[kapcsolat]   husken

100

 

Rozália

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Gerster Béla, a Korinthoszi-csatorna tervezője

szerző: Halász György 2020-09-13

 

Gerster Béla, a Korinthoszi-csatorna tervezője

 

 

Kiállítás.

FiguratiF Galéria, MaJel Rovás Központ, Kassa, Erzsébet utca 42.

2020. 09. 08. - 2020. 09. 29.

 

A ma bemutatásra kerülő kiállítás pontosan 10 évvel ezelőtt készült. Célja emlékezetben tartani Kassa világhírű szülöttének emlékét. Azóta a mai napig igen sok újság, folyóirat és magazin kezdett vele foglalkozni. Része volt több nemzetközi konferenciának (az első még 2000-ben), sőt a Korinthoszi-csatorna megnyitásának 120. évfordulója kapcsán az Athéni Magyar Nagykövetség is megkeresett, hogy küldjek anyagot, amit felhasználhatnának az ünnepségeken.

 

Különös, de inkább emlékezünk, ünneplünk írókat, festőket, popénekeseket, tehát alkotóművészeket, mint tudósokat, műszaki embereket, orvosokat, akiket jóformán nem ismerünk, nem írunk róluk és így hamarabb el is felejtődnek.

 

Gerster Béla 1850. október 20-án született Kassán, a Korinthoszi-csatorna építője és tervezője. Azonban kevesebben tudják, hogy a Panama-csatorna nyomvonalának kitűzője is Colon és Panama között. Ezek mind inkább lexikális adatok, amelyeket szerencsére lassan mindenki ismer és idéz, de mint embert és emberi mértékét már kevésbé ismerjük.

Kutatásaim és anyaggyűjtéseim során jöttem rá, hogy tulajdonképpen milyen keveset tudunk róla.

 

Például Joseph, a dédnagyapa a magyar ág őse. Drezdában Miksa szolgálatában állt, majd Bécsben a Hofburgban lett szakács. Josephnek hívják az ő fiát is, aki valamikor az 1770-es években Győrbe települt. Itt született 1778-ban megint csak egy kis Joseph, akinek ötévesen kisfiúként szörnyű tragédiát kellett átélnie. Apja egy téli napon sétálni vitte a Rába-partjára, ahol egy malom közelében rájuk rontott egy őrjöngő kutya. A gyermekét féltő férfi fejbekólintotta az állatot. Visszafelé jégcsáklyákkal felfegyverzett molnárlegények állták útjukat, és idősebb Josephet a kisfia szeme láttára agyonverték.

 

Az özvegy tőle telhetően taníttatta az árvát: műbútorasztalos lett belőle. Részt vett Napóleon itáliai hadjáratában, kitüntetést is kapott, majd Kassán telepedett le, és haláláig, 1844-ig itt élt. (Gerster Árpád visszaemlékezéseiből.)

 

A 13 éves gyermek Béláról, akinek neve mellett az osztálynaplóban a magaviselet rovatban ez áll – kevésbé törvényszerű. Pajkos fiú lehetett. A Fő reáltanodai VI. osztályos bizonyítványán többek között ez áll: írásbeli munkálatai külalakja rendetlen. Ez talán így is van, levelei jóformán olvashatatlanok.

 

A fiatal mérnök a Bécsi Műszaki Főiskola elvégzése után (1874) Bécs városi mérnöke lett. Nem sokkal később már Budapesten találjuk sógora Kauser István építkezési vállalatánál és tőle kap főmérnöki kinevezést (1878) a Ferencz-csatorna építkezésén. És valójában itt kezdődik igazi műszaki, felfelé ívelő pályája.

 

Itt ismerkedett meg Türr István tábornokkal, a kitűnő menedzserrel, aki igen tehetségesnek tartja a fiatal mérnököt és beajánlja őt sógorának, Lucien Bonaparte Wyse francia tengerésztisztnek.

Wyse a vezetője a Panamába induló expedíciónak, amelynek célja a darieni-földszoros átmetszése, nyomvonalának kitűzése volt.

Nehéz elképzelni, főleg ma, a 26-27 éves fiatalembert, távol hazájától és családjától, az őserdő közepén... Problémáit, nehézségeit bátyjának, Árpádnak írja meg New Yorkba. La Payából levelet ír Türr tábornoknak, mely tele van panasszal a fennálló problémákról és amelynek a végén elnézést kér a levél depressziós hangulatáért. A problémák az expedíció vezető Wyse és Celeron főmérnök közötti surlódásokból adódtak. Bátyjának bevallja, hogy óvatosnak kell lennie, mivel Wyse Türr sógora.

 

„Nemsokára érezhetővé lettek egészségünkre, a hátrányos tropikus éghajlat s a vadonban való étel nélkülözései és veszélyei. - Orvosunk dr. Viguer, egy Porto Cabellon kapott mérges rovarszúrás következtében Panamában maradt, s igy történt, hogy szegény Bixio barátunk a Pucronál január 10-én, egy hirtelen bekövetkezett belbetegség következtében, karjaink között meghalt. Január 23-án Brooks geologus is, egy 72 éves aggastyán, Paya indus faluban heves lázban fekve, egy „Murciegalo” ugynevezett vampyr denevér által megtámadott s más napra a nagy vérvesztés következtében kiadta lelkét. - Keserves látvány és munka volt nekünk, a tudomány és haladás e bátor veteránját, a vadon gyermekei, ez indusok részvétlen hahotája között, távol övéitől, e forró földbe temetni.”

 

Így írt „Az amerikai földszoros átmetszése érdekében végzett előmunkálatok“ című dolgozatában. A többi mérnöknél egy hónappal tovább maradt az amerikai kontinensen, amiért 1666 Frank kártérítést kap, azzal a kikötéssel, hogy feldolgozza az expedíció egész anyagát.

 

31 különféle javaslat látott napvilágot a Panama-csatorna megépítésére a befektetők pénzügyi elképzelései szerint. Volt olyan is, amely hajózható alagutat javasolt, így Wyse is. A végén Gerster Béla tervét fogadták el, aki felszíni csatornát javasolt a mellékfolyók kihasználásával megfelelő szabályozás mellett.

 

1882. augusztus 29-én megnősült, elvette másodunokatestvérét, Gerster Máriát, akitől négy leánya született.

 

Beszélhetnék még a hazai munkásságáról, de ez mind megtalálható a kiállított paneleken.

 

1999. április 21-én emléktáblát lepleztünk le szülőházán. Szintén emléktáblát lepleztünk le 2013. október 5-én a tornai vasútállomáson közösen a helyi önkormányzattal és a Szlovák Vasúttársasággal.

 

2013. november 25-én a Fiume úti Nemzeti Sírkertben megkoszorúztuk Gerster Béla és névadónk, Henszlmann Imre sírját, Czimbalmosné Molnár Éva főkonzulasszony, Gyenesné Havasi Tímea a Kassai Főkonzulátus, Társaságunk, Halász Terézia és jómagam, valamint a budapesti Klauzál Gábor Társaság és a Budapesti Városszépítő Egyesület részéről. Lehetőségünk nyílt meglátogatni Kossuth Lajos (Gerster Kálmán az építész) és Deák Ferenc mauzóleumát is.

 

És végezetül hadd idézem Bartos Misi helytörténész barátomat a Klauzál Gábor Társaságból:

 

„Ezen a napon, barátainkkal összefogva, szerény lehetőségeink szerint, tettünk valamit azért, hogy ne vesszen el nyomtalanul azok emléke, akik a saját korukban oly sokat tettek a Hazáért, annak felemelkedéséért, naggyá tételéért. De talán azért is, amit – az ugyancsak ebben a temetőben nyugvó – Gyulai Pál (1826-1909) író, költő, irodalomtörténész egykor így fogalmazott meg: Ha elhunyt nagyjaink emlékének áldozunk, a veszteség érzete észrevétlen azon eszmék kultuszába olvad, melyeknek az elhunyt bajnoka volt, s a bánat felhőit mintegy megaranyozza a nemzeti dicsőség fénye.

 

Fotók: blog.hlavnespravy, rovart 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :