[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Gyenes Gábor: URBANIC

szerző: Václav Kinga 2010-10-24

 

Gyenes Gábor: URBANIC

   Gyenes Gábor Urbanic című ciklusának válogatása látható a kassai Márai kávéház falain egészen november végéig. Ezek a képek az utóbbi két-három év termésének darabjai. Ebben az utóbbi két-három évben Gábor nagymértékben az urbanizációval foglalkozott. A várossal, amely fontos szimbólumot képez, nemcsak ma, hanem szinte az emberiség egész kultúrtörténete folyamán. A keresztény tradíció például negatív elemként fogja fel, lásd például Bábel esetét vagy Szodoma és Gomora bűnös mivoltát. Ugyanakkor az ember társadalmi lény, mint ahogy már Ariszotelész megfogalmazta. A társadalomra rá vagyunk utalva, akaratlanul is alkotjuk azt. Az egyén az embertársak segítsége nélkül még csak túlélni sem képes. Az egész emberi kultúrát lényegében az emberi társadalom, nem az egyének hozták létre. A különbség abban rejlik, hogy azóta beszélhetünk kulturális fejlődésről, amióta működik a kommunikáció, azaz több agy és kéz tud összekötődni, át tudjuk adni az információt, a tapasztalatot. A város a kulturális élet legfőbb helye – mivel itt tud több agy összekötődni.

   Gábor művészi programja abból az élményből (vagy élmények sorozatából) generálódott, hogy szinte egész eddigi életét városi környezetben élte le. Ez nemcsak az architektonikus értelemben vett városélményt jelenti, hanem fontos elemként értelmezi az egyén-szubjektum viszonyát ezekhez a terekhez, s persze az ezeket a tereket kialakító és használó társadalomhoz.

   A Máraiban található képek többségén nem maga a város, hanem a benne tartózkodó emberek társadalmi viszonyai és főleg maga az egyén mint a társadalom (város) része kerül terítékre.
   A ciklus legkorábbi, 2008-ból származó alkotásai ezt a problémát egyfajta ironikus-groteszk szemüvegen keresztül vizsgálják. A kombinált technikával készült 50x70 cm-es képek emberi alakjai tömeggé, lávafolyammá alakulnak át, amelyek pont azt az állapotot fejezik ki, amikor is tudatosítani kényszerülünk azt a tényt, hogy a városban az egyén a tömegbe ütközik, annak akarva-akaratlanul a részévé válik. Vagy a tömegközlekedési eszközökön, vagy egy focimeccsen (de akár egy kulturális rendezvényen is). És ennek a tömegnek egészen eltérőek a viselkedési formái, mint az egyénnek (pl. tömegpszichózis). Ezek a képek pont ezeket az átalakulási (tömeggé válási) folyamatokat illusztrálják a maguk groteszkségében.  

   Hasonló irónia tükröződik vissza a számomra egyik legerősebb hatású képen, most kapaszkodjunk meg, az Anne Geddes homázs címűn, a fürdőkádban ülő gyermekeken. S bár ez a kép tematikailag elszigetelt ebben a közegben, hatása erős. Ehhez hozzájárul az a bátorság is, amellyel az Anne Geddes által szinte unalomig használt (egyébként érinthetetlen) gyermeki bájt figurázza ki, teszi groteszkké.

   A Wim Wenders Paris Texas című filmjére reagáló sorozat darabjai (Paris Texas I-IX.) technikailag hasonlítanak az Anne Geddes homázs technikájára. A foamaluxra (nyomdatechnikai anyag) nyomtatott és ebből domborműszerűen metszett technológia egyik erőssége pont az anyag művi mivolta. Elidegenítés? A film vizuális eszköztára is erre gyúr, a nagyvárosok élhetetlenségét igyekszik hangsúlyozni. És ezzel meg is van a kapocs Gábor urbanizációs koncepciójához.

   Az anyag és technika műviségét használják eszközként a digitális printingek (Urbanic XI-XV.), amelyek kollázsszerűen vonultatják fel a városi lét egyes jellegzetes mementóit, s amelyek vizuálisan a klasszikus grafika és az alkalmazott grafika (grafikai dizájn) határán lavíroznak, mintegy plakátszerűen örökítve meg ezeket a mozzanatokat.

   A cikluson belül a következő hármas egységet Gábor legújabb, 2010-ben készült képei alkotják. Ezek nemcsak méretben, technikában és tematikában egyeznek, de ezek képezik (számomra) a magasan legfejlettebb egységet is. Továbbra is érzem benne a filmet, mindhárom kép mátrixszerű hangulatot áraszt. Bár szerintem ez leginkább csak az én olvasatom, tudomásom szerint nem volt ez a hatás a tudatos koncepció része. Különböző nézőpontokat vonultat fel: a szemlélő mint a tömeg része, a szemlélő kicsit távolabbi szemszögből, s egészen távolról.

   Azt már csak margóra jegyzem meg, hogy ennek a három képnek a továbbgondolásával foglalkozott Gábor a 32. Győri Szimpóziumon is, és nyerte el a szimpózium díját, amely egy remek kiállítási lehetőséggel jár jövő júniusban. Akkor biztosan kiderül, mivel folytatódik addig (ha folytatódik) az Urbanic-sorozat.

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Kiss L. e-mail: kisslaszlo777@gmail.com dátum: 2010-11-22
Nagyon komoly Gabi, tetszenek!
név: gabor e-mail: gyenesgabor@gmail.com dátum: 2010-11-06
koszi, Samu. Koyaanisquatsi-nak meg utánnajárok.
név: samu e-mail: samuelis@centrum.sk dátum: 2010-10-26
Gabor, ezek a kepek fantasztikusak, van beloluk egy par kedvencem. A legmeggyozobbek viszont azok, amiken "latszik" a zaj, aminek allando a jelenlete a varosban, ha nem lenne mindig vmi ami szol, elhetoek is lennenek a varosok. Az en erzekelesem szerint ez befolyasolja a benyomast, az osszkepet egy varosnak. Meg a tolakodo reklamok, mindenki akar valamit valakitol, mast hoz ki az emberbol a varos, mint normalis kornyezetben. Gratulalok! Apropo, a Paris Texas szuper. Lattad a Koyaanisquatsi-t? Ha nem, ajanlom figyelmedbe.