[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Futónapló - Ősz

szerző: Száz Ildikó 2013-10-04

 

Futónapló - Ősz

 

futónapló, augusztus 23.

zsugorodik a futóösvény a talpunk alatt, a kutyák is érzik, hogy szűkül a mozgástér, és le kell futnunk a patak partjára; beszaladunk a napraforgók közé, őzek titkos csapásain bukdácsolva, erdők árnyékos fatövéhez simulva….  mert mindenütt ott lapul a búcsúzni érkező nyár, és a lombok szűrte árnyak fényrácsokkal hálózzák be a töltést   

 

futónapló, augusztus 31.

fénypóznák közé feszül a reggel, hálójába ködbárányokat terel a felkelő nap… 

futunk a kutyákkal a semmibe vesző ösvényen, az egyik négylábú meg-megtorpan, értetlenül csóválja bozontos fejét, egymást biztatjuk a szokatlanul hűvös reggelen; az erdőszéli páholynál, a patak partján sugarakból font finom rácsok ereszkednek a fákra, csatakos lesz a rongyos futócipő, és a harmatos füvek boltívén át derűsen érkezik a reggel a mezőre   

 

futónapló, szeptember 1.

apró felkiáltójelként áll az őzsuta a szürke szántóföld közepén, térdig hajnalban és harmatban, az erdőszéli páholynál mezei nyúl igézi a reggelt, a napkorong lustán ül a napraforgó tenyérnyivé aszalódó tányérján, szára ottfelejtett vándorbotként őrzi a megtett futótávot, szeptember első napján néhány illat és szín erejéig még visszaköszön a nyár… a kutyák megkergetik a kerékpárosokat, a hajnali horgászok a kertek végén osonnak haza, szákjukban ring a csend   

 

futónapló, szeptember 2.

megremegnek a bokrok, riad a fürjcsalád, rozsdás csíkot hasít az ég szürke vásznába a patakról felszálló gém, ma nem szakítjuk szakaszokra a futótávot, hogy elérjük a napfelkeltét az erdő szélén,  ahol fénysíneken csúszik rá a reggel a határra, belelapozhatunk a mező füveskönyvébe, melyben írva van, hogy minden lélegzetvétellel közelebb kerülhetünk a kibogozhatatlan valósághoz

 

 

futónapló, szeptember 4.

magaslatokon álló templomok ablakain szűrődik be úgy a fény, mint ahogy a hajnal lopakodik a rétre, előbb csak egy lámpásnyi világot engednek át a lombok, mint amennyit gyerekkoromban láttam a kórházi ágyon az éjszakai ügyeletben lévő nővérke elemlámpájából, pont ilyen fény riasztott fel a hazalátogató álmokból, és dobott vissza a valóságba; a futóösvény második és harmadik szakaszában ködködmönt húzunk, eltűnnek az ébredő nap foszlányai… a hazafelé vezető úton már teljes pompájában lép elénk a reggel, harmatgyöngyökkel ékesítve  

 

futónapló, szeptember 8.

fénytelen, érintetlen a hajnal, mintha a szürke gém betakarta volna szárnyaival a mezőt, egyetlen sugarat sem engedve át a füvekre; őzek patáinak dobbanása, galambok szárnycsapása a rét, futunk megállás nélkül az erdőig, lüktet a futóösvény, ütőerén megszületik a vasárnap csodája, nyílik a szem, a visszafelé vezető szakaszon már látjuk a vadkacsák, vízicsibék ébredését, mozaikcsempeként rakjuk össze kavicsropogásból, apró csigák harmatfürdőjéből az ébredést 

 

futónapló, szeptember 9.

másik ösvény… nyugtalanabbul feszül a láb alatt, fűgombócaiban botladozunk, lusta esőfelhők láblógatásán túl, ismerős háttérként siklik mellettünk a nádasban rejtőző patak; a fehér kócsag vízről rugaszkodása olyan, mint egy végtelen tánc, tejfehér ébredés, mire felkapja a légáramlat a madarat, mi már túl vagyunk az út nehezén, a szántóföldeknél könnyebben megy a futás, tágul a látóhatár…. messze járok, zakatoló vonaton ülő szárnypróbálgató útját egyengetem gondolatban, még fognám a kezét, mint óvodás és kisiskolás korában, most mégis azzal segítem a leginkább, ha engedem, hogy bizonyítson... 

 

futónapló, szeptember 10.

harmatból, sárguló levelekből álló kincseit rendezgeti a hajnal a pókhálópolcokon, mint valami értékes portékát; ködtáncot járnak a valótlanul nyúlánk füvek, talán így búcsúztatják az egyre feketébb és roggyantabb napraforgókat.... megelőz a négy kutya, az állatok már az erdei páholynál téblábolnak, nyugtalanok az erdő felől érkező vadszagtól, hajtanának tovább...  

 

futónapló, szeptember 15.

fehérre meszeli a faluszéli házakat a köd, égi póznákról ereszkedik alá, és összeköti a napraforgószálakat egy ezüst fonál, rácsavarodik a füvekre, szoros kötelékébe vonja a bokrokat; a harmatcsepp nagyítólencseként adja vissza a gyér fényt, mely a visszafelé vezető szakaszon végre eléri a töltést és elönti a kavicsos rengeteget…  tempósan futunk a két kutyával,  szemünk előtt összefolyik a mező zöldje a fák csendjével, őzek háta villan a szántóföldön, nyugtalan vízicsibék sürgetik a napfelkeltét… 

 

futónapló, szeptember 16.

régi iskolába lépünk be ilyen megilletődötten, majd amikor látjuk, hogy minden elképesztően apróvá zsugorodott, inkább a belső emlékképeket vetítjük rá a kopott falakra, és újra nagynak látjuk az ablakpárkányt, melyen lábat lógatva néztük a templom előtt ballagókat; a fénytelen réten rövidül a futóösvény, egyre feketébb a napraforgótábla, még az erdő szélén, a ködben legelésző őzek, a tarlón védtelenné váló nyulak is kulisszának tűnnek… csak a futás marad és a belső képek színekkel táplálása, nedves gyomok nehéz illata segíti a képzeletet…

 

futónapló, szeptember 17.

elvették tőlünk az ösvényt, az éjszakai eső feltöltötte a kavicsos utakat, dacos gyerekként futunk a töltés közepén, ahol a füvek kínozzák a talpat, csúszdává alakítják át a pályát, melyen egyenesen az erdőbe jutunk; koppannak a cseppek a szénfekete napraforgókon, a hazafelé vezető szakaszon esőtempóban poroszkálunk…. ázott madarak ringása, füveken hasaló csend vagyunk 

 

futónapló, szeptember 18.

puha ölébe szippantotta a tegnapi tócsákat a töltés ösvénye, megállás nélkül futunk hajnali három fokban, a gőzölgő patakból felszálló szürke gém kitárt szárnyakkal rázuhan a szántóföldre; a fénycsíkokban a harmat nevető gyöngyöket szór a lábunk elé, ám az erdőszéli páholynál a közeli farmról idehallatszó birkakolomp zaját elnyomja a láncra vert kutyák nyüszítő ébredése, borzongató hangulata lesz a mezőnek, nyirkos kartonlapokon szöszmötölő hajléktalanok indulnak ilyenkor éjszakai maradékokat, elnyomott csikkeket gyűjteni a városban... ma nem véd meg a töltés, ma hangokat, neszeket vonszol ide a rét      

 

futónapló, szeptember 24.

önkéntelenül keresztet vetek, amikor felérek a töltésre, mintha szentélybe lépnék, olyan a füvek  tisztasága, fénytelen élükön szélgyerekek szaladgálnak, a fényképezőgép felesleges kolonc, mert otthon felejtettem az elemeket, a többnapos meszeléstől ernyedt váll felszabadul a felesleges tehertől; a három kutya sereghajtója vagyok, fáradok az erdőszéli páholyig vezető utolsó szakaszon, szürke gém és néhány vadkacsa vonja el a figyelmemet a futásról, hagyom az izmokat dolgozni, égi fény- és színjátékba feledkezve küzdöm le az utolsó három szakaszt… az erdő felett összevonja fényes szemöldökét az ég, hajnali álomfoszlányokból font varkocsával nagyokat csap a patak hullámai közé a reggel   

 

futónapló, szeptember 25.

lekaszálták a rétet, gőzölgő vasalóval húztam ma hajnalban olyan éleket, mint amilyen tejfehér szegélyt kap a futóösvény, a patak elbújik az ecetfa rozsdás levelei alá, hangosan, zörögve landolnak a falevelek a görnyedt bokrok hátán… esés közben összeroppan a tenyérnyi erezet, úgy futunk, hogy közben áll az idő, mozdul a test, csökken a táv, mégis elnyel az ősz szikár mozdulatlansága   

 

futónapló, szeptember 27.

irányt váltunk, ma kifutunk a lekaszált füvek rendjéből és meg sem állunk a Nyitra partjáig, ahol jóllakottan nyúlnak el a füvek a harmat terhe alatt, és a folyó hordalékában fennakadt korhadt fatörzs mutatja az irányt Kamocsa és Szímő felé; kócsag méri az időt, fegyelmezett percmutatóként áll a nedves szántóföld napórája közepén, egyre kisebb az árnyék öle, egyre mélyebb szarkalábakat húz a tájba reggeli hét fokban az ősz, de a fény elönti a töltés oldalát, távolodik az autózúgás, megszűnik víz zuhogása…   

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :