[kapcsolat]   husken

FecsoDuncsak

 

Aranyszamár

 

Hazátlanok

 

Szabadság

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Gachet doktor, languszta,póker

szerkesztette: Lovas Enikõ, 2010-04-03

Nagyon jó dolog rovartosnak lenni.
Ezt tapasztalom immáron háromnegyed éve – de a közelmúltban nemcsak eszmei-erkölcsi, hanem anyagi elõnyeit is alkalmam volt konstatálni. Ugyanis a Rovart press cardját szó nélkül elfogadták a Szépmûvészeti Múzeumban (Degas-tól Picassóig), meg a Mûcsarnokban (Botticellitõl Tizianóig) – de még a Loire-menti kastélyokban, sõt a leghíresebb párizsi képtárakban is.
Így jutottam be a D’Orsay-ba.




Van Gogh persze olyan, mint a royal flush a pókerben: nem lehet felülmúlni semmivel. A lélegzetem is elállt, mintha lórúgás ért volna – márpedig az igencsak élményszerû tud lenni. Annyira, hogy errõl nem is tudok többet írni. De értek még meglepetések bõségesen. Például az, hogy mennyire tetszik Millet (ezúton ajánlom nektek Salvador Dali Angelusról szóló kitûnõ esszéjét, bár õt máskülönben kifejezetten nem kedvelem). A reprodukciók alapján nem tudtam bemérni, hogy ennyire jó. Hasonlóképpen fogalmam sem volt róla, hogy Monet Roueni katedrális-sorozata mennyivel jobb annál, mint amit az albumlapozgatások közben idehaza feltételeztem… Toulouse-Lautrec már a méreteivel is elképesztett, de neki persze régi rajongója vagyok. Bevallom viszont, hogy Cézanne-ra hajlamos voltam úgy gondolni, mint olyan festõre, akitõl csak a többi festõ tud izgalomba jönni – egészen addig, amíg ott nem álltam az Almák és narancsok elõtt. És óriási meglepetés volt egy – a többiek között elsõ pillantásra jellegtelennek tûnõ – Vuillard, az Ágyban címû. Pazar! Nézzétek meg! Azt hiszem, ez a repró alapján is be tudja bizonyítani nagyszerûségét. Sajnos, fotóval nem tudok szolgálni, mivel csak akkor tudtam egyet-egyet gyorsan kattintani, ha a sárkányjellegû teremõr másvalakit nyaggatott azzal, hogy tegye el a gépét. És persze akkor meg befénylett…
A Louvre-ban természetesen ugyanez volt a helyzet fényképezés-ügyben.

Mikor – néhány éve – elõször jártam ott, végigvonszoltak a ”kötelezõkön”, úgyhogy cikáztam a fáraó Írnoka, meg a Mona Lisa, meg a Milói Vénusz között. Ezúttal elkerülhetõ volt ez a jóindulatú tárlatvezetés. Mivel kevés volt az idõ (az mindig kevés a Louvre-ra), kiszúrtam magamnak a németalföldieket, és csak õket néztem meg. A gigantikus Rubenseken átnyargalván, álldogáltam tenyérnyinél alig nagyobb zsánerek elõtt – szájtátva a bámulattól.
A Memlingekrõl Vermeerekrõl már nem is beszélve…

De volt más is, nem csak festészet. A póker-hasonlatnál maradva, ha Van Gogh a royal flush, akkor Mont Saint Michel a full, és Reims, Chartres, Nantes, Strasbourg katedrálisai a négy ász. Nagyon is meg tudom érteni T. S. Eliotot, aki állítólag azért költözött át az Egyesült Államokból Európába, mert „olyan országban nem lehet élni, ahol nincsenek gótikus katedrálisok”. Kamasz koromban sokat fantáziáltam arról (és citromsárga voltam az irigységtõl), hogy milyen lehet jáki lakosként minden vasárnap abban a templomban ülni…
De nektek mondom ezt, akik közül sokan minden nap a kassai dóm elõtt sétálgatnak?!

Szóval, mindig van miért sárgulnom. De hadd osszam meg veletek egy olyan élményemet is, ami éppen az ellenkezõjével kapcsolatos: amikor a kelet-európai szegény rokon azt éli át, hogy az irigyelt, a világ boldogabbik felén élõ embertársaink koldusok hozzánk képest.

A lányom, aki szintén részt vett az úton, Bretaigne-ban nem olcsó szállodában, és nem iskolai kollégiumban, hanem egy helybeli családnál volt elszállásolva. Vendéglátói megkérdezték tõle, hogy hol járt az elmúlt napokban. A lányom megemlítette Reimset. És a házigazda megkérdezte, hogy az milyen országban van. Ez a kérdés ugyanannyira mellbevágó, mint amennyire egybevágó korábbi, régóta gyûlõ tapasztalataimmal. (Pl. hogy mennyire szoktunk kölcsönösen csodálkozni a gimnáziumunkban egy-egy évet idõzõ francia anyanyelvi lektorok, és én. Õk azon, hogy én ismerem Stendhalt meg Balzacot, én meg azon, hogy nem olvastak se Villont, se Verlaine-t.), és utunk során begyûjtött hasonló élményekkel. Ezeket most nem részletezem. És nem akarok se álnaív, se rosszindulatúan általánosító (közismertebb megnevezéssel: elõítéletes) lenni – csak ki akar már belõlem bújni a tanár. Bizonyára tudjátok, hogy Magyarországon (is) elindultunk az úgynevezett kompetencia-orientált oktatás irányába, hogy euro-konformok legyünk, mivel a nyugatiak már régóta így tanulnak – úgymond sokkal hatékonyabban, mint mi. Nos, oda akarok kilyukadni, hogy mekkora kár lesz végképp elfelejteni a régi, lexikális tudásra épülõ oktatást.

Állítólag nem adatokat és memoritereket kell tudni, hanem abban kell kompetensnek lenni, hogy ezeket hol lehet megtalálni. A kompetens ember persze megnézheti a neten, hogy hol a túróban van Reims (feltéve, ha egyáltalán eszébe jut, hogy neki ezt meg kellene néznie), és a keresõbe beírva nyilván az is kiderül, hogy Villon kicsoda – csak hát jobb ezekkel élményszerûen megismerkedni. Mint ahogy én eddig is kompetens voltam abban az elméleti ismeretben, hogy a franciák tudják a legjobban elkészíteni a kagylókat és a langusztát, de - mit mondjak – egészen más tudást adott az, hogy megkóstoltam.
A kagyló meg a languszta – hozzájuk illõ borokkal – a hazárd kártyajáték szimbolikájához visszakanyarodva: dámapóker.


Veress Zsuzsa

képek: 1-2. Mont Saint Michel; 3. Reims; 4. Leonardo sírja az amboise-i kastélyban; 5. chambord-i kastély; 6. D´Orsay; 7-8. Chartres


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: axa e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-14
de hát ez nincs is megfordítva. lényegében
név: machiavelli e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-14
itt most fordítva: az eszközt szentesíti a cél és persze vegyetek példát. vagy mit
név: uff e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-14
jól beszéltél, miketi!
név: miketi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-14
Szerintem mindenki szabadon mutassa ki az örömét és írjon róla ha van press kártyája-és simán bejut vele oda ahova akar!!! Ez szerintem nem hivalkodás! Ez az igazság. Miért kéne ezt a tényt a szõnyeg alá sepernünk?most mondjátok meg!!! Miért kell az emberekre rákényszeríteni az álszerénységet!!! meg mindenfajta hülye szóval illetni és bántani azt aki nyíltan, mesterkedés nélkül kinyilvánítja az Igazságot?   
név: linkes e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-13
Linettnek ha még analizálni akar cikket ,nézze meg a legfrissebbet mint spéci mintapéldányt. Csak úgy kinti vendégként gondoltam ez nem tesz kárt senkiben ha idelinkelem amit most olvastam és mit mondjak, nem roszz...    https://www.rovart.com/news_view.php?akcia=view&id=1516
név: fecsó szilárd e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-11
Ez egy õszinte ember, õszinte írása. Nem tud kicsinyes, együgyû, irigy és féltékeny lenni másokra és mások teljesítményére, mert ez neki nem adatott meg. Én ismerem õt, és tisztelem emberségéért, õszinteségéért és szakmai tudásáért. Ha meg akarjátok ismerni jobban Veress Zsuzsát, olvassátok a cikkeit. Van aki beszél az írásról, van aki meg ír. Õ az utóbbiak közé tartozik. Isten adjon erõt a további munkádhoz Zsuzsa, és mindenkinek aki az értéket választja az értéktelen helyett.
név: linett e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-11
Kedves Zolti. Érthetetlen, hogy miért kezdtél bele ebbe a kommentelésbe. Nekem speciel az irigység és a féltékenység jön le. Te is te is írogatsz talán? Olvasható valami spéci mintapéldány valahol tõled? Szivesen analizálnám...
név: jobban is teszed e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-11
  
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-11
Irigység soha nem volt bennem, ha neked ez cseng ki, akkor rosszul cseng. Ilyenfajta vádaskodást nem tartok megalapozottnak. Amit megírtam, megírtam, vélemény és nem szentírás. Nem érdemes folytatni itt a meddõ vitát a semmin. Ha tudod vagy vélni tudod, mi bajom Veress Zsuzsa írásíval, akkor jó lenne, ha velem is közölnéd. De ha nem, az se baj. Elfáradtam én ebbe a meddõ kommentelésbe és be is fejezem.
név: méltatlankodom e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-10
Zolti! Én nem tudom, mi bajod van a Zsuzsa írásával. Kitûnõ írás, és egyáltalán nem hivalkodó. Teljes természetességgel hat a bekezdés, én nem érzek benne dicsekvést, hivalkodást. Viszont a te hozzászólásodból kicseng az irigység. Úgyhogy ezt ne tessék. Én is letesztelném a press cardot. Végül is, azért kapta, vagy nem?
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-10
Számomra érthetetlen, az ami itt, lentebb zajlik. Nekem kifejezetten tetszik és hízelgõ, hogy jó dolog Rovartosnak lenni. Én is én is... - szerintem, te nem! Szégyen, hogy valaki csak azért kekeckedik, hogy valakinek kellemetlen hangulatot csináljon. Most jól érzed magad?! Azt üzenem neked kedves, ha olvasónk vagy, ne olvass minket. Ha véletlen vendég vagy, húzz el a francba, ha Rovás-tag vagy, akkor viszont sokkal súlyosabb a helyzet. Ahogy Zoli írta, a barátság és a mûveltség a legfontosabb értékeink közé tartozik. Megengedhetetlen, hogy nyilvánosan egymást bántsuk.
Profi újság vagyunk, profi szerkesztõkkel, Press-carddal, amelyet azért nyomtattunk, hogy használni lehessen. Én is használom, Oszi is használta az utazásai során, Gyurika is használja, Zsuzsa is letesztelte Franciaországban... Ha maga készített volna magának Rovart-kártyát, az nem lenne egészen helyes. De mi adtuk ki és én személyesen írtam alá. Nem írom, hogy akkor mi a lófasz bajod van, seggfej, mert én ilyeneket nem írok, én attól sokkal ingeligensebb vagyok, vagy hogy is kell aszt mondani... Ja, meg szerényebb... Szóval, hogy a szavamat ne felejtsem, akkor mi a hézag?! A cikk szuper. A hangvétele olyan, amilyen a Rovart stílusa. Nem szeretjük, ha valaki nagy szavakkal dobálózik vagy középiskolás szentimentalizmussal fogalmaz, ha meg játsza az intelligens felsõbbrendût, azt pláne.   
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-10
Az Ars Poetica az pedig én is én is -nek szól!
Félreértések megelõzésére közlöm!
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-10
Ars Poetica : ROVÁS - Új Értékrend
Olyan értelmiségiek társasága, akik saját mûvelõdésüket életcélnak tekintik, tudásukat, életvitelüket folyton fejleszteni és tökéletesíteni kívánják - így tudják a többieket gazdagítani. A társaság tevékenységével az intelligenciát szólítja meg, mindenkit, ki az aranykor ízét akarja érezni, új és porlepte értékeket akar megidézni. A ROVÁS tagjai az alkotás beavatottságát élesen elválasztják a profán tömegkultúra hatásaitól. A társaság titkok õrzõje, melyeket a barátság pecsétjével óv.

Nem mellesleg talán még ez is errõl szól!

név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-10
Már bocs, de beleszólok. Azt kell megállapítanom, hogy egy egészen kicsit igaza van a kajánkodónak. Ha már van press igazolványod, használd, de ne hivalkodj vele alapon gondolkodom én is. Az, hogy elõnyöd származik, az legyen a te belsõ elintéznivalód, nem kéne talán ezzel kezdeni a cikket. Mert a szeretet nem hivalkodik, meg hasonló ilyenek. Ha nem volt press cardunk, akkor is elmentünk kiállításra és akkor is írtunk róla, ha nem volt honor. Talán csak ennyi kivetnivalóm lenne nekem is adott cikken belül. Amúgy rendben van.
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-09
Kedves kajánkodó, a te hozzászólásod viszont elég primitív. Mondhatnám bunkó.   
név: L. Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-09
Esszé.
Ami ebben a rovatban írásban megjelenik, annak leggyakrabban az esszé a mûfaja. Veress Zsuzsa pl. és konkrétan esszéista - annak pedig pedig szerintem egészen kiváló. "Az esszéista (...) az beszél, dolgokról, amelyek fontosak neki, olyan nyelven, amit talál, kitalál, megtalál, magyaráz kézzel-lábbal; kommunikálni próbál. Az esszista nem tudást termel, hanem részt vesz az életben." (Babarczy Eszter)
név: én is én is e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-09
ez a fentebbi mondjuk elég gyenge valuta. kérdés, hogy most pókerreklám, vagy tudálékos mûvészettörténészkedési próbálkozás?
vagy mi egyáltalán?
név: L. Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-08
Ne tessék kajánkodni, mert azt igazán nem tudjuk, Te se, én se, h. kinek mire futja. De akinek futja franciao.-i kirándulásra, az azért, ugye, mégsem jellemhiba?   
A múzeumoknak pedig megéri a pláne mûvészeti szaklapoknak író újságírókat "ingyen" beengedniük, azok uis ilyen v. ilyesféle írásokkal "fizetnek".
név: én is én is e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-08
értem én a ti rendszereteket, csak azon kajánkodom, hogy akinek franciaországi kirándulásra futja...
név: L. Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-07
A Rovart számára írt kitûnõ írásokért jár(hat) egy idõ után a press card. Az ingyenes múzeumi belépõ már csak hozadék ill. folyomány.   
Tehát: tessék elõbb írni nekünk, kedves "én is én is"! Várjuk.
név: én is én is e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-07
rovartos akarok lenni...
ha ez ingyen múzeumi belépést jelent, hát miért ne?