[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Gesztenyezivatar, gasztrolabor, ceruzaszag

szerző: Szávai Attila 2011-10-07

 

Gesztenyezivatar, gasztrolabor, ceruzaszag

 

(Lassan halkulnak az éjszaka lehulló gesztenyék robajai. 

A szerző egyik szerzeménye
Amit megszerzett
Szerez
Szer)

 

Bazsalikomnak lenni egy tányér újramelegített paprikás krumpliban.*
 
***
 
Szept. 4. Délután 5. Duna-part.
Van egy pad a kompkikötőnél, az a legjobb. Nem szebb, mint a többi, ugyanaz a kopott piros máz, ugyanaz a tartás, de valamiért ezt a padot használom a legtöbbet. Kedvező kilátás a kedves folyóra, mégis emberközelben. Mindjárt megérted. A kompkikötő miatt van. Nevezett pad, egy hosszabb padsor egy darabja. Van egy hosszú gesztenyefás sétány a váci folyóparton, míves, kovácsoltvas kerítés kíséri a járdát, amely mellett bizonyos szakaszonként padokat helyeztek el. A sétaút fölé hajló faágak ősszel egészen elképesztő látványt nyújtanak. Aranyalagút. Langyos avarszag. Ez még odébb van, nem kell siettetni, amit nem lehet siettetni. A legtöbb pad környékén jóval szerényebb forgalmat bonyolít az emberiség, mint ennél. Itt más a helyzet. Van egy órájuk a következő kompig, leül, megfagyiz, nézdegél, beszélget, de szép a folyó, lefagyiztad az inged, minek mosok rád.
A padtól három lépésre van egy hirdetőoszlop: vaskos vashenger egy fa törzse köré építve. Különös látvány, hogy ott van bent a fa élő teste a vascsőben. Közvetlen mellette egy kék telefonfülke, üvegfalain érthetetlen feliratok fehér filctollal. Önmagában egy telefonfülke szokatlan látvány a mobiltelefonok korában, de így a kettő, már elég, hogy megakadjon a szem, elinduljon a lélekben valami. Valahonnan, valahová. Vagy egyszerűen csak a különös helyszín arra készteti az erre alkalmas erre járót, hogy üljön le. Üljünk. Hogy érzed a vonzást. Ha érzed.
 
***
 
Mint azok a különös öltözetű emberek, akiket látni néha az utcán, nem a megszokott divatos ruhákban, hanem amire azt mondják a divatos ruhákban járók, hogy művészkedős ruha, bolondos színekben, alteres, ezt is mondják erre. A lényeg, hogy kitűnik a konfekcióból, a trendiből. Az agyon erőltetett „légyönmagad” rabságából. És nem, hogy csak vonzza a tekintetet, de olykor, mintha a lelket is vonzaná, hogy igen, ő se olyan, ő se állt be a sorba. Van, mikor a divatos ruhákat viselőkben merül fel ez. Vagy, mikor divat lesz másként öltözködni. Győzd kibogozni. Az előrejelzés szerint az idei ősszel divatozni vágyók kedvelt árnyalatai lesznek a paprika, kömény, mustár, gyömbér színek. Ezt kiegészíteném a füstölt csemegeszalonna tört fehérjével, egy szombat hajnalban járdára kipenderített péntek esti vacsora barnába hajló pasztelles tarkájával és végül, de utolsó sorban, gondolva az érzékenyebb lelkületűekre, az alkonyat vöröses barnájával, amit átszűr a fűszeres szagú avarfüst.
 
***
 
30 fok. A komp farolva csúszik át a vízen a túlpartra. Nyüzsgés a parton. Hangos beszélgetés valami szláv nyelven. Talán lengyel.
 
***
 
Hullanak a gesztenyék. Először halk neszezés valahonnét, körbenézel, sehol senki, aztán megint neszezés, fentről jön, fejed fölül. Cirrenés, zizzenés, vékony száraz hang, ahogy a nekilódult gesztenyekölyök estében helyet csinál magának, eresszetek, most én jövök. Aztán a zajok vastagodnak és mire a fa alatt parkoló autó (szürke Honda terepjáró) tetejére koppan: egészen öblös, vidám, felszabadult hangot produkál. Blopp.
Ilyesmi.
 
***
 
 
A lehullott gesztenyék egy részén felpattan az a zöld védőkabát és kikacsint belőle a bátortalan gesztenyegyerek. Szevasz öcsi. 
 
***
 
Gesztenyezivatar.
 
***
 
Apuka két fiával a folyóparti sétányon. Szép, kövér, számítógépes gyerekek. Egyikük száját, mely vélhetően maszatos, apja benyálazott papírzsebkendővel törli le. Elsőként farzsebéből előhúzza a zsebkendőt. Van ebben a mozdulatban valami kapanyéltámasztó vidékiesség. Széthajtogatja az anyagot, majd egy új hajtogatási tematika szerint vissza. A törlésre használandó felületet aztán szájához emeli, majd vastag nyelvével, nagy műgonddal, látható élvezettel és összpontosítással nyálazni kezdi a fehér papírt. Miután az anyag elérte a várt nedvességi (nyálassági) fokot, elkezdi törölgetni szeretett fiának száját. A gyerek fintorog, pofákat vág. Mélyen átérzem helyzetét, a lelki gáncsot, amit a legtöbb nyálas zsebkendővel szájon törölt gyerek érez szerte a világon. A nedves zsepi itt is, ott is ugyanazzal a hűvös érintéssel dörzsöli az ifjú gyerekajkakat. Ugyanaz a hidegrázás. A gyermeki felismerés, hogy ez a hűvös, ez az apa párolgó nyála. Törlés közben nézni az apai szájat, ahogy mondja, hogy tiszta csoki vagy. Nézni a fogakat, ahogy a bal felső híd nem passzol pontosan, meg fekete a töve.
 
***
 
Mellettem néhány méterre biztonsági őrök beszélgetnek. Három biztonsági őr egy koranyári szolgálatban. Talán polgárőrök. Zsebre dugott kezekkel dumálnak. Egyikük azt magyarázza, hogy a régi vágóhídon Golyó és Sopen volt a két legjobb böllér. Recsegnek falevelek a beszélgető alakok lábai alatt.
 
***
 
Gyerekkoromban a nagymamám szokása volt, hogy maszatos (csoki, fagyi, csokifagyi, libazsír, stb.) lett a szám, akkor jött a benyálazott zsebkendőcsücsökkel és határozott, anyáskodó mozdulatokkal letörölte a maszatot. Hűvös volt. A nagyi nyála. Gusztustalan. Intim. Törölte a számat, úgy kellett tartani a fejem, az alapos, mondjuk így, mozdulatok alá. Kirázott a hideg. Hűvös nyálszag. Nem büdös, de határozott. Egyszer, egy régi nyaralási reggeli után a család egyik másik idős nőtagja jött rám a zsebkendővel. Kifejezetten rosszul esett. Közben felbüfögtem egy kis rántottát, aztán visszanyeltem. Kicsit más íze volt, mint mikor először számba került.
 
***
 
Szeptember. Iskolakezdés. Ceruzaszag. Kulcsszavak, olyan hogy: becsengetés. A tornaóra utáni öltözőszag, izzadtság és parfüm. Izzadtságszag. Könyvborítók műanyagszaga. Kinézések az ablakon, óra közben. 
 
***
 
Kiülni a főtér egyik padjára és nézni őket, ahogy mennek, nevetnek, kelnek, fekszenek.
 
***
 
20-30 vasárnapi turista várakozik a kompra. A túlpartot fürkészik, megmutatják egymásnak az érdekesebb részleteket, megjegyzéseket tesznek a diszkózenét pumpáló motorcsónak személyzetére, annak szüleire. Mi a büdös kurva anyjukból van erre pénzük. Aztán jön a komp és elviszi őket. Amíg átér a túlpartra, újabb csapat érkezik. Azokat is elviszi. Megint. És megint.
 
***
 
A biztonsági őrök, azok egy külön emberi faj, saját, külön evolúcióval. Sajátos világlátással, sokszor az átlagos emberekhez képest más hangokra nyitott fülekkel és lélekkel. Kicsit olyanok, mint a cirkuszos emberek, hogy nézed gyerekszemmel, aha, ilyen tehát egy cirkuszos ember, vagy egy biztonsági őr, de jó nekik. Milyen lehet.
 
***
 
A folyóvízre vastag, szikrázó sávot fest a lemenő nap. Hétről-hétre érezni, ahogy gyengül a fény. Motorcsónak úszik át a fénysávon. Amíg benne van, csak a fekete alakot látni, részletek nélkül.
 
***
 
Kacsázó lányok, négyet pattant, azta.
 
***
 
Hosszan nézni a fénylő, szikrázó fénysávot.
                                                  Vibráló króm és arany.
Vibrarany.
 
***
 
Fiatal kínai fiú, fiatal magyar lánnyal. Tökéletes magyar mondatok a kínai szájából. 
 
***
 
A legkisebb légmozgásra gesztenyelevelek landolnak a padon. Ezek valahogy ott maradtak a fán, akartak még egy nyarat. Érezni a folyó hajnali illatát, fiatal szerelmes lányok parfümjeit, a váci kutyák odahugyozásait. Még egyszer érezni és átélni a pillanatot, mikor némán évszakot vált a táj. Akartak még egy nyarat ezek a falevelek, a komp rekedt tülköléseit, a bringások csengetéseit, tling, mikor jelzik, hogy útban van az előttük haladó. Apró, szőke gyereklányok önfeledt kacagásait, lehúzott ablakú autók steril, feszes diszkóritmusát. Az este hatkor megszólaló harangok békés kondulásait. 
 
***
 
Tucc-tucc-vucc-vucc, az autóban fiatal pár, napszemüveges (napszemis) fiú és lány. Némán néznek előre a nagy túlzásokkal szóló zeneviharban, de végtére is: együtt vannak. Ha némán is. Ott a lány egy karnyújtásnyira, hogy hé, adjak még rá hangerőt, most, ezt a részt hallgasd. És hallgatja azt a részt az egész Duna-part, Verőcétől Alsó-Gödig.
 
***
 
A falevél ásít egyet, elengedi a fa kezét, hogy aláhullva lepihenjen. Ide a padra. A kopott piros festék langyosára.
 
***
 
Mielőtt elindultam otthonról, ide, még megtudtam, hogy a Föld aranykészlete egy régi űrbéli robbanásnak köszönhető. Felrobban valami csillag, vagy mi. Abból repültek szét az aranyrészecskék.
 
***
 
Van itten ez a határidőnapló. Ahová ezek a szövegek kerülnek. Tapintása puha, jóleső, színe kék. Az engem foglalkoztató nemzetközi nagyvállalattól kaptam, hogy lévén, irodai munkás, majd határidőket írok, jelölök meg benne. Meg a többi célra, amire jó egy ilyen könyv. Például jegyzetek készítésére. Amikor felmérték az igényeket, én direkte napi beosztásút kértem. Egy oldal, egy nap. Így a legalkalmasabb hosszabb szövegek rögzítésére. Ha becsukom (mint az ólajtót) és megnézem a lapok éleit, jól látható, hogy hol járok. Ugyanis az eddig igénybe vett lapok elszíneződtek, elzsírosodtak, a lapélek elsötétedtek. Magad felé fordítod a becsukott határidőnapló élét és látsz egy sárgás-barnás sávot a fehéren.
Ha az emberiség igénybe vesz valamit a világűrben, hamar meglátszik keze. Nyoma. Stipis. Stop. Most én játszok.
 
***
 
A héten megírni a kiugrott filozófiatanárt. Ez egy bejegyzés a 36. hétre. Van is már annyi ötlet a fejben, hogy mostmár alá kellene tartani a határidőnaplót. 
Egy későbbi bejegyzés: befejezni a színdarabot. Okt. közepén. Aztán lesz két hét a következő kötet szerzői korrektúrájára. Munkacím: Fogadó a kék angyalhoz. Novellagyűjtemény. Gyújtamány. 
 
***
Másik bejegyzés: 19-én vevői audit a Zeiss termékvonalon. Bemutatni az információbiztonság érdekében tett lépéseket. 
 
***
 
Megint egy másik bejegyzés arról tájékoztat: Das Arbeitsanweisungen vertich.
 
***
 
Hétfő, délután2. Szeptember 4.
Jön valami hidegfront, eső, szél, ennyit volt a nyár. Jön valami más. 
 
***
 
Minden évszaknak megvan a maga zenéje. Most nem a saját természetéből fakadó zenéről, saját dallamáról beszélek. Másról. Általában a soron következő évszak első napjaiban be szoktam gyűjteni egy szimpatikus, ám addig számomra nem teljesen ismert zenekar lemezeit. Meríteni a könnyűzenei áradásból, persze valami normálisat, tele van értéktelen kacattal a világnak ez a része is. Aztán kicsapatni, mondjuk így, a merítőkanálra a konyhaasztal viaszosvászonára, és megnézni, megvizsgálni, napfénynél, lámpafénynél, alkonyi szürkületben, hajnali hugyozás után, hogy mit is sikerült. Ujjbeggyel beleturkálni, aztán nézegetni, hüvelyk- és mutatóujjal morzsolgatni, szagolgatni az anyagot. Általában nem csalódtam. Évekig visszamenően eszembe jutnak évszakok, bizonyos zenekarok dalait hallva. Vannak téli zenekarok, tavasziak, nyáriak. Meg az ősziek. Az ősziek szokták a legnagyobbat ütni. Vannak zenekarok, akiket hallomásból ismerek, de tudom, hogy ha jobban belemerülök a munkájukba, maradandó élvezeti értéket kapok majd, ha van ilyen, de tegyük fel. Van. És az ilyen zenekarok teljes diszkográfiájának megismerését direkte őszre hagyom. Ez az őszöm egy különleges pécsi zenekaré. 30Y. Ez a zenekar neve. 
 
***
 
Nédda.
 
„Fess tökmagot elé, ő meg csillagot talál, a héja vagyok én
Fess tökmagot elé, ő meg csillagot talál, a fénye vagyok én”
 
Vagy
 
„látni a szíveddel
a szemeddel lesni
ha becsukod vágyak
és ha, ha kinyitod semmi
majd a hintaszéked
elringat s az álom
nem jön a szemedre csak
ott ül a párkányon
 
ha feldobod, piros
ha leesik, semmi
ha az élet fenn van, akkor
neked kell lenn lenni
ott ül a felhőkön
az égben keres társat
háziállat lehetsz, hogyha
rossz voltál gazdának”
 
 
Érdemes lesz figyelni erre a zenekarra.
 
***
 
Vannak dolgok, amik zavarnak. Zavar például, ha egy házi könyvtárban, a szellősebb helyeken a polcokon, ahol tehát van mód egy könyvköteg megdöntésére, a könyvköteg nem balra dől. Több példa van rá, hogy ismerőseimnél járva félbeszakítottam a beszélgetést, fecsegdumát, hogy odalépjek a könyvespolchoz, amelyen jobbra voltak döntve könyvkötegek. Soha, senki nem értette ezt. Igazándiból én sem. Talán nem is kell érteni.
 
***
 
A rottyanó paprikás krumpliból, ahogy a rottyanás folyamatából felúszik a fokhagymagerezd, kinéz, itt vagyok-e még. Kiköszön, hogy szevasz, látom itt vagy, örülök, szeretem a gondoskodást. Elbeszélgetnék még, de visszamegyek dolgozni. Legjobbakat.
 
***
 
Kilencedikére egész szépen kialakult a régen tervezett szöveg, a kiugrott filozófus alakja. Régen nevettem ennyit írás közben. Hamarosan közszemlére kerül ez a különleges figura. Egyféle kitérő, pihenő, cévágány ez a szöveg. Szusszanás, hogy aztán visszatérjek az új formákhoz, a regényhez és a színdarabhoz. Vagy éppen ürügy az elodázásra. Majd kiderül.
 
***
 
Lenni valamivé.
 
***
 
Valami
 
***
 
Egy padon felejtett alma csendje. Vagy az alma felejtette ott valakit. Csend.
 
***
 
09.10.
Vasárnap délelőtt.
Duna-part, piros pad.
Idefelé jövet arra gondoltam, hogy érdemes lenne odahaza szolid konyhai kísérletezésekbe kezdeni. Gasztrolabor. Aztán ideérve a napfényes padra, nem is egészen meglepetten tapasztaltam, hogy kedvenc padom elé, feltehetőleg az előző éjszaka folyamán egy egészen ordenáré hányást intézett az örvendező ifjúság.
 
***
 
Lelkes és megszállott reinkarnáció-hívőktől hallottam már, hogy egy készülő ételre is lehet úgy tekinteni, mint élőlényre. Biztos, ami biztos. Keverés közben lehet becézgetni (szokták is, két fülemmel hallottam), két bugyogás közt kedves szavakkal illetni, jól van, finom leszel. Az igazi fanatikusok ezt úgy mondják, finomak leszünk és csücsörítenek hozzá. Csendesen bólogatni, ha ilyenkor kérik, hogy kóstoljuk meg. Aha.
 
***
 
Tegyük fel tehát, hogy, mondjuk a szerző, halála után egy friss, forró, fortyogó bajai halászlében nyer új életet, ami önmagában azért nem rossz lehetőség, mindenesetre még mindig kedvezőbb, mint csigafőzelékként, vagy traktorgumiként. És egy ilyen helyzetben, elnézést, de félig-meddig megemésztve, visszajuttatja valaki az áldott szabad világba a nemes ételt. Egy csiricsáré, bebaszós szombat estén. Hoppá. Baszni a kutyák basznak. A fiatalok meg néha bebasznak, bocs. Szombat esti bebasztari, aztán a szépreményű bajai halászlé leseget a reggeli járda nyárvégi langyosán, hogy most mi van. Így elbaszni egy reinkarnálódást.
 
***
 
Vigyázni kell a padon, ha az későnyári gesztenyefák alatt van. Először, de mondtuk már ezt valahogy, szóval, megcsörren fent pár falevél, aztán erősödő serregés, hallod a növekvő lendületet, majd a koppanást. Kopp. PP. P. Az a vicces, hogy nem is tudsz védekezni. Hallod, hogy elindul, behúzod a nyakad. Reflexből elhajolnál, vagy simán felnéznél. De egyiket sem teszed. Mert, ha felnézetlenül elhajolsz, lehet, hogy pont a zuhanás útjába hajolsz. Felnézni meg elég kockázatos, mert mi van, ha épp akkor ér oda, mikor éppen felnézel? Hogy tehát, találkozik a tekinteted, uhh, a fene, a gesztenyével, pontosabban: orrcsontod. Például.
 
***
 
Az emberiség egy része, érezvén a közeledő őszelőt, hisztérikus, kétségbeesett vasárnapi biciklizésekbe kezd. Amíg még jó idő van, néha képességeiket meghaladó túrákat tesznek.
 
***
 
11 óra 15 perc. Egészen emberi léptékű délelőtt, majdnem 30 fok, két gesztenyebomba közt nézed a folyót, belefeledkezel, kiköt egy sétahajó, tele színes ruhás kirándulókkal, elkocog egy lány a pad előtti sétányon, hosszan érezni szelíd illatát. Nyers, édeskés, gyümölcsös. Pasztellesen savanykás. Nem zavaró, de jól érzékelhető az illat. 
 
***
 
Megáll előttem egy hajléktalan, szeszektől felpüffedt arccal, rám vigyorog, barna, szakadt pulóver van derekára kötve, szemében csatazaj.
 
***
 
KOPP. PP. 
Ez közel volt.
 
***
 
Kisfiú ül mellém a padra, édesanyjával, fagyiznak, lassan edd, a kis krapek a közeli markológépet nézi. Jól választottunk, kérdezi az anyuka, hogy nem csokit vettünk. Jól, így a kisfiú, közben rúgkapál a lábaival. Nem érnek még le a padról. Utána anyuka elmagyarázza a kicsinek, hogy mi a komp, mire jó, a fiút érdekli a dolog, sokat kérdezi anyját ezzel kapcsolatban. 
 
***
 
Nem. Ha választani lehetne, jó, nem kívánságműsor, de ha az lenne, akkor inkább marhalábszárpörkölt, hat kiló alapanyagból. Nyári délelőtt, szabad ég alatt, bográcsban, jó kedvben, bőségben. Ez lennék, az újrakezdésben.
 
***
 
Mert lehetsz minden.
 
***
 
Megtehetsz mindent, mint az irodalomban, olyan ez.
 
***
 
Felforralni egy fazék kólát.
 
***
 
* Hajnali kutyaugatásnak, 
Reggeli álmos (ólmos) nevetésnek.
Lábszáron felgyűrt pizsamának, 
Csóknak, szájra, szemre, fülcimpára,
Ágyékra
Ágy
Ék
Eldobott kavics vízérintéseinek (hétszer, az már elég)
Telihold bölcs magányának, 
Bent maradt szavaknak, néma imáknak, 
Folyóparti fák bólintásának, pókhálószagnak,
Verssornak, 
Mielőtt leírják azt, zúgó őszi szélnek,
Virágnak, langyos kenyérnek, belőtt gólnak, 
Villámcikának, tüsszentés előtti pillanatnak, 
Folyónak, 
Báránynak, kelő napnak a bárány szemében
Pohárnyomnak viaszosvásznon, 
Bornak, szőlőnek, anyaföldnek, napsütésnek
Látcsőben nyárnak
Nyárban tájnak
Tájban nyájnak
Nyájban szájnak
Szájban bének
Ágat
Béget
Céget
Izének és hogyhívjáknak
Lenni
Vanni
Ahogy kell
Ahogy lehet
 
 
Ehe.
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :