[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Gróf Bethlen István 2. rész

szerző: Kiss László 2012-01-05

 

Gróf Bethlen István  2. rész

A magyar gazdaság minden vázolt körülmény ellenére talpra állt, és 1929-ben már 12%-kal meghaladta a háború előtti szintet, dacára a külföld gazdasági bojkottjának. Előrehalad a villamosítás, tíz év alatt megháromszorozódott a hálózatba bekötött községek száma (900).

 

Saját gyártású villanymozdonyok (Kandó-féle) közlekednek a villamosított Budapest-Hegyeshalom vonalon. 1920-ban felfedezik Európa egyik legnagyobb bauxitlelőhelyét. Igaz, az első timföldgyár csak 1934-ben, alumíniumkohó pedig 1935-ben épül, de addig is évi félmillió tonna ércet hoznak felszínre. A textil-, bőr- és a papíripar termelése megduplázódott. Kiemelkedő sikert ér el a konzervipar, a Globus név ismertté válik a világpiacon. A mezőgazdaság gépesítése is előre halad, és egyre belterjesebbé válik. A baromfiexport megduplázódott, a vajkivitelünk negyvenszeresére (!) nőtt. 1930-ra a mezőgazdaságban dolgozók aránya lényegesen csökken, bár még mindig 50% fölött van. A várható átlagéletkor 40 évről 57-re évre nőtt. Ugyanakkor igaz, a Közép-Kelet Európára jellemző torlódott társadalom minden problémájával nálunk is jelen van. Még milliós tömeg él a nyomor szintjén, a szárnyait bontogató ipar nem képes a mezőgazdaságból kiszoruló százezreknek munkát adni. De már valami elindult, az emelkedés biztató. A sikerek egy része Bethlen kormányzása után érik be, de a miniszterelnök alapozta meg őket. Magyarország eléri Spanyolország, Olaszország szintjét, azaz közepesen fejlett agrár-ipari országgá válik. 

 

Az eredményekre alapozva Bethlen szociálpolitikai reformokat hajt végre. 1927-ben kiszélesítik a kötelező betegbiztosítást, amely így már a városi munkásság közel 90%-ára kiterjed. 1928-ban bevezetik a kötelező rokkantsági, öregségi, özvegyi és árvasági ellátást. A széleskörű társadalombiztosítás irányítása új szervet igényelt, ezért 1928-ban felállítják az OTI-t, az Országos Társadalombiztosító Intézetet. 
Hogyan tudta Bethlen mindezt véghezvinni egy évtized alatt? Nyilván voltak külföldi példák, s művelt ember lévén ismerte ezeket. Más országokkal összehasonlítva az eredmények nem is túlzottan kiemelkedőek, de az ország 1920-ban egy merőben új helyzetben találta magát, s e helyzet kialakítóinak kimondott célja volt, hogy Magyarország ne tudjon többé talpra állni. Így fogalmazza ezt meg 1920-ban a román liberalizmus vezéralakja, Bratianu: "Nem nyughatunk addig, míg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, míg Magyarországban az életképességnek a szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük." 
 

Az ország évszázadokig nélkülözte a függetlenséget. Többnyire volt ugyan némi belső önkormányzatunk, s a dualizmus időszakában kialakult egy politikai garnitúra, de a legfőbb döntéseket Bécsben hozták. A világháború, az azt követő forradalmak viszont nagyrészt elsöpörték a tapasztalatokkal rendelkező politikai elitet, bár ismereteik, gyakorlatuk egyébként is használhatatlanná váltak volna az új körülmények között. Nem állíthatjuk, hogy Bethlen és a kormányzó elit a semmiből jött, de meglehetősen ismeretlen személyiségek voltak korábban. Maga a kormányzó, Horthy katona volt, ellentengernagy, s mint tudjuk, katonák számára tilos a politizálás. 1920-ban meglett (és nem elnyertük, kivívtuk) az ország függetlensége, s Bethlen István tapasztalatok, forgatókönyv nélkül is helytállt, feladatuknak megfelelő személyiségeket választott maga mellé, s kivezette az országot a kátyúból. A bethleni időszakban nyoma sincs olyan botladozásnak, mint amilyeneket láthattunk az Antall-kormány esetében 1990-1994 között. 
 

Bethlen mind a bel-, mind a külpolitikában tartózkodott a szélsőségektől. Elérte azt, hogy az egykori vesztesre a győztesek is barátságosan kezdtek nézni. Különösen Londonban váltott ki bizalmat kiegyensúlyozott politikája. 1927-ben megkötötte Mussolinival a magyar-olasz örökbarátsági és együttműködési szerződést. Ne felejtsük el, hogy Mussolini egész Európában elég népszerű volt ekkor. A szerződés lazított a kisantant szorításán, s hordereje nagy, mivel az egyik győztes kötötte egy vesztessel. Még nagyobb a jelentősége a gazdaságra nézve. Megnyitotta az olasz piacot a mezőgazdasági cikkeink számára, de kevesen tudják, hogy az észak-olasz vasutakat is magyar cégek villamosították. 
1928-ban Pilsudski marsallal megkötötte a lengyel-magyar szerződést. Az ország visszatért a nemzetközi porondra. A lengyelek egyébként támogatták a revízió kérdését, melyre a felek közötti békés tárgyalás formájában a trianoni béke is lehetőséget adott. A gond inkább az volt, hogy Bethlen mértékletes politizálása ellenére a magyar politikai elit nagyobb része az irredentizmus talaján állt. A revizionizmusnak lettek volna szalonképes támogatói nyugaton is, de az "történelmi jogon mindent vissza" elvnek nem. (Végül is Hitler is csak a revíziót támogatja a két bécsi döntéssel.)
 

Bethlen érdeme az is, hogy Klebelsberg Kunónak adta a kultuszminiszteri tárcát. Ez a miniszter - lényegében végig Bethlen kormányában volt - tette a legtöbbet ez ideig a magyar oktatásügyért. Csak néhány adat: tíz év alatt 3500 iskola, fele annyi pedagóguslakás, Debreceni Egyetem, Sváb-hegyi csillagvizsgáló, tihanyi biológiai intézet, bécsi és berlini Collegium Hungaricum, római Magyar Akadémia. 1930-ra 10%-ra szorítja le az analfabétizmust. (Ugyanez Lengyelországban 23%, Romániában 42%, Jugoszláviában 45%.)
A 20-as 30-as években Magyarországon virágzó szellemi élet folyt. A bethleni-éra hivatalos szemlélete a konzervatív-liberális keresztény nemzeti talajon állt. Ezen az alapon tevékenykedtek kimagasló szellemiségek, de nem fojtották el másféle színt megütő hangokat sem. Szekfű Gyula, Herczeg Ferenc, Gárdonyi Géza, Horváth János, Szabó Dezső, Osvát Ernő, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Vámbéry Rusztem, Kassák Lajos neve fémjelzi az időszakot. 
 

A politikai élet is színes volt. A fasizmus cimkéjét még mindig viselő Horthy-korszakban Bethlen időszakában a következő politikai pártok működtek: Független Kisgazdapárt (1930-ban kivált az EP-ből, újjáalakult - Nagy Ferenc, Tildy Zoltán), Nemzeti Radikális Párt (Bajcsy-Zsilinszky Endre), Nemzeti Szabadelvű Párt (Rassay Károly), Magyarországi Szociáldemokrata Párt (Garami Ernő). A pártok nyíltan működtek, programot készítettek, indultak a választásokon. Külön meg kell említeni a Batrha Miklós Társaságot, mely ugyan nem pártként működött, de nagy hatással volt a közéletre ("Ki a faluba!"). A néhány száz tagot számláló kommunista párt illegalitásban működött, mert programja a fennálló törvényes rend megdöntését tartalmazta, így egyértelmű volt a betiltása. Jegyezzük meg, ma is ez az elv érvényesül.
 

Bethlen István bukását az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság okozta. Úgy vélekedett, a probléma külföldön keletkezett, ezért ott is kell megoldani. A társadalmi konfliktusokra mindenesetre bölcsen reagált. Amikor 1930. szeptember 1-jén a békés tüntetésnek induló százezres felvonulást kommunista ügynökök véres zavargássá változtatták, másnap a kormány csak őket tette felelőssé az eseményekért, a szociáldemokratákat nem. Állítólag Horthy is tett olyan kijelentést korábban, hogy a szélsőjobbosokba éppúgy bele fog lövetni, mint a szélsőbalosokba. 
Bethlen 1931-ben ugyan még győzelemre tudta vinni pártját, de a megszorító intézkedések meghozatala elkerülhetetlenné vált. Ezt a népszerűtlen feladatot  nem vállalta, lemondott. Tervei között szerepelt, hogy a válság elmúltával visszatér a hatalomba, de erre már nem került sor. 
Nyilván a világ, s benne Magyarország mindenképpen ment volna előre, a gazdasági-társadalmi fejlődés valamiképpen beszivárgott volna Bethlen nélkül is. A szürke eminánciásnak viszont hallatlan szakadékot kellett áthidalnia, így jóval nehezebb feladat előtt állt, mint kortársai. Sikeresen megoldotta, mégsem ismerjük a nevét.   

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :