[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Gorombáskodás

szerkesztette: Lovas Enikõ, 2009-07-17

Márai Sándor

Kopogtatnak a mennyország kapuján. Szent Péter kiszól:
  - Mi az?
Erre a kint álló:
  - Nem „mi az”, hanem ki az!
Mire Szent Péter lemondó elnézéssel a homlokára csap:
  - Nna, megint egy magyartanár!...


Hát, akkor legyen így. Ha nem is éppen Szent Péterbe, de azért egy eléggé nagy tekintélybe fogok belekötni.

Mióta film készült az Eszter hagyatékából, azóta a kisregény olvasottsága is megnõtt. Sok Márai-rajongó, köztük tanult kollégáim is azt mondták nekem, hogy aki ezt nem olvasta, az barbár. Hát, jó.

Nos, aki még a barbárság – fentebb definiált – állapotában leledzik, annak itt áll az ultrarövid mûfaji és cselekménykivonat: Eszter a halálra készülve, Isten elõtt akarván elszámolni, elmeséli élete döntõ eseményét, az utolsó nagy találkozást egyetlen igazi szerelmével, Lajossal. Tehát ez is ún. krízisregény, a képlet bizonyára ismerõs, ha máshonnan nem, akkor a bestseller listákon dobogós helyet elfoglaló A gyertyák csonkig égnek-bõl. Ráadásul itt is van az elbeszélõ mellett egy mindentudó és mindent megértõ bölcs öregasszony, egy néma tanú, aki a zárlatban emblematikus figurává nõ. Ezzel önmagában nincs semmi baj, hisz a világirodalom legnagyobbjai között is nem egy akad, aki remekmûveket írt ugyanarra a kaptafára.

Tehát az Eszter hagyatékában is a döntõ találkozás elbeszélése közben kiderülnek az elõzmények, mintegy a fõhõs egész élete. Eszerint Lajos mágneses személyiségû életmûvész, ugyanakkor született hazudozó és tarhás, gyógyíthatatlan szélhámos. Kiderül, hogy Esztert (és egész családját) kifosztotta, becsapta, kihasználta - nem mellesleg feleségül vette a számára is egyetlen Igazi Eszter testvérét. Utolsó találkozásuktól mindenki - Eszter is - azt várja, hogy Lajos végre rendezni akarja tartozásait. És valóban ez történik, ámde paradox eredménnyel: az derül ki, hogy a tönkretett életû Eszter tartozik. A történet végén földönfutóként (hiszen házát is átengedte Lajosnak), végérvényesen kifosztva és megsemmisítve úgy érzi, hogy élete kötelességét teljesítette tartozásának rendezésével.
E paradoxon magyarázatát Lajos mondja ki a mûben. Miközben el - és beismer mindent - a hazugságoktól kezdve a hamisításon át a legnagyobb gazemberségig -, mégis Esztert nevezi bûnösnek kettejük szerelmében, mert Eszter nem szeretett elég bátran. A férfi, úgymond, a nõ teremtménye, õ csak elfogadja a nõi pigmaliont, a cselekvõ szeretet a nõre háruló szerep - tehát Eszter a hibás.

Abba most nem mennék bele, hogy mit szólna ehhez Julia Kristeva (meg az egész feminista kritikai iskola). Én is nõ vagyok, de inkább férfipárti, úgyhogy Lajos monológjában nem is annyira az irritál, hogy hímsoviniszta, hanem az, hogy sületlenségnek tûnik. Ráadásul nagy és mély életigazságként, meglehetõsen hatásvadász írói eszközökkel tálalva. Ez utóbbi különösen bosszant.
Meg még sok minden. A stílus. Csak egy példa: Eszter így jellemzi Lajos levélstílusát: „jelzõi hanyagok, irálya pongyola” …Hát Márai „irálya” pedig - az ilyen és ehhez hasonló - archaizáló felülstilizálásokkal és affektáltan elegáns választékossággal: modoros.

Egyáltalán: túlzottan érzelmesnek (majdnem azt írtam: érzelgõs nyavalygásnak) tûnik az egész. Vagy talán van itt egy tudatos szerzõi hátsó szándék, aminek méltányolásához nem vagyok elég kulturált? Arra gondolok, hogy az Eszter hagyatéka cím evokálja a Fanni hagyományait. (A hagyományai szó ebben a kisregényben is hagyatékot jelent.) Ráadásul ez is vallomásos lélektani énregény, melyben a nõi fõhõs belepusztul boldogtalan szerelmébe. Márpedig Kármán József mûve echte tizennyolcadik századi szentimentalizmus. Talán ezért van a Márai-mû modern szentimentalizmusa is?...

Tovább is van, mondjam még?
A történet befejezése szerint Lajos eladja Eszter házát, õt magát pedig (az öregasszonnyal együtt) egy szegényházban szándékozik elhelyezni. Az emlékezést utólag író Eszternek tehát egy ilyen helyen kell a nagy számadást elvégeznie. Csakhogy az elsõ oldalon – a már mindenen túl lévõ öreg hõsnõ – azt mondja, hogy el fogja mesélni annak a vasárnapnak a történetét, amikor Lajos „utoljára járt ITT nálunk”. (kiemelés tõlem) Ezek szerint Eszter az otthonában emlékezik…Tehát mégsem történt meg a ház eladása? A szöveg melyik végének higgyünk?

Továbbá.
Lajos kíséretében többen is érkeznek. Egyikükrõl azt írja Márai, hogy  különösen öltözött fiatalember, egy másikról pedig azt, hogy idõsebb, de fiatalnak látszó, erõsen festett, bõrkabátos nõ. Ámde néhány oldallal odébb a „bõrkabátos” a fiatalember megkülönböztetõ jelzõje. (Emlékszem, olvasás közben itt visszalapoztam, mert belezavarodtam, hogy akkor most ki viselt bõrkabátot. A visszalapozás segített megbizonyosodni, hogy a hiba nem az én készülékemben van.)

És még mindig nincs vége:
Eldönthetetlen, hogy a Lajoshoz férjhez ment Vilma az elbeszélõ címszereplõnek húga vagy nõvére. Az hagyján, hogy a szöveg felváltva (sûrûn váltogatva) használja hol az egyik, hol a másik megnevezést Vilmára. Jó, a magyar nyelvben a nõvér szó nem feltétlenül mindig idõsebbet jelent, jelenti egyszerûen csak a lánytesvért is. De a „húgom” szóval együtt szerepeltetve mindenképpen eldönteni látszik az idõsebb nõtestvér jelentést. Ráadásul Lajos és Vilma lánya azt mondja Eszternek, hogy Vilma talán azért gyûlölte Esztert, mert az fiatalabb. Akkor végül is ki volt idõsebb a testvérek közül?
Nem mintha ezek az apróságok olyan nagyon fontosak lennének. De azért mégis…ez roppantul kínos.

Tolsztojról is mondják, hogy a Háború és békében egyik-másik mellékszereplõ apai neve pár száz oldallal hátrébb megváltozott. De egyrészt a Háború és béke az a Háború és béke. (Ha nem világos, mit akarok ezzel mondani, akkor álljon itt világosabban: a Háború és béke ennek ellenére és ezzel együtt is remekmû.) Másrészt az egy sok száz oldalas, sok cselekményszálat és több mint száz szereplõt mozgató szöveg. Márai kisregénye pedig nincs egészen száz oldal terjedelmû…
Ilyen rövid szövegben ilyen sok efféle tollhibát csak dilettánsok, vagy a divat által felkapott és elkapatott, regényeket ipari mennyiségben gyártó szerzõk szoktak elkövetni.
Én nem állítom Márairól, hogy a fenti egyik vagy másik kategóriába tartozna. Szerintem is nagy író – általában.
De a tények ettõl még tények maradnak: az Eszter hagyatéka - úgy, ahogy van - rossz.

Azt mondják, a belõle készült film viszont jó. (Sajnos nem láttam még. De meg fogom nézni.) Ha igaz a szóbeszéd, akkor elõállt az a ritka eset, amikor a filmadaptáció jobb az alapjául szolgáló irodalmi mûnél. Inkább fordítva szokott lenni.
Ez is valami.

Veress Zsuzsa


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-29
Ajánlom figyelmetekbe ezt a beszélgetést a rendezõvel az Eszter hagyatéka c. filmrõl:
http://www.u-szeged.hu/szegedi-egyetem/kultura/eszter-hagyateka-rendezo
név: Hanesz Zoltán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-29
Ja, elfelejtettem egy filmjelenetet kiemelni, amelyik nyilván Márai finom humorát is leleplezi. Eszter múltat számonkérõ szerelmi vallomásának kellõs közepén, mikor a gyanútlan nézõ/olvasó Lajostól valamiféle elkenõdõ viszonzást várna: "Mondd, Eszter, és ez a ház tehermentes?" Ez egy emlékezetes pillanat...
név: Hanesz Zoltán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-29
Igen, ma már egy kicsit más szempontok alapján keressük a hús-vért embert, mint mikor Eszter teremtetett s lehet, hogy a kor divathölgyei elérzékenyültek a balekságán. Mindenesetre a film meglepõen hangulatos, a színészeknek nagyszerûen megmentik a történetet, ami ma egy 101 részes szappanoperába is beillett volna. Talán egyszer majd valaki adaptálja. Persze ez Márainak csak az egyik arca. Nem is kell nagyon észrevenni, Õ maga sem erre a mûvére volt büszke.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-29
Ez egy igen figyelemre méltó észrevétel volt, Zsuzska, bár nekem történetesen rokonszenves ez a fajta kételkedés, bizonytalanság, önirónia(!), ami egy ilyen ítélkezést felvezet - ha a magyartanárságból következik ez, ha nem. (Amúgy Otinak magyarázgattam, Kedves, nem neked. :-))
Írásokat meg elkezdeni, folytatni és befejezni a legnehezebb. Nekem meg ezekrõl van, sajna, tapasztalásom.
Visszatérve Máraihoz: A Háy Janónál olvastam a minap, h. "az író agyi károsodása ott kezdõdik, amikor nem tud differenciálni a szövegei között: melyik jó, melyik való a kukába." Persze, azt is mondja ugyanõ, csak másutt, h. nem szabad tökölni, tudni kell írás közben, h. az ember mit akar, "mert akkor én vagyok ura annak a világnak, amit meg kell teremteni, nincs mese". Különben az olvasó elunja, lefüleli a szöveg gyengeségeit... Ahogy Veress Zsuzsa ezét az eszteresét.
Egyébként biztos gyakrabban volt tévedhetetlenség-tudata Márainak, mint nem, de a kezembe kerültek öregkori interjúk vele, amikben igen elítõleg beszél néhány ifjúkori botlásáról, többek közt a A gyertyák csonkig égnek-rõl is.... Szóval, végül Márai sem volt önkritika meg önirónia nélkül való.
név: K.Zs. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-29
Nem azt mondtam, hogy nem értem, csak azt, nem tudok mit kezdeni vele. De azért ksözi a magyarázgatást.    Nekem az egész cikkhez nem passzol ez a mentegetõzõs-poénkodós eleje. Egy ilyen bevállalós szerzõ ne kisebbítse a saját értékét azzal, hogy bocsánatot kér, illetve önigazolást keres, mert a magyartanárok már csak ilyenek... persze, tudom, mert eleget irkálok én is, hogy valamit elkezdeni nagyon nehéz. Belevágni a közepébe meg nem mindenki mer és tud, és az olvasók se mindig veszik a lapot.
De mindez szigorúan az én véleményem, és a cikk szempontjából ez csak egy apró nüansz, és tudjátok, az ember csak azzal szemben támaszt kifogásokat, akivel szemben érdemes...
név: brrr e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-29
az magyartanároktól ments meg uram minket, de hagyd meg nekünk az értelmesebbjét, így a Veress zsuzsát, mert az igen okosan bele mert ám menni még a nagy Máraiba is. Egyébiránt igaza van: Márai alapvetõen csak ötletre épít, de nincs neki rá türelme, hogy azt végigvigye, hamar kellett a pénz, hát ilyen az élet. Sok hõse bizony igen távol áll a valós élettõl... De azért csak klasszikus...
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-29
Már bebocsáttatott, Oti.
Jó az a bevezetõ. Nem annyira szimbolikus, szerintem, inkább csak poénos. Azt vezeti fel, h. "eléggé nagy tekintélybe" készül V. Zsuzsa belekötni - mert hát magyartanár. Azok pedig ilyenek. Ilyen belekötõsek. :-)
Akinek elkerülte volna a figyelmét, az alábbi linkek szintén Veress Zsuzsa írásaira utalnak:
https://www.rovart.com/news_view.php?akcia=list&kateg=2
https://www.rovart.com/news_view.php?akcia=view&id=1301
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-28
Csak az van, kedves Zsuzsa, hogy Veress Zsuzsa a pápai egyházi gimnázium magyartanára, a bevezetõt pedig magára értette. Bebocsáttatásra vár a Rovartra ugyanis...   
név: Kozsár Zs. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-28
Márai grafomán, nincs szövegmemóriája, következetlen, mindig minden írását tökéletesnek hiszi, és nagyon ráfért volna egy jó szerkesztõ. Más baja igazán nincs. De ha nem futószalagon gyártotta volna a könyveket, mindenki jobban jár. Én olvastam vagy tizet, önmagát ismételgeti. Egy jó író attól is jó, hogy mit NEM ír meg, és mit selejtez le a saját mûvei közül. Viszont van néhány verse, amitõl halhatatlan lett, és ezért tisztelem-becsülöm.
A film szerintem is jó - máraisabb, mint Márai könyvei. De ez a benne szereplõ sztárgárda profizmusának köszönhetõ. Meg annak, hogy a szerzõ nehézkesen megfogalmazott gondolatai csak mértékkel jelennek meg a forgatókönyv szövegében. Fûszer gyanánt.
A fenti cikk remek. Csak a bevezetõjével nem tudok mit kezdeni.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-28
Gábornak: Nem, nem! Az tényleg túlzás, h. pofátlan lettél volna. Visszavonom, és amennyiben rosszul érintett volna, még szépen meg is követlek érte.
Mert tetszenek tudni, a Gyenes nem pofátlan. Sõt! Aki egy kicsit ismeri õt, annak ez kelljen legyen a legutolsó jelzõ, ami eszébe bírhat róla jutni.
Kicsit komolyabban: Én se gondolnám, h. lényegesen különböznének az álláspontjaink Márai-ügyben, és nekem is nagyon tetszett Veress Zsuzsa "gorombáskodása". Fõleg, h. magam is úgy tapasztaltam, h. Márai idõnként valóban mindenre, pontosabban bármire képes volt. (Pejoratíve értettem.)
Az viszont tényleg meredek kijelentésnek tûnt számomra, Gáborom, h. nem értett volna az emberekhez, mert tudja a fene! Még az is lehet, h. értett hozzájuk, csak nem kívánt direkte foglalkozni velük. Túl voltak az érdeklõdési körén. Ettõl még persze jó az észrevételed, csak... tudod, sok minden történt - és erre Hanesz Zolinkat is emlékeztetném - a huszadik századi regény történetében pl. jellemábrázolás megváltozása, szubjektivizálódás, poetizálódás, idõ-és térszerkezet átalakulása stb. ügyében. Szóval, azt konkrétan nem ildomos felróni neki, h. nem írt meg hús-vér embereket (mellesleg még olyan is volt, h. megírt), vagy hogy "álláspontokat, ötleteket antropomorfizált", és hogy "lehet-e jellemet, egyéniséget absztahálni?", mert a helyzet az, h. lehet. Csak jól kell tudni csinálni. :-)
Máraira meg azért neheztelek, amikor épp neheztelek, mert idõnként úgy elügyetlenkedett, elbambáskodott könyveket, mintha a saját epigonja írta volna.
név: Hanesz Zoltán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-28
Én viszont a filmet láttam és regényt nem olvastam. Talán nem is fogom soha elolvasni. Hogy nem érdemes, arról éppen a film gyõzött meg, mely érdekes Monarchiabeli légkörrel van dúsítva, de ez csak olyan nosztalgia. A történet maga reménytelenül posványos. Nem emberi sorsot ábrázol, nem tragédiát, árad belõle a pacsuli illat. Dumas Kaméliás hölgye is szentimentális történet, de az egész hihetõ: hús-vér. Judit viszont egy kiókumlált viaszfigura. Felháborítóan buta liba.
név: gábor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-27
szia Eniko! végre!nem érzem azt, hogy feltétlenul ellentmondanánk egymásnak. minden, amit leírtál része a máraiképemnek. az alatt, hogy "nem ért az emberekhez" azt a jelenséget értettem, hogy amint mondtad- mindig is esszenciális akart lenni, esszenciálisak lettek a figurái is. ezt én úgy fogalmaztam meg, hogy antropomorfizált otletek, alláspontok a szereploi. mindenestetre nem mondhatóak embereknek, mert ugyan hogyan lehetne valaki jellemét, egyéniségét absztrahálni? ilyen módszerrel szimbolikus héroszokat kapunk csak. irodalmán túl pedig értettem arra is, hogy "életprogrammá tette azt, hogy emigráns író lesz"- vagyis tudatosan lett zárkózott, még gondolatban is. "fióknak írok"
pofátlan!?
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-24
Szia, Gábor! Veress Zsuzsa, úgy tudom, ez idõ tájt Transylvaniában leledzik, internet-mentes övezetben, úgyhogy, ha beéred velem, akkor én reagálok érzékeny, finom és hallatlan precíz, ámde pofátlan észrevételedre, már ami Márai ember-értését illeti... Ami hát azért mégse ugyanaz, mint az emberismeret, mert annak Márai éppenséggel, nem volt híján.
Másutt volt a baj, szerintem.
Márai türelmetlen volt. Ez az alkat, ami nem való írónak. Félre ne érts, õ nem gyors sikert akart, hanem gyors eredményt! Akárhol kezdte, az örök emberi képlettõl az általános emberiig, v. az esszéivel és szentenciáival fordítva, így is, úgy is, egyet akart: a lehetõ legrövidebb úton belül eljutni a lehetõ legeszenciálisabb igazságig, vagy ami még nagyobb teher: az igazságokig. (Igen, így, többes számban.)
Lélekben, valószínûleg õ tényleg egy \"hihetetlenül rendszerezõ, pontos, kimért zsebórás úriember\" lehetett. (Megjegyzem, szerintem, Thomas Mann is az volt.)
Csak Márai, amikor életprogrammá tette azt, h. õ emigráns író lesz, akkor végzetesen elszakadt mindenféle kötéstõl, kötõdéstõl, realitástól... mindentõl, ami természetes hajlamai, érzékenysége és készségei révén igazi íróvá tehette volna.
Márai tévedett.
Persze, így is nagy is író lett. Csak nem lett - hogy a saját fegyverével lõjek - az Igazi.
név: gábor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-21
Zsuzsa, nagyon orulok a cikkeidnek, szeretem a stílusodat. Egyenlore még én is barbár vagyok az Eszter hagyatékát illetoen, a véleményem más Márai konyvekbol alakult. Úgy tunik nekem, hogy Márai egy alapvetoen érdekes gondolkodó és érdekes figura, viszont nem ért az emberekhez. Eszzéi, naplói minoségi olvasmányok, bár ott is néha patetikus, viszont szereploi nem emberek. inkább egy egy álláspontot vagy otletet antropomorfizál. ami pedig a hibákat illeti, meglep, hogy ilyesmik éppen Márainál fordulnak elo. Az én máraiképem egy hihetetlenul rendszerezo, pontos, kimért zsebórás úriember.