[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Gužák Klaudia, aki nálunk indult

szerző: Szászi Zoltán, Gužák Klaudia 2011-06-10

 

Gužák Klaudia, aki nálunk indult

Jó szelet!

 

Klaudia régi ismerős. Alig száz méterre lakik tőlem, naponta látom mostanában, ahogy munkába ballag. Most éppen munkába, de majd ősztől megint suliba jár, a Bél Mátyás Egyetemen próbálja meg a képzőművészet szakot. Úgy ismerem őt, mint impulzív, szeretettel teli, kedves lényt, aki mindig keres valamit. Főleg önmagát, s ehhez megnyilvánulási formát. Életszeretete, vidámsága, kedvessége üditő. Humora egyedi, létezése egy kis reménysugár ebben a kisvárosi spleenben! Sok olyan emberke kellene még ide, mint ő. Sikere a ROVART sikere is, hiszen felfedezése, első közlése kicsit a mi ügyünk is. Jó szelet a hajózáshoz Klaudiának, akitől most verset is, prózát is hozunk. Mindkettőben erős tehetség, most már csak újabb és újabb, és még több írást vár tőle az ember.

 


 

Gužák Klaudia versei

 

 

árnyakkal ölelkező (haiku)
 

 

ki így öleli
az árnyakat az bolond,
vagy oly magányos?

 


 

Üres tükreink

 

 

Köldököd krátere.
Elvesztünk! Elvesztettük egymást. Kegyetlenül löktük a másikat a
megsemmisülés...
- Csend!
Lassúak, fáradtak, álmatlanok.
Szemed mered a plafonba
Szempillád meg sem rebben
Mint eke a szántóföldet egyengetem barázdákba párnára hulló hajad
Lehet halott vagy. Akkor viszont mindennek vége. Felmentenél az eskük
alól haláloddal?
Nem, melkasod életről árulkodik

- Tükrök!
A tükrök üresek!
Ó hol lehetsz most?
Milyen világot kémlelnek fekete szemborgaraid?
Királyfi, pont olyan a szemed, mint egy királyfié! Hopp! Fel a fehér
lovadra aztán itse!
be kell, hogy valjam: a sárkányokat jobban szeretem.

Azt mondod énekeljek?
A szél szerelméről. Halhatatlan szerelméről.
a szél ott állt a  téren, csak az énszemeimnek látható. nem nem én
voltam a szél és ő látott meg engem nem emlékszem olyan régen volt már
úgy zúg ez a világ
- jaj a szívem a szívem mindjárt kiszakad úgy dobog!

-Tükrök!
A tükrök üresek!
Már nem vagy se te
Se én

Azok az ígéretek, most bevallom hamisak voltak. Csak a kés, a kés
csillanása csikar ki emberből ilyen hazugságokat. De nem bánok semmit.
Már nem.
Simogatom köldököd kráterét. Hasonlatos ahhoz a szakadékhoz ami elnyelt minket.
Párnára hulló gesztenye hajad

Hajnalodik
Az ablakon lassan szűrődik, lopakodik be hozzánk
Szeretkezni a nap

Bohém haikuk
Lépked a puha
szőnyegen, a kávé gőz
hűen követi
 


 

Haikuk

 


"Bódler!",  A korhely
sötét tekintetedet!
bohém  illatod!
...


Megáll.  Pördül, majd
szemével lyukat fúr a
plafonba. Kék ég!
...


Perzsaszőnyeg, gőz!
Kávé! Ópiumillat
száll. Fess az égre!
...


Szeme fekete
csillogásával festi
kékre az eget
...


kék ég kék ég kék
kék ég kék ég kék ég kék
kék ég kék ég kék
...

 


 

Tinta


 

Tinta cseppen. A
vadak! összefikálják
szépvilágunkat!

A másik vége

Megmásszuk, megmásszuk a sziklákat!
A torony, a torony!
Jaj szegény sárkány!
Hét feje sorra koppan
Egyenként hull el
Szegény sárkány, szegény sárkány!
Egyetlen szerelmem
 

Gužák Klaudia: Légy

 


Egy döglött légy. Az irodámban az ablakban. A fehér plasztablak párkányán. Hátán fekszik, pontosabban a szárnyain, piciny lábai felfelé merednek. Így hogy dolgozzon az ember? Összezárva egy hullával. Megpróbálok nem odanézni. Amúgy sem szeretek ezen az ablakon kinézni. Kiábrándító látvány, hogy a földszinti iroda egy sikátor falára néz. Ha ki is nézek az ablakon az eget kémlelem. Most a felhők, mint valami vatta tapadnak az égre, a vatta mögül átlátszik a kékség. A huginak ilyen kék szeme van. Apának is, és nagyapának is ilyen volt. Az anyáé zöld. Csak az enyém szürke.
Vajon a többi legyet érdekli a döglött légy az ablakban? Mármint nekem sem lenne mindegy, megyek a városban, és hopp egy hulla! Ennél kiábrándítóbb már csak a légypapír. Tömegmészárlás! Túl sok a légy, ki kell őket irtani. Kártevők, ugyanígy a krumplibogarak, a csigák vagy a szúnyogok.


***


A krumplibogarak. Kiskorukban olyanok, mint a  piros, kövér kukacok. Gyerekként összeszedtük őket a krumplibokor leveleiről, az igazán kicsik a levél alsó felén bújtak meg. Befőttesüvegbe raktuk őket, vizet engedtünk rájuk. Megfulladtak. A nagyobb, kifejlett egyedeket eltapostuk. Roppantak pici cipőink alatt. Sárga folyadék folyt ki belőlük.
 

 

***


Később egy alkalommal nagyinál a kertben megesett a szívem a csigákon. Csigamentő akciót szerveztem. Nem csatlakozott senki, hát egyedül szedtem össze a csigákat. A szalmakalapom karimája alatt égett a szemem. Megmenthetem a világot! „Bolond ez a gyerek“, mondták a felnőttek. Voltak gyerekek, akik direkt előttem taposták össze a őket: reccs! Törik a csigaház. Nyálkás truttyi maradt csak utánuk. Én sírtam, a többi gyerek nevetett. Nem értettem, miért én vagyok a bolond.
 
***


Elsőéves egyetemistaként már azt a szúnyogot sem bántottam, amelyk megcsípott. Egy június este Ági elkezdte őket öldökölni. Felháborodtam, mondta, hogy nem fogja magát hagyni összecsípni. Bezárkóztam a fürdőszobába, ő az ajtó alatt csúsztatott be egy levelet, hogy jöjjek ki, meg hogy ne legyek már bolond.
Mostanra azt hiszem már beletörődtem, hogy ölik őket. Néha azért még kihúzom a konnektorból a szúnyogirtót. De egyre több van a szúnyogokból. Az emberekből is. Ennyien nem férünk el egy bolygón. Pedig a szúnyogok nem ártanak annyit a világnak. Az emberek?
 

 ***


Vajon volt ki lecsukja a legyem szemét? (Tudom, a legyeknek nem olyan szemük van, mint az embereknek) A legyem? Az enyém? El kellene temetni. Hülyeség! Ez csak egy légy! Annál szomorúbb viszont nincs, ha már olyan sincs, aki lecsukja a szemed halálod után.
 

***


Mindent lepakoltam az ablakpárkányról. Jobbára csak az én holmijaim voltak rajta. Egy piros bögre. Vicces, van szeme, szája, mosolyog, egy kicsi púp az orra, még lábai is vannak! Belülről már megfogta a fekete tea és a kávé. Nem mocskos, egyszerűen ezt nem lehet róla lemosni. Tiszta irodai papírok, egy Gombrich művészettöri könyv, egy Palotai Boris novelláskötet, amit a múltkor munkába sietve lekaptam a polcról, hátha unatkoznék. Ezt már egyenesen a táskámba teszem, csak foglalja a helyet. Hiszen már kiolvastam. Két irodalmi folyóirat, Kalligramok, egyik kilencvenháromból, másik kilencvennégyből. Akkoriban, amikor ezek megjelentek, ötéves lehetttem. Már gyilkoltam az idősebb szomszédgyerekekkel a krumpilbogarakat. Mindent elpakoltam a párkányról. Csupán a légy fekszik a szárnyain. Mellette egy kávéfolt. Remélem, a  takarítónő így könnyebben észreveszi, eltünteti holnapra. Nincs szívem kidobni. Mégsem nézhetem egyész álló nap a hulláját. Nem temethetem el! Ha valaki megtudná... Azt mondanák, hogy bolond vagyok.
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: ági e-mail: agnes@rovas.sk dátum: 2011-06-19
Törölt hozzászólás
név: Zolti e-mail: zoltiwork@gmail.com dátum: 2011-06-15
Cinkos úr! Majd akkor fogadok el Öntől tanácsot, ha nem csupán teccik avagy nem teccik alapon fog itten megnyilvánulni. Meg majd ha maga is bizonyít esetleg. Névvel, írással. Ezzel a prózával semmi baj nincs! Nem elegáns dolog piszkolni és otthagyni. Mondja meg, milyen szakmai kifogásai vannak, mert a teccik avagy nem teccik nekem nem érv. Balfelé el!
név: cinkos e-mail: pirtus@gmail.com dátum: 2011-06-13
A versek között vannak igazán rokonszenvesek, a prózát a szerző helyében nem közöltem volna.