[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Garabonciás - Bencsik János kiállítása Pápán

szerző: Veress Zsuzsa 2012-04-27

 

Garabonciás - Bencsik János kiállítása Pápán

 

                                              Szilágyi Domokos

                                                 GARABONCIÁS

 

viharfelhő gallérját nyakába kerítve garabonciás száguld hét
         határban
süllyed a barométer elvetél a koca becsukódik a katáng föl-
         üvölt a ködkürt meteorológiai intézet táviratot küld
         távirat után jön a garabonciás
szekér alá szekeres ludak nyaknyújtva csőrük felhőbe mártva
         berzenkedik a villámhárító
anyó a zugolyban visszeres lábát dajkálgatja csukva az ablak
         csukva az ajtó hiába kopogsz jég bé nem eresztünk
jegenyenyárnak girhül gerince asztmás a padlás vakkant a pince
         csődöt mond a ford-módszer jön a garabonciás
kallantyút ki próbálgatja hess rossz lélek ki nyomja a csengőt
         sajnos kérem nem vagyunk se hotel se motel útmenti csárda
szép csárdásné hiába se engedd ki tudja ki tudja pardőz
         asszonyom itt sem voltam
jóemberek ez az átok zápor aggyisten vándor ide már belzebúb
         ördög se jár ki terepre kárhozatunk is ráfizetéses
anyó a zugolyban jesszus reszket szűzmárja boldog veti a
         keresztet szent nevedtől kénkővé lángul
forró feketét főúr drága fél konyakot mellé
menyecske jő bögre tejjel idd ki te csokonai-szemű éhes
         csizmájú rosta mentéjű isten fizesse
forró fekete melegít a konyak is átázott a lóden ez a vacak
         hajtsd föl a bürökpoharat kávékeserű mit számít jöhet a
         másik jöhet a harmadik s húzzátok a fülembe kettős
         szárnya van a marti fecskének
csurom ümög ugye baj gyújtani máglyát testhezállót ez igen ez
         igen bokázik a legény szítsd még szítsd még rég
         melegedtem ily finoman már csak leülök megdrótolom a csizmám
hét határban cikkan a zápor kék iringó megremeg sárgán
         vigyorog a pitypang ó ó kutya idő bolhányi vityillók híznak rajta
hetedik határban csizma nyoma a füvön még ki se hűlt lám üsd
         üsd bottal szemmel szóval villamosszék készen vár
vigyorogj pitypang
ó lelkem én fiam szerelmetös magzatom tojást üssek-é öljek csirkét
         ne szaladj ne siess hunyd le szemed bár egy éjet
ó szülém lelkem valahol mindig nappal van

 

 

Hölgyeim és Uraim!

 

Nem tagadhatom meg magamban a tanárt, tehát elmondom, hogy a garabonciás a magyar néphit szerint táltos képességekkel rendelkező vándordiák, akivel a vihar együtt érkezik

A verset előadó Szücs András barátunk kezében most ott van a kötetnek az a példánya, melyet maga a költő, Szilágyi Domokos dedikált Bencsik Jánosnak. A festő pedig nekem adta ajándékba.

Nagyon kevés olyan drága ajándékot kaptam az életben, ami ezzel felérne.

Szücs Andrisnak, a festőt idehívó Katona Györgynek, nekem, és mindenekelőtt Bencsik Jánosnak Szilágyi Domokos a legkedvesebb költőink között van, dobogós helyen.

Ez már önmagában elég magyarázat arra, hogy miért vele kezdődött a kiállításmegnyitó.

De tovább is van: mondom még.

 

A garabonciás nyilvánvaló művészszimbólum. Mondhatnám, hogy Bencsik egy másik garabonciás. Mondom is. Pedig neki nem sok köze van a magyaros-népies vonulathoz. Szilágyi Domokosnak se, egyébként. Ő is összeurópai jelenség, akárcsak a festő.

Bencsik tehát számomra igazi fenegyerek, vagy fogalmazzak választékosabban: mágus, vihart kavaró vándor.  Mert igen, a nagy vándorlók közé tartozik: Bukarestből költözött át Budapestre, s ha elolvassák a meghívón szereplő szöveget, láthatják, hogy munkái bejárták széles e világot.

Olvasni minden jelenlévő tud, tehát a meghívó szövegét a továbbiakban nem áll szándékomban ismertetni, annál is kevésbé, mivel a Refi blogján is megtekinthető (www.papairefi.blog.hu).

 

Bencsik tehát kozmopolita, a szó eredeti értelmében: a kozmosz polgára.

Festményei izgalmas átmenetet képeznek a figurális és az absztrakt festészet között. Azaz a színek és formák – látszólag – kaotikus kavalkádjában kirajzolódnak valamik / valakik, amik / akik az úgynevezett valóságban is léteznek. A képek címei pedig sokatmondóak és fantáziadúsak, kifejezetten inspirálóak az értelmezés számára.

Például a Krétai töredék című festményben ott van valamiként a Minotaurosz. Vagy a Védőangyal is jól kivehető az ilyen című képen. Látom a „párkákat”, a „bábkirálynőt” is.

Leragadok annál a szónál, hogy „kaotikus”. És helyesbítek, pontosítok. Ugyanis Bencsikre az illik, hogy rendet teremt a káoszban: kozmosszá alakítja. Mint a teremtő Úristen, aki a rend elvét viszi bele a kezdeti alaktalan gomolygásba.

 

Van egy földrajzi elméletem. Úgy vélem, hogy délen irdatlan külső rendetlenség mögött lényegi, lelki harmónia húzódik meg. A cigányosnak is mondható görög vagy olasz életvitel valójában aranykori ragyogást takar, amilyen az ógörög kultúra vagy az itáliai reneszánsz. Északon éppen fordítva: a külső rendezettség rettenetes belső tépettséget kompenzál: mint amilyen a skandináv kultúra, vagy a német zene és filozófia, és leginkább az expresszionista festészet.

Bencsikben van valami összeütközés a színekben tobzódó mediterrán derű és a tekergő formák vívódása által az északi drámaiság között. A Firenzei töredék, vagy a Krétai töredék címében is tartalmazza a déli területekre való utalást – viszont a Melancholia és A hegy balladája című munkája az északi lelki jelenségre utal.

 

És akkor még egy pontosítás: Magyarországra való átköltözése előtt Erdélyből költözött át a nagy vándor Bukarestbe. És igen, erdélyi-magyar gyökerei is láthatóak – minden européer-sége ellenére is. Tegyük hozzá: karakán valaki. Művészként is és emberként is. Ez utóbbira példa, hogy nem tudta se bedarálni, se megsemmisíteni a Ceausescu-rendszer. Távol tartotta magát a társadalmi-politikai gócpontoktól, és a szakmai berkeken belüli iszapbirkózástól – akkor is, most is. Mondhatni elegánsan.

Festészete is elegáns. Mint Bonnard, akit nagyon szeret.

De Bencsik kozmikus is.

Mint Dante. (Akihez egyébként, grafikusként, nagyszabású illusztráció-sorozatot készített pár évtizeddel ezelőtt.)

 

Nem olyanok gomolygó képei, mint mondjuk az absztrakt Kandinszkijé. Az afféle festmények által ugyanis a színek és formák kavalkádja érzelmi hatást gyakorol ránk: minden képnek van egy hangulata, amit nem érteni kell, hanem átélni. Bencsik képei által viszont nemcsak bizonyos hangulatok, érzelmi élmények élhetők át, hanem kifejezetten intellektuális hatások is érnek bennünket. Tudniillik gondolkodni kell rajtuk, illetve gondolatok is ébrednek bennünk a hangulatokon kívül.

Van Bencsik-képekben valami nehezen megfogható világélmény, valami, ami olyan Lényeg, mely az Ég felől gomolyog a Földre. Elég, ha a Transzendens etüd című munkára utalok.

Bencsik János pittoreszk és karneválszerű. Az olaszok örököse. Hiszen itt vannak a Maszkok című képei is, és mindenekelőtt a Panoptikum.

Tehát egy sajátos, észak-déli magánmitológia. Bencsik kozmikus és mitologikus.

 

Egyszóval jöhet a végszó.

Bencsik János a világörökség része.

Már nem nagyon állít ki. Ugyanis mindent elért, amit akart. (Egy bizonyos kort is.) Érezzük magunkat megtisztelve, hogy – Katona György iránti barátságból – eljött hozzánk, hogy láthatjuk őt magát, és a képeit.

KÖSZÖNJÜK, NAGY GARABONCIÁS!

 

 

Elhangzott Pápán, a Bencsik-kiállítás megnyitóján, 2012. április 26-án.

A kiállítás június végéig megtekinthető a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában és Művészeti Szakközépiskolájában.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :