[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Gyöngyösi István

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2009-08-16

Csetnek Emléktábla Füleken Gyöngyösinek. Olyan, amelyet a Rovás állíttatott a Szlovákiai Magyar Írók Társaságával együtt. Július végén a várban, sok érdeklõdõ szeme láttára. Hát van ilyen. Vagyis lett ilyen. Kissé szokatlan. De Gyöngyösi megérdemli. Az biztos.



a várban

 a tábla


 hallgatóság


 Csehy Zoli és Bettes


 Nagybalogon


a fiatalok


 Csetneken a sírnál a csapat


Táj Nagybalogról

„Gyöngyösinek vissza kell térnie az irodalomtudományba! A marxista irodalomtudomány Gyöngyösit - mellette Koháry Istvánt is, aki szintén kiszorult az irodalomtörténetbõl, mert katolikusok voltak, mert Habsburg-pártiak voltak - nem tartotta õket hazafinak és állítólag az irodalmi ízlés túllépett rajtuk, méltánytalanul háttérbe szorította mindkét jeles alkotót“ – mondta ezt Jankovics József, irodalomtörténész, a Gyöngyösi kultusz fáradhatatlan istápolója az emléktábla avatásának napján.  

Tévedett a marxista kultúrpolitika! Állításukkal ellentétben sem Gyöngyösi, sem Koháry István nem voltak epigonok. A korábbi kultúrpolitikai nyomás ellenére is azt kell, hogy mondjuk: igenis az európai kultúra jeles alkotói és gondolkodói közé számít Gyönygyösi és Koháry. Ezért kell újabb és újabb kutatásokat indítani életmûvük és életük minden apró részletének megismerése érdekében. Bármilyen hihetelennek is tûnik, éppen az õ verseik mutatják meg azt, hogy milyen jelentõs fordulat állt be a 17. századi magyar költészetben.

Ez a változás nekik köszönhetõ. A 17. századtól fogva egészen a 20. századik például Gyöngyösit sokan és sok helyen olvasták, szerették, elõbb a nemesi udvarokban, késõbb pedig még szélesebb olvasói rétegekben. Csak a huszadik század szorította ki ezt a jelentõs költõt az irodalom élvonalából. Ahhoz, hogy visszakerüljön a köztudatba és az irodalomtörténetben az õt megilletõ helyre, arra van szükség, hogy a mûveinek újrakiadásával ismét olvasottá tegyük, elismerve érdemeit és mai korban is figyelemreméltó modernségét.


Mert nem árt olykor vissza-visszatérni a régiekhez. Gyöngyösi élete, munkássága, miként maga a kora is, igen regényes, eseménydús, a magyar irodalom elsõ igazi nagy szárnypróbálgatásainak ideje. Zrínyi után megjellennek az elsõ olyan, a latin irodalom legjobb tradícióit a mai fogalomrendszerrel posztmodernnek mondható módon feldolgozó szerzõk, akik nem csak a régi sémákat felhasználva építkeztek, hanem teljesen egyedi módon mûködõ szimbólum és kifjezésrendszerben alkottak. Valami nagyon mást ugyan a korábbihoz képest.Eleve  magyarul gondolkodtak, fogalmaztak, az élõ nyelvbõl építkeztek.

Ilyen kiemelkedõ szerzõ volt Gyöngyösi István, aki halálának 305. évfordulóján, seregbírói munkásságának helyszínén, a füleki várban emléktáblát kapott. Miért is ne kaphatott volna?!

Ebben az emléktábla-állításban csupán egy dolog szokatlan, mégpedig az, hogy a Rovás volt a  kezdeményezõje. Ez felettébb szokatlan! Nem volt még ilyen... Hát lett ilyen... Egy 50x70 centiméteres vastag üveglapra marattuk be a magyar Ovidiusra emlékeztetõ feliratot. Szolíd, áttetszõ kis tábla, benne a múlt, mert látod a falat mögötte, benne vagy te, mert beletükrözõdsz és mindezek közt ott van a poéta emlékezetére vésett felirat.


Három dimenzió és hozzá a negyedik, az idõ, ami összeköt és elválaszt.
Volt egy júliusi hétvége. Kezdete Füleken, folytatása Nagybalogon, majd Csetneken, s záródott Murány várában, egy irodalmi piknikkel. Sokan voltak, akik eljöttek. Csak vittek is valamit haza. Kell az ilyesmi. Jó volt látni Jankovics József tanár urat, Csehy Zolit, Polgár Anikót, meg fiatalokat, érdeklõdõket, tiszta, tudásvággyal érkezett embereket.


De hát ki is volt Gyöngyösi István?
Nem más, mint a magyar barokk irodalom egyik legnagyobb alakja, aki az 1620-as években (más adatok szerint 1629. augusztus 25-én) született. Akárcsak születési ideje, születési helye is vitatott. Egyesek szerint Rozsnyóbányán látta meg a napvilágot, de a legtöbb szakember úgy véli, hogy a ma Ungvárhoz tartozó Radváncon, a család máig itt álló kastélyában. 
Tanult Eperjesen, a jogi végzettséget a sárospataki kollégiumban szerezte. Mint ügyvéd – mai szóhasználattal élve inkább jogi képviselõ - dolgozott Zrínyi Ilona, Koháry István és Balassi Bálint gróf szolgálatában. A Rákóczi-szabadságharc kitörése után II. Rákóczi Ferencet támogatta. Bár egyes források azt is írják, egyszerre tudott jó császárpárti és még jobb kuruc lenni, de hogy ezt hogyan csinálta, az titok marad. Minden valószínûséggel nagy adag emberség, megfontoltság és még több praktikus gondolkodás birtokában volt.


1653-tól Gömör megye táblabírájaként dolgozott, ezzel a munkájával azonban nem volt megelégedve. Hamarosan Wesselényi Ferenc nádor mellett vállalt munkát, mint titkára, és annak halála után is kitartott a család mellett és az özvegyen maradt Széchy Máriának dolgozott. Gyöngyösit hamarosan eltávolítják az udvarból (1668), balogvári kapitánynak nevezték ki. Megint csak egy kis kitérõként elmondanám, hogy a rossznyelvek szerint nem csak a jogi tanácsosi viszony fûzte Széchy Máriához, hanem mondjuk úgy, gyengédebb szálak is. Erre viszont semmi kézzelfogható bizonyíték nem találtatott, ha szerette is Máriát, ennek inkább plátói jellege lehetett csak.
1664-ben tûnt fel a színen, mint költõ. Kassán jelent meg Márssal társalkodó Murányi Venus c. elbeszélõ költeménye, azonnal nagy sikert is aratott a köznemesség körében. A Murányi Venus legalább kétszázötven évig a legnépszerûbb magyar olvasmányok közé tartozott. Ez a népszerûség kitartott haláláig, az összes mûvét nagy lelkesedéssel fogadták kortársai.


Jelentõsebb mûvei voltak még a Kemény János fejedelem életét és munkásságát feldolgozó epikus költeménye, ill. az Új életre hozatott Chariclia. Ebben a mûvében egy ógörög szerelem Theagenész és Kharikleia történetét írta le.
Írásaiban remek társadalom- és korrajzot festett, és kifejezte saját társadalmi rétegének véleményét és látásmódját. Valószínûleg ennek köszönhette töretlen népszerûségét.


1704. július 24-én halt meg Csetneken.
Sírjának helye sokáig ismeretlen volt, de nem olyan régen a csetneki temetõben sikerült kideríteni egy ott lévõ barokk síremlékrõl, hogy Gyöngyösi nyughelyét jelöli. Kiderítettük. Úgy van már most a köztudatban, ott nyugszik, mert így hisszük. Miért ne lehetne ez így?!



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :