[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Gépzongora és jégbálvány

szerző: Hizsnyai András 2011-08-21

 

Gépzongora és jégbálvány

 

mottó:

„Az ember sárból lesz, és sárgaréz
  ereszt csináltat, majd sárba vész,
mert aki haraggal él, az halállal hal,
  és nem épít neki párja Taj Mahal.”
 
 
 
Minden ott kezdődik, hogy a pontokat keressük a mindenség koordináta-rendszerében. Minden népnek, kultúrának és hitnek megvan a maga keresztje. Vagy swastikája. Ankh jele vagy világfája. 
 
Hogyan határozzuk meg a pozíciónkat?
 
Roppant egyszerű, ezt figyeljétek:
Megkeressük a kereszt vízszintes részén (az X tengelyen) azt a helyet a világban, ahol véleményünk szerint jól éreznénk magunkat. Ez lesz a szent tér.
A szent tér az a hely, ahova, ha belépünk, érezzük, hogy a lelkünkben felmegy a vérnyomás.
 
Ha ez megvan, jön a második felvonás:
Megkeressük a kereszt függőleges részén Istent. Itt arra kell vigyáznunk, hogy a nagy „I” betűnél és a kis „i”-nél egyaránt megnézzük. Biztos, ami biztos. De ne gondoljátok, hogy ez csupán vallásos praktika. Az ateisták, a technokraták és az opportunisták egyszerűen a koordináta-rendszer alsó felében találják istent.
 
Ha megvan a két pont, megkeressük a metszőpontot, és már tudjuk is, hogy hol és hogyan tudunk nagyon jófej emberek lenni.
 
Nem nagy kunszt.
 
Csakhogy ezzel még nem csináltunk semmit, ez csupán az alapállás. Ezután jön a meló. Ez rendszerint azzal jár, hogy odamegyünk más bácsikhoz és nénikhez, és bohóckodunk nekik valamit, mire ők visszamajomkodnak valami mást. Aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a tűz körül ugrálunk egy felhőkarcoló alagsorában.
És ez a majomkodás az, amiről itt szó van. Ugyanis a nyugati és a keleti majmok teljesen máshogy csinálják ugyanazt.
 
Például, amikor a nyugati majmok úgy gondolják, hogy jópofa dolog mindenféle helyekre színes festéket szétkenni, azt úgy csinálják, bármit is festenek le, hogy belefestik a véleményüket. Ezek a majmok, ti, barátaim, addig erőszakolják a banánt, a templomot, a nénit, meg a felhőket, amíg azok nem úgy néznek ki, mint az ő gondolataik vagy kedvük.
Sőt, még a foltokat is megerőszakolják, meg a négyzetet, meg a papucsállatkát. És, ha az adott majom elég jópofa gondolatokkal van megtöltve, a többi szívesen nézegeti a megerőszakolt festéket, mivel nekik is mindenféle jópofa dolgok jutnak az eszükbe. És aztán viszik...
 
Amúgy azok, akik erőszakoskodnak, nagyon sok festéket gyűjtenek össze, és ezeket rendszerint rá is kenegetik mindenre. De, hát hibáztathatjuk őket? Hiszen csak meg akarják mutatni a többinek, hogy milyen szép színekre akadtak az útjaik során!
 
Én azt mondom: jó nekik!
 
Ezt figyeljétek: Máshol, ahonnan az a nagy begyulladt gázgömb idegeskedik felénk, szintén szeretik nézni a tust, meg az aktust. És ők is azt mondják, hogy „fú!”, meg „asztaa!”, meg, hogy „ez szar”. A szar amúgy az a kaja, ami a testnek már nem kell, mert már kierőszakolta belőle a vitaminokat, meg a cukrot, meg a zsírt.
Az a szar viszont, amire itt gondoltak, lelki eredetű. Ilyen például egy jól megemésztett táj, megspékelve már megemésztett gondolatokkal.
 
Mondtam is a múltkor egy festőbarátomnak, hogy: „Te, ez a képed jó szar!”. Azt mondta: „Nem csoda, mostanában elég Nietzsche-dúsan táplálkozom!”.
 
Namost, ezek a keleti majmok jópofa dolognak tartják azt a gondolatot, hogy mindennek van lelke. Így aztán szeretnek azzal szórakozni, hogy elképzelik, milyen lehet kavicsnak, bambusznak, lónak vagy vízesésnek lenni. Amikor már úgy érzik, hogy tudják, lefestik magukat, ahogy éppen lovak, meg miegymás. És ha a többi majom megnézi, egytől egyig elkurjantják magukat: „Ejj, de csuda jó ló ez a Xu Beihong!”.
 
És tényleg.
 
Na jó, de mondok másikat.
 
A nyugati kultúrák közös jellemzője, hogy folytonosan megszakad a gondolatmenet, és folytonosan újjászületik. Ha magasról megnéznénk a nyugati kultúrát, valahogy úgy nézne ki, mint egy gépzongora tekercse. A tekercs szögei más-más hangszereket szólaltatnak meg, és ez egy körön belül folyton új. De a körök állandóan ismétlődnek, az új iránti ácsingózás visszavezeti a kultúrát a kezdőpontba. Ez egyrészt jó, mert folytonos innovativitást követel. Másrészt rossz, mert a snittektől nem látjuk a régi hibáinkat, sem a jó megoldásokat.
És csak játszik, és játszik, diktálja a tempót. Ha pedig más hangnemben szólalsz meg, elkönyvel falsnak.
 
katt. katt. katt. kata. katatónia.
 
Képzeljétek, vannak ezek a kínai majmok, és kitalálták, hogy szerencsét próbálnak a hazugsággal. Azt mondták, hogy egy közös logika megőrzése fontosabb, mint a valóság. Ugyanis a valóság egyoldalú, folytonosan vitatott, és, ha ritkán objektív is tud lenni, végül is nem érünk vele semmit. Inkább addig figyelték a világot, míg meg nem értettek egy általános logikát, és eldöntötték, hogy ezt a létfontosságú igazságot mindenáron megőrzik.
 
 
Itt idézném kedvenc fiktív vallásalapítóm, Bokonon, 126-ik kalüpszóját:
 
    „Azt akartam, hogy minden
         értelmes legyen itten,
      és hogy boldogan éljünk,
           nem mint a sitten.
     Hazudtam hát nyugodtan,
  és minden pászolt nyomban,
 és így élünk a bús világ helyett
           pa-ra-di-csomban”
 
 
A lényeg, hogy a kínai népnek a történelem során soha nem volt túl erős katonasága, és többször egészen kicsire zsugorodott az ország. A fontos a kultúra megőrzése volt, aminek az esszenciáját alkotó műtárgyakat a belső területek legbiztonságosabb palotáiban tárolták. Ez a mag az évezredek során csak gyarapodott, és bármennyire verték szét Kínát a nomád népek, ők majomkodhattak tovább.
Amikor egy új dinasztia leigázta az előzőt, megállta, hogy eltiporja annak nyomait, és inkább folytatta a tradíciót. Ilyenkor általában az volt a magyarázat, hogy, bár a volt dinasztia mindent tökéletesen csinált, ezt a harmóniát megbontotta az utolsó uralkodó, és ezért az Ég átadta az uralkodói mandátumot az újnak.
 
Ez egyszerű hazugság, de az eredménye monumentális. Ahelyett, hogy lelángszórózták volna a kultúra jégmagját, vizet öntöttek rá, ami idővel hozzáfagyott, és lett így belőle az évezredek során hatalmas jégbálvány, amiben minden egyes kínai egy kristály. Ez a jégbálvány az az egyetemes logika, amiben minden megtalálja a helyét, és amiben egymásba fonódva léteznek a vallások. Nevezhetjük ezt a logikát konfucianizmusnak is. Olyan rugalmas hierarchiáról van szó, amit nem lehet meglepni.
 
Ha feltalálnák az időgépet, a keleti majmok rögtön tudnának vele mit kezdeni.
 
Viszont a nyugati majmok találnák fel.
 
El tudjátok képzelni, ahogy öreganyók turbánban, fekete taoista rongyokban, Dávid-csillaggal a nyakukban mennek egy keresztény templomba pravoszláv misére?
 
Ők el.
 
Ő nem.
 
Egykristályos jégbálvány nincs. 
Ha egy hangszer játszik a gépzongorában, még mindig lehet virtuóz. De a gépzongora tekercse nem újul meg. Az Offenbachból nem lesz Gershwin, abból meg Jean Michel Jarre, abból meg Radiohead.
 
És milyen jó, hogy ez így működik, szimbiózisban. Mert mi új réteg leszünk a kínai jégben, de legyártatjuk velük az alkatrészeket a vadiúj gépzongoráinkba.
 
 
 
Hizsnyai Bandi
Tihany, 
2011. 08. 13.
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Évi e-mail: szekeres.eva@tvlocall.eu dátum: 2011-08-25
Bandiii!!! Igen. Mintha Vonneguttal villásreggeliznél. Közben kiszól, beszól Örkény, meg felhív az apád is. Nagyon élvezhető!
név: ezigen e-mail: ezigen@gmail.com dátum: 2011-08-22
Jo kialtas - Tihanyi visszhang