak menedéket a lepkének, a fájó térd diktálta futótempóban simogatnak a füvek, figyelem a vadkacsák reggeli tollászkodását a nádasban… az erdő felett szakállt növesztenek a felhők, a szántóföldig ér a ború; leheletvékony, mégis szinte tapintható, ahogy szélből, nedvességből és rejtőző fényből készült tokba csúszik a rét, mint ahogy bepárásodott olvasószemüveget tesz félre az ember, hajnalig tartó, olvasmányos utazás után …. és törékeny csigahéjba bújik a rét minden illata, lágysága és finom derűje, hogy elvánszorogjon a tüskés gyomok közé     

 

futónapló, június 17.

mást súg az erdő a töltés túloldalán, és megint mást a mező… a horgász víz fölé görnyedésében összeér a két partban szűkölő várakozás; reggel hat órakor még harmatpercekben mérik az időt a füvek a futóösvényen, mi is megmérettetünk a kutyákkal; az erdőszéli páholynál belehuppanunk a nedves gyomok ölébe, semmi sem fontos, csak a vadkacsák és a kutyák talpán szikrázó vízcseppektől életre kelő rét, csak a füvek fényes kontúrjai... a hazafelé vezető három futószakaszon izzadtan és csatakosan részeivé válunk a csodának, az égbe küldjük fényes gyöngyeinket....      

 

futónapló, június 18.

kifutópályára emlékeztet a töltés, lekaszálták a füveket, színes virágörvény még az alélt rengeteg, fanyar, savanykás illatú éke a mezőnek, derékalja a harmatnak…  kevesebb virágkehely jut a dongónak, méhnek, lepkének; végre felfuthatunk újra a két kavicsos ösvény közti dobogóra, ahol érezni a föld lüktetését és a közeli erdő szívdobbanását; szürke gém veszi birtokába a patak melletti, terméketlen fát, játszik tollpihéin a hajnali fény… 

 

 

 

 

futónapló, június 19.

tündérrózsa tányérján szolgálják fel a hajnali sziporkákat, az erdőszéli páholynál csak egy kendőnyi lekaszált terület van, a kiszáradt rozsnokra kúszó fényben olyan a mező, mintha ezüst kardok hevernének szanaszét egy reggeli csatározás után… viaskodom a fülledtséggel, mely hat órakor levegőtlen burkot von a futóösvény köré, már-már fojtogat; az izzadságcseppektől nem látom a hazafelé vezető szakaszon a lila virágokon egyensúlyozó szitakötőket, lángoló vörösbe fordul a pipacsos rét, elégek a közepén        

 

futónapló, június 22.

hullámzanak a töltés tövében felejtett rendetlen asztagok, már semmi sem maradt a füvekből, csak ez a ringás; élesre hegyezett arany tűjével úgy babrál köztük a felhők mögül kiszüremlő fény, mintha újra akarná  fércelni a rétet; pipacsokkal és mécsvirágokkal szegélyezett futóösvény helyett borostás út fogad; a fürdőző kutyákat megzavarja a patakról riadó vadkacsák csapata, az erdő felett meleg, sárga kontúrokat kapnak a felhők; hosszú szolgálati útról hoztam haza a minap hasonló felvételeket, aztán ügyetlenül töröltem őket, most visszakapom az égi játékot, mint ahogy oly gyakran visszaköszönnek rám sokat jelentő fények, illatok, szavak, szavak, szavak....         

 

futónapló, június 25.

kidühöngte magát a réten az éjszakai vihar, a patak partján megtépázta a pipacsok szoknyáját, szétszórta a margarétaszirmokat, feldúlta a kazlakat… futunk a sártól cuppogó töltésen, az apró kavicsok fényes mozaikként ékelődnek a nedves gyomok közé, az esőtől elnehezülő félkarú ringlófa tövében fekszenek a füvek, hajnali hat órakor a harmatból kirakott hangjegyekből kiolvasható az égi csata moraja; a szitakötő gyenge teste nehezen viseli a duzzadt esőcseppek terhét, szárnyait emelgeti, mozgatni próbálja a szél biztatására.... a reggeli komorságot feloldja a frissen sarjadó füvek eszmélése és a lila bogáncs széltánca                

 

futónapló, július 6.

besorakozom a napraforgókhoz, a fejem fölé nyúló levelek között, szirmok markába csomagolt napkorongok érnek; szempillámon keresztül szűröm a maszatos égbolt pamacsos felhői mögül előmerészkedő fényt, van valami felemelő az eső verte füvek nyújtózásában, ami lendületet ad a futáshoz; a patak hátán a békalencse mozaikká élesedik, a fák lekéredzkedő ágait utánozó vonalak útvesztőjében elmúlt napok utazása, aranyló rétek széltánca, fényes köveket dajkáló folyók hömpölygése futássá szelídül bennem                     

 

futónapló, július 9.

füvek kecses boltívén keresztül lép be a mezőre a reggel, a Cergát parti cserjék fészekaljából fénynyalábokat hoz magával, és széthinti az ecetfák széles levelein… a nagy barna nyúl ottfelejtette magát a töltés árnyékos nyelvén, mozdulatlanul pásztázza a nádas zöld rácsozatán át a patakot, szűri a hangokat, melyeket futáskor elnyom a rét zsibongása, a kavicsok egymáshoz koccanása; titok lapul minden fűszálon, bogárkák cipelik fényes hátukon a megfejtést     

 

futónapló, július 10.

vadkacsák szántják fel talpukkal a gőzölgő patak vizét reggel fél hatkor, a nádasban rekedt napszilánkok fényes bolyongása a napraforgók sárga korongján landol, harmatfürdőt veszünk a kutyákkal, élvezzük a rét hétköznapi kócosságát, minden a helyén van, nem tartunk pihenőt a három futószakasz között, mert könnyedén repít az ösvény a barna nyúl riadásáig, a félkarú ringló hegyén hintázó csízig, friss lüktetéssé, élénkzöld ébredéssé érnek össze a füvek bennem, elfér a reggel a tenyeremen      

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :