[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Grezsa István kormánybiztos köszöntője a Rovás Alkotóközösség rozsnyói kiállításának megnyitóján

szerző: rovart 2018-02-02

 

Grezsa István kormánybiztos köszöntője a Rovás Alkotóközösség rozsnyói kiállításának megnyitóján

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Vannak olyan spirituális értékek, melyek összekötnek minket. Egy családon belül lehet ilyen a szeretet, egy tágabb közösségben lehet ilyen a barátság, vagy éppen a kollegialitás. Ha a nemzet szintjén keressük azt, hogy mi köt össze minket, akkor erre egyértelmű választ tudunk adni: a kultúra. Az a kultúra, amelyet évezrede formálunk, mindig kicsit csinosítunk, újraszabunk, alakítunk a változó korokhoz, szellemi irányzatokhoz. Az a szép ebben az örökmozgásban, hogy a változás sosem jár veszteséggel. Minden, ami értékes, ami arra méltó, megőrződik, építőkévé válik a nemzeti kultúra virtuális panteonjának.

Azért vagyunk ma itt, mert tudjuk, hogy kultúrát nem lehet örökölni. Kodály Zoltán cselekvésre hívó szavait idézve, nem feledkezhetünk meg elemi kötelességünkről: „az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” Tehát a hagyomány, a kulturális örökség egykettőre elvész, ha nem teszünk érte. Elvész, ha nem formáljuk magunk képére, nem igazítjuk a folyton változó korok elvárásaihoz. És ebben rejlik az egymást követő generációk megkerülhetetlen felelőssége: úgy kell változnunk kultúránkkal és identitásunkkal együtt, hogy az eleink által megalkotott önazonosságunk ne veszítsen értékeiből.

A kultúra lényege: küzdelem a felejtés ellen” (Németh lászló)

Büszkének kell tehát lennünk a Rovás Alkotóközösség munkájára, a ma kiállító alkotók művészetére, hiszen ők azok, akik beteljesítik az elmondottakat. Újat alkotnak, új téglákat építenek be kulturális identitásunkba, ugyanakkor a minták követésével, vagy éppen ignorálásával éltetik a kulturális hagyományt, amely összeköt minket.

A kultúra nemcsak összeköt, de burokként vesz körbe, és óv mindnyájunkat. Közös kincsünk ez, melyet igazán csak mi érthetünk. Ez az, ami miatt minden hétköznapi ellentét és véleménykülönbség mellett is érezhetjük, hogy összetartozunk. Ráadásul szerencsések vagyunk, hiszen olyan kulturális közösséghez tartozunk, melynek színpompás palettáján jól megfér egymással, a gyimesi csángók tarka, zajos etnokavalkádja, a Rovás művészeinek életműve éppúgy, mint az alföldi kanásztáncok tiszta egyszerűsége.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amikor erre a köszöntőre készültem, akkor sokat gondolkoztam azon, hogy a kiállító alkotók művészete legyen-e a megnyitóbeszédem tárgya. Végül arra jutottam, hogy maradok a politikusi kaptafánál, a művészi értékelést meghagyom a szakembereknek, és inkább a közösség erejéről és szerepéről beszélek.

Egy olyan történelmi környezetben élünk immár kilencvennyolcadik éve, amelyben még fontosabb, hogy kimondjuk, összetartozunk, éljünk bár a Kárpát-medence, vagy éppen a nagyvilág bármely pontján. Ez a helyzet pedig az, hogy megpróbáltak minket elszakítani egymástól. 

A magyar kormánynak 2010 óta ezért az volt az egyik legfőbb célja, hogy megtörténjen a nemzet határokon átívelő újraegyesítése. Találjanak újra egymásra kárpátaljaiak, felvidékiek, délvidékiek. Nagy fába vágtuk a fejszénket, de sikereket értünk el. Már 1 milliónál is több honfitársunkat üdvözölhetjük újra magyar állampolgárként. Minden energiánkkal azon vagyunk, hogy ne legyen magyar és magyar közt különbség, éljen bár Rozsnyón, Ungváron, vagy éppen Lábnyikon.

A következő időszak legfőbb feladata, hogy a nemzetegyesítést követően újra építsük nemzetünket. A nemzetegyesítést kövessék a nemzetépítés évei! Ennek sikere nagyban múlik majd azon is, hogy meg tudunk-e teremteni egy egységes Kárpát-medencei kulturális teret, melyben megfér egymás mellett a régi és az új, kiegészíti, erősíti egymást anyaországi és kisebbségi létbe szorult. Képesnek kell lennünk arra, hogy az élet egyre több területén bontsuk le a határokat; arra, hogy ne elsősorban határon túli magyar és anyaországi, hanem magyar művészetről beszéljünk, ahol fontos, ugyanakkor másodlagos, hogy ki élteti a felvidéki, vagy éppen délvidéki hagyományt.

Kedves Művészek!

Ezekben az erőfeszítésinkben kiváló partnerünk és szövetségesünk a Rovás. A bőven nagykorúságban járó alkotóközösség példát mutat mindnyájunknak, hogy a fenti célokat, hogyan lehet a gyakorlatban is művelni. Hiszen a Rovás erdélyi alkotótáborokat szervez, ahol a felvidéki, magyarországi, erdélyi résztvevők együtt dolgoznak, ismerkednek, elmélkednek. Képzéseket és nyári foglalkozásokat tartanak, fotókiállításon mutatják be szűkebb pátriájukat a Csángóföldön. Ezek mind-mind olyan mozzanatok, amelyek az egységes és egyetemes magyar nemzet építését szolgálják. Olyan momentumok, amelyek során megélhetjük az összetartozás felemelő érzését.

Ahogy a tavalyi évet értékelve Szabó Ottó elnök úr fogalmazott: „a Rovás egyfajta magatartást jelent, azonos értékrendet, lelki rokonságot. Nem iskola, nem titulus, hanem barátság és bajtársiasság”.

Kívánom, hogy ez az attitűd, amely a Rovást, Önöket jellemzi, sokáig megmaradjon, és továbbra is képesek legyenek betölteni azt a missziót, melyre a Teremtő rendelte Önöket! Hiszen „Egy gondolat lényege nem az, amit mond, hanem amit ad.”

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel!

 

 

 

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :